Szép napot Kedves crossdresserek, transzvesztiták!
A leszokásom fázisának a következő pontjához érkeztem.
Akik tavaly is idelátogattak, már tudják, hogy komoly elhatározásra szántam el magam.
Legutóbb 2016 decemberében írtam.
Hazudnék, ha azt mondom/írom, hogy 3-4 hete nem öltöztem át. De nem teszem. Fontos, hogy őszintén meséljem el az elmúlt hetek történéseit.
2017. január 12-én újra eluralkodott a másik énem. Ekkor tájt vettem cicanadrágot (leggings), melltartót, egy felsőt.
Akkor kb. 2-3 órán bírtam benne lenni, utána ledobtam magamról.
Azóta eltelt 8-9 nap. Megérkeztünk a mához.
Ezen a napon (01.21.) nem tudom pontosan miért, újra kívántam a női ruhákat. Sajnos vettem is, ami pulcsi meg atléta volt. Ezekben voltam kb. 15:45-ig.
Tudjátok mit tapasztaltam? Egy börtönbe zárt srácot, akinek a rabruhája női ruhák voltak.
De tényleg! Ezalatt a fél nap alatt annyi minden mást is tehettem volna (mosás, főzés), hogy most ilyenkor szépen pihentem volna (délutáni szieszta).
Hiába böngészgettem pár oldalt, már azok sem adnak olyan élményt, mire azt mondanám: "Igen! Én is erre vágyom mióta."
Egyre nagyobb civilként a bűntudatom. Most azt mondom magamban:
"Inkább szenvedjek egy kicsit, mintsem elköltsek x forintot ilyenekre."
Valaki írta nekem, hogy egy nő kell nekem, mert őt pótolom a viselkedésemmel. Igaza is van.
Egyik este egy beszélgetős műsor volt társkeresésről. Mintha isteni sugallat volt, aznap elővettem az egyik internetes oldalt és aktiváltam magam. Azóta pár lánynak írtam üzenetet. Egyelőre várok a válaszukra.
Még valamit:
Ha esetleg valaki most megkérdezné, hogy az elmúlt 10-15 év függőség miatt mit tudok adni egy lánynak/nőnek?
A válaszaim ezek:
Lehet, hogy a férfiasságom kicsit hátrébb szorult, de talán átérzem a lányok viselkedését. Tudnom kell kell várni rájuk, mert ők több időt töltenek el, mire utcára mennek. Sokkal kifinomultabban kell bánni velük, mert ők többet érnek, mint mi szerintem.
De nem kell minden kívánságát teljesíteni, hanem meg kell beszélnem, hogy mit gondolok erről, én így valósítanám meg a terveket.
Ez utóbbi más téma volt, ne haragudjatok. De így áll össze a kép részemről.
Egyelőre ennyi a "blogom" mára, illetve az elmúlt hetekről.
Annyit ígérhetek, hogy fogok még írni a leszokásomról. Hisz ez is egy olyan témakör, mint a rászokás, a crossdresserré válás.
Köszönöm szépen, hogy elolvastátok, kívánok további kellemes időtöltést. Sziasztok!