Az angol gender kifejezés egy új fogalmat, a társadalmi nemet takarja, szemben a biológiai nemmel (szex). A mozgalom fokozatosan arra szorítja a nyugati országok oktatáspolitikáját, hogy ne erőltessenek nemi irányultságot, karaktert a gyerekekre, fiatalokra, hiszen majd ők eldöntik, ha nagykorúak lesznek, hogy férfi- vagy női szerepet szánnak maguknak.
Az idén hatvanéves Bushnell a Sunday Timesnak nyilatkozott, az interjút a Fox News szemlézi. „Amikor a harmincas és a negyvenes éveimben jártam, nem gondoltam erre. Aztán amikor elváltam, és beléptem az ötödik ikszbe, ráébredtem annak hatására, hogy nincsenek gyerekeim, és hogy egyedül vagyok. Most már látom, hogy azok az emberek, akiknek gyerekük született, olyan biztos alapon állnak, amilyennel a gyermektelen emberek nem rendelkeznek” – mondta a The New York Observer szexrovatának szerzőjeként befutott Bushnell.
„Mindnyájan gyermektelen szingli nők vagyunk. Egyszer csak eszedbe jut: mit fogsz csinálni, ha megöregszünk? Ha nincs gyereked, és felteszed a kérdést: ki fog gondoskodni rólam, az a válasz, hogy a barátnőid” – fogalmazott az írónő.
Sőt, feltehetően még az sem igaz, csak ballib hiteles források torzítása.
"Magam sem állítok mást, mint hogy Kölcsey szerelmi vonzódásairól legfeljebb jól alátámasztott hipotéziseink lehetnek, hiszen direkt bizonyíték (pl. „tanúvallomás") nem áll rendelkezésünkre."
"de még ez, a szerkesztőség által adott cím sem állítja - ahogy cikkem sem - hogy a Himnusz szerzője homoszexuális lett volna. Mindössze annyit állítok, hogy Kölcsey Ferenc élete egy szakaszában szerelmet érezhetett Szemere Pál iránt" Nyáry Krisztián
"Margócsy azt a problémát vetette fel, amely az egész botrányt körüllengte: Nyáry hipotézist állított fel, és túlinterpretált, amely a médiában teljes egészében úgy jelent meg, mintha kijelentette volna, hogy Kölcsey homoszexuális volt. Azonban a szerző nem győzte eleget hangsúlyozni, hogy ő sosem állított ilyet, pusztán a költő levelezését és verseit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy férfiaknak írt szerelmes verseket, leveleket. Margócsy a már említett retorikai problémát kifejtve azzal érvel, hogy „A férfibarátságban a kor szokásrendje pedig egy olyan fellengző retorikát is megengedett, ami ma már a legnagyobb szerelmi szenvedély hevében is túlzásnak tűnnék.” Természetesen azzal egyetlen irodalomtörténész és történész se vitatkozhat, hogy a 19. század magyar retorikája túlfűtött, szenvedélyes és magával ragadó volt. Olyan szójátékokat és kifejezéseket engedett meg a kor szokásrendje, amelyeket az utókor homoerotikus utalásokként is felfoghat. Elég csak arra gondolnunk, hogy Petőfi Arany Jánost „imádottként” szólította. Vajon helyes-e Nyáry feltételezése, ha ennek tükrében vizsgáljuk a kérdést?"
"Szendi szerint Nyáry csak feltételez, és amíg nincsenek bizonyítékok, addig feltételezések is maradnak. Azt is megjegyzi: benne is felmerült, hogy Kölcsey "talán valóban a férfiakhoz vonzódott". Ám emlékeztetett arra, hogy Berzsenyi Dániel is kapott csókot, de nem volt nem meleg. Az irodalomtörténész szerint az egy beavatás lehetett. "A csók tehát nagy lelkek összetalálkozását jelentette, mély barátságokat pecsételt meg" – írta."
