Szia Gabrielle Cd.!
Felnéztem a fórumra, mert valahol mégiscsak megmaradt az érdeklődésem a crossdressing iránt.
Elolvastam a legújabb hozzászólásaidat, majd visszamenőleg szinte az összeset.
Az én ruháim ez év március 14. óta pihennek-pihentek a padláson. Január 30. óta nem voltak rajtam. Szinte az összes fent van azóta is. Kb. 2 hete egy kis cipős dobozt lehoztam, benne pár szívemnek és persze testemnek is kellemes ruhadarabbal. Egyszer felvettem őket újra. Élveztem. De korántsem annyira mint anno. A tükörben és magamban is csak a "fétist" láttam. meg egy pasit, női ruhában. Nem Nórát. A hozzájuk fűződő emlékek kellemesebbek voltak, mint az érintésük. Úgyhogy nem is próbáltam újra. Hamarosan megy is vissza a doboz a padlásra. Aztán majd valamikor az összes dobozostól szanálásra kerül. Meglátjuk. A lényeg, hogy idelent, és "idebent" már csak a helyet foglalták. 30 (!) év crossdresserségtől szabadultam meg. És igen, igaza van azoknak is közületek, akik most felhorkannak. 40 vagyok. Akkor ezt hogy? Nos 10-11 évesen mikor először volt rajtam női ruha természetesen még fogalmam sem volt mi történik... De történt. (És nem molesztáltak, nyugi.)
Csodálom az elszántságodat. hidd el nagyon ismerős a helyzet és az érzés. Anno számtalanszor töprengtem hogyan "hagyhatnám abba", és hogy miért is csinálom (csináltam). Aztán egyéb okok miatt 1 évvel ezelőtt elkezdtem egy pszichológus nőhöz járni. (Igen, vagyok annyira szerencsés, hogy volt/van rá pénzem.)
És 3 hónap magamhoz való kő kemény őszinteség után (ez kb. 12 alkalom volt) megtörtént a felismerés. A "miért"...
Szerintem nem a "nőtlenség" miatt öltözöl be. Az csak a katalizátor.
Ha gondolod, elmesélem az én történetemet. Ha igen, itt válaszolj és írok egy privát mail címről a te címedre. Nóra címe már nem él. Talán ő sem...
Mindenképpen sok sikert neked!
