"Egyébként tényleg ilyen szőrös szívűek vagytok, hogy a dupla bélyegzések elmaradása miatt nem igazoljátok a teljesítést?"
Na, erről írok bővebben, mert épp most hétfőn beszélgettünk erről odabenn. Már említettük régebben, hogy általában a füzetek 10-20%-ánál találunk valamilyen olyan problémát, amin már nem tudunk átsiklani. Mert ugye néhány dátumozási ellentmondást, egyéb logikátlanságot, dupla bélyegzés hiányt elnézünk. Nem vagyunk szőrösszívüek, még ha annak is látszunk! :-) Általában három a határ. Mármint 3 darab ilyen jellegű hiba. Vagy akár egyetlen pecséthiány.
Tehát feltettük a kérdést a "tényleges" funkcionáriusoknak, hogy mit történik ezekkel a füzetekkel, mert nem nagyon tolonganak az asztalunknál azok, akik jöttek megmagyarázni a bizonyítványt! A válaszon őszintén meglepődtünk: sokan nem reklamálnak, nem magyarázkodnak és csak bejönnek a füzetükért, vagy sok esetben azért sem! Az MTSZ-ből ugyanis kiértesítenek mindenkit, akinek félre van téve a füzete ilyen dolgok miatt, aztán csak a túrázókon múlik a dolog.
Egyébként tényleg ilyen szőrös szívűek vagytok, hogy a dupla bélyegzések elmaradása miatt nem igazoljátok a teljesítést? (Mondjuk a delikvenshez intézett 1-2 jól irányzott kérdéssel azért szerintem ki tudjátok szűrni a rosszban sántikálást...)
Biztos nem fogod megérteni, mert más típusú ember vagy.
Szerintem tökéletesen értem. Az az érzés amit egy sikeres teljesítést jelent nagyon jó, nagyon örömteli és valahol szomorú is. Az első hosszabb mozgalmam a KDP volt, aztán a DDP és ott Szekszárdon amikor egy sört kortyolgattam már éreztem ezt és utána minden mozgalom végén. Három nagyobb mozgalomnál beleértve az OKT-t is a befejező szakaszon egyedül mentem, akkor tudja az ember legjobban átgondolni, hogy egy cél megvalósult. Kitűzők, jelvények, pecsétek, erről más a véleményem de nem szükséges, hogy egyforma legyen. Legutóbb tavasszal az RP-DDK volt az aminek a végére értem de akkor nem egyedül. Érdekes módon ez a pozitív itt a vége érzés csak néhány nappal később jelentkezett amikor elkezdtem átnézni a füzetet.
Örülök neki, hogy láttam valamit Magyarországból és elindultam az Alföldre is nem tudom a végére érek e de bízom benne. Egyedül már nem túrázom és elég nehéz lesz mindig túratársat találni.
Szerintem sajnos kevéssé ismert de a maga 400 km-es távjával a Balaton körtúra egy nagyon jó és szép túramozgalom. Jól lehet logisztikázni minden részét és örülök, hogy megcsináltam, ajánlom mindenkinek ha szereti felfedezni az ismeretlen szépségeket is.
"Ebben nekem több szépség van, mint abban, hogy bemegyek a belvárosba - már eleve a város... Utána bemegyek egy irodába, ami kész viszketegség és ott neki kell állnom jópofizni. "
Postázzad, nem kell jópofizni senkivel.
A lemorzsolódásnak sok oka .lehet, pl nem tud elutazgatni hétvégente az ország másik végébe, de amennyit lehet megcsinált. Én is agyalok hogy fogok távolabbi szakaszokat megcsinálni, mert egy-egy napot tudok elszakadni otthonról. Lehet majd TT jelleggel egyben nyomom le a távoli részeket és hajnalban utazok majd haza. (Nem fotózni járok, nekem a sportérték a fontos és nem szégyenlek futni a Kéken.)
Az ok prózai: hősünkön kifogott a dupla pecsételés szabályainak az értelmezése, ezért, amint erre rádöbbent, jött az ideológia-gyártás, önmaga piedesztálra emelése a sok materialista jelvényvadásszal szemben, kik pusztán a jelvényért, és a gratulációért gyalogoltak, míg ő, Ő ÁTÉLTE AZ ÚT MINDEN PILLANATÁT.
Muszáj volt kitalálni valami eszmét, hiszen azért elég ciki, hogy bukta az igazolásokat, és hát ismerős is üldögél a füzetek bírálói környékén, előbb-utóbb csak rákérdezett volna, hogy te Gizi, nem adod le már a füzetet? és akkor már inkább jobb gyorsan előre menekülni és hangoztatni többször is, hogy csak a táj, illat, eső, mert hát azért mégiscsak gáz, hogy entellektüel létére ez a kis szabály a szakaszvégi pecsételésekkel így megszívatja, aztán mehet a savanyú a szőlő, és kuss, én így szoktam leszállni a bicikliről.
Valóban nagyon más az AK bejárása gyalogosan vagy kerékpárral. Magamról tudom, aki a 17 túranapból hetet kerékpárral teljesített, hogy az én esetemben a kb. kétszeres túratempó kb. feleannyi információ befogadását jelenti, ha bicikli van alattam. Igaz, hogy én ebből nem azt szűrtem le, hogy jobb lett volna végig gyalog menni (hááát, az a mezőtúri gát végig gyalog...), hanem azt, hogy bele kell vágni megint és akkor azt "ott felejtett" másik fél is begyűjthető, mert bizony az Alföld is szép, csak másképp. Mondjuk erről Vencel évekig próbált meggyőzni - kevés sikerrel. Már nem kell.
Nem vagyunk egyformák, lehet, hogy másnak ez biciklivel elsőre is megy, de nekem jó pár helyre vissza kell még menni, mert pl. Szarvasra is, pedig ott gyalogoltam. Élvezetes dolog bringával falni a kilométereket a mezőkön, gátakon (most a méteres fűben való taszigálástól tekintsünk el, itt-ott), de bizony jó pár kép már kiesett, valahogy nem égtek úgy be, mint az OKT pillanatai.
"valami személyes, szubjektív, negatív hatás az ami ezt a durva ellenállást kiváltotta benned."
Hát ezt .... na mindegy, már túl vagyunk rajta.
:)
csak érdekelne mi van a füzetedben? Tudom, érdeklődő típus vagy :)
Ott a pont, hogy másnak örömteli pillanat. Nem mindenkinek ugyanaz az ízlése és az öröme. Nekem az örömteli pillanat Hollóházán a kilométerkőnél volt. Ott volt szép a vége és most Romhányban volt jó, hogy lezártam.
Ezekhez a pillanatokhoz nem kell kitűző, amivel úgyse tudok mit kezdeni, ahogy a TT-s kitűzők is csak a halálba idegeltek, fogták a port.
Biztos nem fogod megérteni, mert más típusú ember vagy. Engem a kötöttségek, a hivatalos ceremóniák, a vállba veregetések, a tárgyiasult izék kiidegelnek és nemhogy nem örömet okoznak, hanem feleslegesnek tartom magam számára. Nem a füzetre ránézve van meg bennem az OKT, hanem a tájban, amikor olyan illatok vannak, amikor úgy süt a nap, amikor úgy dobol az eső és olyan a köd. Amikor lehunyom a szemem és látom, merre mentem. Ebben nekem több szépség van, mint abban, hogy bemegyek a belvárosba - már eleve a város... Utána bemegyek egy irodába, ami kész viszketegség és ott neki kell állnom jópofizni.
Én nem írtam azt, hogy elítélem azt, aki leadja a füzetet. ÉN nem adom le, mert nekem az már totál felesleges, terhes, szükségtelen. Vannak mások is, akik nem adják le vagy füzet nélkül csinálják.
Aztán, hogy mások leadják és elkérik a kitűzőt és örülnek ennek a ceremóniának - hát hadd örüljenek ők is a maguk módján!
Inkább érzem azt, hogy én vagyok elítélve azért, mert nem élek a ceremónia lehetőségével.
Igazából egyet is értenék veled, csak a melldöngetést nem értem. Ha "Az MTSZ engem mindig hidegen hagyott.", hát hagyjon (engem is), de miért kell ezt tüntetőleg csinálni? (Vagy talán mint az Üvegtigrisben: ha Te Traubit iszol, ugyan azt a cukros levet iszod, csak különbnek érzed tőle magad?)
Van nem egy ember, aki pecsételés és füzet nélkül csinálja végig, de szerintem ezzel nem mondok újat. És Makkoshotykától Hollóházáig egy olyan lánnyal váltottuk egymást az ösvényen, aki a végén elégette.
Az MTSZ engem mindig hidegen hagyott.
Lehet, hogy itt valaki a mozgalom miatt túrázik, lehet, hogy azért, hogy gyűjtse a pontokat, vagy azért, mert gyűjti a kitűzőket.
Nekem egyik sem volt a célom. És nem is volt soha. Egy célom volt végigjárni az OKT-t. Ezt magam számára teljesítettem. Látni akartam az összefüggéseket a tájegységek között és megismerni azt, amit máshogy nem láttam volna soha. A füzet és a pecsételés a játék része volt, keretet adott a történetnek és vezérfonalat. Ennél több nekem ebből nem kellett és nem kell.
"Holott sehol nem volt még senki a mai bírálókból, jelzésfestőkből, amikor elindultam."
Ebben nem lennék biztos.
Ebben lehet, hogy túloztam, de akkoriban Hörpölin is csak egy túrázó volt a sok közül egy remek weboldallal, nem volt funcionárius. Tamás hobbiból tartott karban útvonalakat, nem volt jelzésfestők egyik doyenje. Szóval én erre értem azt, hogy aki most ott viszi, akkoriban még nem volt pozícióban.
Az alábbi kis vitához:Még valamikor a 2000-es évek elején elmentünk egy cimbimmel a Beac Maxira.Ő Nagymarosnál,én Pilisszentlászlónál szálltam ki.Ott jeleztem a szervezőknek,hogy nekem itt a túra vége,mire mondták,hogy akkor megkapom az Eötvös 70 díjazását.Ezt megköszöntem,de elutasítottam.Akkor én le sem jártam azt a 70 kilcsit,mert nincs róla igazolásom?:)
Komolyra fordítva kinek mit jelent a Kék.Van,aki a díjazásért csinálja meg(és esetleg ezért még csalni is képes),más meg inkább az élményekért és a kalandért.Az biztos,hogy nagyjából ugyanazokon a helyeken járt Gizi,mint a többiek(azok a fránya útvonalmódosítások),csak ő nem kéri a jutalmat érte.Ettől még ugyanúgy lejárta az útvonalat,nem?Nem az a Kéktúra kiírásának a célja,hogy menjünk el távoli vidékekre és ismerjük meg az országot?
Ha ennyire nem tetszik a rendszer, akkor minek kellett megvenni 9+ éve a füzetet?
Ha meg mégis megvan végigpecsételve, akkor miről is beszélünk?
Ha ennyire ellenszenves és terhes az adminisztráció (ugyebár végigpecsételt füzettel, ezek alapján), akkor anélkül kell csinálni, pont. Ha meg a mostani MTSZ a probléma, akkor ez már tudható volt 2009-ben is, hogy nem a 40 évvel ezelőtti gárda fog belenézni.
"Holott sehol nem volt még senki a mai bírálókból, jelzésfestőkből, amikor elindultam."
Nem értem, hogy mi az ami ilyen durva ellenállást vált ki benned? Az OKT-t azt mondod teljesítetted, ennek egy nagyon szép és élményeket dokumentáló része a pecsételő füzet.
Biztos rosszul gondolom de úgy tűnik, hogy valami személyes, szubjektív, negatív hatás az ami ezt a durva ellenállást kiváltotta benned.
Egy egyszerű kérdés? Végig pecsételted az útvonalat úgy ahogy a játékszabályok szerint kell? Nem vitatom, hogy végig jártad csak érdekelne mi van a füzetedben?
Ha nem publikus akkor az email címem is elérhető, csupán, hogy tudjam, tudjuk valójában mi az oka annak, hogy ami másnak egy nagyszerű és örömteli "pillanat" arra Te nem tartasz igényt, sőt ….elítéled aki leadja a füzetét?
"Te összekevered a népszerűséget a teljesítéssel."
Azért szerintem Te is összekeversz néhány dolgot. A lejárásod értékes és jó túra, számodra talán a nagybetűs ÉLMÉNY, de nem teljesítetted a Kéktúrát. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy csak akkor kész a Kéktúra teljesítése, ha le is igazolták. (és ez még véletlenül sem "virtuális buksi simogatás", ahogy pld. egy egyetemi vizsga teljesítése sem az.) A lelkiismereted, és az emlékeidet érnek a legtöbbet, de ezek semmilyen ellentétben nem állnak a teljesítés igazolásával.
Mostanában én sem szorgalmazom magamnak a túramozgalmak igazolását, de nem "vallási", elvi, öntudatbeli okok miatt, csak egyszerűen nem érdekel. Úgy érzem vagyok már olyan mély "kapcsolatban" a természettel, hogy nincs szükségem ezekre külsőségekre.
Eleve nem porfogógyűjtés, hanem a mozgalom része a teljesítés igazolása, és visszajelzés a fenntartóknak. És nyilván nem kell semmilyen hivatalnoki buksisiminek megfelelnek, de az OKT egy olyan játék, aminek vannak szabályai. Ha te nem azok szerint a szabályok szerint játszol, lehet a játékod jó, csak az nem az a játék.
És azt sem tartom kizártnak, hogy lesz olyan nap, amikor a füzetet is kihajítom.
Felőlem vérrel lefröcskölve fel is gyújthatod, ha jól esik.
" Ha a te gondolatmented követnénk... akkor a jelenlegi garnitúra munkájához kellene betudni a teljesítésem"
Mi van? hol írtam én ilyet, hogy mikor melyik garnitúrának kell betudni a teljesítést? Én a tényeket soroltam fel, a 2014-es év után teljesítők átlagosan kimutathatóan kevesebb szakaszt jártak le a túra első két évében, mint előtte. Tudod, a tények olyan dolgok, amik vannak. nem olyanok, amiket elképzelsz, mint a te hasraütésszerű két éves teljesítési ciklusod.
Az a baj, hogy nagyon sarkosan veszed a teljesítést és mindezt pont úgy, hogy maga a mozgalom nincs időhöz kötve.
A mozgalom kiírása világosan fogalmaz a teljesítéssel kapcsolatban.
Az pedig, ha kimutathatóan romlik a túrát elkezdők, és azt adott időn belül befejezők aránya, természetesen lehet úgy is venni, hogy most sokan belekezdenek, aztán mindenki elrakja nyugdíjas éveire, de Occam borotvája itt is működik.
Én régóta esküszöm az egyedüli bejárásra, túrázásra, és nem csak technikai okok miatt. Sokkal mélyebben meg lehet ismerni az erdőt, mezőt, a természetet (miért jöttünk), ha nem a társunkra figyelünk. Persze mint írtam:
Tudod mit, akkor nem teljesítettem a mozgalmat. És nem is fogom soha a büdös életben. ;)
Nem gyűjtöm a porfogókat. Egy éve dobtam ki minden TT érmet, oklevelet, mert csak a helyet foglalta mind. És azt sem tartom kizártnak, hogy lesz olyan nap, amikor a füzetet is kihajítom.
Az meg, hogy ki mit hisz el, nem érdekel. Nekem a magam lelkiismerete és az emlékeim többet érnek, mint egy hivatalnok atyai aláírásával nyújtott virtuális buksi simogatás, hogy tudom, hogy megcsináltad. :)
Te összekevered a népszerűséget a teljesítéssel.
A népszerűség az, hogy hányan érdeklődnek iránta. Az pedig, hogy hányan teljesítik az a jelen esetben nem mérhető, mert nincs bemenet a pecsételőkönyvek eladásáról és arról, hogy aki megvette, mikor csinálta meg. Ha valaki 15 év után jelentkezik, akkor azt majd a15 évvel későbbi garnitúrának fogod betudni, hogy hű bejól dolgozott, hiszen itt van Micike 2011 teljesítő?
Nekem is 9 év volt, amíg végigvittem hiánytalanul. És nem azért mert feladtam, hanem mert szüneteltetnem kellett számos okból kifolyólag. Ha a te gondolatmented követnénk, akkor ha én beadnám a füzetet - totál kizárt - akkor a jelenlegi garnitúra munkájához kellene betudni a teljesítésem. Holott sehol nem volt még senki a mai bírálókból, jelzésfestőkből, amikor elindultam.
Sőt az MTSZ-nek se volt hozzá köze, mert azt se tudtam, hogy léteznek. Én azért indultam el, mert gyerekkoromban 78-79 tájékán láttam a sorozatát és akkor döntöttem el, hogy egyszer lejárom. Tehát az én esetemben egy jó negyven évvel ezelőtti impulzusnak a hatására történt a bejárás. Ez egy negyven évvel ezelőtti behatásnak lett a gyümölcse.
Az a baj, hogy nagyon sarkosan veszed a teljesítést és mindezt pont úgy, hogy maga a mozgalom nincs időhöz kötve. Lemorzsolódik? Mi van, ha átmenetileg szünetelteni? A kimutatásod tisztán leírja, hogy név szerint ki és miért tűnt le a palettáról? Ha nem, akkor max arról tudunk beszélni, hogy megszakítás történt.
Ha megfogadod tanácsomat, szánd rá magad a gyalogos AK bejárásra! Nekem az AK határozottan más élményeket nyújtott mint a hegyvidéki túrázás. Sokkal lágyabb, kevésbé kontrasztos, rejtettebb élményeket. Viszont ehhez időre van szükség ráhangolódni. Vicces, de a biciklit "gyorsnak" érzem ide. Persze az igazsághoz tartozik, hogy Hörpölin ezt pont nem így élte meg, és éppen mostanában állt (ült) át egy biciklis körre. Szóval Te döntesz, és szívből kívánom, hogy legyen élvezetes a túrád!
"Neki mindegy, hogy a delikvens végül befejezte-e, vagy féltávnál félretette-e a füzetet a fiókja legmélyére."
Ezzel az a gond, hogy ezek a túrázók az amúgy is frekventált helyeken jelentenek plusz forgalmat: Pilis, Börzsöny, Mátra, és az alulreprezentált térségekben már nem jelennek meg, így ott továbbra sem éri el azt a kritikus tömeget, amire egy vállalkozást alapítani lehetne. És ezek pont azok a területek, ahol az impulzus-túrázók hiányoznak, kevesen kelnek fel úgy egy szombat reggel, hogy milyen szép az idő, menjünk el Nyéstára sétálni. Szóval szerintem igenis fontos dolog lenne, hogy minél többen járják végig, ne csak elkezdjék.
"A csúcs - szerintem - az lenne, ha a kirándulók, a túrázók, amikor találkoznak, köszönnének is egymásnak! Na, ez még odébb van."
Így,így .Sajnos elég gyakori,hogy simán elmennek köszönés nélkül egymás mellett a "sporttársak".Bár én mindenkire rá szoktam köszönni,de előfordul,hogy nem viszonozzák.És ami a szomorú ez nem csak a fiatalokra jellemző,de a közép-és idősebb korosztálynál is előfordul Olyan is előfordult a Kevélyen,hogy egy egész iskolai osztály jött velünk szembe és a 30-40 gyerekből jó ha harmaduk visszaköszönt. Halkan jegyzem csak meg,hogy még a "tanárnénik" sem viszonozták a köszönést!Igazi követendő példát mutattak.Erről egy jó szociológiai tanulmányt is lehetne írni :D
Nem tartozom, soha nem is tartoztam egy-egy kiemelt útvonal bejárói közé. Ha éppen arra vitt az utam, érintettem az OKT egy-egy rövid szakaszát, de ez soha nem volt a számomra cél. Mentem, amerre kedvem tartotta vagy amerre jobbnak véltem a cél megközelítésének körülményeit. Meg persze nyomvonalat, POI-kat rögzítettem, az utóbbi időben többnyire jelzés nélküli utakon. Ami meg az ún. kocaturistákat illeti, nos én jó szemmel nézem, hogy pl. Vinyén, normális időjárási körülmények között, rengetegen vannak családostul, kicsikkel, kicsit nagyobbakkal egyaránt. És még akkor is, ha a gyerekek csak játszótérnek tekintik a Cuha-völgyet, a Kőpince-forrás környékét, de akár a gázlókkal teletűzdelt murvás utat is a Porva-Csesznek vasúti megállóig. (Ami kevésbé tetszik az az, hogy a többség autóval érkezik a helyszínre, így aztán ahhoz is van kötve.) És a többség nem szemetel. Az viszont igaz, ahol gyerek van, ott hangosabb a szó és a nevetés is. (Meg a házi kedvenc.) A csúcs - szerintem - az lenne, ha a kirándulók, a túrázók, amikor találkoznak, köszönnének is egymásnak! Na, ez még odébb van.
"Így van, ahhoz túl hosszú mozgalom, hogy néhány embernél nagyobb csoport az elejétől a végéig össze tudja hangolni."
Meg tudom erősíteni.Mi hatan vágtunk bele.Ebből kettő már az elején lemorzsolódott,négyen folytattuk,de nagyon nehézkes,esetenként terhes lett az egyeztetés. Feleződés után páronként folytattuk,de még így is adódnak egyeztetési problémák(szabadidő,más-más elfoglaltság etc.).
Utólag visszaolvasva talán nem egyértelmű, hogy miért hoztam fel a büfést/szállásadót. Nemrég volt téma itt a fórumon, hogyha egy erdei büfé mellett visz el az utunk, érdemes venni tőle 1-1 csokit, üdítőt, sört, szendvicset, még akkor is, ha van a táskánkban hazai. Ugyanis ő abból él, hogy naponta arra jár 20-30-50 túrázó és megveszi azt az egy darab valamit. Ha nem járnak arra, vagy járnak, de nem vesznek, akkor be kell zárni a boltot. És itt jön a képbe a "be nem fejezők" száma, hisz ők attól még, hogy nem fejezik be, növelik a fizetőképes keresletet egy adott helyen, ez által biztosabb alapokat kap az adott vállalkozó, ami akár még vonzhat más szolgáltatókat is. Tudom, hogy ettől az egész folyamattól hígul a túrázó társadalom, ellepik az erdőt a hangoskodó, szemetelő kocaturisták. Tehát az is egy nézőpont kérdése, hogy ez most siker, vagy jobb lett volna, ha nem lett volna...
Az, hogy mi a siker azt szerintem többféle aspektusból lehet szemlélni. Ha az a siker, hogy ki teljesíti a túrát, akkor azt valószínű egy tapasztalt túrázó mondja/vallja. Ha egy erdei büfé vagy szállásadó szemszögéből nézzük, akkor neki az a siker, ha tavaly X-en vásároltak Y forintért szolgáltatást tőle, idén pedig 3X-en 4Y-ért. Neki mindegy, hogy a delikvens végül befejezte-e, vagy féltávnál félretette-e a füzetet a fiókja legmélyére. El tudom képzelni, (hogyha foglalkoznak az MTSZ-ben ilyesmivel) hogy bizonyos aspektusból szakmailag az "elkezdők, de be nem fejezők" is sokat számítanak, ha az össz km a siker, vagy legalábbis a km/fő. Tehát arra gondolok, hogy 10 db OKT "befejező" 11.650 km-t tett meg, de 100 db "be nem fejező" meg 68.000 km-t., akkor nagyobb a bázisa az utóbbiaknak. Nem mellesleg, mivel nincs időlimit, bármikor befejezőkké válhatnak, ha elhárul az ok, amiért abbahagyták.
Az viszont biztos, hogy én az elmúlt 2 évben, mióta elkezdtem az RP-DDK-t, alig tettem meg többet rajta, mint 100 km, viszont az össz túra km, az 321 km volt 2017-2018-ban. Tehát több, mint kétszer annyit nem a kéktúra keretén belül túráztam, de ezt legalább felerészben mégiscsak a kéktúrának és a hozzá kapcsolódó "marketingnek" köszönhetem. (A másik fele a geoládázás, de azzal a hobbival is a kéktúra iránti érdeklődésem során ismerkedtem meg). Úgyhogy bármi is lesz az én történetem vége én már sikeresnek érzem magam. ;-)
