Nekem ez volt az első találkozásom vele, tetszett. Mondjuk túl sok opcióm nem volt a jelzett étteremben, mert ezen kívül vörösből csak nemszeretem-tételeket poharaztatnak.
Ezt nem tudom, de szegények híveknek nem lehet könnyű annyit fordulni a damaszkuszi úton, most pl. egyszerre imádni a pápát és bayer zsótot. Még a végén beleszédülnek az elfojtott kognitív disszonancia okozta centrifugális erőbe (úgy értem, hogy azok közülük, akik egyáltalán értik, amit írok). :D
Turán és menoir házasítása, az arányt nem tudom - a francia fajta megszelidíti a Turán sokaknak önmagában taszító harsányságát és ez egy kellemesen markáns vörösbort eredményez, jó savakkal, közepes testtel. Mangalicaszűzből készült rántott hús mellé ittam a Baumgartner család kelenföldi éttermében.
Újabb, számomra ismeretlen pince, Mórról. A fejemben Mórról és a rajnairól élő sztereotípiákat ledönti, tehát inkább egy kicsit lágy, mint túl savas, az illat pedig leginkább hársvirágra emlékeztet, ráadásul burgundi palackba töltötték.
Kellemes tétel, de nem tenném a hazai rajnaik élvonalába.
A felsoroltak közül hármat kóstoltam: a Rupperttel egyetértek, NAG Syrah semmilyen, a Vylyan Vörös variációk NAG-nhoz képest kicsit jobb, de egy 50PLN-es, nem kvevris grúzhoz képest is kevés.
Tény mostanság több a vékonyabb, alkalomadtán híg, üres bor, ami azért elég zavaró tud lenni számomra is. Viszont azért akad 1-2 amiről kóstolás nélkül tudom hogy tartja a szintet. Pl N.A.G. Syrah vagy Kékfrankos, Etyeki kúra Red, Balla Kolna Feketelányka . A Konyári Fecske Vöröst a kollegák dicsérik, a Ruppert Kandúr is egy jó ivású bisztróvörös. Ami kellemes meglepetés volt az a Niepoort Dócil és a Niepoort Vertente, tény utóbbi 7500Ft, de sztem jobb mint a Merengő vagy a Sauska C7. A savhangsúlyosabbak közül viszont ami tetszett a fickós savai ellenére az a Vylyan vörös variáció, jól összeraktak az új borász srác.
Gere A. Fekete Járdovány 2021: az első találkozásom a 2011-es évjárat volt. Abból vettünk emlékeim szerint legalább 3 kartonnal. A 2021-es évjáratból ez az egy üveg is sok volt. Teljes stílusváltás. Most a rossz értelemben vett soproni kékfrankos ízvilág, szellőzés után enyhül, de marad valami kesernyés, húzós tanninszerű valami. Ki lett "herélve".
Ezt is idén vettem a BT-nél. Számomra eddig 100% szívás volt mind, amit ott vettem. Tele van elvékonyított vörös borokkal.
Ugye a pohár nem ad hozzá semmi pluszt a borhoz, csak megmutatja azt. Az íz fele az illat. Minél több illatot tud megmutatni egy pohár, annál komplexebben érezzük a bor ízeit.
Én már régóta vörösboros pohárból fogyasztom a fehéreket is, a pezsgőt is, de itt most azon veszem észre magam, hogy a WineWings SB-t használom az illatosabb vörösökhöz, a Chardonnay-t a bordói jellegűekhez. A két nagy vödröt ritkán veszem elő. 😄
Pl külön kiemelni "A" Gere nevet szerintem minimum nárcizmus, de engem inkább a folyamatosan híguló Kopár zavar, semmint az az A betű. Persze a sajtó felé lehet takarózni az Attila névvel is...
Valahogy mégsem ver pofán a sok hatágú csillag a tucatnyi Rothschild pincészet egyik borán sem.
Mivel Lőrinczék erősen hívő emberek, és ezt nem is titkoják (helyesen), ezért szerintem a címkék őskonzervatívságában az ő ízlésük is erősen benne lehet...