Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
A csuklón mérés egy mérnöki csoda, huszonegyedik század meg amit akarsz. Egyeseknél jól működik (ugyanazzal az órával), másoknál nem, mert mélyebben futnak az erek, szőrös a kéz (igen, van aki emiatt leborotválja csak ott...) stb. A pulzuspánt ehhez képest kőbalta, de tűpontos (kivéve a száraz pánt (értsd: míg át nem izzadod) + műszálas futófelső kombót, akkor a sztatikus elektromosság meghülyíti). Kérj egyet kölcsön (vagy vegyél ócsóér' Aliexpressen vagy a Dekában), és nézd meg, mennyi az eltérés a kettő között. Ha csak annyi, hogy a pulzusövnél hamarabb indul meg fel-le (mondjuk fél perccel), az normális. Ha a mért értékek 3-5 ütéssel vagy többel folyamatosan eltérnek, az gáz.
A zónáknál két kérdőjel is van: honnan tudja az óra a max pulzusodat, és mi alapján osztja be a zónákat. Ha erre van valami dokumentáció, akkor tudok pontosabbat mondani.
Addig is látatlanban:
A max pulzust gondolom, hogy a 220-életkor képlettel számolja, ami pontatlan. Ennek 60-70%-a lehet a fat burn és 70-80%-a a cardio.
A kettő összege 71%; jobb lenne 80-90%-ot elérni és ezen belül is a fat burn legyen túlsúlyban.
De ne ess kétségbe: mivel sokat túrázol, szerintem valójában most is az volt túlsúlyban, csak a rosszul belőtt max pulzus torzítja a képet.
A max pulzust gondolom, manuálisan is megadhatod. A szomszédban épp most írtam be, hogyan tudod közelítőleg kimérni
Viszont nem tudom, elég gyorsan reagál-e a csuklón mérés ezekhez a tesztekhez (és hogy nálad jól működik-e egyáltalán). Szóval megint ott vagyunk, hogy kellene kölcsönbe egy pánt (szoftvert ingyen is letölthetsz hozzá a telóra, pl. a Polartól).
Nekem megvan az első K100-am, amihez nagyon jelentős részben hozzájárult ez a fórum, ezért köszönök minden információt, azokat is, amiket nem is nekem szántatok. :)
A Dorogig tartó részen most jártam életemben először túrán, csak az utána következő rész volt ismerős, de ez itteni sok beszámolóból és képekből már annyi információm volt, hogy ez egyáltalán nem okozott gondot.
Mogyorósbánya megvolt kicsit több, mint 10 óra alatt, utána azért már lassultam, ahogyan számítottam is rá, mert Mogyoróson zoknit cseréltem, a Szent-kútnál sorban álltam vízért, Bánya-hegyen pedig teáztam egyet, a köves út pedig erősen lelassított, ott már nagyon fájt a talpam. A legrosszabb az volt, hogy reggel elfelejtettem a Neogranormont és annyira kidörzsölődött a farpofám, hogy versenyt fájt a talpammal 80 km-től.
A vége 20:32 lett, ami azért a tervezett időmnél így is sokkal jobb. :)
Néhány személyes megjegyzés még: A pilisi szerpentin nem is olyan rossz, bár akiket megelőztem fölfelé talán más a véleményük, a Nagy-Gete pár 10 m-től eltekintve nem volt egyáltalán gáz, rosszabbra számítottam, a hot-dog a Bika-völgyben igazán remek volt!
Köszi szépen, tényleg jól összeszedted, nagyjából hasonló szempontok alapján gondolom én is elérni a gyorsulást még.
Valóban, a pihenések redukálása alapvető. Pár perc "felesleges" pihenés, megállás, stb. is meglepően sokat számít, és könnyen összeadódnak (persze volt, amikor olyan kondícióban voltam, hogy nem volt felesleges a megállás, mert egyszerűen meg kellett állnom szuszogni egy emelkedőn - most már ez ritkább, a Kinizsin most nem is nagyon fordult most elő, csak a táv második felén, hogy a gyorsabbakat elengedjem).
(egy kis számítás: ha "A" túrázó egy órán keresztül 5-ös átlaggal megy folyamatosan, megállás nélkül, "B" pedig valahol abban az órában megáll 10 percre (vagy kétszer 5 percre), akkor a "B"-nek a maradék 50 percben 6-os átlaggal kell mennie, hogy ugyanúgy 5 km-t tegyen meg, mint "A") (ha jól számolok)
A pulzus dolog is érdekel, azt is folyamatosan mérte és mutatta az órám, bár nem tudtam túl tudományosan értelmezni, de emelkedőkön bizony gyakran "anaerobic"-ba csapott át. Ilyesmit mutatott, nem tudom ez mennyire jó vagy rossz:
Átlagos hr: 138 bpm, max 175, min 91.
A zónák:
max: 2%
anaerobic: 24%
cardio training: 59%
fat burning: 12%
warm up: 3%
Persze valószínűleg az óra sem túl pontos (Amazfit Verge; amúgy jól bírta, 30%-ig merült olyan 95%-ról, miközben végig logolta a tracket is), csuklós optikai méréssel, de ha pontosnak vennénk ez mennyire jó / rossz arány?
(bocsánat a részletekért, de hátha ez is érdekes vagy tanulságos másnak is)
Igen, a cuccot is optimalizálnom kell, szerintem legalább egy-másfél kg-t feleslegesen cipeltem (pl. egy érintetlen palack, fél literes ásványvizet, és egy pót-pót powerbank-et)
Itt írom, akkor már is hozzá tud szólni. A csevegőfórumot nem használom.
1. Az időnyerés legkönnyebb módja, ha a pihenőket lerövidíted. Gyalogosan kezdetben 3-4 órát is elpihengettem, futva 1-1,5 óra is elég volt. Egy órán belül csak akkor jönne össze nekem, ha sok futóversenyre járnék, és sokat gyakorolnám a menet közben frissítést. Hogy Neked mennyi megy, azt más ttúrákon lemérheted.
2.
7 órás indulással tehát adott 15,5 óra nettó menetidő és 1,5 óra pihi, szóval 6,4 km/h átlagot kell tudni hegyen-völgyön. Itt jön be egy kis élettan: a gyaloglás kb. 6,5 km/h tempó alatt hatékonyabb, mint a futás, felette a futás a kedvezőbb. Azaz: az időnyerés második legkönnyebb módja az, ha az enyhe lejtőket (van sok), és ahol jólesik, a sík részeket is megfutod. Futásként a laza kocogás (6-7 perces kilométerek, azaz 8,5-10 km/h) simán elég. Hogy ezt futóedzésekkel (heti 2-3) éred el, vagy/és a ttúrákba futsz bele egyre többet, részletkérdés. Én a futott-gyalogolt K100-aimon (PB: 14:45) úgy indultam, hogy előtte a 20 km (párszáz méter szinttel) lekocogása (bő) 2 óra alatt simán ment. A ttúrázással az alap-állóképességed megvan a futáshoz, csak az izmokat kell hozzászoktatni. A két mozgásforma részben más izmokat igényel, így a váltogatásukkal egyes izmok pihenhetnek.
Ha érdekel, belekezdhetsz a pulzuskontrollba is (kifejthetem hosszabban), de a laza kocogással meg a (síkon) 6-7 km/h körüli gyalogtempóval normális (= hosszú távon is tartható) pulzuszónában maradsz, azaz max. emelkedőn lenne hasznos egy pulzusmérő pánt, hogy ne menj a max. pulzus 70-75%-a fölé.
3.
A futós-gyaloglós teljesítéshez nagy segítség a futózsák (vagy övtáska, de a zsák sokkal kényelmesebb). Nekem Camelbak Ultra 10 van, de gyárt ehhez nagyon hasonlót (és többek által dicsértet) az Aoinjie is, sokkal olcsóbban. Ennek nagy előnye, hogy a vállpánton is vannak zsebek, ahová elfér pl. némi étel, az igazolólap meg a mobil.
A cuccot pedig minimálisra kell redukálni: 4-5 kg a zsákban, kb. 1 kg a ruha és a cipő, nem több. Alább a 2017-es cucclistám:
Ja igen, cipőnek most eléggé bevált nekem a sima futócipő, aránylag puha és vastag talppal (boost). Mondjuk annyi hibája / sajátossága van, hogy az orra nincs megerősítve ill. nincs "gyűrődő zónája", így pár kőbe rúgás elég fájdalmas volt, de egy kis odafigyeléssel ez kiküszöbölhető.
Én most csak 1 embert láttam a szerpentint levágni.
A Mátyás király utcát ketten választottuk, 10-15 ember ment alul. Még fel is szóltak nekünk, hogy "Erre szoktunk menni". :-)
Pélinél körülöttem mindenki gondolkodás nélkül a helyes útra fordult, csak egyvalaki kérdezte, hogy "Erre?". Mondtuk neki: "Erre". Meg is nyugodott. :-)
Amin meglepődtem, hogy most mintha nem lettek volna kint a szerpentinen táblák...
És láttam több embert is levágni a szerpentint, több helyen is. 20-30 méterre előttem voltak, ha közelebb vannak lehet szólok nekik hogy ezt nem kellene.
A Mátyás király utcát benéztem, ott én sem követtem, a többi helyen elvileg pontosan az útvonalon mentem, Pélinél is, de azt is sokan elnézik.
Illetve Tatán néztem még be, az bántott is, hogy azt rendre elrontom, pedig illene már tudnom, de - bár ez nem mentség - mentem a többiek után. Cserébe mondjuk egy kis átlós levágást a járdán a célnál rendesen derékszögben tettem meg :)
Szívből gratulálok, örülök hogy sikerült a Kinizsi, megérte kitartanod!
És persze gratulálok a többieknek is, és azoknak is elismerésem, akiknek bármiért a feladás nehéz döntését kellett meghozniuk.
München:
igen, idén egyedül mentem, Istinek egyrészt más programja volt, meg most próbáltam egy "personal bestet" menni, ami így sikerült is.
Jövőre ezzel új, nagy célom lett: jó lenne már szombaton beérni, azaz éjfél előtt :)
Hasonló indulással (7:10 körül indultam) ez azt jelenti, hogy szűk két órát faragnom kell még ezen az időn, ami nem tűnik lehetetlennek. Az igazat megvallva annyira nem is fektettem sok energiát a felkészülésbe, edzhettem, túrázhattam, futhattam, lépcsőzhettem volna ennél sokkal többet és céltudatosabban is.
Pár dolgot megint elrontottam: csomó dolgot feleslegesen cipeltem, mert nem pakoltam ki előtte rendesen a táskám (pl. mi a fenét keresett nálam egy svájci bicska, teli pezsgőtablettás tubusok, tájoló, stb :))) - mondtam is utána magamban amikor hazaérve megláttam hogy miket cipeltem, hogy kempingezni indultam vagy mi a tök? :) Ja igen, meg az ivást, evést is megoldhattam volna praktikusabban, haladósabban.
Ami lehet hogy sokat segített, az egy aránylag olcsó okosóra: jelzett hogy a legutóbbi km-eket hány perc alatt tettem meg, így ha úgy éreztem és láttam hogy lassulok, igyekeztem gyorsabban szedni a lépteimet, hogy ha lehet 10, de még rossz esetben is 12 percen belüli km-jeim legyenek. Ez azért így hatékonyabb, mint pusztán a sebesség szubjektív érzetére hagyatkozni, és jó volt látni, amikor mondjuk bőven 10 percen belüli időt mutatott a legutóbbi km-re. A Gete mondjuk rendesen lelassított, az addigi bő 6-os összátlagomat visszavette majdnem 5,5-re, de így is kb. 9 óra alatt a Kakukkba értem, és ott csak kb. 5 percet lehettem, pecsét, ivás és mentem is tovább.
Ha statisztikát szeretnél gyártani az összes adatból, akkor a Wayback Machine segít, a régi honlapon láthatóak a születési évek is; a 2005-ös adatokat szépen ki tudod elemezni.
Idén zűrzavaros volt az eddig eltelt időszak, semmi értelme nem lett volna indulnom. Fizikálisan, fejben sehol nem vagyok. Annak külön örülök, hogy laza menetet írtál, szenvedés nélkül. Így a jó. Most van elég időm rákészülni, és jó lenne majd utánatok üvölteni megint, hogy elhagytátok a kék letérést:-)
Tervben van az Iszinik, ahol remélem te is ott leszel.
Még annyit, hogy kemény vagy, 2024-ben meglesz az a póló:-)
Idén négyen vágtunk neki a távnak, de hamar szétszakadt a társaság. Gergő előre sprintelt a Pilis meredek emelkedőjén, Gyula lazább tempóval haladt mögöttünk, Szilvivel belekocogtunk a lejtős részeken. A hirtelen jött kánikula sem tudott megállítani minket, Koldusszállást még megláthattuk lámpafény nélkül! Innen lassabb tempót diktálva tettük meg az utolsó 15 km-t, mikor jött a telefon, Gergő 16:10-es idővel már a célban kanalazza a levest! Végül nem sikerült az "aznapi" célba érkezés, de maximálisan elégedett vagyok a 0:29-es beérkezéssel! Ez 17:41-es időt jelentett nekünk. Mindezt úgy, hogy Szilvi élete első TTúráját teljesítette!!! Mire megettük a levest és fújtunk egyet befutott Gyula is kerek 19:00 órás idővel.
remek volt, persze ettem már jobbat, hogy a versnél maradjak, :-).
Idén sem rosszullét, sem fejreállás, sem görcs. Csak cipőt választottam rosszul, pedig 1 éve megvan már. Sok kicsi és egy 4 cm-es vérrel feltelt vízhólyaggal zártam. Mikor éreztem, hogy meglesz, vissza is vettem a tempóból. Ahhoz lusta voltam, hogy leálljak kezelni, inkább mentem 2 vízhólyag menet közben durrant ki, 5 percig csípett, aztán oké volt. Így egy laza menet lett: 23: 20 körüli idővel. Megvan az 5.
Eddig vízhatlan túracipőben mentem, most majd kipróbálom a terepfutó cipőt is, úgy is elkezdtem terepfutni - egyelőre túracipőben - de be kell ruháznom. Ha bejön és bírom is, jövőre 4-5 óra kocogással tervezem.
Köszi, hogy érdeklődtél. Hiányzott a búrád, jövőre gyere!
4 / 0 | 19:46 | 19:45 | 7:10 | elsőbálozót kísérek, sok minden történhet
Ami ténylegesen összejött:
5 / 0 | 19:46 | 21:45 | 6:52 |
Az "elsőbálozó" srácot sikeresen célba segítettük. A srác még csak 18 éves, és az eddigi leghosszabb/legszintesebb túrája az Írottkő 70 volt, ahol a végén már nagyon kivolt. Így éreztem előre, hogy nem lesz könnyű menet. A tervünk most az volt, hogy Kesztölcig nagyon belehúzunk, Mogyorósbányáig már csak egy visszafogottabb tempót megyünk, utána meg a srác fizikai- illetve lelkiállapotához igazítjuk a tempónkat. Ehhez tartottuk is magunkat, Mogyorósbányáról 17:40 körül indultunk tovább, majdnem háromnegyed óra előnnyel az eredetileg kalkulált részidőhöz képest, amelyet 21 órás teljesítési időhöz készítettünk. Sajnos a lenyugvó nappal társunk erőnléte is szinkronban csökkent. Pusztamaróton a második zoknicserénket követően elő is készítettük lámpáinkat, amelyet hamarosan be is kellett kapcsolnunk. Így sajnos a reménységem messze nem teljesült, hogy Bányahegyig érjünk lámpa nélkül. A Vértestolnai műútig még teljesen vállalható volt a tempónk, de aztán onnét Koldusszállásig már egyre többen előztek le minket, míg mi csak hébe-hóba másokat. Hatalmas szerencsénkre Koldusszálláson idén is volt leves, ami életet öntött védencünkbe, és megújult erővel vágott neki a következő 6,5 km-es monoton emelkedőnek. Arany-lyuk után aztán megint igencsak mentek el mellettünk a túratársak, de aztán csak valahogy elértünk a Kappan-bükkig, ami kis erőt adott neki. A körtemplomnál kissé már erőszakosnak kellett vele lenni, hogy ne csatlakozzon a tűz mellett darvadozókhoz, ami akár "végzetes" is lehetett volna. Kissé megviselten, de sérülésmentesen leért a Baji szőlőkhöz, az aszfalt meg már erőt adott, tudta, hogy ez a túra már megvan. :)
Jó érzés volt, hogy nem önmagamra, hanem egy túratárs szükségleteire szabva mentem idén végig a K100-on. Persze ennek ára volt: két órával később értünk célba, mint ahogy optimista módon terveztem. A végén már ránk is világosodott, de sebaj.
Sanyinak hatalmas gratuláció, igen nagyot mentél! A Pilis-nyeregnél az ep-n futottunk össze. Oczal kollégával pedig Dorogon találkoztunk, gratulálok neked is, a tizedik sikeres teljesítéshez pedig különösen is! Könnyen lehet, hogy nincs is nálad fiatalabb tízszeres teljesítő...
Gratulálok minden teljesítőnek, és persze azoknak is, akik idén próbálkoztak, de valamiért nem jött nekik össze.
Sikeresen teljesítettem, immáron hetedjére, 23 és fél óra körüli idővel. A táv első felén lassabb voltam, mint szoktam, csak 11 óra alatt értem Mogyorósbányára. Pozitívum, hogy valószínűleg a lassabb kezdésnek köszönhetően elég jó állapotban volt a talpam egészen kb. Vértestolnáig, nagyjából ott éreztem először vízhólyagot. Meglepően jól sikerült teljesítenem a Koldusszállás utáni részt. A végén meg már nem siettem.
Viszont kicsit keveset aludtam most, hogy hazaértem. Ezt nemsokára pótolom. :)
Jó pihenést mindenkinek, aztán jöhetnek majd a hosszabb beszámolók.
Grat Neked is! Immár pólósok lettünk. :) Nekem az 1. teljesítéshez hasonló érzés volt átvenni. Közben tudatosult csak bennem, hogy mit értem ma el, és visszagondoltam a 2010-ben megkezdett Kinizsis pályafutásomra. Lehet túl komolyan veszem, de kicsit meg is hatódtam!
Kérdés: szerintetek a magam 35 évével a 10-szeresek melyik korosztályába tartozom? Az eddigi sokszorosok is hasonló korban érhették el a 10. teljesítést?
