Bizony, nagyon érdekes a H. naledi is, a pontos helye az ember törzsfáján egyenlőre tisztázatlan, lehet, hogy egy kihalt oldalág.
Nézzük akkor a Homo ergastert, más néven Homo erectus ergastert, amely a Homo erectus korai, Afrikában élt változata, kb. 1,4 - 1,9 millió évvel ezelőtt éltek, valószínűleg leginkább Kelet-Afrika szavannás régióiban:
A habilis agy térfogata nagyobb mint az australopitechusé és hozzá kapcsolják az első kőeszközök megjelenését, legalábbis régebben. A rokonsági kapcsolata a rudelfensissel érdekes kérdés.
"A vizsgálatok során kiderült, hogy a Homo naledi több sajátosságában is hasonló jegyeket hordoz, mint a Homo nem legkorábbi tagjai közé tartozó, kétmillió évvel ezelőtt élt Homo rudolfensis és Homo habilis. A mintegy 150 centiméter magas hominida más jellemzőiben azonban a modern emberre is hasonlít: ilyenek a kezek, csuklók, lábak és alsó végtagok. A kutatók úgy vélik, a Homo naledik jó gyaloglók és hegymászók lehettek...
A barlangkamrák nehezen megközelíthető voltából, valamint a közöttük lévő mintegy 100 méteres távolságból a kutatók arra következtetnek, hogy a Homo naledik eltemették a halottakat, és feltehetően tüzet is tudtak arra használni, hogy megvilágítsák a sötét barlangokat. Igaz, egyelőre nem találtak közvetlenül ehhez az emberféléhez köthető eszközöket.
Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum kutatója megdöbbenve értesült a vizsgálatok eredményéről, amelyek szerint a Homo naledi mintegy 300 ezer évvel ezelőtt élt. Úgy véli, a datálás meglepően kései egy olyan faj tekintetében, amely olyan primitív, javarészt mintegy 2 millió éves ősemberi maradványokhoz köthető jegyeket hordozott, mint a kis agyméret, az ívelt ujjak vagy a váll, a törzs és a csípőízület jellegzetes formája. Stringer azonban hozzátette, a csukló, a kezek, a lábak valóban a nearndervölgyiek és az modern emberek morfológiai sajátosságaira utalnak, mint ahogy a viszonylag kis, egyszerű fogak is."
A személyes megérzésem, hogy túl kevés a pazzul darab, hogy a teljes képet lássuk de kétségtelenül nagyon érdekes lények ezek!
A klasszikus majomembereknek tekinthető Australopithecus-félék szellemi képességekben a csimpánzok fölött álltak, de tőlünk még borzasztó messze álltak.
A nagy részük nem is volt a közvetlen ősünk, hanem a Paranthropus-félék őse volt, amely egy kihalt oldalág.
A lenézésükkel azért vigyázzunk, mert könnyen úgy járunk, mint az egyik serdülőkori sci-fi olvasmányomban egy lézerpuskás fickó. :-)
Nagyon szépen köszi a linkeket, alapvetően egyetértünk, viszont felhívnám a figyelmedet az ún. Homo rudolfensisre,azaz a Rudolf-tavi emberre, amely egyes szakértők szerint a Homo nem legrégibb faja, egyúttal közvetlen ősünk is:
Az számít ember félének aminek a nevében a "homo" van. Tehát australopitechus fajok és más korábbi ősök majmok. Homo naledi, habilis, erectus, stb...ember, elvileg. Nyilván nincs éles határ itt se.
Egyszer azt mondták hogy 1 millió lényből 1 fosszilizálódik. Lehet hogy nem pontosan emlékszem az arányokra de nagy szám volt az biztos. A homok sose élhetek olyan nagy számba mint a gnúk vagy zebrák, így nagyon ritkák a leletek, akár 100 000 ezer éves lyukakkal. Talán ahány lelet annyi alfaj és biztos hogy van sok, amit még nem láttunk!
Mindenesetre az eddig leletek segítenek elképzelni hogy történhetett. A habilist biztos hogy inkább néznénk majomnak, az erectust inkább embernek de ez térbe és időben egy nagy területet foglalt el, nyilván rengeteg változattal.
Jók ezek a rekonstrukciók de a legérdekesebb az emberré válás szempontjából egy nem túl régi felfedezés, az australopithecus sediba.
A Homo sapiens a végén mindent vitt - the winner takes all :-), ahogy az Abba énekelte.
Igaz, hogy ezt nem a fizikai képességeinknek köszönhettük, mert azok igencsak középszerűek, hanem tényleg sokkal inkább a szellemi képességeinknek, meg annak, hogy a biológiai evolúciót nálunk fölváltotta az összehasonlíthatatlanul gyorsabb kulturális evolúció.
Hogy aztán a tündöklésünk meddig fog tartani, az megint egy más kérdés...
Csak a fogairól és csontdarabokból és részekből ismert, és körülbelül 5,6 millió évvel ezelőtt élt. Az A. ramidus valószínű őseként írták le. A fogai "primitív morfológiát és kopás mintát" mutatnak ami bizonyítja hogy az A. kadabba egy különböző faj mint az A. ramidus.
Az Ardipithecus egy kihalt Homininae-nem, ami a késő miocénban és a pliocén korban élt az Afar depressziónál, Etiópiában. Eredetileg az ember egyik legkorábbi őseként írták le, miután az elágazott a fő majom származási vonaltól. Ennek a nemnek az ember őseivel való kapcsolata, valamint hogy nem hominin-e, jelenleg is vitatott. Az irodalomban két fosszilis fajt írtak le: az A. ramidust, ami körülbelül 4,4 millió évvel ezelőtt élt,[1] a korai pliocén alatt, és az A. kadabba fajt, ami körülbelül 5,6 millió évvel ezelőtt élt (a késő miocénban).
Ardipithecus ramidis:
Kis agya volt, 300 és 350 cm³ közötti. Ez némileg kisebb, mint a modern bonobóké vagy a nőstény közönséges csimpánzé, de sokkal kisebb, mint az australopithecineké, például Lucyé (~400–550 cm³), nagyjából a 20%-a a modern Homo sapiensének. Az állkapcsa sokkal előreállóbb volt, mint a modern emberé.[6]
A fogairól hiányzott a más majmoknál előforduló specializáció, ami azt sugallja, hogy általános mindenevő és gyümölcsevő volt, a tápláléka nem függött nagyon a lombozattól, rostos növényi anyagoktól (gyökerektől, gumóktól, stb), vagy a kemény és/vagy abrazív ételtől. A felső szemfog mérete az A. ramidus hímeknél nem különbözött határozottan a nőstényekétől. A felső szemfogaik kevésbé élesek voltak mint a modern közönséges csimpánzoké részben azért mert redukált volt a szemfog mérete, mivel a nagyobb felső szemfogakat élesíthették a kopás ellen az alsó szájban elhelyezkedő fogak. A felső szemfog jellemzői az A. ramidusnál ellentétben vannak a közönséges csimpánzoknál megfigyelt szexuális dimorfizmussal, ahol a hímeknek lényegesen nagyobb és élesebb felső szemfogaik vannak, mint a nőstényeknek.[7]
A felső szemfogának kevésbé kifejezett jellegét arra használták hogy az A. ramidus és több ősi homonida szociális viselkedésére következtessenek. Különösen arra használták hogy azt javasolják hogy a homonidák és az afrikai majmok utolsó közös ősét viszonylag kis hímek közti és csoporton belüli agresszió jellemezte. Ez feltűnően eltér a közönséges csimpánzok szociális mintáitól, amikben a hímek közötti és a csoporton belüli agresszió tipikusan magas. A kutatók egy 2009-es tanulmányban az mondták hogy ez az állapot „veszélyezteti az élő csimpánzok magatartási modellként való használatát az ősi emberszabású állapothoz”.
Később élt mint az ember és a csimpánz utolsó közös őse, és így nem teljesen képviseli azt. Mindazonáltal bizonyos szempontból eltért a csimpánzoktól ami arra utal hogy a közös ős különbözött a modern csimpánzoktól. Miután a csimpánz és az ember származási vonalak elágaztak mindkettő lényeges evolúciós változáson ment keresztül. A csimpánz lábak a fa megfogásra specializálódtak, az pedig A. ramidus láb jobban megfelel a járásnak. Az A. ramidus szemfoga kisebb, és egyenlő a hímek és nőstények között ami a redukált hím hím konfliktusokat sugallja megnövekedett pár kötődéssel, és megnövekedett szülői törődéssel. „Így az alapvető reproduktív és szociális viselkedési változások valószínűleg hosszú idővel az agyméret növekedése és a kőeszközhasználat előtt jelentek meg”, a kutatócsapat következtetése szerint.
A Sahelanthropus tchadensis egy kihalt homininae faj (és talán az Orrorin őse), ami körülbelül 7 millió évvel ezelőtt a miocén korban élt, esetleg nagyon közel az csimpánz-ember elágazás idejéhez. Kevés más minta ismert mint a Toumaï becenevű részleges koponya.
A koponya vizsgálata során kiderült hogy agytérfogata csak 320 cm³-380 cm³ volt, ami hasonló a mai csimpánzok agytérfogatához és sokkal kisebb mint a hozzávetőleges emberi agytérfogat ami 1350 cm³. Vannak azonban, akik vitatják, hogy hominida lenne: ők túl laposnak és kicsinek tartják a koponyát. Brigitte Senut antropológusnő a maradványok alapján feltételezi, hogy egy gorilla-szerű lényről van szó. A fogai, szemöldökíve, és az arc szerkezete jelentősen különbözik a Homo sapiensétől. A jellemzői laposabb arcot mutatnak, a fogsora u alakú, kis szemfogai voltak, és elülső öreglyuka.
A nagy kérdés ezek után az lett, hogy képes lehetett-e a két lábon való járásra? Mivel nem találtak koponya alatti maradványokat nem lehet egyértelműen eldönteni hogy valóban kétlábú volt-e. Erre a kérdésre a Christoph Zollikofer vezette kutatócsoport próbált választ adni az idők során eltorzult koponyáról készített háromdimenziós felvételek segítségével. Az öreglyuk (ahol a gerinc a koponyához csatlakozik) elülső helyzetéből arra következtettek, hogy Toumai már képes lehetett arra, hogy két lábon járjon. Az öreglyukat vizsgáló elsődleges tanulmány vezető szerzője feltételezi hogy a két lábon járó járásmód használata nem lenne észszerűtlen, mivel a koponyalap morfológiája hasonló az későbbi homininákéhoz. Néhány paleontológus vitatja ezt az értelmezést, kijelentve hogy a koponyalap valamint fogazat és az arcvonások nem mutatnak a Hominin kládba való egyedülálló adaptációkat, vagy jelzik a kétlábúságot, és azt állítják hogy a szemfogak kopása hasonló más miocén kori majmokéhoz.
Lehet hogy az ember és a csimpánzok közös őse, bár még nem jutott konszenzusra a tudományos közösség. Ha az eredeti elhelyezése a helyes hogy ember ős, de nem csimpánz ős az az emberi törzsfejlődés képét bonyolítaná. Különösen akkor ha Toumaï valóban közvetlen emberi ős, mivel az arcvonásai kétségessé teszik az Australopithecus státuszát aminek megvastagodott szemöldökíve volt ami hasonló néhány későbbi hominináéhoz (nevezetesen a Homo erectuséhoz), és a Sahelanthropus szemöldökív morfológiája eltér minden australopithecinétől, a legtöbb fosszilis hominináétól és a mai emberétől.
A másik lehetőség az hogy Toumaï kapcsolatban áll az emberekkel és a csimpánzokkal, de egyiknek sem az őse. Brigitte Senut és Martin Pickford az Orrorin tugenensis felfedezői szerint az S. tchadensis jellemzői összhangban vannak egy nőstény proto-gorillával. Még ha ezt az állítást megerősítenék a lelet nem veszítené el a jelentőségét mert jelenleg nagyon kevés csimpánz, vagy gorilla őst találtak Afrikában. Így ha az S. tchadensis a csimpánzok vagy a gorillák egy ősi rokona, akkor a legkorábbi ismert tagja lenne a származási vonaluknak. És az S. tchadensis azt jelzi hogy az emberek és a csimpánzok utolsó közös őse valószínűtlen hogy szorosan hasonlított a mai csimpánzokra, amit korábban néhány paleontológus feltételezett.[3][4]
Egy további lehetőség amit egy 2012-ben megjelent kutatás emelt ki, hogy az ember-csimpánz szétválás korábban történt mint ahogy azt korábban gondolták, a lehetséges tartománya 7-13 millió évvel ezelőtt (újabban ennek a tartománynak a végét támogatja a legtöbb kutató), az emberi generációk közötti lassabb DNS változások alapján mint amit korábban gondoltak. Sőt néhány kutató (például Tim D. White, University of California) figyelembe veszik azokat a javaslatokat amik szerint megdőlt hogy a Sahelanthropus túl korai hogy ember ős legyen.[5]
Rengeteg ilyen kihalt ág lehetett, mostanában ilyen genetikai felfedezés, hogy a modern ember a terjeszkedése során beolvasztotta az adott területen előtte élt embereket, mint a neandervölgyi, a gyenyiszovai.
Érdemes rákeresni a neten a Sahelanthropusra (pontosabban Sahelanthropus tchadensis), ill. az Ardipithecusra is, nagyon érdekes, viszonylag új leletek, amelyek pontos besorolása még várat magára.
Még az sem biztos, hogy egyáltalán beletartoznak-e az ember leszármazási vonalába vagy ma már kihalt oldalágak képviselői.
