Örülök, hogy megnyílt ez a topic. Itt is, meg a Klubrádióban is beszálltam ebbe a vitába, és ennek kapcsán támadt egy gyanúm. Itt is, ott is felvetődött, hogy a dolgot a latin forrás figyelembe vételével kell megoldani.
Nos, a gyanúm az, hogy az optimális szó - legalábbis közvetlenül - nem latin eredetű.
Utánanéztem a történelmi szövegtárban, az optimális magyar nyomtatott szövegben 1927-ben fordult elő legelőször. Ekkor már nem volt igazán jellemző a latinból való kölcsönzés.
Azt is figyeléembe kell venni, hogy az optimális szó a nyelvek zömében megvan, bár ebben az alakban ritkább (A Google ismer vagy 36 ezer optimal-t, ezzel szemben 990 optimalis-t, melyeknek valószínűleg több mint a fele magyar.) Következésképpen tipikus nemzetközi vándorszó, a tudományos zsargon eleme. Ezek általában németből, később angolból szivárogtak a nyelvünkbe.
A jó latinul optimus. Jó lenne, ha a nálam nagyobb latintudorok kiderítenék, hogy az optimalis létezik-e egyáltalán latinul. A Bakos lat jelzése végsősoron bizonyára jogos, de csak áttételekkel.
Már hogyne lenne. Nem példa nélküli a kötőszók szinonimikus ismétlése: pl. ámde. Ezeknek nyilván nyomatékosítás a funkciója, nem véletlen, hogy épp ellentétes kötőszókról van szó. Hasonló eset a megengedés és az ellentét kombinációja: Bár a volt a legjobb barátom, manapság mégis keveset találkozunk. Ha úgy nézzük, ez is „logikátlan”, hiszen még azt sem tudjuk róla megmondani, alá- vagy mellérendelés.
Szeretném kiegészíteni ezt azzal, hogy a közép- és a felsőfok számos nyelvi helyzetben nem két dolog összehasonlítására szolgál, hanem az adott tulajdonság meglétének mértékeét fejezi ki. 'gy pl., a több, ha nincs hasonlítóhatátozó szerkezetben, átlalában azt jelenti, néhány, ami itt inkább épp az ellentétes jelentése. Ez a dolog általánosítható: ha a középfok összehasonlítás nélkül szerepel a mondatban, gyakran a tulajdonság kisebb mértékét fejezi ki. Például, kedves Type-R, szavaidból ki lehet venni, hogy te idősebb ember vagy, azonban semmi jele nincs annak, idős lennél.
Ez a példa jól rávilágít, hogy az abszolútumot kifejező melléknevek fokozása (kb. ahogy phls írta) éppenséggel korlátozza a jelző jelentését, éppenséggel azt fejezi ki, hogy a jelzett dolog csak legfeljebb közelíti a megjelölt abszolútumot. Ez elég egyértelmű megfogalmazás, egyértelműbb talán nem is lehetne (az egyértelmű is abszolútum).
Ha kizöpörjük a beszédünkből a legideálisabbat, az optimálisabbat, szegényítjük a fegyvertárunkat.
A fentiek szerintem megmutatják, hogy a legideálisabb nehezen sorolható egy kategóriába a deviszonttal (ámbár az utóbbin is el kellene gondolkodni, hátha van mentsége).
huhh.... ez szép volt:)
közelít az optimálishoz vagy ideálishoz, számomra még ez elfogadható és teljesen értelmes.
érdekes, de ahogy idősödök, leszek magammal szemben egyre igényesebb ilyen téren és tartom magam ilyen dolgokhoz és egyre inkább zavarnak ezek a legoptimálisabb és deviszont kifejezések és csakazértsem használom ezeket ahogy mindenki:)
a magyar nyelv, mint persze minden nyelv, nem követi a logika szabályait. egyetlen szabályt követ: minél érzékletesebben akar kifejezni gondolatokat. ezért aztán arra van szó, amit gyakran akarunk mondani.
a magyar nyelv logikája szerint a jelzőknek általában van fokozása. ez nagyon jó, mert a dolgok nem feketék és fehérek (közhelyméter megy felfele). az optimális (maximális, minimális, ideális, stb) szavaknak viszont nincs ilyen fokozási lehetősége, úgyszólván fatalisták, valami vagy maximális, vagy nem az. illetve lehet fokozni, valahogy úgy, hogy optimálishoz közelebbi, legközelebbi. brrr.
ezt a hiányt pótolja a magyar beszélő azzal, hogy az optimális első jelentése mellé létrehozott egy másikat, mégpedig azt, hogy az optimálishoz közeli. ennek megfelelően beszélhetünk elég optimális, kissé optimális, optimálisabb, legoptimálisabb megoldásokról. a legoptimálisabb így talán az optimálissal azonos, csak világossá vagyon téve, hogy nem valamennyire, hanem egészen optimális.
de inkább mégsem azonos vele, mert lehet, hogy a legoptimálisabb egy még összetettebb szituácuióban értelmezhető: amikor tisztában vagyunk azzal, hogy van egy igazán (globálisan) optimális megoldás, ami nem az ideális, hanem az általában elérhető legjobb, de ezt pont mi nem tudjuk vagy nem akarjuk elérni valamiért, ezért nekünk van egy szuboptimális saját optimumunk, és nekünk ez a legoptimálisabb.
íme, ennyi sok hasznos jelentéstartalmat lehet kifejezni ezzel az új nyelvi jelenséggel. szeressük!
épp hallgatom a klub rádiót és a kedves Alinda azt mondta hogy legideálisabb (vagy legoptimálisabb?:), már nem tudom, de a lényeg hogy szerintem nincsen olyan hogy legoptimálisabb és legideálisabb. ez ez blődli szerintem, legalábbis iskolás éveimből úgy rémlik hogy a magyar tanárom kifejezetten kiemelte ezt a dolgot és (remélem) jól jegyeztem meg.
szerintem az hogy optimális illetve ideális magába foglalja azt hogy a legjobb esetben, a lehető legjobb körülmények között, a leglegleg. ezért gondololom azt hogy aki legideálisabbat meg legoptimálisabbat mond az rosszat mond, és nekem már fáj a fejem tőle ha meghallom, legalább káromkodás szintnek felel meg nálam:)
most vagy jól gondolom, vagy baromira rosszul, elkéne pár igazin magyar nyelvtan guru, aki tudna segíteni nekem ebben és kijavítana ha nincsen igazam, illetve megerősítene ha jól értelmezem ezt a dolgot:)
egyébként nem tudja valaki hogy létezik e a neten, magyar értelmező illetve helyesírási kéziszótár és nyelvtannal foglalkozó oldal?
sajnos a pc és a word korszakában egyre inkább kezdek elfelejteni helyesen írni, kézzel meg lassan a nevem sem tudom aláírni:(((