Nem fog viszahúzóüdni, sőt egyre nagyobb lesz és idővel fájni is fog. A gravitáció miatt a sérvkapun állandó nyomás van, ami mindig egyre nagyobbra próbálja feszíteni a rést. Ehhez még hozzáadódik afizikai munka, ami tovább rontja a helyzetet. Már csak azért is meg kell műteni, mert ha egy erőteljesebb fizikai munka hatására a sérv kizáródik, akkor abból életveszélyes állapot is lehet pár órán belül. Szóval nem érdemes vele játszani. Magától elmúlni sosem fog, csak egyre nagyobb lesz és problémákat okoz, majd a műtét is nagyobb lesz a vágén.
GYerekeknél a sok sírástól is kialakulhat, de náluk nem igazán hazsnálják a műtéti módszert, mert mivel azok túlnyomó részt háton fekszenek, így a sérvkapun nem türemkedik át semmi. Az ő esetükben műtét nélkül is elmúlik. SZintén nem szoktak javasolni műtétet, ha olyan személyről van szó, aki ágyban fekvő beteg. Ott fölösleges, nincs kizáródás veszélye, nem is akadályozza az illetőt semmiben.
Ez az egynapos műtét az ars medica-nál elborzasztó - teljesen ugyanaz, amit nagyrészt ma a kórházak zömében végeznek, csak itt haza zavarnak azonnal. Ezt a kórházakban is megcsinálhaznák, de több ok miatt nem teszik (most ebbe ne menjünk bele...) .
Engem laparoszkóposan műtöttek (lentebb találsz infót), ami állítólag kiújulásra is elég hatásos, és most mát nagyon jól vagyok, remélem nem újul ki...
(Itt a hálót nem "kívülre" hanem a hasüregen belülről rakják).
Eléggé tesztelem, nem direkt, hanem a kislányom miatt, akit állandóan emelgetni kell... Érdeklődj, hogy a kiújult sérvet hol csinálják a legjobban és melyik módszer a leghatásosabb ilyen esetben.
Nekem már volt sérvem, ami mostanában kiújúlt. Az előző alkalommal, még a szabványmódszerrel műtöttek, háló nélkül. Igazából aziránt érdeklődnék, hogy kinek van tapasztalata a Miniplasztika céggel. Milyen ez az egynapos műtét? Olvastam itt az Ars Medicaról pár történetet és ez azért eléggé elrémített az egynapos műtéttől. Kerületi kórházba már nem akarok menni, mert az ottani környezet az nem embernek való, 50 fős kórterem, légkondi nincs, 2 nővér a betegekre. Ott műtöttek meg egyébként először.
szia! az elmondásod alapján én inkább hanyagolnám a sportot amíg össze nem hegesztenek mindent az orvosok... szerintem kérdezd meg a kezelőorvosod vagy egy ismerős sebészt, biztos vannak olyan gyakorlatok amiket így is lehet végezni, de én a helyedben inkább óvatos lennék az ilyesmivel.
Velem egy motorbaleset történt, aminek következtében a belső combom izmai valamint a hasfalam izmai leszakadtak a csontról. Már kilábalóban vagyok, de sajnos egy hatalmas sérv is keletkezett.
Biztos, hogy meg fogják műteni kb 8-9 hónap múlva, és vele együtt a medencecsontot összekötő fémet is ki fogják szedni, de azt még nem tudom milyen módszerrel.
A kérdésem mindezek alapján az lenne, hogy most, műtét előtt lehet-e valamit sportolni, kondi terem, kardió mennyire befolyásolhatja a sérv állapotát?
csatlakoznék, az előttem szólókhoz: nekem két hetet mondott a doki a kímélő életmódra, utána elvileg sportolhattam is volna. nem mertem bevállalni, most - hat héttel a műtét után - fogok újra elkezdeni futni/úszni, utána jöhet a kondi is, de persze csak ésszel...
Így van, teljesen egyetértek, bár én sem vagyok sebész!
A bicikli először nekem is csak óvatosan volt meg és állva tekerve először, óvatosan, nem ülve....:)
A dokim különben azt mondta teljesen terhelhetem szinte rögtön (kb. másfél-két hétre rá), merthogy ő főleg sporolókat műtött és ez volt a tapasztalat. Ezt én furcsállottam és szerintem nem is ment volna, ezért én még nem mertem "durvaságokat" csinálni.
No, akkor egy dolog, amiről eddig még nem volt szó. MÁr többen, többször elmondták, hogy mi az előnye a laparoszkópos módszernek a hagyományos szikés módszerhez képest. Csakhogy azt azért ne felejtse el senki, hogy a gyógyulási idő különbsége az a vágás méretén múlik, amiről eddig szó volt. Tehát logikus, hogy egy 10,5 centis vágás gyógyulása hosszabb időt vezs igénybe, mint a 3 kisméretű lyuké, ami a laparosztkópos módszerhez szükséges. Viszont belül, ahol nem látszik, a mdszertől függetlenül a szervezetnek időre van szüksége, mire a testszövetek a hálót benövik. Ennek a gyorsasága nem függ az elvégzett műtét módszerétől. Ezért lehet az, hogy az elvégzett műtét után pár nappal "orrvérzésig" dolgozni bizony nem oké. Leginkább a séta az, ami jó az első időben. AZután lehet próbálkozni a kerékpározással. Én műtét után 1 hónappal mertem igazán bringára ülni, mert döccenőknél bizony még belenyilalt. Így aztán biztonsági okokból 1 hónapig mellőztem a kerékpározást. A pihenés, kíméletes életmód fontos, hiszen a hálón megtapadó testszöveteket nem igazán szabad kitenni erőnek, mert leszkadhatnak, leválhatnak, amitől lassabb, fájdalmasabb és tökéletlenebb lesz a gyógyulás.
Nem vagyok sebész, de én így gondolom. A kíméletes mozgás mindenképpen kell már a műtét után néhány órától kezdve. Azt nem szabad, hogy egész nap csak az ágyban fekszik az ember, mert esetleg olyan szövetek is összenőhetnek, amiknek nagyon nem kellene. DE túlzásba sem szabad vinni a mozgást, a munkával meg főleg nem. én mindkét oldali műtét után 6-6 hét táppénzen voltam és azt mondom, hogy ennyi idő kell ahhoz, hogy a gyógyulás biztonságosan és rendben lemenjen.
Egyik műtétem után sem volt semmilyen komplikáció, pedig a hagyományos szikés módszerrel végezték, háló beültetéssel. Lassan 3 év telik el a műtétek óta és azóta is minden rendben van. Azt azért nem mondom, hogy most is olyan nehéz dolgokat cipelgetek mint előtte, mert én magam olyan 20-25 kg-ban határoztam meg magamnak a maximális súlyt. Nem akarom hogy kiújuljon, így aztán próbálok vigyázni magamra.
Túl vagyok a műtéten. Korábban, -amikor kiderült, hogy lágyéksérv dudorodik a hasam alján- én is szinte az egész fórumot végigolvastam. Őszintén szólva jónak éreztem, mert csomó dolgot megtudtam a problémáról és a megjavítás lehetőségeiről. Ugyanakkor annyi eltérő információba ütköztem, hogy baromira nem lett könnyebb a dologom. De ha már innen vettem infót, adok is hozzá, így korrekt.
Szóval én is, mint legtöbben, elmentem egy sima szakrendelésre, ahol egy idióta doki éppen két asszisztens jelenlétében, űlve az írósztalánál, mondta, hogy akkor had nézze, toljam le a gatyát. Arra sem volt képes, hogy a vizsgáló ágyig eljöjjön, és ott vizsgáljon meg, hanem az asztaltól kifordulva a széken ülve próbált vizsgálódni. Hát rajta kívűl mindenkinek kellemetlen volt, szegény kis asszisztensek győztek mélyen a monitor mögé húzodni, mert még nekik is ciki volt, hogy oda az asztalra lógattam a micsodám. Fődokim megállapította, hogy ez bizony az, és kérdezte, hogy mit szeretnék? Én meg kérdeztem, hogy mit lehet választani. Mondta, hogy vagy műtét, vagy így maradhat egy darabig ha nem fáj. Fájni nem fájt, de mivel sportolni nem tudtam vele, ezért mondtam, hogy akkor nincs más választás, műtét. Ezt követően kezembe nyomtak egy papírt, és kérdezték, hogy kb másfél hónap múlva ráérek-e, mert akkorra van időpont. A műtéti eljárásokról lehetőségekről természetesen egy szót se mondtak, ha én magam nem járok utána, azt sem tudtam volna, hogy nem csak a hasmetszés működik. Na ekkor jött a fórumolvasás, ismerős keresés, magánklinikák felhívása. Időpont sehol nincs előbb, a TB támogatott magánklinikák még altatni se akarnak, minden extra egy csomó pénz. Egy műtős ismerősöm ajánlott be egy Fehérvári plasztikai sebész magánrendelésére, hogy beszéljek vele, ő szokot ilyet műteni. Hát gondoltam, ha már plasztikai.. akkor nagyon barbár nem lehet. Magánrendelésre elmentem, megvizsgált, kideerült, hogy a másik oldalon is érez valamit, de az nagyon pici lehet. Ő ajánlotta a laporoszkópos eljárást. Nem ecsetelem a részleteket, előttem már leírták előnyeit. Hátránya viszont az, hogy a fehérvári kórházban a háló lerögzítéséhez alkalmazandó varrógépet nem finanszírozzák(!), tehát, ha TB-s műtétet szeretnék a kórházban ilyen eljárással, akkor vegyem meg 60e forintért. Ezt kicsit furcsáltam, és még utána érdeklődtem, de mégis ennél maradtam, mert a dokiról tényleg nagyon jókat hallottam. Bár a TB-s ismerős először azt mondta ez biztos lehúzás, mert a TB fizeti, aztán meg jobban megnézte akkor azt mondták, hogy ezt nem fizetik ennél a műtétnél. Lényeg, hogy ezt a kapcsozót egy pesti cégtől vásároltam meg számlával, ami cég elég nagy kórházak beszállítója, tehát nem a doki cégétől vettem.
5 napja volt a műtét, ami közben derült ki, hogy a másik oldalon is van egy sérvkapú, ezért az én rendes doktorom önszorgalmában oda is egyből beépítette a szúnyoghálót. Nagyon látványos a javulás, a laporoszkóp miatt nem kell szenvedni a a vágott sebbel, sőt nekem még csövek sem lógtak a hasamból, csak egy bazi nagy nyomókötést kaptam két napra, aztán jöhettem is haza.
Mivel nincs összehasonlítási alapom más eljárásokkal, így nem tudok állást foglalni egyértelműen, hogy mi a jó, de azt tudom, hogy utálom a fájdalamt és a tehetetlenséget (férfiből vagyok, látszik:-)) és állítólag ezzel a módszerrel kisebb a kiújulás esélye is. Én összeségében nagyon nem bántam meg, hogy így döntöttem.
A finanszírozásnak bármennyire is szerettem volna utána járni, nem tudtam, még nincs tiszta kép erről, de szerintem most ebben senki nem lát egyértelműen. A dokit pedig csak ajánlani tudom, nagyon korrekt és lelkiismeretesen végezte a munkáját, sem a magánrendelésén történt vizsgálatról sem utólag pénzt nem kért. Viszont összehasonlítottam magamat a többi hasoló dolgok miatt műtött beteggel, és látható volt mind esztétikailag, mind fájdalmilag a különbség. Egyszerűen profi kézben éreztem magam, és azt gondolom ez a legfontosabb.
A bárkinek kérdése van nyugodtan írjon, ha tudok segítek. üdv.
Korábban sokat írtam, kérdeztem itt (akinek nem jött volna le a zozocam nick = liberia, csak nem tudtam azzal valamiért bejelentkezni újra....), szóval csak annyi most már egy hónapja volt a laparoszkópos műtét.
Kb. 3 hétig baromi jól ment a felépülés, aztán valami történt, mostanában érzek enyhe fájdalomszrűséget a háló tájékán (ahol a sérvem volt).
Valószínűleg azért, mert volt egy hosszú autóutam (két nap alatt pár 2000 km) és a sok ülés egyszerűen nem estt jól, hiába álltam meg óránként.
Ha nem múlik, hívom a dokit, de szerintem a lényeg, hogy amit mondanak a sok séta, az fontos!!
Biciklizés, hosszú túrák, favágás ilyesmi simán megy már, mint régen.
Sok hasznos információhoz jutottam e topicból, cserébe álljon hát itt a történetem,
hátha valakin segít.
Hétfői műtétem után ma a harmadik napomat töltöm otthon, egyre múló fájdalmakkal.
Bajomra, ahogy sokan mások, először én is a magánklinikák honlapjain próbáltam megoldást találni. Az itt olvasott hozzászólások alapján jutottam azonban arra a következtetésre, hogy e betegség kezelése során a "fizetős" kórházak nyújtotta szolgáltatatások messze nem állnak arányban az érte elkért összeggel. Az ezt a fajta ellátást választók sorra arról számoltak be, hogy nem tapasztaltak sem többlet
törődést, sem magasabb szakmai nívót, sőt! Legfeljebb az elhelyezés minősége emlékeztette őket a kifizetett árra. Ezt meg, úgy gondolom legtöbben egy 3-4 napos benntartozkodás alatt vastagon leszrjuk. Igy kerültem teljesen szokott módon a háziorvoson keresztül a p.lőrinci rendelőbe, majd a Fővárosi Bajcsy kórházba. Anélkül, hogy reklámot csinálnék az intézménynek, csak pozitív tapasztalatokról tudok beszámolni. Alig két éves műtőblokk, laparoszkópos eljárás alkalmazása.(eddig nem tudtam: ez automatikusan hálóbeültetést is jelent) A kórtermi szárny ugyan a korai hetvenes éveket idézi, de látszik, hogy a fejlesztésre jutó nyilván szűkös keretet inkább a betegek számára is fontosabb új kórházi ágyak beszerzésére forditották, mint pl. safe- ekre. Az ápolószemélyzet is kedves hozzáértő, bár itt biztos szerepe volt annak, hogy korom és állapotom okán nem jelentettem számukra túlzott megterhelést.
Az orvos szerint a kissé elhúzódott, altatásban végzett műtét (több mint másfél óra) okozta a rendkívüli rekesztáji fájdalmakat az operáció másnapján. Ezt némi fájdalomcsillapító rendszeres adagolása után el is hittem neki. Az egyéb fájdalmak már elhanyagolhatóak és előttem már többen pontosan leírták.
Azóta köszönöm jól vagyok, jövő hét eleje kontroll, rehabilitáció, addig óvatosan ténykedem, bár ennek lustaságom is okozója.
A végére egy üzenet: ne halogasd, ha már így esett! Egyébként az első vizittől máig egy hónap sem telt el. Ha valakinek még segíthetek, ne habozzon kérdezni, akár
Kedves Petyus ! Én is hasonló cipőben járok ,mint Te korábban. Erősen gondolkodom az általad igénybe vett klinikán. Azt szeretném megtudni Tőled ,hogy milyen vizsgálatokra volt szükség a műtét előtt, és azt is szeretném tudni ,hogy mennyibe került összesen a vizsgálat és a műtét. Köszönöm !
Nem fájt folyamatosan. Sőt, eleinte egyáltalán nem fájt, ezért is lehet évekig elhúzni. Viszont ahogy haladtunk előre az időben, egyre gyakrabban és egyre jobban. Néha már nem cvsak erőkifejtés hatására, hanem járás közben is.
Hanyattfekve egyáltalán nem fájt és nem is lehetett kitapintani. Álló helyzetben viszont kitapintható és látható is volt.
Diagnosztizálni ránézéssel és tapintással lehet. Egy biztos módszer: Kéz a lágyéksérv helyére, aztán köhintés. Ilyenkor jól érezhetően próbál kidomborodni a sérv.
Az én férjemnek nem fáj folyamatosan, hanem minden intenzívebb mozdulatra, vagy ha emelt. Ki volt dudorodva, nem csak tapintható, hanem látható is volt. Hanyatt fekve viszont elmúlt a fájdalom. A diagnózist tapintással állapították meg.
Elnézést a belekottyért. Akinek már volt lágyéksérve, annak milyen tünetek jelentkeztek? Folyamatosan fájt? Vagy ha csak megfeszült a hasfal? Nekem hanyattfekve is, állva is, hasizom gyakorlat közben is. tapintani viszont semmit nem tudok, igaz nem is vagyok manöken alkat...
Úgy látszik az Ars Medica és Dömötör doktor nagy kókler. Én is mindekit lebeszélnék róluk. Már márciusban írtam ide (is), most beteszem mégegyszer, kicsit szerkesztve, mert már elmúlt a nagy haragom. De nehogy valakinek, aki erre jár eszébe jusson oda menni.
A férjemnek is lágyéksérve van, illetve most már csak volt. Mivel a kórházban túl sokat kellett várni a műtétre, megpróbálkoztunk az Ars Medica-val. Telefonon felvették az adatokat, és megbeszélték a konzultáció időpontját. A konzultáció maga egy nagy nulla volt, a doki megnézte, hogy van e sérve a férjemnek és volt, de ezt úgyis tudtuk. Mivel szed egy vérhigitót a párom, ezért kardiológusi véleményt is kellett vinni. A kardiológus azt irta, hogy a műtétnek kardiológiai kockázata nincs. Dömötör doktornak ez nem volt elég, rá kellett (volna) iratni, hogy egynapos sebészet keretében. A kardiológus azt mondta, férjem szívéért vállal felelősséget, de a műtétért nem, hiszen nem lesz ott, ezt nem írja le. Dömötör doki ez esetben nem vállalta a műtétet, és azt mondta, az egynapos eljárás csak fiatal, egészséges embernek való. Na, itt van a disznóság. Ugyanis, már a telefonos adategyeztetésnél kiderült, hogy férjem nem fiatal és nem egészséges. Szerintem ennek a mondatnak akkor kellett volna elhangzania és nem azután, hogy leperkáltuk a 10000 Ft-ot.
Azóta a Szent Imrében megoperálták a férjemet, helyi érzéstelenítéssel, mert altatni nem lehet a szíve miatt, a gerinc érzéstelenítést ő nem akarta. NEM ÉRZETT FÁJDALMAT, műtét közben beszélgetett az orvossal. Még aznap kimehetett a wc-re, de bent tartották egy hétig, amíg a vérhigítóját visszakaphatta, hogy ne kelljen naponta vérvételre járnia. Szóval, a legmesszebbmenőkig meg voltunk a Szent Imrével elégedve. Kifejezetten örülünk, hogy az Ars Medica nem sikerült. Csak azt a 10000 Ft-ot tudnám feledni.
szia Pipusz! nagyon nyílt reklámot nem akarok csinálni, de a miniplasztika oldalán van elérhetőség, nekem az ott szereplő doktor volt a kezelőorvosom, a megadott telefonszámon el tudod érni, biztos megnézi a problémádat! a vizsgálat itt sem ingyenes, de ez gondolom ismerős az ars medica-ból... (itt viszont cserében _tényleg_ foglalkoznak az emberrel). remélem sikerül megoldást találnod, sok sikert!
Ez nagyon durva! Ezt az Ars Medica-t én is ismerem. Egy felfázós problémámmal egy évig jártam oda, egy vagyont hagytam ott, végül ez odáig fajult, hogy el kellett mennem állami kórházba, ahol viszont egy hét alatt meggyógyítottak... persze ingyen.
Épp ezért amikor a google kiadta a nevüket lágyéksérvre, akkor meg sem fordult a fejemben, hogy odamenjek. De nagyon jól csinálod, kell a negatív reklám, legalább ennyi fegyver legyen az ember kezében!
Ja, még annyit, hogy a barátnőm szerint túl pozitívan írtam le a laparoszkópos műtétet, szerinte azért annyira nem voltam remekül a rá következő néhány napban. Na bumm...
Petyus, én is majdnem odamentem, ahova te, örülök, hogy jól sikerült a műtéted! Ha előbb olvasom, akkor lehet hogy mellette döntök, de én ezt a vidéki kórházat sem bántam meg végül, sőt.
Ismét jelentkezem! :-D Ma volt a varratszedés és úgy néz ki, hogy ez a műtét jobban sikerült, mint a másik. Ami viszont szívás, hogy a Lézerklinika vezetője maga Dr. Dömötör Gábor, tehát neki hiába teszek panaszt. Esetleg van ötletetek, hogy hová fordulhatnék felettes szervhez?
:petyus:! Szerinted felhívhatom a Miniplasztikát, hogy konzultáljak velük a hagyományos lágyéksérv műtét hátrányairól és későbbi nehézségeiről? Kit kereshetnék meg személyesen ott? Minderre azért lenne szükségem, mert a jobb oldali műtéti hely még mindig érzékeny; belül húzódó, feszülő kellemetlen érzés jelentkezik tüsszentéskor, nevetéskor és köhögéskor. Nekem 1 hónap után javasolták a sportolást, de mai napig nem mertem elmenni az edzőterembe, vagy futni, sőt, még görkorizni sem. Igazad van, hogy nem spóroltál az egészségeden és szerencsés vagy, mert szerintem manapság a pénz sem garancia arra, hogy emberhez méltóan bánjanak veled az egészségügyben.
sziasztok! én is megosztom a tapasztalataimat: tavaly év végén diagnosztizálták a jobb oldali lágyéksérvemet, de emlékeim szerint már nyáron is megvolt, csak akkor még nem tudtam mi az. visszaemlékezve nagyjából egy éve alakulhatott ki, akkortájt kezdtem el megint sportolni.
a diagnózis után elkezdtem keresgélni, többek közt itt is kérdezősködtem. én is voltam az ars medica-ban, kaptam is műtéti időpontot, de végülis azt lemondtam, mert az ottani légkör és hozzáállás nem volt a legszimpatikusabb.
végül a miniplasztika mellett döntöttem, amit egy szintén bp-i klinikán végeztek el, stílusosan bolondok napján. a korház magánkézben van, az eljárás nem a legolcsóbb, de a környezet és a személyzet azonnal meggyőzött: mindenki kedves és segítőkész volt, részletesen elmondtak és megmutattak mindent. úgy döntöttem hogy nem az egészségemen fogok spórolni. rákérdeztem a laparoszkópos eljárásra is, az operáló sebész lebeszélt, mondván hogy miniplasztikával jóval egyszerűbben meg lehet oldani a dolgot. a műtét előtti laborvizsgálatokat a helyi sztk-ban csináltattam meg, és kellett egy beutaló a háziorvostól is. időpontot egy hétre előre kaptam.
reggel kilenckor feküdtem be, a műtét kb két órás volt, és délután négy óra körül már úton voltam hazafelé. helyi érzéstelenítésben végezték, amitől kicsit féltem, de végülis nem volt vészes: érzi az ember hogy turkálnak, huzzák és feszítik a dolgokat, de fájdalmat nem érztem. a vágás három centis, és kaptam egy hálót a sérvemre. a műtét után másfél órával már ki tudtam menni pisilni (micsoda megkönnyebbülés volt :) ), aztán otthon még feküdtem 1-2 napot, aztán már bátran mászkáltam. 7-8 nappal a műtét után már 95%-os állapotban voltam, lassan teljesen visszanyerem a mozgékonyságomat (a teljes lábadozási időre két hetet mondott az orvos, utána sportolni is lehet). varratszedés nem lesz, mert mindenhol felszívódó szálakat használt az orvos.
összegezve: a tapasztalatom teljesen pozitív, ha a másik oldalon is lesz sérvem (de ne legyen), akkor tudom hova fogok menni...
remélem tudtam segíteni az utánam jövőknek, ha bármi kérdés van keressetek meg nyugodtan emailben!
Ez elég durván hangzik. Ha jól értelmezem az írásodat, akkor hagyományos módszerrel műtöttek, tehát nem laparoszkópos technikával. Minden esetre mindenben eltér mindattól az eseted, amit én magam tapasztaltam, illetve olvastam magáról a műtétről. Mert uygebár én is utána néztem, mielőtt késeltek. Igaz, engem altatásban műtöttek, de műtét után vagy 5 óra hosszáig fel sem kelhettem. Akit a gerincbe adott érzéstelenítéssel műtöttek, azok 1-2 órával többet voltak kénytlenek fekve tölteni. Alapjában véve helyi érzéstelenítéssel való műtétről nem is hallottam még. Vag yaltatásban, vagy gerincbe adott érzéstelenítő injekcióval szokás. Az meg, hogy még aznap hazapateroltak, szerintem több mint felelőtlenség. Engem műtét után két nappal engedtek haza mindkét műtétem esetében. A második műtét előtt nálam sem volt annyi vizsgálat mint az első előtt, de ez talán azért van, mert a korábbi vizsgálatokból sok minden kiderült.
Szerintem se hagyd annyiban, mert ez így nem oké. Én 6 hétig voltam táppénzen mindkét műtét után, mielőtt újra munkába álltam.
Én nő létemre 2 lágyéksérv műtéten is túl vagyok, ami tudom, hogy rendkívüli, de nálunk valahogy a családban női ágról/on örökletes ez a betegség. Azért döntöttem úgy, hogy beírok ide, mert szeretném lejáratni Dr. Dömötör Gábor sebész urat az Ars Medica Lézerklinikáról, aki engem operált 2008. február 1-én és most április 4-én másodjára is. Igazából a második műtét tette be a kaput nálam. Az elsőnél sem voltam megelégedve a betegtájékoztatással, sőt. Főleg az volt a baj, hogy a doktor úr úgy gondolta, hogy ez annyira egy rutin műtét, hogy én akár már a műtét napjának délutánján is munkába állhatok. Helyi érzéstelenítést kértem, amihez tudva levő, nem kell éhgyomor. Reggel 8h-ra hívtak be és elvégeztek egy vérvételt, egy vizeletvizsgálatot és megmérték a vérnyomásom a műtét előtt, amire olyan 9h magasságában került sor. Lekötöztek és előkészítettek a műtőasztalon, majd 10-15 perc alatt le is zajlott a műtét, ami nem volt kellemesnek nevezhető, mivel az ájulással küszködtem és minden egyes nyomó és feszítő mozdulat, amit éreztem, csak görcsössé tett, lazítani nem tudtam, de úgy éreztem, ez nem okoz a doktor úrnak gondot és nem is szólt. Aztán műtét után két lábon visszasétáltam a pihenőbe lábadozni, ahol másfél órát feküdnöm kellett, mivel a helyi érzéstelenítő leviszi a vércukor szintet és nagyon lehet szédelegni, főleg, ha az ember nem evett előtte rendesen, ahogy én sem. Később, miután bekóláztam, szóltak, hogy sétálnom kellene 10 perceket. Én örültem, hogy a WC-re magamtól ki tudok menni, annyira fájt a seb. A doki bejött 2-3 órára a műtét után, megkérdezni, hogy mikor megyek haza és a délután 1-2h-ben maradtunk. Akkorra a párom értem is jött és én már menetkész voltam. Igen ám, de még az épület gangján beleájultam a párom karjaiba és 3 nővér cipelt vissza a pihenőbe. Kaptam fagyit, kólát és a párom hozott meleg ételt, de csak fél 5h-kor tudtam távozni később. Mindehhez annyit tennék hozzá, hogy a műtősnővérek egyáltalán nem foglalkoztak velem és csengetésre is alig jöttek, az ájulásom után meg még nekik állt feljebb, hogy ők megmondták, hogy sétáljak és miért nem tettem többet, meg hogy jó lenne ha összeszedném magam és mielőbb hazamennék. Persze fájdalomcsillapítót is csak az incidens után kaptam. Ja, és az épület olyan utcában van, ahol képtelenség parkolni, így jó pár métert meg kell tenni lábon a betegnek a kocsihoz és a klinika nem ad tolókocsit, pedig láttam, hogy van nekik. A gyógyulás 48 óra szobafogsággal kezdődött, ami előírt, aztán bicebócán elkezdtem közlekedni. A varratszedésre 10 nap múlva került sor és addigra szinte már úgy jártam, mint régen. Amivel gond volt és van még mindig, az a tüsszentés, nevetés és köhögés, aminél nagyon húzódik a seb. Először a varratra gyanakodtam, aztán varratszedés után kiderült, hogy a belső, felszívódó varrat okozza ezt az érzetet és sajnos még ma is fáj a jobb oldalam. A doki 1 hónap múlva a kontrollvizsgálaton nem tudta megmondani, hogy mitől van. Annyit tett hozzá, hogy ahhoz a részhez, amit érzek, ő nem nyúlt hozzá, ott nem csinált semmit. Persze gondolom itt sokat számít, hogy ő a legprimitívebb módszerrel járt el, tehát 10 cm-es metszés, majd sérvkapu megtalálása, belek visszahelyezése, sérvkapu elzárása felszívódó varrattal, metszés összevarrása. Joggal kérdezhetnétek, hogy miért mentem vissza a második műtétre is ugyan ehhez a dokihoz. Nos, nekem ezért nem kellett fizetnem semmit, csak 10.000.- Ft konzultációt és mikor még volt vizitdíj, akkor azt. Másrészt a netten nagyon sokat olvastam utána ennek az egésznek, de nehezen tudtam eldönteni és megítélni, hogy mi a legjobb megoldás, mivel szerintem a magyar egészségügyben semmire sincs garancia. A módszerek meg annyira különböznek és szerintem egyénfüggő, hogy kinek melyik a legjobb. Szóval úgy gondoltam, hogy egye kutya, bevállalom a bal oldalit is Dr. Dömötör Gábornál. Ismerem a stílusát, nem bízom meg benne jobban, mint más orvosban, meg már tudom, hogy mire kell figyelnem. Pont ezért jól bevacsoráztam és megreggeliztem a műtét előtt, vittem fájdalomcsillapítót és sok csokit meg szendvicset. Másodjára már nem végeztek vizsgálatokat, hanem csak a vérnyomásom mérték meg. Ezt felettébb furcsállottam, mert a recepciós hölgyek azzal fogadtak, hogy mutassam a vizsgálati papírokat. Én mondtam nekik, hogy sem az első műtétemnél, sem most nem mondták, hogy ilyen papírokkal kell érkeznem. Ugyan abba a pihenőbe és műtőbe kerültem és ugyan úgy zajlott minden egy-két kivétellel; a műtőn nem akartam elájulni és a műtét után is sokkal jobban voltam, 5 percet ha szédelegtem és 2-kor haza tudtam menni ájulás nélkül, amit a bőséges táplálékbevitelnek köszönhettem. A doktor úr viszont felettébb "udvarias" volt. Már felénél járhatott a műtétnek, mikor rám nézett és látta, hogy merő görcs vagyok, majd lekiabálta a fejem, hogy hogy képzelem, hogy itt görcsölök és feszítem magam, ezzel csak nehezítem a munkáját, és miért nem lazulok el. Na képzelhetitek, hogy ezek után, hogy éreztem magam!!! Az egyik műtősnővér nyugtatott le. Aztán persze a doki egész nap rám sem nézett, gondolom nem volt bőr a képén, vagyis merem remélni. Pénteken megyek varratszedésre, ami így most csak 7 nap kötésben és szerencsére a sebem sem húzódik annyira, mint az első. Mától már dolgozok rendesen, de a járásom még nehézkes. Most a következő dolog, amit teszek, hogy panaszlevelet írok a Lézerklinika vezetőségének és több fórumra is írok. Úgy gondolom ilyen embernek nincs az orvostudományban helye és javaslom, hogy mindenki messze kerülje el.
Na szóval, itt egy kis leírás, ha valaki a jövőben erre téved, mert lágyéksérvet diagnosztizálnak nála... hátha segít.
Nemrégiben felébredtem és volt egy pici dudor a lágyékomnál, ami köhögésnél benyilalt. Gyorsan lementem a háziorvoshoz, persze már rég tudtam, hogy ez bizony lágyéksérv.
Konfirmálta...
Nem volt nagy, nem is fájt... kezdetben, de később egyre jobban, ahogy teltek a napok. Beutalt a háziorvos egy budapesti kórházba, ahol a sebész másfél órát(!) politizált miközben "vizsgált". (Az ilyentől mindig kibukok, a f*-at se érdekli mit gondol a kormányról meg az eü miniszterről, gyógyítson az a dolga!) Közben kb. öt percet beszélt a műtétről, de azt elég meggyőzően. Már majdnem bedőltem.
Aztán hazamentem és erős kutatómunkába kezdtem, hazai és külföldi sebészi oldalakon. Hát, bocs a kifejezésért, de az emberem fércmunkát akart végezni. Külső behatolás, kb. 8-10cm vágás, hálóbeültetés nélkül, mert ahogy mondta a "test saját anyagainak felhasználására" törekszik mindig.
Na, én meg arra, hogy gyorsan felépüljek, feszülésmentes legyen utána, ne nagyon fájjon és lehetőleg ne egy 100 éves műtéti technikával műtsenek, amikor már léteznek jóval korszerűbbek...
Szóval felderítettem jó pár hazai kórházat ahol laparoszkópos műtétet végeznek, megbízhatóan és sokat. Valamiért ezek a központok mind vidékiek voltak...
Sebaj, elkezdtem hívogatni őket és az egyikben másnap már fogadtak is - (Budapesten egy hónap múlva vágott fel volna a sebész úr).
Le is autóztam gyorsan. A műtét előtti napon igen alaposan kivizsgáltak, hirtelenjében ezek: hasi ultrahang, röntgen, végbél vizsgálat, EKG, vérvétel, vizelet, szóval a szokásos, de tényleg nagyon alaposan, majd' az egész nap ráment.
Közben kiderült, lehet hogy kétoldali a sérv! De a laparószkopos eljárás egyik előnye épp az, hogy műtét közben meg tudják nézni a másik oldalt is, sőt egycsapásra azt is megcsinálják ha gáz van.
A sebész részletesen elmondta a műtét menetét. A legrosszabb az volt, hogy a vizsgálatok miatt nem lehetett enni már aznap, tehát előző este kedden ettem utoljára. Szerdán délelőtt semmit, délben minimális kaja mert utána déltől ismét semmi a másnap reggeli műtét miatt (végül is a beleket is érinti a beavatkozás).
A műtét altatásban ment, előtte bekötöttek egy infúziót (nem fáj) és miután betoltak a műtőbe szépen elszundiztam.
Ébredés nekem simán ment, persze picit kába voltam. 8-kor műtöttek, 10 körül már az ágyban voltam újra, kissé kótyagosan. Aludtam délutánig, amikor is fel akartak állítani máris.... no az nem ment. Felültem, de aztán vissza is huppantam, gyenge voltam, fura érzés. Kiszedték az infúziót, inni lehetett, enni nem.
De akkor jött a rettegés. Tudok-e pisilni vagy katéter? Szerencsére éjszaka leszállta előtt sikerült (az ágyban, kacsába). Viszont ezen az első éjszakán borzasztóan fájt a hasam, feszült, gondolom azért is mert felfújták a műtéthez. Kapartam az ágyat, de persze forgolódni nem tudtam. Végül kértem fájdalomcsillapítót hajnalban.
Reggel (ez már péntek, figyelem még mindig semmit nem ehettem!) két kedves nővérke segített feltápászkodni. Ez elképesztően fájt. De amikor járni kezdtem minden elmúlt, csodálatos érzés volt! A maradék fájdalom is azonnal tovaszállt a reggeli pisilés után, gondolom a hólyagfeszülés bejátszott.
És akkor megkaptam az utasítást: minél többet járkálni. Ez elég morbid volt, mert a hasamból egy cső vezetett ki, amin genny és vér keveréke csurgott ki egy üvegbe, azt hordoztam magammal a folyosón.
Másnap ezt is kiszedték és innét kezdve a felépülés igen rapid volt. Az első széklet után lehetett végre enni, szombat reggel - azaz tulajdonképp kedd estétől szombat reggelig nem étkeztem, ez eléggé legyengített.
Viszont vasárnap már 3km-t gyalogoltam simán - alig 3 nappal a műtét után!
Hétfőn haza, varratszedés után, azap otthon már dolgozgattam. Kb. másfél hete volt az egész és tök jól érzem magam, teljesen terhelhető már most, az orvos mondta.
Azért persze nem ugrálok súlyokkal egyelőre.
Nagyon örülök, hogy nem mentem bele a hagyományos műtétbe. Az egész laparoszkópos eljárás sokkal barátibb. Nincs nagy heg csak három lyuk a köldököm magasságában.
Az egész műtétről és kórházi benntlétről csupa pozitív élményem van.
Szerintem érdemes energiát szánni arra, hogy megfelelő eljárást találja meg az ember és persze az ehhez legjobb helyet. A laparoszkópos sérvműtét egyáltalán nem rutinfeladat, elég nehéz, nagy tapasztalat kell hozzá. A végeredményt tekintve nincs nagy különbség, de a felépülés gyorsaságát tekintve mindenképp.
Remélem segítettem annak, aki a műtét előtt áll. Szívesen válaszolok zozocam(kukac)gmail.com-on ha van további kérdés.
Ja, és végül csak egyoldali volt a sérv!
Valahogy így történik a műtét. Tiszta high-tech, nem?
Laparoszkópiával. A második nap az egy kilométerre levő boltba el tudtam simán gyalogolni, meg vissza is persze.
Hamarosan írok egy hosszab post-ot, csak felgyülemlett pár elintéznivaló, míg oda voltam (6 napot voltam egy vidéki kórházban, igazából csak azért, mert nem akartam visszamenni kontrollra, varratszedésre így megvártam ott a hétvége utánt).
