Nem nyert. Én bizony Diablónak ejtem :))
A Karmann Ghia-t meg karmann gíának, és nem karmancsiának...
A többivel (frank, stb) egyetértek, de az is igaz, hogy nagyon nehéz meghúzni a határt, meddig menjünk az eredeti kiejtés után. Sose hallottam még pl. az USA-t Júeszé-nek, de a CIA-t se ciának... Vsz. az a verzió terjed el -és azt szokjuk meg-, amit könnyebb "magyarul" kimondani/ragozni. A neveknél viszont tényleg jobban kellene figyelni, hiszen én is pl. a falra tudnék mászni, mikor a csehek Kovácsovának hívják a magyar nőket. Náluk biztos az lenne, de nálunk Kovács, és punktum. Aztán lehetne még ragozni... pl. a M.Schumachert is következetesen Májkl-nek hívják az angol nyelvűek... mint mi régen a Verne Gyulát.
A Topic címére 1 dolgot tudok csak mondani, és ez Winston Churchill-től van, sajnos nem tudom pontosan:
"Jogunk van az idegen szavakat úgy ejteni, ahogy nekünk tetszik!"
Fogadjunk, hogy a Lamborghinit mindenki -dzsíninek ejti? Helyesen lamborgíni.
Aztán ott a derék Chiccho, amit mindenki csikkónak vagy csiccsónak ejt, pedig hát az kikkó. A csúcs az volt, amikor a tévében valaki egyszer végre elmondta, hogy ez a helyes ejtés, majd rögtön azt is, hogy a legtöbb ember hogyan ejti. Ettől kezdve a műsor végéig mindig elmondta jól is, meg rosszul is. Hátha sikerül végleg megjegyezni a rosszat...
Az olaszban egyébként a h keményít, tehát a g ejtése magas magánhangzó előtt dzs, a gh ejtése mindig g; a c ejtése magas magánhangzó előtt cs, a ch ejtése mindig k.
Tudjátok-e, hogy Van Gogh németalföldi volt, a neve ejtése helyesen fan koch (a ch kemény h.ként ejtendő :-)
És a másik nagy festő, Bosch? Ő is németalföldi, tehát az ejtése b-o-sz-h.
De ne menjünk ilyen messze, hiszen a magyar szavakat sem tudjuk helyesen kiejteni. A francia frank sokak számára túl pórias, ők előkelően fran-t mondanak, lehetőleg nazális n-nel. Ez csak akkor volna helyes, a a fontot paundnak (sztörlingnek?) mondanánk, a márkár márknak, a rubelt (megvan még?) úgy ejtenenénk, hogy rúbl.
Nem kell a kiejtéssel annyit bajlódni. A finnek is olyan édesen ejtik ki a nevemet, hogy öröm hallani. Egy átlag magyar ugyan nem ismerné fel, de nekem tetszik így is.
Chavo:
Vitatkozni lehet. Häkkinen természetesen finn, és náluk ez az ä jelű betű hangértéke (tanultam egy ideig a nyelvet). A jó napot finnül pl. hyvää päivää...
Barichello - természetesen barikellunak kéne ejteni, k-val és u-val, mert brazil, és a portugálban ez a szabály (meg ő is így ejti...), bár a ch valóban lehetne időnként cs is.
Akkor még egy. Van egy Barrichello fiú. Őt miért mondja mindenki (magyar szpiker) "Barikellonak". Ha szabatosan, latinosan ejtjük, akkor a ch=cs a ll=ly.
Panchoval vitatkoznék. Hakkinen nem német, hanem finn!
Mert nem Hakkinen, hanem Häkkinen, aminek a kiejtése (kb.) hekkinen, az első e kb. mint az angol tan szóban, a második, mint az angol ten szóban, de semmiképp sem a.
Isten ments, hogy védjem a kézijenőt, szerintem is pocsék riporter, de amit jól mond, azért nem kéne szidni.
Tennap az ótóversenyen felidegesített a Jenci.
Mér kő aztat mondani, hogy "Hekinen". Ő rokon, nem? Ha úgy írgya a nevit, hogy Hakkinen, akkó teesik mán udj mondani, hogy Hakinen.