A D3 egészen biztosan a 3D kondenzor, mert a filmben az ábrák és a mikrofotók arra utalnak és azt gyártották nagy mennyiségben. A többi szabadalmuk maximum prototípus fázisig jutott el, lásd a mitikus U7 kondenzort. Egyébként az első Zselyonka-féle közleményben a 3D kondenzornak is felbontásnövelő hatást tulajdonítanak amiatt, hogy a részlegesen áteresztő réteg inkább a rövidebb hullámhosszú fényt engedi át. Egyébként tényleg kékesebb az alaptónusa.
Viszont 3D rétegtől függetlenül a körkörös ferde megvilágítás tényleg növeli a felbontást, erről van egy cikk az Applied Opticsban (ha jól emlékszem a folyóiratra). Persze ez minden kondenzorra igaz, a szerzők konkrétan kardioid kondenzorra vezetik le a számítást. Amennyiben érdekel, előkeresem.
A film elején 2db 40-es van a mikroszkópon. :) De a film 2:30 körül érdekes. Ott a nagy kutató Gamma fotomikroszkópként az asztalon. És mögötte a falon is az látható, bár mintha ott valami másféle kondenzorral szerepelne, mert a kondenzor környékén a tekerők száma nem stimmel. Az, hogy a "D3" a "3D" kondenzor-e, azt már vszeg sose foguk megtudni. Nem biztos, hogy a filmben valóban 3D kondenzor az, amiről beszélnek, mert van/volt több kondenzor szabadalmuk is. Olyan is, ami javítja a feloldást állításuk szt. Azért a ~100nm-es influenza vírus kicsit meredek.
Sajnos nálunk a "jó állapot" a tényleg jó állapottól a rakás szemétig jelenthet bármit. Ez sajnos az embereket minősíti. Németországban már akkor olcsóbban szokták adni, ha valamelyik állítógyűrű be van állva, de egyébként más baja nincsen.
Szóval. Meghirdette valaki ezt a PZO SZtereot. Most újítottam fel egy ilyet a gyerekem iskolánanak - nagyon jó a kepminőségük. Gondoltam ennyit megér. Namost, a "szépen működik" azt kjelentette, hogy az okulártubusok beállva, a fogasléc szetbarmolva, fogaskerek is, az egyik tubuslencse (ami a dob fölött van) kristályosra törve. (!)
A dob rendben meg a frontlencse :).
Mindegy, elhoztam alkatrésznek. Ha jóindulatú akarok lenne, azt gondolom, nem vette észre a tulaj.
Azert ha valakinek van bino resze hozzá, esetleg állványa, és megszabadulna tőle, akkor szóljon.
Mészáros Ádám volt szíves meghatározni : Baetidae fam. - teleszkópszemű kérészfélék családja.Számos fajuk él a bakonyi patakokban, tavakban is.A képek ventrális (hasi) helyzetből készültek.A hátulsó potrohfüggelékek (a két cercus és a filum terminale) az élő példányoknál hosszúak, itt erősen letörtek, a kopoltyúk is sérültek.
Bevallom töredelmesen, nem tudom. Az objektív aljára rá lehet tenni egy lambda/4 jelzésű elforgatható üveget, az hozza létre ezt a hatást, bizonyos szögekbe fordítva.
Köszönjük, Jeff, a hazánkban méltán világhírű D3 kondenzor (még a nevét sem tudják rendesen) bemutatóját, amellyel még influenzavírust is lehet vizsgálni fénymikroszkóppal.
Jellemző magyar tulajdonság ez a nagyotmondás, az eredmények túlzó nagyobbítása.
Kölcsön kaptam egy Olympus TG5 fényképezőgépet. Külsőleg egy női ridikülbe való játékszernek tűnik, de ez messze nem így van. Víz alatti fotózásra lett kitalálva és emellett mikrofotózásra is. Önállóan készít fókuszsorozatokat, amiket össze is fűz,méghozzá egészen kíválóan. Manuális stackre is képes (akár 30 fotóig) A különböző vaku módok mellett be van építve egy ledes világítás is, ha éppen az kell (sokszor jól jön !) Mutatok pár példát. Találtam egy öreg korhadt fán az erdőben jónéhány gombát, nyálkagombát azokat fotóztam. Ezek mérete a néhány mm és a pár cm között volt, Fény alig szűrődött fe a lombok között.
Egy pár mm átmérőjű vöröses nyálkagomba, Fókuszsorozattal:
A következő egy nagy kedvenc és csak ritkán találok rá ! Rézrozsdaszínű csészegomba (Chlorociboria aeruginascens) Ez is csak 2-4 mm-esek voltak. ISO 400 1/4 sec
Automata stack:
A következő nyálkagombafaj fényképezéséhez különösen jól jött ez a gép , mert ezt nem lehet szállítani. Kétszer próbáltam hazahozni kis fadarabokon, mindkétszer szétfolytak mire a mikroszkóp alá kerültek a talán 2 mm-es gombácskák. Először a mikroszkópos képet mutatom ( Wild-Heerbrugg, Panasonic G7):
Így néznek ki amíg épek:
iso 1600, 1/4 sec
Stack:
Ez a kép a többinél is zajosabb. Körömnyi érzékelő a gépben, erős nagyítás és félhomály ( jó magas iso érték kombinációjának az eredménye. iso 1600, 1/4 sec
Onnan is látható, főleg az első képen, hogy kopoltyúk az oldalképletek, hogy milyen dús a tracheahálózat bennük ami aztán kapcsolódik a test tracheahálózatával.
Szevasztok ! Kissé leült a Fórum mostanában ezért most küldök pár képet. Bakonybélig bicikliztem és közben a Szentkúti tóból vettem vízmintát is. Abban találtam az alábbi képeken látható 3mm-nél valamivel kisebb vizi rovart. Az első 3 képet Wild Heerbrugg fotomakroszkóppal az utolsót egy Makszutovos sztereomikroszkóppal készítettem, eltérő megvilágítási módok mellett. Érdekesnek találom az oldalain látható képleteket, arra gondolok, hogy talán valami kopoltyúszerű dolgok lehetnek. Az utolsó kép fókuszsorozat, a többi sima fotó. A rovart glicerinbe raktam és fedőlemez alá.
Még szétnézek az SZTE Fizikai Intézet-ben, hátha lapulóban találtatik egy elfekvő anyag. Eddig nem keresgéltem eme dokumentumokat, kinn voltam Londonban, mint Morus nigra-rajongó.
A képeden a nagyobbik mikroszkóp van, ahhoz még nem sikerült, de a kisebbikhez már megvan egy készlet dokumentáció, ráadásul majdnem teljes, mert még minőségi bizonylat, sőt, még ún. "Műszerkönyv" is volt a ládában, ami egy füzet, és a műszer napi használatának jegyzőkönyvezése kéne benne legyen.
Valami Urológián használták a gépet, 1964-től Herskovics Miklósné volt a megbízott kezelője, van benne egy lista a tartozékokról, és a vásárlás adatai.
Egy meddő probálkozáson vagyok túl a Gamma Műszaki Zártkörű Részvénytársaság / Gamma Technical Corporation cégnél érdeklődtem a keresett dokumentumokkal kapcsolatban. Tettem mindezt azért, mert múzeumi részleggel is bírnak. A titkárnó szerint nincs szabad kapacitásuk a dokumetumok keresgélésére, majd felsőbb körök megerősítették: Nem rendelkeznek a keresett dokumentumokkal (használati, üzembehelyezési, prospektus stb.)...
Lehet, hogy már mindenki ismeri, de itt van egy oldal, amin a hullámösszetevődést lehet szemléltetni, nagyon sokféle összeállításban. (És nem én mutattam meg a fiamnak, hanem ő nekem. Ilyen világot élünk...)
A PONTOSAN ugyaninnen rendelt, PONTOSAN ugyanilyen külsejűnek valóban 1920x1080 a felbontása. Ennek a példánynak más a chipje (másként jelentkezik be, más néven), és csak 1280x720 a natív felbontása.
Régi mikroszkópos könyvekben (amikor újdonság volt az újabb és újabb binokulár konstrukció) benne vannak ezek a dolgok, de jó így együtt látni.
Már régóta tervezem, hogy valahova összegyűjtve, rendszerezve annotálva fel kéne tenni a mindenféle mikroszkópos könyveket. Annyi érdekes régi könyv van.
Hát, nem tudom. A Zeiss-féle forgatható megoldás annyival ötletesebb és egyszerűbb.
A húzogatós előnyének azt szokták mondani, hogy abban mindig ugyanolyan szögben áll az okulár, pl. ha van egy szálkereszt vagy skála az okulárban, az nem fordul el, amikor állítod a szemtávolságot. Ez nekem nem tűník egy húsbavágó szempontnak.
Valamelyik szocilista verzió volt a kezemben, és abban a tubusokat visszahúzta a testbe valami mechanika, amikor széjjelhúztad őket nagyobb szemtávolságra.
Az Olympuson például a széthúzással párhuzamosan az okulárcsöveken lévő beállítógyűrűn is be kell állítani a pupillatávolságot. Tehát ha növeled a szemtávolsággal az optikai úthosszt, akkor az okulárcsöveken ugyanannyival csökkenteni kell (a két oldalt azonos mértékben mozgatja el, ezért mindkettőn ugyanazt az értéket kell beállítani, a dioptriakorrekciótól eltekintve).
Van olyan megoldás is, ahol az össz úthossz állításkor nem változik, csak az, hogy ebből mennyi a laterális és mennyi a longitudinális komponens.
Nos, a kutatómikroszkóp alatt gondolom a nagyobbik Gammát érted, aminek a talpában szűrők és egyebek helyezkednek el, és ami a pankratikus kondenzorral szerelt.
Ez továbbra sincs, de a hétvégén sikerült megszereznem a labormikroszkóp, és a hozzá való lámpa leírását.
Ezeket kerestük, vagy ezek már megvoltak valakinek?
Köszönöm a Választ! Igen, a német Mikrokosmosban több hrlyen olvashatunk a "3D" kondenzorról ill. magyarul mint Univerzális mikroszkóp kondenzorről a SZABADALMI LEÍRÁS-ban (ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL 149.388. SZÁM 42. h. 16. OSZTÁL Y GA589 . ALAPSZÁM). No de majd szétnézek az SZTE-(e)n szeptemberben.
Gamma dokumentumot eddig csak a 3D kondenzorról láttam, az megvan többünknek. Sajnos a régi használati utasításokat legtöbbször kidobják, sokszor pár évvel a műszer megvásárlása után, ezért mindegyikből jóval kevesebb létezik még, mint a hozzájuk tartozó műszerekből. Azután mivel pl. Zeiss Jenát a világon mindenfelé forgalmaztak, Gammát meg többnyire csak itthon, lényegesen kevesebb maradt a leírásokból is.
A nálam fennálló helyhiányra tekintettel szerettem volna összeállítani egy mikroszkópot, ami kompakt, moduláris és tudja a legtöbb dolgot, ami kell. Az eredmény:
Nézegettem sztereomikroszkóp alatt és ilyen kis érdekes miniatűr képződményeket láttam a mélyedésekben, repedésekben.
Az átmérőjük kb. 0.1-0.15 mm között lehet.
Csináltam pár hevenyészett fotót különböző nagyításokkal, sajnos nem sikerültek túl jól, időm se volt sokat pepecselni vele, de talán azért ki lehet hámozni belőlük valamit.
Ez most a "bocs, tévedtem" lenne, kicsit egyéni módon megfogalmazva? Mert mintha ezt írtam volna először (mármint: kis Abbe szám, nagy diszperzió, márpedig a gyémánté kicsi, tehát szvsz nem alkalmas teljes spektrumú lencsének önmagában.)
By the way, nem pont EZÉRT alkalmas viszont brilliánsnak (ok, a csiszolással együtt).
Érdekes. Valamelyik szemüveges oldalon olvatam, hogy a nagy törésmutatójú anyagból készült lencsék ugyan vékonyak, mégis sokan nem fogadják el... éppen a kromatikus abertáció miatt. Az optikai üvegekhez képest meg éppen hogy kicsi a gyémánt Abbe száma. Nekem 30 körüli érték jött ki, de találtam kisebbet is.
Nem kell(ene) hozzá. A gyémánt törésmuatója nagy, de az Abbe száma átlagos. A nagy törésmutató azzal jár, hogy ugyanahhoz a fókusztávhoz kisseb görbületek kellenek, így a járulékos lencsehibák kisebbek és könnyebben javíthatók. Ezért tesznek a modern optikákban is az extra magas törésmutatójú lencséket.
Ezen kívül remek vékony szemüvegeket is lehetne csinálni gyémántból.
Kedves Fórumozók! Vett-e, alkalmaz-e valaki közületek sztereomikroszkóphoz való akromát előtétlencsét 42 mm-nél kisebb menetátmérővel? Ha igen, akkor honnan lehet ilyet szerezni? Igazából egy egy projekthez keresek 35 mm átmérőnél kisebb (lehet csak 10-15 mm-es is) negatív akromatikus lencsét, ideálisan -120 mm körüli fókusztávolsággal. Az általam vásárolt 0,5× előtétlencse optikailag nagyjából megfelelne, de túl nagy az átmérője, mivel a Zeiss fecskefarok adapterbe be kell férnie. Telan rendszert szeretnék építeni.
Először úgy véltem, hogy a Zeiss binokulárhoz való 1×-es szögtubus szóró- és gyűjtőlencse párja ideális lesz, de mégsem az: a szabványos helyzetben nem párhuzamos közöttük a sugármenet!
Egy és negyed hüvelykes távcső Barlow is eszembe jutott, de azoknak általában -75 mm-nél kisebb a fókusztávolsága (abszolút értékben). A kéthüvelykesek pedig nem férnek a fecskefarokba.
A hazai 7 féle rózsabogárként ismert faj közül a legnagyobb méretű és a legszebb a pompás virágbogár-Protaetia speciosissima. Főként a lombkoronában tartózkodik, ezért ritkán kerül szem elé. Tölgyek odvaiban fejlődik, keményfás ligeterdőkben fordul elő, de csak szórványosan. Védett faj, természetvédelmi értéke 5 000 Ft. Nem azonos a gyümölcsöket is károsító rokonfajokkal, azoknál jóval nagyobb és a színe is sokkal élénkebb zöld, fémesebb. Egy elpusztult példány lábait fényképeztem. Nagyon ferde szögben nézve zöld helyett lilának más esetekben arany színűnek látszik. A képek valós szélessége 4-8 mm. Wild Heerbrugg / Panasonic G7. 17-60 közötti fókuszsorozatok Picolay programmal összeillesztve.
Úgy emlékszem az enyém pont fedőlemezes, mert a 12,5x-os nem az és jobban örültem volna, ha a fedőlemezes sorozatban inkább az lenne olyan (de megnézem holnap este). Egyébként mindkettő verziót láttam már képen is.
Azt olvastam, hogy a parfokalitás miatt csinált két sorozatot. Így a fedőlemez nélküli száraz sorozat és a fedőlemez nélküli immerziós egymással parfokális. A fedőlemezesek egymással szintén, állítólag a nullás és a 0,17 mm-es sorozat más tárgytávolságra számolt. Ezért van pl. végtelenesből (6,3/0,12 -/∞) és (6,3/0,12 0,17/∞) objektív, pedig az ilyen kis nagyításúnál korrekció tekintetében mindegy, hogy fedőlemezt használunk vagy sem.
Szép TIRF objektív, de ez csak erre való, mélyebben nem nagyon lehet a mintába nézni vele.
Nekem a Zeiss mindenes objektív tetszik, amelyiken gyűrűvel lehet állítani, hogy mi az immerziós közeg (víz, szilikonolaj, glicerin, olaj) és lehet fedőlemezzel vagy anélkül is használni (mindegyik közegnél két állás van):
A két jégkocka megolvad a rá rakott cucctól.Ráadásul,pontosan,kotyogás mentesen és "önkenő" (a megolvadt "foglalatot" biztosít a centírozáshoz szükséges forgatáshoz.
"A lézernyomtatókban is ott van a lézerdióda, meg a kollimátor.": csakhogy az a papírra van fókuszálva és nem 30 méterre....
De ha már jalpar felhozta a csillagászatot és a távcsövet: amit ott használnak pont szerű fényforrásnak,azt úgy hívják,hogy "műcsillag".
"5 mm atmeroju golyoval, 5 m tavolsagbol 1mm atmeroju fenyforrassal megvilagitva es szinten 5 m-rol nezve a fenypont atmeroje 0.0002499mm" (és nagyon kerek! :-) )
,,Ha hosszabb a fókusztávja a lencsének, attól éppen nagyobb lesz a kollimált fénysugár átmérője, nem?''
Pontosan, erről beszélek. Ha nagyobb, akkor nagyobb az egyenletesen kivilágított terület. Akkor nagyobb rekeszt lehet elétenni (pl 1mm helyett 2mm átmérőjűt). Akkor pedig kisebb lesz a diffrakció, azaz hosszabb távon keskenyebb a fénynyaláb.
A hosszabb fókusztáv egyik előnye a pontosabb beállíthatóság lenne - ezek az olcsó kis kínai lézerek műanyag lencsékkel vannak szerelve, amit egy rugóval előfeszített menettel fókuszálsz. Rövid a gyújtótáv, ezért századmillimétereket kell állítani.
Két azonos kollimátorlencséből pl lehetne készíteni nagyon pontszrrű fényt is: az elsővel párhuzamosítani, utána kör alakú rekesszel csak szabályos kört meghagyni, a második lencséve újra fókuszálni, és akkor már olyan, mintha a fókuszpont lenne a fényforrás.
Lehet kapni külön kollimátorlencsét meg foglalatot is.
A lézernyomtatókban is ott van a lézerdióda, meg a kollimátor.
Aha, kezdem érteni: Itten van egy gyakorlatilag pontszerűen sugárzó lézer és előtte egy kollimátor - ami persze azt is jelenti, hogy a fény csak hozzávetőlegesen kollimált, mert a fényforrás se tökéletesen pontszerű.
A kollimátor lencsét nem lehet nagyobb fókusztávolságúra lecserélni? Attól a kollimáció is javulna, és nagyobb rekeszt lehetne használni, ami pedig a diffrakciót csökkentené.
"Amúgy tervezem, hogy egy 10x-es távcsövön át világítok majd vele, akkor a kóválygás 10x nagyobb kitérést ad, mert azért úgy elég nehéz lenne a hernyócsavarokon állítani, hogy 30 méterre kell futkosni.": tegyél a folyosó végébe egy jó tükröt-Máris 60 méter lesz a távolság és csak pár lépés kell az állításhoz. Jó minőségű tükröt,rossz wincsi mágneslemez. :-)
A lézerdiódák esetében a fény a lapka élén lép ki (output facet), egy néhány mikron méretű "résen".
Ez valóban nem pontszerű - de azért az a kb 3 mikronos felület lényegesen kisebb, mint a kollimáló lencséből kilépő kb 2-3 mm-es fénysugár. A fény ekkor, ha nem is minden irányba, de elég nagy szögben széttartó - ezt kell a kollimátorral párhuzamosítani.
Egyébként nem olyan régen egy biológiai mikroszkóppal megnéztem a lecsupaszított lézerdiódát, ehhez nyilván egészen levettem a teljesítményét. És tényleg néhány mikronnak láttam én is. Viszont már a kilépés pillanatában sem szimmertikus - ezért nem lesz a kollimálás után sem kör alakú a fényfolt.
Igazából olyan, hogy "pontszerű fényforrás" a gyakorlatban nem létezik. Elméletileg lehet ilyen, de akkor meg nem "párhuzamos" a fény, ami kijön belőle, hanem minden irányba megy a pontból. A "lézer"-től meg ezt pont nem szeretnénk.
Ezzel az a probléma, hogy mivel a lézerdióda (legalábbis ez a kategória) nem pontszerű fényforrás, ezért annak a képe egy aszimmetrikus fényfolt - am mutatópálcánál nem zavaró - de nekem nem arra kell, hanem a mikroszkóp belső fényútjának a koaxiálisra állításához.
Vagyis nekem az volt a szempont, hogy egy nulla átmérőjű "fénysugarat" hozzak létre, amit nyilván nem lehet, de legalább szimmetrikusat.
Az én 1 mm-es furatom tehát kitakarja a lézerből kilépő kép két oldalát, kivág belőle egy kör alakú részt. Nem használhatok nagyobbat, mert akkor már nem tud ilyen szép kört kivágni.
A fotók közül az első olyan, ami az EREDETI apertúrával készült. És ott is megjelennek az Airy körök - csak aszimmerikusa.
Engem egyénbként a 40 mm körátmérő nem zavar - a mikroszkópban azért nincs ekkora távolság.
A mérésre azért használtam 30 métert, mert ilyen hosszú a pincefolyosó, illetve én leginkébb arra voltam kíváncsi, hogy ha egy prizába ültetem a "töltényhüvelyt", és forgatom, mennyit kóvályog a kép a falon. Hát a kínaiak elég pontosan állították be. Amúgy tervezem, hogy egy 10x-es távcsövön át világítok majd vele, akkor a kóválygás 10x nagyobb kitérést ad, mert azért úgy elég nehéz lenne a hernyócsavarokon állítani, hogy 30 méterre kell futkosni.
Illetve lehet még úgy, hogy 30 méterre egy tükröt teszek, a célernyőt meg magam mellé, és akkor már 60 méteren látom kialakulni az eltérést (kóválygást), míg meg nem vakulok.
Van nagyobb, 10 mm-es csöben lévő lézerem, annak csak az állítható foglalatát kellene elkészítenem. meg persze a kis apertúrát az elejére.
Beírtam, hogy a fényerő f/1.0, azt kaptam, hogy Airy disk mérete 1.33 μm. Ezt úgy értelmezem, hogy 1mm-es rekesz 1mm távolságra ekkora diffrakciót okoz.
Ez 30m-re átszámolva: 0.00133*30000=39.9mm, ami egybevág azzal, amit te mondasz.
Mi van, ha nagyobb apertúrát használsz?
Ha a fenti gondolatmenet helyes, akkor kétszer akkora apertúra kb. fele akkora foltot kellene, hogy adjon 30m-en.
Lehet kapni csillagász távcsövekhez kollimáló lézert. Van azzal tapasztalata esetleg valakinek?
Szemezek vele, de jó lenne tudni, hogy az tényleg szép kerek (és nem túl nagy) foltot ad.
Síkot, egyenest (pl. tusírlapot, tusírlécet, szerszámgép ágyat) akarok vele mérni úgy, hogy rávilágítok vele egy szenzorra és a képet elemzem (a szenzort mozgatom végig a felületen). Ahogy számoltam, nem reménytelen mikron alatti eltérést kimérni, ami pár méteren már elég szép. Csak egy jó lézer kell hozzá, ami viszonylag kicsi és szimmetrikus foltot világít.
A mi szempontunkból előny, hogy a hüvely kúpos, 0.500"-re jut 0.01" átmérőváltozás, ez arctan(0.02), vagyis 1.15° kúpszög. (a saját mérésem is kb ennyit adott).
Ilyen fészek kell majd a beállítóokulárok (pl 23.2 mm es) közepébe.
Az eredeti áramforrás két gombelem - azt esetleg ki kell váltanom két vezetékkel.
Ha még emlékeztek, rendeltem Kínából egy 9mm-es töltény alakú, fegyverbeállításhoz való lézert. Ennek az az előnye, hogy a lézerdiódát a házhoz képest 4 kis hernyó savarral állítják koaxiálisra.
Nos, a kilépő apertúrája 2.8 mm, ezt lecsökkentettem 1 mm re egy kis sárgaréz hüvellyel. Készítettem tesztfotót eredetiben és a szűkítővel is.
30 méteren tudtam ellenőrizni. Ott az 1 mm es kilépő sugárból 40 mm es folt lett. Ebből a divergsnciája, ha jól számoltam, kb 5".
Maga az emitter nem pontszerű, inkább egy rövid vonal, ezért kellett a módosítás, hogy a fényfolt teljesen szimmetrikus legyen.
A fénysugár házzal való koaxialitását még csak kb ellenőriztem. Ennek alapján 30 méteren max 50-60 mm.
Ismervén a németeket, ha ezt megírjátok nekik, írnak egy elnézést kérő levelet és betesznek egy újabb javítólapot.
Teljesen más: úgy harminc éve a Boschnál. Kezdtem dolgozni, minden autós infó mikrofilmen jött, egy levlap méretű lapon volt 392 darab A4 es oldal.
Ha bármit elrontottak, előbb volt javítólap, majd teljes oldalcsere. Egy szervizben úgy 500-1000 lapból álló készlet volt - negyedévente jött egy újabb csomag, amivel ki kellett cserélni az elavultakat vagy hibásakat.
Valóban ezt írja, Google-lal fordítva angolra (kiemelés tőlem):
Before using the device for the first time, remove the board by placing the thumb of one hand on the cover plate of the drive box and the other fingers under the coarse drive knob and pulling it upwards. This will lift the fine drive against the pressure of its safety spring. The support board is freed and can be removed.
Alpárnak lehet igaza, a kondenzorsüllyesztő gombjára gondolhattak -- de az asztaltartó konzolt nyomva is fel lehet kissé emelni.
"Ami még furcsa, az az, hogy a használatiban NfH5-nek hívja, vagyis mintha H5 asztal lenne rajta, de a használati csak H4 asztalt mutat, és én csak annyi különbséget látok a kettő között, hogy mintha kicsit más lenne a tárgylemez megfogó rajta."
Nem a H4 a lukas asztal alsó világításra, a H5 pedig a lukatlan a felsőhöz?
Fájó pont ez az életemben, mert én is szerettem volna megvenni ezt anno.
Itt a fórumon is előjött a szóban forgó darab. Már jó ideje fent volt a hirdetés, és elsőre persze mindenkinek egy Epi feltéttel felszerelt L váznak tűnt.
Aztán valahogy kiszúrtam, hogy ezen csak egy tekerő van és ez valójában az addig csak katalógusban látott Epi Nf.
Sajnos balga fejjel elkotyogtam a felfedezésemet itt a fórumon. Mire pár perc múlva felhívtam az eladót, addigra - "épp most hívott valaki" - nem volt meg.
Érdekes még az is, hogy mennyire képes az ember átsiklani dolgokon, mert azt látja, amit látni akar, ami megszokott.
Sokáig.
Van egy olyan Auflichtkondensor-ral szerelt komplett mikroszkópom, amiről eleinte azt hittem, hogy valaki megbuherta, ugyanis egy Nf fókuszáló doboz az alapja, azon van egy Nf kar (tuti nem Polmi), van rajta egy olyan asztal, amit a polarizációs gépekre szoktak tenni, ez a csúsztatós verzió, de nincs rajta se kondenzortartó, se kondenzor, se tükör, se lámpa, sőt - és ez a lényeg!!! - a talpa ilyen Lu féle - általam csak pontyszeletnek hívott - villás!
Aztán egyszer kíváncsiságból leszereltem a talpát, és meglepve láttam, hogy rendesen bele van illesztve brezonokkal a fókuszáló dobozba, szóval az gyárilag olyan.
Most, a napokban világosodtam meg, mert vacakolok az Ng és Nf használatival.
Ugyanis az Nf használatiban van róla egy kép, annyi aláírással, hogy "NfH5 binokuláris az Auflichtkondenzorral".
A szövegben meg csak annyi, hogy "Nf nur für Auflicht", vagyishogy Nf, csak és kizárólag felső megvilágítással.
Kerestem én ezt a gépet általános katalógusban is, de csak egyetlen egyben találom (most, mert ott volt az régebben is, de átsiklott a szemem felette, szimplán Lu-nak nézhettem), mégpedig az utolsó 30-035-ben, a d jelűben (az egyetlenben, amiben benne van ez az ominózus alsó megvilágító talp is).
Itt még nevet se adtak neki.
Ami még furcsa, az az, hogy a használatiban NfH5-nek hívja, vagyis mintha H5 asztal lenne rajta, de a használati csak H4 asztalt mutat, és én csak annyi különbséget látok a kettő között, hogy mintha kicsit más lenne a tárgylemez megfogó rajta.
Sikerült szereznem régebben egy olyan Nf használati utasítást, amiben benne voltak különféle kiegészítő lapok is.
Köztük az egyik a füzet hibalistája, és kiegészítője.
A napokban nézegetem ezeket, és próbálom értelmezni, ami rajta van.
A hibákat kijavítom a használati utasításban (volt, amit már régebben én is észrevettem, volt, amit nem), a kiegészítések között azonban van egy bekezdés,ami szerintem hülyeségeket beszél.
A német szöveg:
"Bei einem neugelieferten Mikroskop Nf ist der Feintrieb gegen Beschädigung durch Transportstöße mittels eines Stützbrettchens gesichert, das zwischen Feintriebführung und Fuß eingefügt ist und die Zahnräder des Triebwerks entlastet. Vor der ersten Benutzung entfernt man das Brettchen, indem man mit dem Daumen einer Hand auf die Deckplatte des Triebkastens und mit den übrigen Fingern unter den Grobtriebknopf faßt und diesen nach oben zieht. Hierbei hebt sich der Feintrieb gegen den Druck seiner Sicherungsfeder aus. Das Stützbrettchen wird frei und kann entfernt werden. Auf entsprechende Weise wird das Stützbrettchen wieder eingesetzt, wenn ein Transport des Mikroskops beabsichtigt ist. Diese Maßnahme empfehlen wir dringend, um ein Beschädigen des Feintriebs zu vermeiden."
Én ezt így értelmezem magyarul (nagyjából):
"Az újonnan szállított Nf mikroszkópban a finomfókuszálás meghajtását védi a szállítási hatások által okozott sérülések ellen egy tartólemez, amelyet a finom meghajtású vezeték és az alap közé helyeznek, és ezzel tehermentesíti a hajtómű fogaskerekeit.
Az első használat előtt távolítsa el a lemezt úgy, hogy egyik kezének hüvelykujját a meghajtódoboz fedőlapjára helyezi, a többi ujját pedig a durva meghajtó gomb alá, majd felfelé húzza. A finom hajtás a biztonsági rugó nyomása ellenében emelkedik ki. A tartólap szabaddá válik és eltávolítható.
Ennek megfelelő módon a tartólapot visszahelyezzük, amikor a mikroszkópot szállítani kívánjuk. Erősen javasoljuk ezt az intézkedést a finommeghajtó károsodásának elkerülése érdekében."
A problémám a pirosan kihúzott szöveggel van. Semmi értelme. Felülről fogom a hajtómű-doboz tetejét, alulról pedig a fókuszálót, és egymás felé húzom? Ezek nem mozdulnak egymáshoz képest!!
Annak van értelme, ha a hüvelykujjamat rárakom a meghajtódoboz tetejére, és a többit az asztaltartó konzol alá rakom, majd az asztalt emelem meg a konzollal együtt.
Emlékeztetőnek itt egy kép a gépről, és benyilaztam,ahova szerintem azt a falapot rakni kéne:
Azért annyiban igazam van - legalábbis, amíg ezt is meg nem cáfolod - hogy ez egy direkt lámpákról szóló katalógus, a mikroszkóp katalógusokba ezt a lámpát valamiért nem tették be.
Egyébként a 30-358 (Beleuchtungsuntersatz) a használatija, de abban nincsen kép, csak szöveg. Meg van nekem digitalizálva, az előbb hivatkozott 30-360-nal együtt szerintem a mikroskop-online-ról töltöttem le..
Szerintem ez az LCE az 1934-es nómenklatúra szerint és LgOdE a '37-'38-as szerint.
LC/Lg: Fix asztal, fix kondenzor.
Od: Eltolható rekeszes kondenzor
E: Kerek, forgatható asztal tárgymozgatóval.
Az egész alatt pedig az ellenség megtévesztésére az utólag megvehető világítás.
Érdekes, hogy ezt nem láttam még prospektusban, csak fényképen/valóságban. És csak a kis L állványokhoz (Lg, L). Az Lu nem tehető fel rá, mert túl nagy a lába.
Előkerült egy 100 éves képem most, hogy valami totál mást kerestem a gépemen. Nem mikroszkóppal csináltam, de elég kicsi a téma - újszülött imádkozó sáska. Pentax K100D Super, M42 közgyűrű - objektív, 2013
Halmos Feri kerámia égetési próbája PZO MST-130 sztereomikroszkóppal. A kép közvetlen képsíkban készült 1× dobváltó állásnál (azaz kb. 26 mm széles területről) keresztezett polárszűrők között. Tesztképnek indult, de gondoltam berakom.
Most még egyet mondj el nekem: honnan tudjuk, hogy az LT/LC/LZ korai L vázakról nem jön le a kondenzortartó, és honnan tudjuk, hogy a csak L-ként hívott vázról meg lejön? (1938-ban)
Nézegetem ezeket a képeket, ezekről én nem tudom eldönteni.
Legfeljebb ennél látok valami olyasmit, ami különszedhető lehet:
Az első kettő ugye a Wd nevű megvilágítást, míg a harmadik a Wo-t kapta.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezekről leszedhető a kondenzortartó - legfeljebb a Wo-ról?
A katalógus sem taglal külön kondenzortartókat....
,,Mutass egy háború utáni katalógust, amiben van L váz.''
Bocsi , pontatlanul fogalmaztam. (Vagy - ha úgy jobban tetszik - hülyeséget beszéltem.)
A '34-es és a '37-es katalógus között történt a nómenklatúra váltás, nem a háború után.
A nevek maradtak a háború után ugyanazok, csak szerintem drasztikusan lecsökkent a választék.
Technikailag egy fontos változás történt: A hollanderes tubuscsatlakozót lecserélték fecskefarkasra.
De - mint tudjuk - abból, hogy valami fellelhető-e katalógusban, semmi következtetést nem lehet levonni arra nézve, hogy fellelhető-e a maga tárgyi valójában.
Se pro se kontra.
Pl. nemrégiben hozzájutottam egy egészen különleges Nf/Ng-hez való eltolható rekeszes n.A.=0,4-es (nem elírás!) Achr.Appl. kondenzorhoz, amihez hasonlót se láttam semmilyen doksiban.
Ezt 2016-ban szóltad hozzá (az előzmény is érdekes): 11934. hsz., amire ez a válasz érkezett: 11935.hsz.
Egyébként van még egy L, amire nagyon régóta fáj a fogam, az LZ, amin a Z kondenzortartó van. Ezt a kondenzortartót már mutattam itt párszor az FZ váz kapcsán, meg hozzávaló kondenzorokat is. A Z a Zentrierung-ból (centrálható) jön, és nem kerek, hanem egy fecskefarkas csúszkás kondenzorokat kell beledugni.
De háború előtt sem "az L" váz volt, hanem több is. Egész pontosan a '34-es katalógus ezeket sorolja fel:
LT: Ezen egy egyszerűsített kondenzortartó van, a rekesz kihajtható, de nem eltolható.
LC: Ezen az Lu-kon szokásos eltolható rekeszes kondenzortartó van, de az Lu-van ellentétben ez fixen oda van szerelve, nem lehet levenni.
LZ: Ez pedig értelemszerűen a fent említett (szintén nem leszedhető) Z kondenzortartóval van szerelve.
A háború után pedig így kell dekódolni a neveket:
Lu
Az asztal konzolja és a kondenzortartó is cserélhető.
Az asztal konzolja és a fogasléces kondenzormozgató mechanizmus egy prizmás felfogón van, amiről a kondenzormozgató levehető, ekkor az asztal lejjebb ereszthető.
A fenti prizmás felfogó egy fogasléccel fel-le mozgatható, ha a kondenzormozgató ki van véve.
A kondenzortartó a kondenzormozgatóra szintén egy prizmás felfogatóval csatlakozik.
L
Az asztal konzolja és a kondenzormozgató nem leszerelhető
A kondenzortartó cserélhető (mint az Lu-nál)
Lg
Az asztal konzolja és a kondenzortartó sem cserélhető. (A kondenzor igen)
Lp Lumipan
Világítással egybeépített
Az asztal konzolja nem cserélhető
A kondenzor is fixen beépített, három állású pankratikus kondenzor
A másik dolog, ami most ütötte át az ingerküszöbömet az az, hogy eddig mindig úgy gondoltam az L vázas mikroszkópcsaládra, hogy azt a vázat bemutatták kb 1934-ben, kapta az Lg, Lu, Lr neveket a három verzió, és kész.
Aztán most látom, hogy amit bemutattak, az volt az L váz (Mikro 1 katalógusban klf, kiépítésekben, de a váz mindnél ugyanaz), majd megjelent mellette nagyon pici különbséggel az Lg váz, és két teljesen különböző darab az Lu és Lr, egy darabig együtt futottak, majd a háború után az L váz, mint olyan totálisan eltűnt.
És rájöttem, hogy én még élőben L vázat sosem láttam.
Amiket láttam, azok Lg-k voltak
Ez egy L váz
Ez meg egy Lg.
A különbség kicsi. Az L váznál a kondenzor tartójának alsó vége lenyúlik a talp öblébe, mélyebbre a talp felső lapjánál, és körbefogja a megvilágítótükör szárát.
Az Lg-nél ezt a tartót elvágták rövidebbre, a talpat átformálták, a szárai rövidebbek, az öble kisebb, a hátsó részében a tömör rész nagyobb, és emiatt a kondenzortartó nem nyúlik le a lábak közé.
Aminél megmaradt a körbefogott tükörtartó, és lenyúlik a lábak közé a kondenzortartó alja, az a háború után már csak az univerzál, az Lu váz:
Ennél még jobb egy felületi tükör prizma alakú házban, elülső és hátulsó plánparallel zárólemezzel (hogy ne koszolódjon a tükör). A másik lehetőség egy ahhoz hasonló átvilágító alap, amilyen az Lg-hez létezik. A kettő közül valamelyiket régebb óta tervezem megépíteni az Lu-hoz.
Ha már szóba került, szemezgetnék ebből az igen remek, John Belling által 1930-ban írt "The Use of the Microscope - a Handbook of Recearch and Routine Work" c. könyből (a netről letölthető).
Ebben a könyvben folyamatosan prizmaként vagy "tükör vagy prizma"-ként említi a kondenzor alatt levő valamit, és az összes rajzon prizma van. Legalább ötször megemlíti, hogy a prizma jobb, és azt kell használni, egy fejezetben pedig külön részletesen is beszél erről, ezt idemásolom:
Nincs meg valakinek véletlenül a Mikro 492 számú Zeiss katalógus?
Nekem csak egy rettenet ratyi példányból fotózott 12 oldal van meg (a füzet maga vagy 60 oldal)
A fedlapja, meg az első oldalak mintának....
Ez csak az L vázzal foglalkozik
Egy osztrák fickó árulja egy szép példányát a neten, de negyven eurót kér postázásra a 29 eurós vételár mellé. Harmincezer forintot azért mégse fizetnék érte.....
Ez egy Univerzál (Lu) váz, de a kondenzora buherált, mert az eredeti tartó legfontosabb része, az eltolható rekesz le van szerelve róla, és a maradék tartóba feltoltak egy sima Abbe kondenzort.
Nem tudom mennyire gyakori váz az ilyen, de végül is nem az alap Lg vázról van szó, és az asztala sem a legalapabb darab. Ez sztem kb. reális ár érte.
Igazad van, én ilyen kifejezést eddig nem láttam használati utasításban. Inkább észak-dél irányt szoktak írni, az szerintem érthetőbb. Kivéve ha valaki a valós észak-délre gondol és a mikroszkópja nyugatra van tőle :)
Azért elég vicces, hogy ha a gyártó annyit annyit ír, hogy a mikroszkóp szimmetriasíkjával párhuzamosan álljon, akkor per világ mindenki ugyanazt értené rajta. (Mondjuk így meg felszínre került egy csomó érdekes új infó :) )
A probléma abból ered, hogy az "anatómiai" szagittális mást jelent, mint az "optikai" szagittális. Külön csemege, amikor optometriáról van szó, mert ugye a szem anatómiai szagittális síkja és a szem, mint optika szagittális síkja teljesen más. Hogy ezért az elnevezésbeli különbségért ki a felelős, azt nem tudom. A tangenciális elnevezés is megérne egy misét, ugyanis a tangenciális egyéb értelemben érintő irányú, a normálisra merőleges (tangere [lat.] : érint). Például fa vagy szár metszeténél a tangenciális metszet olyan hosszirányú metszet, amelyik nem megy át a hossztengelyen (a radiális megy át rajta és a tranzverzális arra merőleges).*
A polarizátor esetében az anatómiai szagittálisra gondoltak, nem az optikaira, mert a mikroszkóp mint síkra szimmetrikus alakzat értendő.
*Az optikai tangenciális és szagittális kifejezések akkor nyernek értelmet, ha az optikai tengelyre vonatkoztatjuk őket: a tangenciális sík érinti az optikai tengelyt, mivel párhuzamos vele. A szagittális sík pedig átmetszi.
Az még nincs ellentmondásban szerintem, merthogy a polarizációnál az nézőpont kérdése, hogy a rezgés síkját vagy azt a síkot akarod nézni, amire pont merőleges a rezgés.
Egyébként az emberi testen is ugyanez a szagittális értelme: az a sík, amelyik az ember szimmetriasíkjával esik egybe, azaz jobb és bal félre osztja a testet.
Polarizátor használata esetében a polarizációs síknak a mikroszkóp szimmetriasíkjába kell feküdnie (a foglalaton látható vonalaknak feléd, illetve a kondenzor fogasléce irányába mutatni). Azért így, mert ekkor a fényosztó elemek nem viselkednek polarizátorként a fényre, a poláros sugarak rajtuk változatlanul haladnak át. Merőleges állásban viszont a beállítótávcsőben és a fényképezőgépen látott kép teljesen más jellegű lesz, az egyik keresztezett, a másik párhuzamos polároknak megfelelő.
Azt nem tudom, hogy itt pontosan mi a kontextus, de a szaggitális síkot az optikai tengelyen kívüli pontok képalkotásakor szokták definiálni:
Ha van egy P tárgypont, ami nem esik az optikai tengelyre, akkor
1. a tangenciális vagy meridionális sík az, ami a P-t és az optikai tengelyt is tartalmazza. Ez a leképezés szimmetriasíkja vagy fősíkja: az optikai rendszer és a P-ből induló teljes sugárnyaláb is szimmetrikus erre a síkra.
2. a szaggitális sík pedig az, ami merőleges az előbbire, tartalmazza a P-t és az optikai tengelynek és a belépő pupillával való metszetét. (Vagyis kb. az a sík, ami merőleges a meridionálisra, de ugyanúgy tartalmazza a P-t és a P képét.)
Azért ,,kb.'' mert ezt fogalmat pont az asztigmatizmus leírására használják, ha pedig van asztigmatizmus (vagy más lencsehiba) akkor egy pont képe nem pont.
Skacok, lehet, hogy kinevettek ezzel a kérdéssel, de nem találok pontos meghatározást rá:
Mit is jelent _pontosan_ a "szagittális" irány,vagy sík,kifejezetten egy olyan kontextusban, mint az Ng használati utasításában a polarizációs felhasználáskor.
- Insert polariser (8, Fig 20.) into the filter holder (Direction of vibration is sagittal in general).
Gugli nem barátom, csak orvosi alkalmazásban, emberi testen mutogat. Már elővettem az idegen szavak szótárát is -- nincs benne!!
A fókusztávolsága igen, de a megvalósítása más, a tubus felső fecskefarka alatt fixen beépített. Szerintem azért 160-as, mert különben létra kellene a mikroszkópozáshoz. Alapból eleve az 1,25× Pol F feltéttel használom, így eredően a kettő együtt az NU-éval egyező 0,8× faktort ad (és jó polárhoz meg DIK-hez).
Mostanában elég sokat látok abból a kb félméteres növényből a közeli erdőkben amelyre korábban nem figyeltem eléggé. Eléggé szokatlan terméses alakja most kiváncsivá tett és mikroszkóppal is megnéztem . Az éretlen termései látszanak a mikroszkópos felvételeken. Kissé szétboncolgatva, a háromszögszerű metszetű zöldes képletben találtam magokra emlékeztető hosszúkás alakzatokat. A fehér színű gömböcskék a levélér megvastagodott és kitüremlett részei, számomra ismeretlen a szerepük. Ezek után fellapoztam a nagy határozó könyvemet és nekem úgy tűnik hogy a termés és a levélalak szerint legjobban az erdei lóromra hasonlít. Rumex sanguineus L. A termőhelye is erre utal. Wild Heerbrugg M400 . A fehér gumó kb 1 mm átmérőjű.
Van nekem is egy objektívanalizátorom sztereomikroszkóphoz. Szerintem még Citoplasthoz készülhetett (ha egyáltalán Zeiss, mert nincsen ráírva semmi), ugyanis nem olyan, mint amit bemutattál. Nem három rugózó lemez tartja, hanem a foglalata végig van irdalva, ezek a kis körmök tartják az objektíven.
Azért nem hagyott nyugodni, hogy mik is voltak az SM XX-hez tartozékként.
Előtétlencsét nem találtam továbbra se, de azért feltolható izébigyó létezett hozzá, szóval a lehetőséget meglátták ők is benne.
Létezett ugyanis - már a fekete verzióhoz is - polarizációs, átesőfényű tartozék.
Asztal alulvilágítóval, és polarizátorral, és ebben a rendszerben az analizátor volt az objektívre feltolható hüvelyben.
Sajnos ilyet élőben még nem láttam, fényképen is csak egyetlen egyszer volt szerencsém hozzá, de lementettem, és most kikutattam a bugyorból.
Az látszik, hogy a készletből hiányzik az objektumtartó bigyó. Olyan képet sajnos nem közölt a tulaj, amiben ezek ki lennének véve a dobozból, így csak a tapogatózás megy, hogyan is lehet megoldva a cucc. Például mi tartja az analizátort az objektíven? Merthogy az objektív alsó éle nagyobb átmérőjű, mint fentebb, és recézett is.
Jó eséllyel az asztal alatt egy ugyanolyan megvilágítótest van, mint a sima átvilágítóasztal tartozéknál. A felső részt pedig lecserélték egy polos forgatós asztalra. A polarizátor az üveg alatt van, 0-180 fokos irányban a polarizációs síkkal (fehér vonal).
Az átvilágítós asztalt két klamnival le lehet rögzíteni az SM XX talpára. A fenti képen is ott van, de nem része a készletnek. A használati szerint ezeknek 30 51 33 volt a rendelési számuk.
Persze. De csodálkozom kérdéseden, mert emlékeim szerint először tőled olvastam ezt, amikor még nem volt NU-m.
A dokumentumban 0,8-as szorzó van direkt utas fotózásnál, a vizuális oldalnak meg 1,25-ös tubusfaktora van a Bertrand-lencse és a nyújtott fényút miatt. Így névleges nagyítást csak úgy kaphatunk, ha az objektív és okulár között van egy 0,8-as szorzó.
Egyébként ha megnézed hol van a tubuslencse, látni fogod, hogy 250 mm fókusznál jóval feljebb kellene képet adnia.
Mondjuk úgy, hogy optimalizálom a felhasználást, jobban kijövök multifunkciós kellékekkel. Egyébként a szóró(ka)t még enyhe nyújtásra is fel szeretném használni CF-250-es objektívhez NU2/Vertival csúszkán. A CF-250-esek kirajzolják az APS-C szenzor átlóját, de csak a hozzájuk való 250 mm-es tubuslencsével. Az NU-nek 200 mm-es, a Verttivalnak 160 mm-es tubuslencséje van, tehát kell egy kis utánnagyítás, hogy korrigált maradjon a látómező a szenzor egész területén.
A legkisebb kb. 2-3×, a legnagyobb 40-50× a 6,3-as okulárokkal. Nekem ez így elég :) Igazából csak a sztereomikroszkóp miatt még nem is annyira kellett volna az előtét (nem szoktam vele forrasztani), viszont a többes felhasználás sokat számít (a 2 hüvelykes csillagászati kellékekbe is beleillenek).
Mármint ha szétszeded? Lehet jó úgy, de csak ha magában korrigált mindkét tagja.
Ha az egész Galileire gondolsz, akkor kicsinyítő-nagyító előtétnek megfelel, de a tárgytávolságot nem fogja annyira növelni vagy csökkenteni, mint egy csak negatív vagy csak pozitív tag*. És ez lenne most az elsődleges szempont, nem a nagyítás.
*Lesz valamilyen hatása, de ez a két lencse gyújtótávolságától, valamint az egymáshoz, a tárgyhoz, és a CMO-hoz képest elfoglalt helyétől függ. Párhuzamos sugármenetben használva nem változtat a kép/tárgytávolságon, ezért van pont ilyen a dobváltóban.
Pont a Gaslilei miatt kétezik olyan Wide/Macro adapter,amelyik mindkét oldalán ua. menet van. Attól függ a hatása,hogy melyik lencse van a tárgy ill. a gép felé.
A Galilei távcső egyik tagja szórólencse. Az miért nem jó? Már ha a wide előtétben a tárgy felőli lencse a szóró, a közelebbi meg a gyűjtő? (És mindkettő ragasztott)
Meg még valami: a bridge konverterek általában kompakt Galilei távcsövek, mert végtelenben lévő tárgyról is éles képet kell adjanak a fotón. Inkább a makroelőtétek között lehetne szétnézni, de azért ezek használtan is drágák és sajnos csak nagyításra készültek. Tehát csökkentik a tárgytávolságot.
Jó az CMO-ba is, sőt ez a dizájn eleve jobb CMO-hoz. Greenough-hoz két külön lencse lenne optikailag megfelelő.
Egyébként nincsen nagy jelentősége, mert a 0,75×-össel csak a legkisebb nagyítást érinti (azt sem nagyon) és eleve nem szükséges szerintem ilyen pici (0,63×6,3×0,75=3×) nagyítás sztereomikroszkópnál. Ki sem lehet homogénen >5 cm-es látómezőt világítani. A tárgytávolság pedig mindegyik nagyításnál ugyanakkorára megnő. Azt meg kell jegyeznem, hogy ha utóbbi az elsődleges szempont, akkor kisebb szorzójút kell venni, mert a 0,75×-ösnél talán 1-2 cm-t nyersz tárgytávolságban az előtét hossza miatt.
A 0,5×-ösnél a kisebb lencse miatt 1× állásban is van egészen kicsi vignettálás, de ismét csak 0,5×1×6,3=3,2× nagyításról van szó. Itt viszont jelentősen messzebb kerül az előtét vége az objektumtól.
Én mondtam nektek, hogy szerintem nem CMO ra való.
VISZONT: lehet, hogy érdemes lenne a régebbe divatos bridge gépek wide konverterei között keresgélni. Azok nagyobb átmérőjűek, biztosan minőségi, több tagú lencsék - és ma már használtan fillérekért lehet megvenni (majdnem fillérekért). Nyomtatni meg ahhoz is lehet.
Most keresgélem. Van ugyan, de hiába nagyobb a menetátmérő, ha a lencse pedig nem. Azt meg nem szokás feltüntetni. Érdekes, hogy ezek szerint a német/lengyel CMO dizájn ilyen nagy bázistávolságú, ugyanis a Nikon, Olympus, AO, stb. mikroszkópok e-bayjen található eredeti előtétjei sem nagyobbak a kínainál és nem hiszem, hogy vignettálnának.
Javítom magamat, mert közben nyomtattam egy rendes adaptert az előtétlencsékhez. Sajnos a 0,75× is vignettál a PZO MST-130-ason, tehát a SM XX-on is. De amit a képminőségéről írtam továbbra is igaz.
Nos, megérkeztek az előtétlencsék a sztereomikroszkóphoz (MST 130, de teljesen olyan, mint az SM XX). Megrendelés előtt még azon gondolkodtam, van-e értelme pozitív lencsét venni, mert nagyon lecsökkenti a szabad tárgytávolságot, de rájöttem, hogy a numerikus apertúra is megnő emiatt, tehát javul a feloldás, nem lesz üres nagyítás. A 2× és 0,5× készletben érkezett, melléjük rendeltem még egy 0,75×-öst is. Bár még hivatalosan nem kaptam meg a lencséket, mert a névnapom csak hó végén lesz, de kézzel odatartva gyors próbát tettem velük. Eredmény: mindhárom objektív rendes kéttagú lencse, tükrözésmentesítő bevonattal. A két negatív előtét elöl-hátul menetelt, azaz mindkét irányban van M48×0,75-ös menetük, a pozitív lencsének csak az objektív felőli oldalán. A 2× és a 0,5× legkisebb nagyításváltó álláson egészen enyhén vignettál a látómező külső szélén, a többi dobállásban nincsen ilyen. A 0,75×-nek nagyobb átmérőjű a lencséje, 0,63×-os váltóállásban sem takar ki. A kép minősége mindhárom esetben teljesen jó, nem látok romlást a gyorstesztben. Összesen 12000 Ft-ért nagyon megéri szerintem, csak ajánlani tudom. Különösen azoknak, akik még csillagászkodnak is: a negatív tagok jól használhatók 2 hüvelykes Barlownak, a pozitívok pedig reduktornak pl. CCD/CMOS kamerához, mivel az előtétek menete megfelel a 2 hüvelykes okulárokénak.
Persze gőzöm sincs, hogy jó döntés volt pont ezt rendelni, vagy sem.
Just found this amazing item on AliExpress. Check it out! HUF2,961.88 34%OFF | The Zeroing Bore Sight 9mm Chamber Red Laser Brass Boresighter with 8 Upgraded Batteries Rifle Riflescope Tactical https://a.aliexpress.com/_EQSpbuL
Én Alin még kompenzációs okulárt nem találtam eddig. Aztán a jénai Zeiss okulárjainak az illesztési hossza 13 mm, az újabb mikroszkópoké 10 mm. Esetünkben ez azért nem jó, mert fordított esetben egy 3 mm vastag gyűrű az okulár alatt még megoldaná a dolgot, de így maradna a kihuzatos tubus, vagy a fix tubus levágása (de utóbbit nem olvastátok tőlem, jó?).
Sokét nem lehet, de azoknak sincsen a megvilágítási apertúrával gondjuk. A drágább kínaiaknak pedig van mezőrekeszük.
Bár valamelyest csökkenti a kontrasztot, de kondenzoros mikroszkóppal íróasztali lámpával is lehet dolgozni a síktükröt használva. Még kényszer Köhlerre is alkalmas, ha az opál gömb "izzó" (manapság ez már LED) távolságát úgy állítjuk be a tükörtől, hogy a képe éppen kitöltse a látómezőt. Csak nagyon rossz lesz a fénykihasználása.
A homorú tükröt többé-kevésbé el kell felejteni. Mindössze kis nagyításhoz, vagy egyes esetekben aszimmetrikus megvilágításhoz használható.
Nekem is ez a véleményem. A PZO-nak beépített világítása van táppal együtt, teljesen Köhleres és a Biolar egy nagyon jó mikroszkóp, kapható hozzá egész olcsón egy rakat kiegészítő*. Egyébként az ára nagyon kedvező ennyiért. És sokkal kisebb az esélye, hogy a csavarjai be vannak állva, mint az Lu-nak a kora és a képen látható állapota miatt.
Apropó: hova tűnt az Lu kihajtható apertúrarekesze?
*Egészen elképesztő, hogy a lengyelek mi mindent készítettek hozzá az Anoptralkontraszttól a DIK-ig. Érdemes utánanézni az interneten.
''Bármilyen lámpa jó a homorú tükörhöz a 40x objektívig.''
Egy frászt jó. A homorú tükör kb. NA0.2-t tud, ami egy sima 40x Achromathoz is kevés. Emellett nem lehet rekeszelni, a szórt fény miatt a kontraszt is rossz lesz.
Semmiképpen se ajánlom ezt első mikroszkópnak - pedig pont ilyen volt nekem is az első mikroszkópom (monokulár csővel), és nagyon boldog voltam vele. Ez egy nagyon szuper mikroszkóp - a saját korában ('40-es évek) az abszolút top kategóriát képviselte.
DE: nincs hozzá okulár, és - ami sokkal nagyobb baj - lámpa. Ez utóbbi kimondottan nehezen beszerezhető. Az objektívek állapota legalábbis kérdéses és borítékolom, hogy a mechanika is alapos tisztításra szorul. Különben szorul.
A lesifotós által linkelt PZO már sokkal inkább vállalható első mikroszkópnak. Az biztos, hogy jobb szerkezet ez, mint a kétszer ennyibe kerülő új kínaiak.
A másik - a Zeiss - egy szép szett, de a lámpa abból is nagyon hiányzik. És kicsit sokallom az árát.
Feladatok vannak, amiket meg kell oldani, ezekhez KÜLÖNBÖZŐ eszközök.
Ha nincs is konkretizálva, hogy mire is kéne, addig jobb egy sztereo mikroszkóp. Az egy általánosan jó dolog, beleértve a preparátum készítést is.
"BTC BIM 105T"
Ezeknek a kínaiaknak az alsó megvilágítási rendszerük foshulladék.
A kameráik tragikusan szarok, mert ha a szenzor még csak-csak megfelelő, de a tömörítés szintén foshulladék, olyan zajt rak bele, hogy az tragikus, vagy a képfeljavítással belehalucinál olyan mintázatot, ami ott sincs.
Szerintem ha már, akkor érdemes venni egy ilyet olcsón, aztán ha már van elképzelés a továbbiakról, akkor továbblépni.
A beállítás fontos része egy, a külső átmérővel KOAXIÁLIS, eltolasi és szöghibával SEM rendelkező lézer. Ezt ugy én lebarkacsoltam, játszani pont jó volt.
A megoldás azonban a boresighter vagy a dry fire , amit fegyver beállítasra illetve lőszer nélküli lövészetre használnak. Van plyan, ami pl az ütőszeg ütésére villan (!). Tök jó - nekünk inkább az állítható fényerő kell, ahhoz ki kell vezetni a kábeleket.
A lényeg: olyat kell venni, amiben az állítócsavarok hozzáférhetők. Valamelyik gyártó 0.1 mrad pontosságró l beszél. Hát az már rendben van. Egy ilyet utána már csak illeszteni kell a saját eszközbe, legyen az biológiai okulár, sztereo, vagy éppen frontlencse. Koax furatot nem olyan nehéz esztergálni.
Szerintem a Levenhukot és a Bressert hanyagold....
A BTC vagy az XSP szerintem sokkal jobb választás lenne. Nekem konkrétan BTC-m van, nem mondom hogy egy Zeiss de használható. Bresser Bioluxot még nem láttam de hallottam rosszat róla. A Levenhukot se ismerem, de nagyon túl van árazva szerintem .
A választható nagyobb nagyítási szorzóról meg annyit hogy nem sok értelme van az 1250x nagyítás fölé menni mert az túlnagyítást jelent már azaz nem látsz új részleteket csak sötétebb és homályosabb lesz a kép. Egy adott objektívvel nem célszerű az objektív numerikus apertúrájának ( a nagyítás után feltüntetett szám pl. 40x/ 0,65 ) ezerszerese fölé menni nagyítással. Mivel a 100x objektív apertúrája 0,125 ezért 1250x nagyításig jó.
Fiam szeretne magának egy mikroszkópot venni, úgy kb. 120-160 e Ft-ja van rá. Vegyésznek tanul, érdekli a virológia, de továbbulásnál az orvosin is gondolkodik. Érdekli a mikrobiológiai, ezért is szererne venni egyet. Ha lehet kamerával együtt
Amiket nézegettünk, vagy épp már ajánlották (BTC BIM 10T)
BTC BIM 105T mikroszkóp + 5,1 MP MicroQ digitális mikroszkóp okulár SONY IMX335 szenzorral
XSP-151T-LED biológiai mikroszkóp 40x-100x-400x-1000x nagyítással (itt lehet választani nagyobb nagyitási szorzót)
MIKROSZKÓP BRESSER BIOLUX NV 20X-1280X
Levenhuk Discovery Atto Polar digitális mikroszkóp és könyv
Véleményetek milyen ezekről? Valamelyiket ti is ajánlanátok?
Mi a faxért kéne a leszorító csavart kicsavarnia, amikor az objektív úgy van kialakítva, hogy kívülről simán feltolható rá egy hengeres tubus, azon az meg is szorítható egy megfelelő, nem beszúró,hanem felületen fogó megoldással, és abba alul akármilyen lencsét berakhat a kolléga????? !!!!!
"a kívülről rátolható rögzítő a kulturált megoldás": ez vitathatatlan! :-)
Azért abban is egyet kellene értenünk.hogy valamikor ezt az optikát összerakták és akkor meghúzták azt a rögzítő gyűrűt,miközben a lencserendszer a helyén maradt(!). Hacsak nem történt valami nagyon brutál dodlog,akkor a lencse üvegfelülete és a rögzítőgyűrű közti súrlódás nagy valószínűséggel sokkal kisebb,mint az üveg és a gumi szerszám között. Ez esetben pedig nem fordulhat el a lencse a munka közben. Csak részben teoretikus a beszélgetés,mivel -bár igaz,nem ezen az optikán- de már magam is kipróbálta a dolgot,működött. Az is igaz,hogy abban a lencserendszerben nem lötyögtek a lencsetagok a foglalatban, :-)
Ismerem, de ezzel nem tudod azért annyira összeszorítani, hogy megakadályozza a leszorító kicsavarásakor esetlegesen fellépő elcsúszást. És ha igen, akkor is el kell engedned, amikor a gyűrűt lehúzod és az újat ráteszed. Honnan tudod, hogy nem mászik el közben vagy újra összeszorításnál? Itt töredék milliméterekről van szó. Ha vannak radiális rögzítőcsavarok, akkor bíznék csak a módszerben. De mindegy is, mert a kívülről rátolható rögzítő a kulturált megoldás.
- A leszorító a lencsefoglalatokat szorítja össze.
- Rendszerint jól be van állva, erősen kell csavarni, hogy kijöjjön. Sokszor még így sem akar.
- Amint megindul, a súrlódás elfordítja vagy eltolja valamelyik foglalatot.
- Ha előtte összeszorítod a lencserendszert, akkor ezt az üvegfelületen lehet csak, mert a foglalatokat lefedi a leszorító. Én az üvegfelületen nem szorítanék össze lencserendszert, ráadásul a leszorító kicsavarása is körülményesebb így.
Meg lehet próbálni, de szerintem centrálhatod újra.
Egyébként meg ha furat, akkor is a helyén marad, ha leszorítod.
Csakhogy jó erősen odaszorítani úgy, hogy 0,1 mm-t se mozduljon el közben nem olyan egyszerű.
Esztergapad nélkül nem élet az élet, csak vegetálas.
Sokáig én is nagyon szerettem volna esztergapadot, de rájöttem, hogy nem használnám ki, cserébe jó drága lenne*.
A 3D nyomtató a legtöbb esetben gyorsabb és sokkal olcsóbb megoldás (meg nem kell utána takarítani). Van, amikor muszáj fémet használni, de többnyire a műanyag is teljesen megfelel. Öt év alatt egyszer volt szükségem arra, hogy esztergáltassak ismerőssel. Még okulártubust is nyomtattam egyszer szabványos 25 mm külső, 23,2 mm belső átmérővel és meglepődtem, hogy nem nyaklott el fotózás közben a vékony műanyag, mert tengelyirányban volt terhelve. Nem használnám rendszeresen, de próbamodellnek tökéletes volt.
*Azért ha valaki ki akar egyet dobni, gondoljon rám.
Ez nem ilyen egyszerű. Az objektívekben általában nincsenek fix radiális állítócsavarok, csak furatok oldalt, amelyekbe beállítótüskék tolhatók be jusztírozáskor (bár vannak menetelt furatú objektívek is és lehetnek egyes ritka esetekben fix beállítócsavarok, a lencse típusától függően). A lencsetagok hüvelye passzosra van esztergálva, kivéve egyét, amelyik kisebb átmérőjű és emiatt az optikai tengelyre merőleges síkban eltolható. A lencsetagokat alapállapotban a leszorítógyűrű tartja egymáshoz képest rögzített állapotban, miután elvégzik a gyárban a centrírozást. Ha a leszorítógyűrűt kilazítod, akkor az állítható tag oldalirányban kimozdul a beállított helyzetéből.
Ugye nem mondod komolyan,hogy egy ilyen objektív foglalatra nem tudsz esztergálni egy alúról feltolható,3 csavarral rögzíthető, közdarabot,amibe betekerheted a "reduktor"-t ? Csak szívatsz engem (minket) ! :-)
Már bocs, de a lencsetagokat a radiális állítócsavarok tartják a helyén, az a bizonyos menetes cső axiálisan rögzíti. Ha lefekteted az asztalra, nyomod lefelé egy arra alkalmas hengerrel a lencsét, kicsavarod a tartócsavart - közban végig nyomod a rudat -, kiveszed a csavart, beteszed a újat (hosszabbat), becdavarod - szerinted miért mozdulna el a lencsetag?
Az más kérdés, hogy inkább megfúrnám alulról a tubust, és 3 csavarral ráerősítenék egy tartógyűrűt, ha volt rajta gyárilag, ha nem. Használni kell a tárgyakat, nem múzeumi ereklyeként őrizni. Szvsz.
Én is szereztem egy petés levelet. Poloska lenne? Perforáció megvan. (2x objektív)
Megnéztem epifluorral is (ha az embernek kalapácsa van ugye, mindent szögnek néz. :)) ), ugyan nem számítottam rá, de nagyon erősen fluoreszcens. Ami sötét rész, a benne lévő jószág lehet? (4x objektív)
Ráadásul ha kivesszük a leszorítót, az objektívet újra kell jusztírozni. Négy lencse van benne három csoportban és az enyémen négy kis furat van a külső burkolat alatt, ezeken keresztül kell kollimálni kómahibára ugyanúgy, mint a "rendes" mikroszkópobjektíveket. Érdemes is csillagteszttel megnézni, ki tudja mennyire csúszott el az évtizedek alatt. Az enyémek közül az egyiken sokat kellett állítanom, amíg jó lett újra.
Bocsi,de feltételeztem,hogy vagy olyan ügyes,hogy nem ejted ki a lencvsét a foglalatból. :-)
A hasznod az lenne ,hogy tudnál olyan leszoratót készíeni (szintén csak feltételezés :-) ),ami adapterként funkcionálna az obi és az előtét között. (mint,ahogy azt a srácok már leírták).
Hát pont hogy vastagabbat (pontosabban: szélesebbet), mert akkor az szépen túlnyúlik, sőt, a belseje meg ugye hengeres, abba bármilyen más menetet is lehet tenni. Persze vigyázva kellene használni, ne csavarodjon ki.
Egyébként hivatalosan nem ebbe a menetbe kell a segédlencsét tekerni a PZO-nál sem, hanem kívülről húzandó az objektívre és oldalcsavarral lehet rögzíteni, lásd itt:
Valószínűleg én is így fogom használni azokat, amiket Kínából rendeltem, mert egy polárszűrőnek még elég negyed fordulatnyi menet, de egy combosabb lencserendszer súlyának már kevés lenne.
"A PZO MST 130 objektív "szűrőmenete" M52×0,75. Igazából nem szűrőmenet, hanem a lencsét leszorító menetes gyűrű kissé a menet pereme alá csavarodik. Emiatt egy negyed fordulatnyit be lehet még csavarni fotós M52-es szűrőt."
A Zeiss SMXX-et sajnos a precizitásra oly büszke Zeiss csinálta. Azon pont síkban van a leszorító gyűrű a tubus végével, egy fikarcnyi menet se látszik ki.
Beállítod a két prizmát a legnagyobb pupillatávolságra, úgy, hogy szimmetrikusan álljanak. Ennél a konkrét eszköznél nincs fogasív vagy emelőkarrendszer - szóval széthúzod teljesen mindkettőt. Megméred a két kilépő pupilla középpontja közötti távolságot, ill a Galilei kilépő pupillákat összekötő egyenes, és az okulár pupillákat összekötő egyenes közötti függőleges eltolást.
Ez a két érték megadja, hogy a csak Galilei távcsőből kilépő fénysugarak és a prizmával együtt kilépők között mekkora az eltolás a falon - ugyanakkora, a párhuzamos leképezés miatt.
A nagy vetítési távolságból kifolyólag kis prizmaszög-hiba is jókora eltérést ad.
"Ezek a beállítási pontok (vonalak) hogyan alakulnak ki a Te szisztémádban?"
Nos, a rest kétszer fárad. Ha egyszer rendesen leírtam volna....
Egyébként leírtam, csak nem rendesen:
"Az egész beállítás alapja, hogy a lézer kilépő sugara legyen párhuzamos a frontlencse szimmetriatengelyével (és ezáltal optikai tengelyével). Az eredeti beesési pontok meghatároznak egy szimmetriatengelyt (sőt, a lézert forgatva pontot). Azt megjelölöd a falon. Ha a prizmákat tartó alkatreszeket azonos szögállásba állítod, akkor a rajtuk áthaladó sugarak képe ugyanúgy szimmetrikus lesz. Illetve, ha nem, akkor kell állítani."
Vagyis az egésznek ugyanaz az alapja, amit egy csomó lencseellenőrzésnél végeznek a tubus forgatásával: ha elfogadjuk, hogy a frontlencse furata egybeesik annak optikai tengelyével, a furat homlokfelülete pedig merőleges arra, akkor könnyen belátható(ezt a szókapcsolatotnagyon utálom ám!), hogy ha az az egy darab lézer abban a dugóban nem is áll tökéletesen párhuzamosan az optikaitengellyel, megforgatva egy kúpot ír le a sugár, ami a fal síkján egy kört eredményez. Ennek ugyan az átmérője nem lesz azonos a lézer forgási átmérőjével - de koncentrikus lesz azzal. A sztereomikroszkópon átvilágítva persze nem kapunk teljes kört a kitakarás miatt - de ettől még meg tudjuk rajtzolni a középpontját. Pontosabban, mint bármilyen más módszerrel.
A szép benne, hogy ez akkor is stimmel, ha a lézer befelé néz, akkor is, ha kifelé.
Mutatok egy képet és egy linket,hogy érthetőbb legyek. A kép:
A képen egy,a NAp felé (mint a "végtelenből érkező fényforrás) fordított binokulár képe látható egy fehér lapra vetítve. Ami a fontos -a lézeres beállítás szempontjából!- a két cső tetejére tett vonalzó ceruza árnyéka (vízszintes árnyék), és a két szemtávolságát beállító tengelyt jelölő (függőleges árnyék). Ez a két árnyékvonal teszi lehetővé a Nap vetített képeinek pontos pozícionálását. Ezek a beállítási pontok (vonalak) hogyan alakulnak ki a Te szisztémádban?
Még továbbra is sántít a dolog...A rajzon (amelyiken már az összerelt optikai út látható),az egyik sugarat megvastagítottad.Gondolom azért,mert feltételezed,hogy az a sugárút a "referencia".A másik a hibás.
Namost: az a kérdés,hogyan döntöd el,hogy melyik a jó és melyik a rossz sugár?
Mert ugye (pl.: egy tisztításhoz szétszedett prizma rendszernél) az is előfordulhat,hogy egyik sugár sem jó beállítású....
Mondok egy egyszerű példát: a két vetített pont távolsága pont annyi mm,amennyinek lennie kell,de mindkettő ügyan olyan szöget zár be a Galileo rendszer optikai tengelyével (mondjuk:mindkettő balra tolódva vetítődik a falra.
Szóval nem látom,hogy miként áll elő az a pont (tengely),amiihez képest a két fényutat be kell állítani?
Bocs, rosszul fogalmaztam. Az eredeti beesési pontok meghatároznak egy szimmetriatengelyt (sőt, a lézert forgatva pontot). Azt megjelölöd a falon. Ha a prizmákat tartó alkatreszeket azonos szögállásba állítod, akkor a rajtuk áthaladó sugarak képe ugyanúgy szimmetrikus lesz.
"Hát addig piszkálom a prizmák alatti hézagolót, míg prizmával EGYÜTT is ugyanoda esik a két kép a falon.":ezt elolvasni eltudom,de érteni nem értem! :-) Az okli kihuzatok optikai tengyelyei nem esnek egybe a Galileo optikai tengelyeivel.Ráadásul,szöget zárnak be egymással... Hogy fog ugyanoda kerülni a lézer fénye (a falon!),mint ahol a prizmafej nélkül volt?
Hát addig piszkálom a prizmák alatti hézagolót, míg prizmával EGYÜTT is ugyanoda esik a két kép a falon. (nem egyszerre látszanak). Előbb az egyik, utána a másik.)
A prizmáknak (ennél a konstrukciónál) csak képfordító és pupillatávolság beállító szerepük van.
Ha megnézed a fotót, látod, hogy az okulárok nagyon messze vannak a prizmáktól, olyan 120 mm-re - emiatt ez a szar nagyon érzékeny a szöghibára, egyszerűen máshová teszi le az okulárban a képet.
Márminthogy ÉN állítottam be így, meg én is rajzoltam.
Egyébként a lényeg, hogy a Galilei távcsövek (szerintem) pontosan párhuzamosan néznek előre, és a frontlencse fókusztávolságából adódó szög miatt nézik ugyanazt a középen lévő pontot (két oldalról).
Az a világos színű műanyag alkatrész a frontlencse helyén a HOMLOKFELÜLETÉN fekszik fel, vagyis ha a két távcső üres állásban van, akkor, ha a másik oldalról eltávolítod a prizmákat, akkor a lézert a bal oldali és jobb oldali helyzetbe tekerve a kilépő fénysugárnak egy szabályos kört kell leírnia, aminek az átmérője annyi, mint a Galilei távcső két optikai tengelye közötti távolság. Ez csak akkor teljesül, ha a lézer kilépő sugara párhuzamos a forgástengellyel - tehát addig kell állítani a két M4-es csavart.
Az egész beállítás alapja, hogy a lézer kilépő sugara legyen párhuzamos a frontlencse szimmetriatengelyével (és ezáltal optikai tengelyével).
Ha már stimmel a leírt kör átmérője, akkor elméletileg a nagy nagyítású távcsövet beforgatva is ugyanez az eredmény - de a távcsövek nagyítása, illetve a középpontok távolsága miatt ez nem lesz pontosan így.
Mivel erre érzékenyebb a rendszer, ebben az állásban, a nagy nagyításban kell elvégezni a párhuzamosság végleges beállítását.
Ha ez készen van, akkor vissza kell tenni a prizmákat meg a tubuslencséket. És most a prizmák nem tökéletes beállítása esetén a két sugár (ami ugye egy sugár, csak 180 fokkal átforgatva) nem ugyanoda, a tökéletes helyzetbe fog esni (a tubuslencse és a Galilei lencsék miatt a fényfolt mérete is változik majd - de minket csak a forgástengelyhez viszonyított szimmetria érdekel.
Ezt - ennél a szovjet csodánál - a prizmák alá tett fémlemezkékkel lehet állítani.
Ha minden készen van, akkor mehet vissza az okulárcső is. Az azon kilépő fénysugarak helyzete ugyancsak látható lesz a falon.
A rajzok alapján a Galileo beállítására használja. Arra boztsan jó. De -szintén a rajz alapján- a prizmákat nem ezzel állítja,hanem tárgy képre. Vagy valamit nem vettem észre a rajzokon?
Tavaly nem volt felénk senkinek, mert a monília leszárította az összes virágos ágat. Idén van valamennyi, de kevés. Most a cseresznye tafrinás, de azért azon legalább van. Majd készítek később pár mikroszkópos kártevős képet.
Nincs időm rá, hogy normálisan megírjam, viszont sajnálnám, hogy elvesszen, ha már dolgoztam rajta. Szóval fogadjátok as it is. A CAD rajzot Janó fiam segítségével (és már majdnem képesek vagyunk ordítozás nélkül együtt dolgozni)
A lézer egy 12 mm-es házban van, ennek az előnye, hogy könnyebb megoldani az állítását. Állítás: az egyik végén egy 12 mm-es belső perem tartja, a másik végén 120 fokban 1 rugó és két M4-es csavar. A kilépő apertúra eredetileg kb 4 mm, ezt egy canon gépből kivett, kb 1.25 mm-es, egészen szabályos furatú lemezke szűkíti. A többi magától értetődik.
Igen, évi félmilliót gyártanak, de nem biztos, hogy mindegyik verzió egyforma. A gyártató megadhatja a pontosságot, típust, stb. és ettől kívülről még ugyanúgy néz ki. Ezért szeretem, ha olyantól veszem, ahonnan van jó referencia.
Azt hiszem már találtam közben megfelelőt, eddig 43-an 5-re értékelték és van egy 4-es értékelése. Szerintem ez jó ómen.
Ja, oké. Végül is igazad van, mert ez is csökkenti a nagyítást. Én képoldali reduktorra gondoltam (ami pozitív tag), mert azt szoktam használni.
Igen, nagy nagyításnál is használható. Szerintem szubjektíve a kép még javul is egy kicsit, mert az objektív leképezési hibáit szintén kicsinyíti az előtét, ha jól korrigált.
Ehhez kapcsolódva nem tudom észrevetted-e, hogy a kép kontrasztja nem csak a nagyítás miatt csökken, hanem a szórt fény miatt is. Ha csak a látómezőnek megfelelő részt világítom meg egy blendén keresztül (tulajdonképpen Köhlerezek), akkor sokat javul a minőség ahhoz képest, mint amikor nagyobb felületre világítok. Azt még nem próbáltam, hogy hasonló hatást egy fekete árnyékoló csővel el lehet-e érni az objektív körül.
Sok előtétlencsét a csillagászatban szabványnak számító T2 (M42×0,75 mm) menettel szállítanak. Tehát 40 mm-nél kisebb átmérőjű a lencse, de szerintem ez elég még. A PZO MST 130 objektív "szűrőmenete" M52×0,75. Igazából nem szűrőmenet, hanem a lencsét leszorító menetes gyűrű kissé a menet pereme alá csavarodik. Emiatt egy negyed fordulatnyit be lehet még csavarni fotós M52-es szűrőt. Ezt arra használom egyébként, hogy polárszűrőt csavarjak a lencse elé és akkor ezzel és a mikroszkóplámpa elé helyezett másikkal hatásosan tudom a reflexiókat csökkenteni.
Használthoz az ebay-jen, bár nem gyakran jönnek fel ilyenek. Néha azért elő-előfordulnak. Újakhoz pedig Kínából természetesen :)
Ez csökkenti a nagyítást.
Csökkenti, persze, de máshogyan bonyolult retrofókusz nélkül nehéz nagy tárgytávolságot kapni.
A nagy nagyítás + reduktor lencse jó kombináció?
A reduktorlencse lehetséges megoldás, de akkor okulár oldalon faragni kell a toldat hosszából, mert reduktorral előrébb lesz képsíkban az eredeti állapotnál. Vagy készíteni kell új toldatot.
De miért is lenne jobb a nagy nagyítás + reduktor? Így pont a tárgytávolság lesz kicsi. Inkább akkor negatív előtétlencse és egy Barlow/extender, ha nagy nagyításnál kell nagy tárgytávolság.
Nekem egyszerűbbnek tűnik egy átmérőt figyelni a hírdetési képen (ami, sok képen szerepel),mit egy nem létező menet adatot keresgélni. De,tévedhetek is! :-)
Hát azért a frontlencsében lévő menet, amibe az előtétlencsét csavarod (menet= átmérő x menetemelkedés, kukacoskodóknak profilszög is, nyilván) nagy valószínűséggel meghatározza a lencse átmérőjét, nem?
Hát ha a négybetűsre gondolsz, onnan nemigen van kedvem rendelni. Ilyen előtétlencsém az aliexpressről van, nem CMO-s mikroszkópon használom, de abszolút jó minőség - és persze üveg.
Felbuzdúlva rákerestem a most igen népszerű kínai cuccos oldalra. Tizezerért adnak 6 db-ot, ingyen szállítással. Én nem tudom, hogyan képesek erre ! Műanyag lehet vagy rabszolgákkal csináltatják , vagy mindkettő egyszerre ? Egy kisebb csomag küldése, hasonló távolságba a postával legalább 20 ezerbe vagy még többe kerül.
Én egy szemüveges cégnél vettem (talán) 70mm-es átmérőjű, -2 dioptriás lencsét,amit ott még bele is faragtak az 55mm-es kamera előtét szűrő foglalatba. Talán 7 kHuf volt az egész.
Az SM XX-hoz használhatsz negatív előtétlencsét, akkor növekedni fog a szabad tárgytávolság. Azt tudom, hogy a Citovalhoz vagy pl. a PZO MST-khez léteztek ilyen előtétlencsék. Utóbbiak egészen biztosan használhatók az SM XX-hoz, eddig még minden amit próbáltam csereszabatos volt. Na jó, az okulárok építési hossza más, de pl. komplett fejet cserélve már jól használhatók.
Sajnos egyelőre a mikroszkópról és az állványról nem tudtam képet csinálni, mert nem találtam olyan kameraállást, hogy a háttérben található rendetlenség vállalható lett volna.
A lámpa így néz ki.
Terv:
Tény:
A forrasztásra nem vagyok büszke, de arra igen, hogy a baloldalt elkezdett két több, mint 50mm-es furat jobboldalt ott jött ki, ahol kell.
Lett egy ilyen kiváló szovjet réslámpám. (nem a fotón lévő, de ugyanilyen, asztalka nélkül). Gondolom még a németek tervezték a háború előtt. ЩЛ-56 Ennek a megvilágítását a két fényút KÖZÉ tették be. Ami ráadásul a réssel változtatható.
Az enyémnek az okulár tubusait odavághatták - nem tudtam összehozni a két képet. Készítettem hozzá egy kis beállító kütyüt, fel fogom tenni, hátha másnak is érdekes lehet, végül azzal sikerült beállítanom a prizmákat. Teljesen szabályos CMO-s szetereomikroszkóp. Van frontlencséje is :)
Magyarázat a 8. oldalon: 35348_RevD_. (coopersurgical.com) Az emberi szem alkalmazkodik a látott képhez s így alakítja ki az agy a térhatású képet (ha jól értem a magyarázatot).
Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak).
A CMO-nál a két éppen használt távcső (vagy a megfelelő állásban az üres távcső) csak a CMO lencse két, szimmetrikus kivágásán néz ki. Nem elképzelhető, hogy a már kész CMO lencséből KIVÁGTÁK az aktív részt, azt befoglalták mint két kis (totálisan aszimmetrikus) lencsedarabot? Ezen a módon egyetlen nagy lencséből 2 mikroszkópra való frontlencse jönne ki - bár nem egyszerű műveletként.
[...]a szabad tárgytávolság csak kb. 10cm, amiből a körlámba még levesz 3cm-t[...]
Az enyémet feljebb lehet tolni a mikroszkóp objektívján annyira, hogy ne lógjon rajta túl. A te változatod vastagabb fajta?
Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak).
Nem vagyok kolposzkóp szakértő, de nem lehet, hogy a két üveg azért van az elején, hogy sterilezni lehessen (a lencsének nem biztos, hogy használna), a CMO pedig beljebb van a testben? Valami objektívnek csak kell lennie, mert távcső nélküli dobállásban hogyan kapnál különben képet?
Épp a hétvégén LED-esítettem egy kolposzkópot (és adaptáltam egy állványra), ha oda jutok, este teszek fel képeket.
Az asztalomra fel van szerelve egy állványra egy SMXX, amihez a javaslatotok alapján tavaly vettem egy kínai körlámpát. Szereléshez, forrasztáshoz, preparáláshoz használom. Az SMXX egy nagyon szuper mikroszkóp, és a körlámpa is bevált. Egy bajom van vele: a szabad tárgytávolság csak kb. 10cm, amiből a körlámba még levesz 3cm-t, és az utóbbi még jó széles is. Egy csomó szerszám nem fér be alá, a forrasztópákával pedig már többször beleütköztem a műanyag lámpaházba. A kolposzkópnak viszont több mint 20cm a szabad tárgytávolsága, sokkal kényelmesebb használni, ezért kitaláltam, hogy lecserélem erre az SMXX-et. Az állványra gyutacsolással meg kellett picit kűzdeni, de egyelőre úgy tűnik, bevált.
Érdekes jószág ez a kolposzkóp. Kinézetre ugyanolyan CMO (common main objective) dizájn, mint az SMXX: 6 állású nagyításváltó forgódobbal. Ebben szokás szerint van egy üres állás és két távcső, amiket vagy nagyító vagy kicsinyítő állásba lehet fordítani, így jön ki az 5 nagyításérték. Csak éppen pont a CMO hiányzik a rendszerből - a forgódob előtt nincs egy nagy objektív, csak egy üveg (pontosabban két kis körablak). Nem igazán értem; elvileg annak a fő objektívnak lenne a feladata konvergálni a két képet.
Az okulár nem cserélhető. A nagyításértékek: 5x, 8x, 12,5x, 20x, és 32x. Ez nagyobb, mint az SMXX-é (a 6,3-as okulárral 4x, 6,3x, 10x, 16x és 25x), de a látómező is nagyobb: az 5x-ös állásban többet látni benne, mint az SMXX-ben 4x-es nagyításnál. Ez egyértelmű bónusz. A képminőség 12,5x-ös állásban kiváló - jobb, mint az SMXX, de ettől lefele és felfele romlik. Kis nagyításoknál ez nem zavaró egyáltalán; a 20x-os még használható, a 32x-es már nem igazán. Nem tartom kizártnak, hogy az én példányommal van a baj, eléggé meg van gyötörve szegény.
A megvilágítás elfogadható. A lámpa gyárilag nagyon közel van az objektívokhoz, ez jó, mert üregekbe jobban be lehet látni vele, mint a körlámpával (végülis erre találták ki a kolposzkópot. Viszont a körlámpa szebb, plasztikusabb képet ad. Pl. az IC-be begravírozott feliratok egyáltalán nem látszanak, csak, ha megdöntöm az IC-t (bár ez a körlámpán is gyakran kifog).
Van még két (nekem felesleges) extra:
- egy kar, amivel egy halványsárga van egy kékeszöld szűrőt lehet bekapcsolni.
- a látómezőben középen egy karika van berajzolva. Általános használatra jobb lenne, ha nem lenne ott.
Köszönöm. Ezek szerint ott vannak mindenhol, de idáig elkerülte a figyelmemet. Pedig biztos találkoztam már velük korábban is csak most megakadt rajta a szemem.
Már kezdtem azt hinni, hogy valami idegen életforma. :)
Sziasztok, úgy döntöttem, nekikezdek a Microphot ledesítésének. Ezzel kapcsolatban érdekelne, miket kell aliról berendelni hozzá? (led, tápegység, lencse, diffúzor, hűtés) Köszi!
Van egy fekete képlet a petén. Azzal töri fel a petét a kikelő rovar. Angolul "egg burster"-nek hívják. (Szó szerint fordítva : tojás törő ).
Ezt egy másik,hasonló faj petéiről fényképeztem. A piros foltok a szemei. Amit korábban perforációnak néztünk kisebb nagyításnál, azok rövid gombostűszerű képletek. A csőrszerű fekete cucc a héj alatti tojástörő szerkezet.
Tehát úgy néz ki, hogy a bogarak már pár millió évvel az ember előtt felfedezték a nyitófüllel kiegészített sörösdobozt !
Igen, sajnos könnyen lehet, hogy szilikon. Talán a műanyag műszerfalból párolog ki valami szép lassan. Ha megsüti a nap, igen forró tud lenni.
Az néhány molekulás olajréteg nem zavar engem se - ahogy mondtam, normál esetben észre se lehet venni, de amikor laposan süt a nap, az a pár molekula is képes a fényt, kábé olyan, mintha egy fehér függöny lenne a szélvédőn.
A sötétlátóterezéskor meg az ultramikroszkópiában szeretjük ezt a jelenséget, de vezetéskor nem olyan frankó.
Ahogy mondtam, belül van a kosz (ezért nem nagyon lehet öblögetni). És a kosz egyáltalán nem durva - mondom, szerintem valami leheletvékony olajfilm lehet - csak az a baj, hogy az oldószeres törölgetés után még mindig ott marad egy pár molekulányi réteg.
Egyébként Dan Gelbart a klasszikus videosorozatában egy helyen elmélkedik a fémek festésről, és ott azt mondja, hogy - pont ezért - a bármiféle folyadékban való lögybölés teljesen alkalmatlan a festés előtti zsírtalanításra (emlékeim szerint ezt demonstrálja is). Azt mondja két használható módszer van: 1. a homokszórás és 2. a hevítés.
Sajnos nálam egyik megoldás se tűnik célravezetőnek.
Még lehet, hogy megpróbálkozom a jó öreg Ultra mosóporral. Tárgylemez/fedőlemez tisztításra annál még nem találtam jobbat.
Ennek a Bolhénak sikerült úgy túltolni keresőoptimalizálást, hogy az összes találat az ő oldalukra mutat, de ott meg nem lehet megvenni, mert csak viszonteladókat szolgálnak ki.
Köszönöm ! Nagyon gyorsan leszoktam mosni emiatt, eddig még nem okozott gondot. Pár napja vettem egy autókhoz ajánlott zsírtalanítót a Tescoban, igaz még nem próbáltam ki .
De azokkal óvatosan, mert több is kálium-hidroxiddal operál, ami erősen lúgos kémhatású!
Én azokkal (Well Done, Coop, és még pár fajta) szoktam olajmocskos szerszámgépeket takarítani, ezért tudom, hogy a festéket is leszedi egészen a vasig akár! Amit nem szedett le, annál is kinyírta a festék színét!
Volt olyan piros festék egyik esztergagépen, amiből a végén halvány rózsaszín lett a kezelés után.
Én ugyan csak Canon DSLR-eket javítok, de ott is ismert probléma. (Igazából a kompakt gépeken is lehet ilyen, mert a lencsetagok és a cmos közé kívülről is bekerülhet por, meg leválhat az alkatreszekről is.
Tehát DSLR:
1. Ha a legkülső felületen van, akkor a száraz lefújás, törlés NEM viszi le teljesen, mert pl a virágpor istentelenül ragad. Nedvesen ugye a klasszikus szerves oldószer (metanollal SOHA), legjobb a 3M NOVEC nevű zsírtalanítója, teljesen biztonságos, illetve lehellet a sóknak, majd törlés, majd mikroszkóp alatt megkeresed a maradékot, ismétled az egeszet stb.
2 ha van ultrahangos portalanító, az (canonnál) azért rossz, mert az első üveglemezt rezegteti, arról sem jön le - a mögötte lévő térbe bekerül (0.5 mm rés), onnan csak cmos kiépítéssel, szétszereléssel jön ki
3 Ha közvetlenül az érzékelőn, illetve a RÁRAGASZTOTT ablak hátoldalán van, akkor teljesen szét kell bontani az érzékelőt. Kis féktisztítós/sebbenzines áztatás, lassú feszítés egy sniccerpengével.
Utána fújás, nedves törlés, törlés, mikroszkóp, stb stb.
Visszaragasztás akrilos kétoldalúval.
Volt olyan gép, amire a canon szerviz kiadta a halálos ítéletet, hogy szenzorcsere, pedig dehogy :)
4 a mai gépeken a szenzort 3 rugó/3 csavar állítja a megfelelő síkba. Szétszerelés előtt/után indikátorórával kell bemérni.
Ha már kosz az üvegen: autó szélvédő tisztításra nincs valami ötletetek?
Belül van valami zsíros fátyol az üvegen, amibe szerintem a por is beleragad. Alapból nem is látható, de ha reggel szembe süt a nap, akkor marha zavaró. Próbáltam törölgetni mindennel, szárazon és oldószerrel is, de csak rosszabb lett.
,,A beépített ultrahangos szenzortisztító sem szedi le.''
Ha alatta van, akkor biztos nem.
Ideje lenne takarítani a Panasonic gyárban.
Viszont, ha tényleg alatta van, akkor szerintem az elég fixen ott van. Ami egyrészt rossz, másrészt jó, mert mindig ugyanott van szóval szoftveresen eltávolítható. Csinálni kell egy referencia képet egy teljesen homogén tárgyról és azzal kompenzálni a fotókat. Ha én kerülnék szembe ezzel, billentyűzetet ragadnék és nekiállnék programozni, de szinte biztos csinált már valaki ilyen szoftvert, rá kell keresni a neten.
Valami hasonló egyébként a legtöbb fényképezőgépbe is be van építve: amivel a hibás pixeleket lehet kiszűrni. Sajnos ide az nem használható.
Az én gépemben van egy olyan zajszűrő funkció is, hogy hosszú expozíció esetén a fotózás után csinál még egy képet ugyanakkora expozíciós idővel, de csukott zárral (ezen csak a zaj lesz rajta) és ezzel kompenzálja az eredeti fotót.
"Nehezen hiszem, hogy az üveg alatt lenne a kosz."
Egy német rászáradó filmmel frissen tisztított szenzorral is megmaradt a pöttyök legnagyobb része. Ezután kínomban megpróbáltam egy nagyon finom, hegyes szőrű ecsettel néhány porszemet eltávolítani. Ekkor jól látszott, hogy szemcse nem ugyanazon a felületen van mint az ecset hegye, hanem jóval alatta.
A beépített ultrahangos szenzortisztító sem szedi le.
,,Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt.''
Nem vagy ezzel egyedül.
,,Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn.''
Nehezen hiszem, hogy az üveg alatt lenne a kosz.
,,Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ?''
Szerintem nem tudják.
A mikroszkópos fotózással az a baj, hogy extrém pici a tárgyoldali apertúra, ergó extrém nagy a tárgyoldali mélyélesség. Emiatt a szenzortól 1-2mm-re levő védőüveg tetején levő porszemek sokkal élesebben látszódnak. A pici porszemek normál fotózáskor annyira eléletlenednek, hogy észre se lehet venni őket, mikrofotózáskor viszont ott lesz az összes a képen.
Egyébként az Olympusokban van beépítve ultrahangos szenzortisztító, és ez a más cégek megoldásaival ellentétben tényleg működik. Én még sohase tisztítottam szenzort a gépeimen, pedig különösen poros környezetben is fotózok rendszeresen.
Már nem emlékszem a márkára, de volt egy digitális fényképezőgép - talán még tükrös - ahol a védőüveg nem a szenzoron volt, hanem elöl, közvetlen a foglalatnál. Mikrofotózásra ez ideális volna.
Ha az antialias vagy a blokkszűrő alatt van a kosz, akkor azt nehezebb munka tisztítani (attól még lehet, hogy vállalja valaki). Bár ezek a szűrőket rá szokták ragasztani a szenzorra, vagy ha nem, akkor is nagyon kicsi rés van közöttük. Biztosan ott van a por, nem valahol előbb az optikai útban? Ugyanott marad a képen, ha forgatod a gépet a mikroszkóphoz képest? Nekem nem tűnnek nagyon élesnek a nagyobb koszok képei. Ha a szenzoron lennének, akkor élesebbek volnának. Középen a pici viszont valóban rajta lehet.
Ezen kívül sajnos előfordulhat, hogy nem kosz, hanem felületi hiba, karc képeződik a fotóra. Az én gépemen is van ilyen hiba. Ettől sajnos csak szűrőcserével lehet(ne) megszabadulni.
Én elengedtem a tiszta szenzor kérdéskört, mert úgyis mindig bekoszolódik, főleg ha cserélgetem a mikroszkópok közt. A helicon focus kezel dust mapet, ami lényegében olyan, mint asztrofotózásban a flat kép. Homogén háttérrel csinálsz egy fotót, amin látszanak a porszemek, és a stackelésnél minden képet korrigál, hogy ne látszódjon a kosz. Vagy a pepecselősebb megoldás a Healing brush a photoshopban. Gondolkoztam, hogy elviszem a gépet takaríttatni, de már elértem a 100k expot, úgyis akkor makkanna meg, miután ezt megcsináltam.
Egy kérdésem lenne. Rengeteget vesződök a fényképeken megjelenő szennyeződések okozta pöttyök miatt. A mikroszkópokat és a fényképezőgépet is a legjobb tudásom szerint tisztán tartom, de így is sok munkát kell végezzek a fényképeken az oda nem való pöttyök eltávolításával.
Most vettem észre, hogy hiába tisztítom a fényképező érzékelőjének a fedőüvegét mert valahol alatta vannak a porszemek, vagy az üveg másik felén vagy az érzékelőn. Ha elviszem szakszervízbe akkor ott rendbe tudják tenni vagy ők is csak a fedőüveget fogják kivülről megtisztítani ? Annak nem lenne semmi értelme.
Az összehasonlíthatóság kedvéért mutatom az első két képet amit egy fűszálon talált 1mm-es rovarpete egy részletét mutatja. Az első a pöttyös kép. a 2. már fókuszsorozatból összerakott és kivágott, a pöttyöktől megtisztítva. Reichert MeF 32x es epi obj., Panasonic G7.
A következő képeket is már feldolgozás utáni állapotban mutatom.
Reichert MeF 8x obj
A következőt már több képből raktam össze, a nagyobb mélységélesség kedvéért. A nagy növényi szőrök a csomós ebir nevű fű szárához tartoznak.
Az utolsó képet a Wild-Heerbruggal készítettem. Talán ez adta a tetszetősebb képet, habár a pete megvilágítása nem lett olyan jó mint a fenti fotókon. Két külső lámpát használtam egy fehér műanyag hengeren keresztül világítva a fényüket. A pete bal oldalán nem látszik olyan jól a mintázat mint kellene, pedig eléggé sokat babráltam a fények beállításával. Ez egy másik pete, a csomós ebir még ki nem nyílt virágának fedőlevelén találtam.
Csak a finomszemcsés titánpor vagy forgács lenne ahhoz eléggé reakcióképes , a tömör fém sokkal kevésbé. Az acélt is el lehet égetni vatta formában, pedig az sokkal kevésbbé reaktív anyag mint a titán. https://www.youtube.com/watch?v=OMIGugud8vI
Egyszerű: próbáld szúrólánggal meggyújtani! Ha sikerül akkor vagy magnézium vagy titán. Ha szép fehér por marad, akkor magnézium, ha sötétebb, akkor titán. Persze ha sikerült meggyújtani, onnantól nagyjából mindegy, hogy a kettő közül melyik volt.
Épp nemrégiben farigcsáltunk a fiammal egy alkatrészt titánból a műhelyben. Esztergálás közben kétszer is sikerült véletlen begyújtani a forgácsot. Elég látványos...
Uraim, a titánt (illetve ötvözetét) fajlagos tömegen kívül mivel lehet azonosítani? Kis tömegű (2 g) alkatrész, elég macerás ekkora térfogatot mérni, bár volt olyan pipettám, de nem találom.
Megkisérlendő, a benzol (beszerzése lehetetlen, 40 50 éve ebben "fürödtünk") toluol csere ill. a módosított receptnél: 102 ml 50% alkohol (pálinka(!) amennyiben e mennyiségről lemondhatunk) + 7 ml aceton + 19 ml etil-acetát (mindkettő, sok más mellett, megtalálható a rézelejében). A CZJ Abbe-féle refrakrométer (G típus) kompenzátori kúpfogaskerék-öntésével, szerintetek, érdemes-é foglakozni mivel van miről másolatot készíteni? A képen lévő pálinkából (Cigány alma párlat réz(fém)mentesítve + házi berkenye) egy cseppet sem vagyok a fenti elegy elkészítésére feláldozni...
Köszönöm, majd elolvasom ! Én nagyon komolytalan gyűjtő vagyok. Ha nagy ritkán találok 1-1 érdekes elpusztult, de ép bogarat,lepkét azokat szoktam begyűjteni és preparálni.
Annak idején 2011-ben a Természettudományi múzeumban ( ahol kb kiadták) még az elkészülte előtt említette egy dolgozó. Fel kellett iratkozni rá, de mire odaértem, már nem fértem be az első 1000 példányba, annyit adtak ki elsőre.
Később még egyszer kiadták, sajnos addigra híre ment, így mire odaértem, a második eresztésre se tudtam feliratkozni se. A második napon!!!
Boltba ez gyakorlatilag nem került. Röptében elvitte a szakma az összeset.
A mintapéldány volt a kezemben.
Csodaszép, és fantasztikusan infogazdag kiadvány. Vagy öt kiló, nehéz, szines papírra nyomott, hihetetlen képekkel.
Nagyon szép ezt a fajta darazsat még nem láttam ! Írtad, hogy nehezen ment a kiszáradt darázs kiegyenesítése. A bogarászok erre a célra ecetet használnak, ami kiválóan visszapuhítja a bogarakat a preparáláshoz. Egy zárható edénybe egy db vattára kell csepegtetni egy keveset és mellé/ fölé rakni a bogarat úgy, hogy csak a gőz érje. 1 nap múlva már annyira megpuhul, hogy tetszés szerint mozgathatóak lesznek a részei, anélkül, hogy letörnének.
Trópusi és mediterrán díszbogarak meg egy virágbogár. Ékszernek lettek elkészítve. Egy ismerősöm hozta őket fényképezni. Vannak ugyanilyen szép hazai fajok is bőven, de azok többnyire kisebb méretűek. Érdemes megnézni azokat is mikroszkóppal. A fémdarázsfajok különösen szép színesek.
Igen, teljesen jó. Semleges kémhatású, nem támadja meg a fémet. A kendőt azért ajánlom, mert eleve ezzel van nedvesítve és csak eldobod használat után.
Fókuszsorozattal:
Automata stack: 
A következő nyálkagombafaj fényképezéséhez különösen jól jött ez a gép , mert ezt nem lehet szállítani. Kétszer próbáltam hazahozni kis fadarabokon, mindkétszer szétfolytak mire a mikroszkóp alá kerültek a talán 2 mm-es gombácskák. Először a mikroszkópos képet mutatom ( Wild-Heerbrugg, Panasonic G7):
sem
Ez egy L váz
Ez meg egy Lg.
(2x objektív)
(4x objektív)
Erről készült az előző kép. Ez 15 képes fókuszsorozat. Kb 1.5 mm hosszú az "aranytojás ".
(4x objektív)
(10x objektív)
(10x objektív)
(20x objektív)
