Még szeptemberben jártunk a Zemplénben első OKT befejezésünk ügyében. Ekkor 4 napot túráztunk, de minden napra csak aránylag rövid távokat terveztem be a varázslatos vidéken, hagyva bőven időt a " Csodálatos Zemplén" ezer más kincsének a megismerésére is. a Nulladikon napot az általunk eddig vagy nem ismert, vagy az előző túrákon kényszerűségből kimaradt látványosságokra szántuk. Csak címszavakban: Muhi csatatér, mely megnyította a tatár hadak előtt az ország belsejébe az utat, Vizsoly, ahol nyomtattunk is, aztán Boldogkő vára, ahol a középkori étteremben költöttük el ebédünk. Délutánra maradt Regéc várának bevétele. A felújítás óta még nem jártunk itt, és azt kell mondjam ebben a fene nagy várprogramban talán ennek a felújítása őrzött meg a legtöbbet az eredeti miliőből, nagyon élvezetes volt az idegenvezetés is. Tetszett, nem úgy mint Füzér v. Sümeg. Útban szállásunkra még tettünk egy sétát Sárospatakon is a várban és a Bodrog parton.
Minden igényt kielégítő szállásunk Sátoraljaújhelyen volt (a tippet HeyJoe barátomtól kaptam :) ) , ahol szó szerint "vendégnek" érezhettük magunkat.
Első nap esőben kezdtünk Makkoshotykán, de szerencsére aznap csak keveset esett, nem úgy mint a további napokon. Cirkálónál Első kutyát és macskákat idomított és tömött degeszre, aztán a Csonka- kút után a mélyútban benéztük a letérést és a hatalmas sárban szépen megmásztuk az előttünk tornyosuló dombot. Mikor rájöttünk, hogy fals az irány, a visszaúton csúszkáltunk rendesen az agyagban a letérésig. A Nagy-nyugodótól bezártuk a leendő kört és a Sátoraljaújhely vasútállomásáig tartott a gyaloglat. Délután városnézés és az egyik becsületsüllyesztőben pihentük ki a napot.
Második napra tartogattuk a leghosszabb penzumot, Vágáshutától Füzérig túráztunk és legalább tízszer öltöztünk át, mert kb ennyiszer eredt el és állt el. Nagyhutáig rendben volt a dolog, de innét meglepően sok aszfaltkoptatás jött, de ez nem is volt különösebben baj ebben az időben. Bózsva után jött a katarzis mikor először fehérlett föl a füzéri vár és a füstölgő Nagy-Milic. Bizony könny szökött a szemünkbe, régóta vártuk ezt a pillanatot. Innét szomorúan baktattunk az egykori kisvasúti töltésén és még most sem értem azt az esztelen rombolást, mellyel szétverték ezt a legendás vasútvonalat. Füzérbe szakadó esőben értünk be, éppen elérve a kiszemelt buszt. A délután újra a csodáké volt, Károlyi kastély, Kazinczy mauzóleum, majd átruccantunk Tótújhelyre a Ronyván túlra, mely a szégyenteljes Trianon egyik legszomorúbb helyszíne és példája egy ország kicsinálásának.
Harmadik napot másképpen terveztük, mert át szerettünk volna csúszni a drótkötélpályán a Magas-hegyről a Szár-hegyre, de ezt az időjárás tönkretette . Így az ördög egyik szekerével vettük be a Magas-hegyet, ahol elég cudar idő fogadott. innét a Khrszen nyaktörő meredekségen ereszkedtünk le a Vörös-nyeregig, ahonnét Vágáshutára túráztunk.
Most készült el a harmadik nap részletes beszámolója, melyet a szokásos helyen találtok meg, az előbbi két nap történéseivel egyetembe. Fogadjátok szeretettel:
Picit másként alakult ez a túra, amint említettem is, de valószínűleg jól tippeled meg a helyeket ahol jártam/jártunk. Ismersz már, szinte tudod hogyan gondolkozom :)
ja, bárcsak minden úgy működne ebben az országban, ahogy a kéktúra, gondolok itt a fejlődésre, a minőség javulására, az ellenőrzésre, az adminisztrációra és az élményre együtt. haters gonna hate.
Köszönöm a hangulatos, igazi "hadidokis" beszámolót a nekem oly kedves környékről, hisz 14 éves koromig egy picinyke Mura melletti falucskában éltem, a jugó határtól és a Muraról talán 500m távolsagra. Akkor rengeteget csavarogtunk a szeszélyes fmolyó környékén. Ha tehetem most is évente többször elcipelem Elsőt valamerre a Mura v. A Dráva környékére.
Kiváncsiam várom merre kódorogtál még, bár nagyjaból meg tudom tippelni.
Várom további színes leírásaid a DNy i végekről!
Sajnálom, hogy nem tudtam, hogy arra jársz szívesen mutattam volna egy-két "titkos" helyet.
Október végén jártunk négy napot a Dráva, Mura környékén. Idén sajnos másként alakult mint a szokásos menet, de így is élvezetes út volt. Fogadjátok szeretettel a beszámolót!
Dráva menti túra
2022. 10. 19. szerda Alaposan felfordult körülöttünk a világ az elmúlt hetekben: beütött a mennykő a családba, aminek az egyik következménye, hogy nem hagynám napokig (pld. a túra idejére) magára hites feleségemet. Így született az az ötlet, hogy utazzunk el egy panzióba, s én délelőttönként túrázom, aztán délután találkozunk egy faluban, és együtt töltjük a nap maradék részét.
Ennek szellemében a napkelte már Szigetváron ért minket, ahol búcsút vettünk egymástól. Amíg Klári megcsodálja Szigetvár látványosságait, én átvonatozom Babócsára, hogy belevágjak egy Dráva menti túrába. A vonat késett egy keveset, de pontban 10 órakor már Babócsa utcáit tapostam. Már az első házak környékén egy mókusszerűen ugráló, de hosszabb állat (nyest, pele, menyét?) szaladt át előttem az úton. Persze fényképezni esélyem sem volt, de kezdésnek jó volt. A jó minőségű úton kiérve a faluból, tehenek mellett ballagtam. Kellemes kora őszi idő volt, enyhén párás levegővel.
Később, távolabb az úton, láttam valami kicsi állatot. Már rá is fókuszáltam a fényképezővel, amikor fejest ugrott a bokorba. Ez is egy nyest, pele vagy menyét volt, de ismét nem sikerült képet készíteni róla. Hamarosan elértem a Dráva egy holtágát, ahol jobbra fordulva, a part mentén haladtam volna tovább. Mivel csatlakozó utat nem láttam, besétáltam a part menti erdősávba, ahol utat továbbra sem, de vízimadarakat, csodálatos vízi világot annál inkább láttam. Sajnos nagyon hamar elrebbentek, így a part mentén próbáltam sikertelenül - megkeresni az út folytatását.
Tervezéskor itt, a Dráva mentén, alig találtam járható utakat a szokásos turista térképeken (turistautak.hu, OpenStreetMap), ezért egy 30-40 évvel ezelőtti papírtérkép dűlőútjait vadásztam le, remélve, hogy léteznek még. Mint kiderült már csak elvétve (Mára már le is vették a webről ezt a térkép alapot. Jobb is, hisz csak hiú ábrándokat ébresztett bennem.)
Nem maradt más, mint a mezőn gyaloglás az erdő szélén. Jó 1,5 km-es kutyagolás után végre utat leltem: azt az utat, ahol a terveim szerint ki kellett volna jönnöm az erdőből, az előbb nem talált úton. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek és elindultam visszafelé a megtalált úton.
El is értem a holtág észak-keleti szépséges végét, de innen már visszafordultam. Hogy meddig megy tovább még a part mentén ez az út, melynek a túlsó végét nem találtam, már legyen más felfedezése. Még nyugat felé is elkalandoztam egy ösvényen, de a csapás bizonytalan vonalvezetése és az ingoványos környék hamar jobb belátásra bírt. Kifelé menet, a már befelé is járt úton ballagva ismét elértem azt a töltést, amely egy lápos, vizes területet képez. Az ellenfényben csillogó vízfelülete szó szerin, és átvitt értelemben is elkápráztatott. Kivételesen szép hangulatú rész volt ez.
Egy villanypásztorral elkerített mező mellett futó úton folytattam túrámat. Később elhagytam egy bal leágazást, bár utólag lehet sejteni, hogy az lett volna a jobb irány. Ugyanis az egyenesen haladó folytatás fokozatosan elfogyott, és ismét mezők szélén, majd egy erdősávot követően a közepén voltam kénytelen gyalogolni. Nem volt ezzel túl nagy baj, hisz frissen boronált, száraz talaj volt a lábam alatt, de azért mégis
A mező közepéről szép rálátás nyílt a közeli Bolhó templomára. Később, már egy virágos mezőn, elértem egy földutat. Azután az út közvetlenül a határ mellé terelt, ahol pengés drótok voltak lefektetve. Élőben még nem láttam ilyet, s elég nehéz elgondolni, hogy ez őrzés nélkül valakit is visszatartana De ez legyen már más gondja!
Amúgy a falu közepén két idős ember úgy megbámult, hogy azon sem csodálkoztam volna, ha rám hívják a rendőröket. De nem tették, én meg lepihenve a parkban megebédeltem. Kedves hangulatú liget volt, gombákat fényképeztem a pad közelében. Hamarosan felfrissülve sétáltam ki a falun átvezető főútra, ahol egyszer csak valaki rám dudált. Meglepődve ismertem fel, hogy Klári az, aki éppen akkor haladt át a falun, hogy a kettővel arrébbiban lévő találkahelyünkre menjen. Mivel amúgy is egy 5 km-es országúti gyaloglás várt volna rám, ezen a szakaszon elvitettem magam.
A Vízvári kanyonnál folytattam gyalogutamat. Nem régen újították fel az országút alatt átvezető vízfolyás medrét, így rendezett, szép környezet fogadott. A függőleges falakon látszik, hogy nyáron gyurgyalagok tanyáznak benne, jól megfigyelhetőek voltak fészkelő üregeik.
Miután kigyönyörködtem magam benne, lesétáltam a Heresznyei magaspart tetejéig. Fantasztikus kilátás nyílik innen a Dráva folyóra! Éppen egy népes vadlúdcsapat húzott el a túlparton. Ismét feljajdult bennem a régi érzés: biztos, hogy valamikor vadlúd voltam! Miután kigyönyörködtem magam, a további utam lehetősége kezdett foglalkoztatni.
A part tetején nem vezetett innen tovább út, csak a part aljában, a folyó közvetlen szélén volt esély továbbmenni. Lementem hát egy éppen csak járható ereszkedésben. Csakhogy lent kiderült, hogy a part is járhatatlan a süppedős homok miatt. Ismét átvert a régi papírtérkép!! Vissza kellett menni, s mondhatom, ez nem volt könnyű manőver. A meredek homokos part, a csupa tövis akácfák, a néhol alámosott part igen nehéz feladat elé állított, de végül sikeresen feljutottam. Már csak a két méter széles szederbokor sávon kellett átvergődnöm. Aki már csinált hasonlót, az tudja, hogy ez is pont elég a boldogsághoz.
Ismét megkerültem a kanyont és az erdő szélén folytattam a túrát. Még néhányszor megpróbáltam megtalálni az elképzelt ösvényt, de csak csodás gombákat, hangulatos magaslest fedeztem fel. Nem létezett közvetlen út a vízitúra táborozóhely felé. Végül országúton értem el Vízvár falut, ahol a templom mellett várt rám Klári. Autóval még lementünk a falu felől a tábor közelébe, majd elsétáltunk a táborba. Itt sem találtam semmilyen érkező utat a kanyon felől. Így jártam!
A tábor viszont kiválóan alkalmas lett volna éjszakázásra. Nagyon hangulatos esőházak, padok, kút, budi várja a fáradt (vízi)túrázót. A part pedig a naplementés csendben maga a csoda.
Még egy kócsag is megmutatta magát (bár szegény Klári éppen nem látta), de később láttunk hód rágta fát is. Jó végszó volt ez a mai napra, és fél óra múlva már Zákányban, a Dráva Völgye Vendégházban pihentük ki a nap fáradalmait. Fantasztikus szállásunk volt, egy teljes házat használhattunk (konyha, nappali, háló, stb).
Ma gyalog összesen 24 km-t haladtam, és jó volt, hogy nem kellett cipelni a sátrat, hálózsákot.
(folytatás köv.)
(Ha valakit a track is érdekel, a hadidoki.ini.hu weblapon megtalálja.)
Nekem is volt B-tervem arra az esetre, ha Bozsokon úgy éreztem volna, hogy annyi elég. De mivel onnan már semmi szint nem volt benne (sem felfelé, sem lefelé), az idő is gyerek volt még és én sem éreztem magamat fáradtnak, ezért továbbmentem. Az ellenkező irányban azért nem vállaltam volna be ezt a túrát.
Én is ódzkodtam az elején, azt gondoltam, hogy a "negatív" pecsétekkel (tehát amikor minden tintás, kivéve az ábra és a felirat) nem lehet majd normális lenyomatokat készíteni. Tévedtem.
Nagyon szépek, és egységesek. Azelőtt ez nem volt elmondható, gondoljunk a fekvő/álló téglalap pecsétekre, aztán Veszprém megyében megjelent a sörnyitó formájú, az olvashatatlan fémbélyegzőkről és a "tévnyomatokról" (MTF Becske) nem is beszélve. Ráadásul most már tényleg szinte mindegyik bélyegző 0-24 elérhető, és egy-egy igazolópontnál általában több pecsét is található, ha valamelyikkel gond lenne, ott a másik.
A régi füzetem szétesett, az újabb nem. Nyilván a vizet ez sem bírja - bele kell tenni egy műanyagtasakba, nem túl nagy macera. Én ezt nem nevezném visszalépésnek. Igaz, hogy a mostani füzetben levő térképen sem lehet tájékozódni (az állandó útvonalmódosítások és a méretarány miatt sem), de a fekete-fehér füzetben levő skicc ilyen célra teljesen alkalmatlan volt. De nem is kell, hiszen a jelzettség olyan sűrű és jó, hogy kis tapasztalattal tíz kilométereket mehetsz úgy, hogy elő sem kell venni a térképet/alkalmazást.
Igen, valóban vannak problémák, a "sárgatáblázás" rendszere egy teljesen elhibázott dolog, az útvonal-módosítások egy részének indoklása is nehezen elfogadható számomra, máshol viszont szerintem lehetne javítani - akár hosszabbodás nélkül - az útvonalvezetésen.
Összességében szerintem egyértelműen javult a Kék kör infrastruktúrája, és a számokból is látszik, hogy egyre többen vágnak bele. Igaz, a covid is valószínűleg besegített, de szerintem mindannyian azt tapasztaljuk, hogy soha nem látott mennyiségű emberke járja a Kékeket. És valószínűleg ez volt a célja a fejlesztéseknek.
Nem tudom, miért nem lehet megérteni, hogy az útvonalváltozások jelentős része azért van, mert célszerű változtatásokról van szó...
Nyilván ízlés kérdése, de hogy a régi bélyegzőlenyomatok jobbak lennének? Annyi volt az egész, hogy fel volt tüntetve rajtuk a hely neve, most ehhez képest kapunk egy képet is, ami a helyhez köthető nevezetesség, ilyesmi. Nagyon elvakult retrófannak kell lenni, hogy valaki erre azt mondja, hogy az jobb volt. Az igazolófüzet színes, nyomon lehet rajta követni az útvonalat, nekem semmi problémám nem volt még a papír minőségével sem.
Szerinted a teljesítők fele sem járja le az útvonalat becsületesen. Miért, te mit csinálsz? Arra mész, amerre te úgy gondolod, hogy az a kék. Ez becsületes egy útvonalkövető mozgalom esetében? Nekem az égvilágon nincs semmi bajom, ha bárki arra megy, amerre akar, de egy ortodox útvonalkövető simán lecsalózna téged is. Hogy egy klasszikust idézzek: "nem kéktúrázol, hanem túrázol a kéken".
Rengeteg jelvényszerző túramozgalom van, bármelyiket lehet csinálni. Nem kötelező a kéktúrázás. Ha ennyire problémás neked, akkor keress másikat.
Jó lenne beszélni a pozitívumokról is. Például, hogy ha az ember valamilyen problémát jelez az MTSZ-nek (útvonallal kapcsolatban vagy valamilyen technikai dolgot), akkor azzal foglalkoznak is. Még választ is kapsz az e-mailedre, és nem előre megfogalmazott sablonszöveggel, hanem rendesen megírva. Ha van valamilyen észrevételed, akkor írj nekik!
Ha majd egyszer a RP-DDK utolsó napja következik a számomra, akkor én is valami hasonlót tudok magamnak elképzelni, hogy a befejezés az nekem egyben az OKT kezdete lesz. De fornit1-hez hasonlóan én sem vállalnék 35+ km-t. Azt hiszem Bozsokról fogok indulni és Kőszegig megyek. Az is kb. 22 km, ami 800+ szinttel párosul. Bőven elég lesz az nekem. Mindenesetre gratulálok a befejezéshez és a kezdéshez.
Nem semmi távolság volt, eszembe sem jutott volna bevállalni 3X km-t ami "mellesleg" érinti a Dunántúl legmagasabb pontját. Egyben a Kőszeg - Írott kő - Bozsok volt az idei kedvenc kék szakaszom is, így jó volt újra átélni egy kicsit.
Kezdés és újrakezdés. Így lehetne két szóban összefoglalni az októberi kéktúrámat. Kőszegen beütöttem az első pecsétet a füzetembe, ezzel újra elkezdtem az Országos Kéktúrát. Elgyalogoltam az osztrák-magyar határon fekvő szelídgesztenyefákhoz, körbesétáltam a Hétforrás tavacskáját, a Vörös-kereszt és a Stájer-házak között kipihentem magamat, így az ebédemet már a kilátó előtti tisztáson fogyaszthattam el. Mielőtt tovább indultam volna, felavattam a másik füzetemet és elkezdtem a Rockenbauer Pál Dél-dunántúli Kéktúrát is. A látványos sziklákig a természetben gyönyörködtem, Bozsok határában katicabogarakkal és pókhálókkal hadakoztam, utána pedig egészen Szombathelyig gombák lassították a haladásomat. A túrát egy városi séta végén az oladi buszmegállóban fejeztem be.
Ha már csiszolás: ez a mostani füzet egy hulladék, szóval ne hibáztasd magad ha a gyenge minőség miatt romlottak le "álló helyzetben" a pecséteid. Mindenre készült az a füzet, csak arra nem, bogy terepen használni fogják...vitrinben biztos tovább "szép" marad.
Te azt mondod zöld és illatos a fű, én meg azt hogy csíp a villanypásztor ami körülötte van.
A kettő együtt is lehet igaz... :-)
A népszerűnek szánt gondolataid a túrázásra vonatkoznak, magával az útvonallal, -régivel vagy újjal, ki hogy szereti- , a tájakkal, a természettel, a kicsiny falvakkal semmi probléma nincsen ma sem.
A túra valóban magában hordozza az értékeket, még ma is. Már ha valóban bejárják...
Az egykor honismereti túrának szánt kék útvonal egy internetes, facebukkos farokméregetés eszköze lett, az egykori tartalom teljes háttérbe szorulásával, napi szintű útvonal változásokkal, egyebekkel, amiben a kiíró, reklámozó és a user is nyakig benne van, mert az érdek azonos. A teljesítői létszám.
Ezt mondtam.
Most, harmadik alkalommal hasonlóan járom a kéket mint te, azon az útvonalon megyek amelyiket a kéknek érzem, lehet az a mai vagy régi.
Megnézem amit szeretnék, kitérek ahova akarok. És nem érdekelnek az öncélú útvonal variálások sem.
Nem vagyok hajlandó a Naszály után Ősagárd felé bemenni az erdőbe mert nevetségesen ostoba dolognak tartom, mindig is a Borhordó út volt a kék, vagy ha úgy tetszik simán átsétálok a Felsőpetényi agyagbányán, mert nekem az a kék, nem a mai bohóckodás amit már kb ötször újravariáltak.
De hol?? És kb 5-6 ilyet láttam már. Ha volt és csak ennyit bír akkor az is olyan mintha nem is lenne.
Nem vagyok feketeöves szakértője a kéknek, de ez a jelvény nekem nem tűnik mainak :)
Én amit most kaptam, a szept végén igazolt teljesítésemért, abba hátul bele van gravírozva a saját sorszámom.
az legyen az első hogy olvasható lenyomatot produkáljon
Nekem a maiak is azt produkáltak. Csak pár db lett csúnyább, olvashatatlanabb, ami olyan helyre volt kitéve, hogy sűrűn találkozik muglival, és a falon csiszatolták. De azt a bezzegrégiek sem bírták (volna) jobban szerintem. Ráadásul ezt a könyvet zöld tintával kezdtem el, ami érzésem szerint még plusz versenyhátrány, a kék még szebb eredményt produkál. (Párhuzamosan másodjára is járom.) És a dátumokból látható, hogy még csak újak sem voltak a pecsétek amikor jártam.
Az viszont feltűnő, hogy az AK-n sokkal jobb állapotban vannak, kevésbé kopottak.
És kb 5-6 ilyet láttam már. Ha volt és csak ennyit bír akkor az is olyan mintha nem is lenne.
A bélyegzőn tőlem lehet bármi, de lássa el a funkcióját, az legyen az első hogy olvasható lenyomatot produkáljon.
A maiak ebből a szempontból lényegesen gyengébbek mint a régebbiek. És még csak hely sincsen a füzetben hogy mellé nyomjunk egy másikat ha elrontottuk esetleg.
a jelvény értéktelen tucatáru, így hogy még sorszám sincsen rajta.
Most is van rajta sorszám.
Ezeknél nagyságrendekkel volt jobb a régi lenyomat
Én már az "új korban" jártam végig, és csak 2x találkoztam régi vasbélyegzővel: Koldusszálláson (akkor még nem lopták el....) és István-kúton. Tény, hogy műszakilag egy érdekes megoldás, láthatóan kézzel kéeszítve, de sz.sz. nem sírom őket vissza. Igaz, én törekedtem a szép bélyegzésekre mindig.
A KÉKTÚRA/HELY/MTESZ feliratos kockák már mások, azok is érdekesek, de a maiakra sem panaszkodom, szerintem szép. Ami nekem a bajom, hogy kicsit egy vonalon gondolkodtak, templom-templom-épület. Talán Makkoshotyka volt a felüdülés, hogy végre nem a 100. templomot látom. Tudom ez túlzás, e szerint értékeljük.
Ennyiből nekem sokkal jobban tetszik az AK, mintha ott elengedték volna ezt a "szép épület-szép templom" vonalat. Egy ló is kifejező, és mégsem unalmas. Vagy csak jó helyeken jártam eddig :D
ha vége ennek a hájpolásnak
Amúgy jelenleg szerintem már nincsen annyira hájpolva, mint volt pár éve. (YT reklám videó, Indexesek párhetente jelentkező videói életben tartva a témát) A dömping szerintem együttesen a marketing és a covid hatása. Utóbbi sok embert elindított rajta szerintem. Ez önmagában nem baj véleményem szerint, talán az MTSZ-nek is alkalmazkodnia kellett volna hozzá. (=átadás ünnepélyessége akkor is, ha abban a hónapban a 60.-70.)
Én úgy gondolom, hogy aki lejárja a túrát, látja a naplementéket, lát rókát, szarvast, megküzd fáradsággal, viharokkal, vízhólyagokkal, annak nem lesz értéktelen. Engem nem igazán érdekel, hogy másnak ez értéktelen-e vagy sem, hogy más csal-e vagy sem!
...hisz a túra magában hordozza az értékét.
Én nem osztom ezt a "Kéktúra-világot temető" gondolatot!
Ehhez kapcsolódóan jegyezném még meg hogy kezdetben én is azt hittem hogy jó dolog lesz egy kis reklám a kéktúrának.
Nem lett az.
Minden instant lett, értéktelen, és képlékeny.
-az útvonal immár deklaráltan folyamatosan változik. Egy nyomvonal követő mozgalom esetében. Napi szinten.
-a jelvény értéktelen tucatáru, így hogy még sorszám sincsen rajta. Most vettem egyet egy ezresért (nem a vaterán) , a vaterán 3-4 ezerért is alig mennek el, a régiek 30-40-ért is akár.
Persze nyilván nem a vaterán kell venni, de ez mutatja azt is hogy a teljesítőknek is kb ennyit ér, simán feldobják, mert nem dolgoznak meg érte.
És itt elértünk ahhoz hogy:
- Megalapozott véleményem szerint a teljesítőknek a FELE SEM járja le az útvonalat becsületesen.
Sokszor azért sem mert foggalmuk nincsen a szabályokról. Azt hiszi hogy ha befejezi egy bélyegzőhelyen akkor a másikon kell újra kezdeni....
Aki járja az is "abszolvál" "kipipál" stb. Fingjuk nincsen hogy miért is volna ez a kék útvonal valójában.
- a füzet egy vicc, de a bélyegzők is azok. Jelenleg harmadszor járogatom a kéket, de a túlagyalt füzetben alig találom a bélyegzőhelyeket, továbbá a rengeteg tintát igénylő plecsni fele olvashatatlan, túlagyalt. Ezeknél nagyságrendekkel volt jobb a régi lenyomat, de még anno a hörpölin által kitalált stilizáltak is, de az 1988-as emléktúrások is.
-az elbírálás és a jelvény átadása hűen tükrözi a fentieket.
Kellenek a számok, a többi le van ejtve.
Összességében jelenleg egy nagy felfújt lufi az egész, ami majd egyszer, ha vége ennek a hájpolásnak és kimegy a divatból akkor kerül vissza a helyére.
Veled általában erős csörtéket szoktunk vívni, de azt már megfigyeltem hogy a kéktúrázással kapcsolatos alapvető felfogásunk szinte teljes mértékben megegyezik.
Én is az oldschool híve vagyok.
"...sajnos jól láthatóan változott a kéktúra teljesítések értéke..."
Így igaz.
Néhány évtizede még mindenkinek ünnepélyes keretek közt adták át a jelvényeket.
De ha nem is...
Még annak is volt valamiféle ünnepélyes hangulata mikor Pálmai Vencelnél, a régi irodaházban ódon bútorok és könyvek, antik szekrények, relikviák szolgáltak díszletként a jelvény átvételéhez, továbbá egy olyan embertől vetted át aki napi szinten képben volt a kéktúráról, mert ÉRTETT HOZZÁ. Lehetett vele beszélgetni bármiről ebben a témakörben.
A maiakról ez egyáltalán nem mondható el. Sem a díszlet (egy modern iroda) sem a gárda (foggalmuk sincs a kéktúráról, annak hangulatáról, mert SOHA NEM JÁRTÁK!) nem alkalmas erre.
Ennek megfelelően arról sincs fogalmuk hogy mit jelent végigjárni és mit jelent a jelvény VALÓJÁBAN.
Gondolom sok a teljesítő mindhárom mozgalomban, ezért ilyen futószalagszerű az egész. Nekik ez egy adminisztratív dolog, ezért kell a szállítólevél aláírása és a többi. 30 percenként jön valaki átvenni a jelvényt, csinálják, ahogy tudják/akarják. Ugyanakkor a másik oldalon ott van az, hogy ez esetenként évek "munkája", sok-sok legyalogolt kilométer.
Nem védem őket, de sajnos ez van. Amúgy lehetne nyilván ünnepélyes díjátadó is, mondjuk évente kétszer, és akkor meg az lenne a baj, hogy arra kell várni. Most legalább gyorsan megy a dolog. Az ünnepélyességet pedig majd elintézzük magunknak.
Gratulálok én is! Ennyi idősen különösen szép teljesítmény.
Elolvastam a bejegyzésed. Kicsit szomorú volt látni, hogy a korábban szép erdős részen most erősen megritkították a fákat; és a kis híd is összedőlt. Nekem ez a Kepecstag - Ligeti-földek - Létavértes közötti rész nagyon emlékezetes, még így 3 év távlatából is.
