Róma-szenvedély topik mellékleteként nyitottam ezt a topikot, hogy minden, ami reptérről bejutás, buszjegy és RomaPass, szállás és hasonlók itt legyen. Az összes infó részletesen megtalálható a http://roma-szenvedely.eu/ oldalon is. Az "őstopik" így remélhetőleg megmarad azon témáknak, melyek Róma történelméről, felbecsülhetetlen kincseiről és a Róma iránti szenvedélyről szólnak. Ha itt megtudtál minden gyakorlati tanácsot, nézz be oda is, hogy megtudd, más mit szeret Rómában.
Hát fantasztikusan jól sikerült utatok volt, komolyan! Két és fél napba ennyi minden? Igazán remekül összehoztátok. (He-he, mondtam, hogy a Via Appian nehéz megtalálni az infopontot :) Az meg külön öröm, hogy olvasás közben mintha megint ott lettem volna. Csak kicsit sajog a szívem. Nagyon köszönjük a beszámolót, nem is kezdődhetett volna jobban a napom :)
Élveztem a beszámolót, olvasnám még szívesen, nagy kár lett volna, ha kimarad. Hihetetlen sok belefért a 2,5 napba. Nagyon ügyesek voltatok, érdemes volt ötleteket súgni, segíteni a szervezésben, mert ragyogóan megvalósítottátok.
Köszönöm a gyönyörű képeket is.
Ezzel a látvánnyal vizualizálom azt, hogy Csécsé és fia ott van pénteken, és ebben a látványban boldogan falatoznak. Akinek van kedve, szálljon be.
Terv: Eredetileg erre a napra terveztük a Spanyol lépcsőt és a Trevi kutat, ezért ezt este módosítottuk:
Via Appia, majd délután a belváros. Megkíséreljük a Bazilika kupoláját, majd Angyalvár, Piazza del Popolo, Pincio-domb, Villa Borghese parkja, nappali Phanteon, esti Trastevere.
Na ezen a napon semmi sem így alakult. Kezdve azzal, hogy párom a Bazilika felé hajlott először, s hogy majd délután menjünk vissza a Via Appiához. Mivel az egész út tervezése az én elképzelésem szerint zajlott, úgy éreztem, úgy helyes, ha nem erőltetek semmit, érezzük jól magunkat, s ha ki is marad a Via Appia, akkor is jól fogjuk magunkat érezni… S erősen úgy éreztem, ez most kimarad…
Így kis időt is nyertünk reggel, hisz a Via Appia csak fél 10-kor nyit mi addigra már a Szent Péter téren voltunk, de beigazolódott a gyanúm, hogy rengetegen lesznek. A sor teljesen körbe ért, kérdeztük az ott álló rendőröktől, fel lehet-e jutni a kupolába, vagy ki kell várni, míg véget ér a mise? Nem lehet felmenni, így úgy döntöttünk, nem várunk annyit, szépen elsétáltunk az Angyalvár irányába, majd Villa Borghese.
Az angyalvárat csak kívülről kívántuk megtekinteni, nagy hatással így nem is volt ránk. A bazilika felé a látvány innen sokkal jobban lekötött, nagyon szép látvány volt.
Tovább sétálva a Tevere partján, elhaladtunk egy hatalmas épület mellett, megdöbbentett méretével mindkettőnket. A szobrokról ítélve nem volt nehéz kitalálni, hogy miféle épület lehet, az Igazságügyi Palota. Lenyűgözött, csodáltuk egy kicsit, majd folytatva sétánkat, párom tájékozódásának köszönhetően, meg némi térképes segítséggel, hangulatos utcákon, tereken keresztül végül elértük a Piazza del Popolot. Hatalmas tér, gyönyörű kapu, obeliszk, gyönyörű templomok, összhang uralkodott a téren. A Pincio –dombról letekintve, csodás kilátás nyílt a térre, s az egész városra. Ekkorra már nagyon meleg volt, a fák árnyéka alá bújva igyekeztünk lencsevégre kapni a gyönyörű panorámát. Nagyon tetszett, hogy minden zöldbe van borulva, bármerre nézek, rengeteg növényzetet látok, nem csupán tetőket, kupolákat.
Innen nem siettünk, a parkban sétáltunk, a tónál pár képet készítettünk, fagyi a padon, s irány a Phanteon. Mivel útba esett, így elkanyarodtunk a Spanyol lépcső felé ismét, hogy fényes nappal is megnézzük, kis időt szántunk most magára a lépcsőre is. Nagyon sokan voltak, így nagy élvezetet nem nyújtott, de azért lecsüccsentünk. Egy hangulatos kis terasz nézett velünk szembe, egész a lépcsőkhöz benyúlva, ezen szívesebben legeltettük a szemünket. Ez is megvolt, ültünk is hát a lépcsőn… tovább nem húzva az időt, megindultunk a Phenteon felé. Épp tüntetés volt (Ukrajna…), így sajnos nem vidám látvány fogadott bennünket, de az épület ismét elvarázsolt. Ámultunk, ahogy végig néztünk a vaskos oszlopain. Bent nagyon sokan voltak, így bent nehéz volt igazán élvezni. Gyönyörű, ahogy a kupolán át behatol a fény. Bejártuk, de sokat nem időztünk a rengeteg ember miatt. A Phanteon mellett nézelődve észrevettünk egy házat, melynek egy nagyon öreg tetőszerkezete van, nagyon tetszett mindkettőnknek, pedig semmi nevezetes, mégis, olyan szép volt. Már ha egy roskadozó, öreg valamit, szépnek lehet nevezni. Hát, nekünk pont ettől tetszett igazán Róma. Hogy nem arról szól, hogy elmegy az ember egyik nevezetességtől a másikig, s ott talál valami érdekeset, hanem az egész város maga a csoda, minden épületen találni valami szépet, érdekeset, vagy a növényzet a teraszon, vagy egy utcatábla a falon, egy kapu, egy szép ablak. Róma a nevezetességei nélkül is nagyon szép város lenne számomra.
Párom a kedvemért megnézte, hol található az Elefántos obeliszk, ezt édesanyám részére szerettem volna lefényképezni, így erre is szántuk még egy kis időt, pedig nagyon sürgetett, hisz a Via Appia még várt ránk… Kivételesen nem ültünk be ebédelni, elég későre járt már, beértük egy szendviccsel, és egy jó kávéval, s irány a Via Appia. Az Információs épületet alig akartam megtalálni, nagyon érdekes volt, nem tudom mire számítottam, valami „komolyabb” épületre, majdnem továbbmentünk, nem gondoltam hirtelen, hogy az a kis ütött kopott épület az információ. De nagyon illet a hely hangulatához, valahogy itt tetszett ez is.
Nagyon jók voltak számomra a Via Appiás linkek, nagy segítség volt a közlekedés, kölcsönzés, a nyitva tartás esetében.
Tervünk, hogy biciklivel elindulunk, s jutunk, ameddig jutunk. 4 óra után értünk oda, s a bicikliket 6-ra vissza kellett vinni, így sok időn nem maradt. Egy élmény volt. Minden téren. Először is, valóban igényel némi ügyességet, hisz nincs kimondottan biciklis útja, így elég zötykölődős. Számomra a gyalogosok, autósok, bicikliző gyerekek sokkal nagyobb kihívást jelentettek, hiszen össze-vissza ment mindenki, csengő nem volt a bicajon, így sokszor meg is kellett állnom, esélyem sem volt, hogy kikerüljek valakit esetleg, szemből jöttek, előttem gyerekek, az út olyan amilyen, ugye - , esély sincs a manőverezésre, főleg, ha lendületben sincs az ember gyermeke. J A Via Appiára nagyon kevés ez az idő, de mégis úgy érzem, megérte elmenni, természetesen időhiány miatt a katakombákba nem is terveztük, hogy bemegyünk. Gyönyörű pomelo fákat láttunk, itt egy fényképezés erejéig leszálltunk, majd a Porta San Sebastianonál letelepedtünk kicsit. Tudtuk, sok időnk nincs, így továbbkerekezvén gyönyörködtünk a tájban, nem hajkurásztuk a látni valókat ebben a röpke kis időben. Élveztük a természet szépségét, s mikor a nagyobb köves utakhoz értünk, találgattuk, hogy vajon ezek azok a 2000 éves kövek? Nagyon sajnáltuk, hogy a katakombákba nem jut idő, mégis úgy éreztük, érdemes volt erre is időt szánni. Hamar elszállt az idő, tekertünk, mint az őrült visszafelé, ahogy elhagytuk a köves utat, pontban 6-kor tettük le a bicikliket. Nem bántuk meg.
A napot egy vacsorával fejeztük be a Trasteverén, nem siettünk nagyon haza, de nagyon elfáradtunk.
Tudom, hogy Róma ennél sokkal – sokkal többet tartogat, nekünk sajnos most ennyi fért bele.
Nem tudnék kiemelni semmit, hogy mi tetszett a legjobban. Minden.
A látnivalókon, nevezetességeken kívül az épületek, a növények, az, hogy bármerre nézek, bármerre járunk, rengeteg a „zöld”, ha msáhol nem a teraszokon.
Igen, néhol túl nagy a szemét, de ez csak az emberekről alkotott véleményemen ront, Róma szépségéből számomra nem vett el semmit.
Apróságok: Nagyon tetszettek a buszmegállóban a táblák, rendkívüli nagy segítség. Tetszett, hogy a járdáknál gondoltak mindenhol a babakocsisokra és a mozgássérültekre, mindenhol könnyedén fel és le tudnak hajtani.
A 4. nap már a hazautazásról szólt, közel két órás csúszással.
Reggel a Colosseumnál kezdtünk. RP-vel pillanatok alatt bejutottunk, bár amúgy sem voltak olyan sokan. (Úgy gondolom, nagyon sokan az ingyenes vasárnapra tartogatták a múzeumok látogatását.)
Nem mondom, hogy életem legnagyobb élménye, voltam már több Colosseumban is, igaz, azok sem hatottak rám annyira, de szerintem az ember akkor kezdi el más szemmel látni, ha nem csak mint építményt nézi, hanem a bemutatókon keresztül (vagy az általunk „kihallgatott” angol idegenvezető szavait hallgatva), megismeri a történetét. S hogy milyen romboláson ment át, hogy a természet után az ember a legnagyobb pusztító erő, elborzasztja az embert.
A Colosseum után a Palatinus felé vettük az irányt, innen nagyon szép látvány tárult elénk, bármerre néztünk, csodálatos panorámában volt részünk. Constantin diadalíve szépen mutat innen, valamint a fák közül is egész más volt a Colosseumot is szemlélni. Itt sokat nem időztünk, irány a Forum Romanum, nagyon hívogatott. Számomra az egész fórum maga a csoda, elképzeléseimet is felülmúlta.
Antonius és Faustina temploma lenyűgözött. Ámulattal néztem a lépcsőit, az oszlopait, a hatalmas kapuját.
A Vesta szüzek templomának romjai talán maguk a szüzekről, a tanultak alapján elképzelt világuk miatt fogott meg annyira. Ugyan így éreztem Romulus és Remus templomával is.
Valóban úgy érzi magát az ember, mintha díszletek között járna, még sincs rossz érzetem, nem sok, nem idegen. Itt is szerettünk volna visszarepülni az időben, bepillantást nyerni, hogy éltek itt akkor azok, akikről egykor tanultuk, s most itt állunk, s csodáljuk, amit ránk hagytak. Ha nem szorít az idő, akkor még sokáig elidőztünk volna itt.
Irány a Capitolium, ezt nagyon vártuk, az RP-t ide kívántuk felhasználni 2. múzeumként, s nem okozott csalódást. Csodálatos gyűjtemény. Itt találkoztunk az első és utolsó mogorva emberrel Rómában, a táskánkat egy megőrzőbe kellett tenni, nem volt valami szívélyes a segítségben. Ez sem vette el kedvünket. Természetesen az anyafarkas Romulussal és Remussal ez egyik fő „attrakciónk” volt, párom ezt szerette volna talán legjobban látni, számomra a legkedvesebb meglepetés mégis egy másik, a Tövishúzó fiú szobra volt. Annyira megtetszett ez a „kis” szobor, semmit sem tudtam róla, itthon kellett utána olvasnom. Az egyik kedvenc szobrom ez lett, nem tudnám megmondani, miért….
Mózes szobra lenyűgöző, előtte állva érzi az ember, a „súlyát”. Felemelő érzés végig sétálni, s nézni ennyi remek alkotást, az ember fel sem tudja fogni, micsoda értékeket őriznek itt is.
Ide is bármikor visszamennék.
Szusszantunk egyet, s mivel reggel óta egy falatot sem ettünk, elindultunk a Trastevere irányába.
Sok szép helyen jártunk, Olaszország különböző részein is, de itt nagyon magával ragadott az egész hangulata, minden sarkon megálltunk, az öreg épületek, a kilógatott ruhák itt is igazi mediterrán hangulatot árasztottak. Kerestünk egy nem túl nagy, hangulatos éttermet, itt jót ettünk, majd a Piazza Santa Marian egy fagyi társaságában leültünk a szökőkútnál, s hallgattuk a zenészeket, néztük a gyerekeket ahogy szaladgálnak, teljes kikapcsolódás volt. Ittunk egy isteni jó kapucsínót, majd tovább sétáltunk, igazán már teljesen kötetlenül, nem volt semmi, amit bele akartunk erőltetni a késő délutánba. Párom hirtelen ötlettől vezérelve, kitalálta, hogy menjünk el a Spanyol lépcsőhöz, és a Trevi kúthoz, azokat úgyis amolyan „kipipálandónak” tartottunk, ha már ott vagyunk, azért ne hagyjuk ki. Trevi kút felújítás alatt, nagy élményt úgysem tud nyújtani…
Itt most buszra szálltunk, s a Spanyol lépcsőt Trinitá dei Monti templom felől közelítettük meg. Véletlen alakult így, de nem bántuk. A templom elé érkezve ismét mediterrán hangulatba csöppentünk: festők árulták portékáikat, nagyon hangulatos volt innen letekinteni a lépcsőre, de még inkább a környező házak hangulatos, növényekkel borított teraszaira, a templomok kupoláira. Jobban szándékosan sem tervezhettük volna meg, naplementekor érkeztünk oda, így csodálatos látványban lehetett részünk, ahogy a nap hihetetlen gyorsasággal eltűnt előlünk.
Ekkor lementünk a lépcsőn, megnéztük a bárkát még félhomályban, nem sokat időztünk, a felújítás kész lett, szép, de annyi turista volt körülötte, hogy nem igazán bírt maradásra bennünket.
Így elindultunk a Trevi kutat megkeresni, ennyi jutott arra a napra Spanyol lépcsőből, egy pipánál számomra kivételesen többet jelentett, kellemes csalódást okozott. Kicsit bolyongva, már sötétben megtaláltuk a Trevi kutat, itt a felújítás miatt egy hídról lehet megtekinteni a kutat, amit igazán nem értek, miért? Miért nem elég, ha csak körbeálljuk, ahogy normális esetben is teszik? az állványok a szobrok előtt így is csúnyák, most a híd is előtte van, nem is értettük, mi a lényeg… biztos van valami… Először sorba sem akartam állni, már sötét is volt, de aztán párom mégis beállt a sorba, így közelebbről is meg tudtuk nézni a szobrokat, de összességében mégsem látni belőlük így semmit. Távolról pedig a híd, és arajta álló emberek miatt egyáltalán semmit. Nem baj, ezt valóban csak egy „pipa” lett. Útközben a Phanteon felé beültünk vacsorázni a Via Delle Pasten, nagyon hangulatos volt itt is, rengeteg étterem, de sokkal drágább, mint a Trasterevre.
Jóllakottan elsétáltunk a Phanteonhoz, lenyűgöztek a hatalmas oszlopai, s tudtam, ide mindenféleképpen szeretnék nappal is visszajönni. Így gyönyörködtünk egy sort, majd hazafelé vettük az irányt. Útközben „belebotlottunk” a Piazza Navona-ba, ez nem volt tervbe, igazából el is felejtettem, hogy ez is erre van. Így a hazaérkezés még váratott magára, Végig jártuk a szökőkutakat, útikönyv talán itt segített a legtöbbet, a kutak leírásával kapcsolatban.
Köszönöm szépen a beszámolót. Amikorra a közlekedést jobban megvizsgáltam, addigra kiderült, hogy előre vettél transzfert. Már mindegy, de időben jobb lett volna talán a 8 eurós vonat Ostienséig, onnan busz. Vissza kell menni, a kupola, Via Appia Antica... és ezernyi egyéb csoda... :)
Sziasztok, kicsit megcsúszva, de megpróbálom összefoglalni, mi az, ami nekünk ebbe a 2 és fél napba belefért.
Manipura, köszönöm a segítségeket, mindegyik nagyon hasznos volt.
Érkezés napja:
Utazás WizzAir, leszállás késés nélkül, déli 12 órakor.
A transzferrel kapcsolatban ami lehetett negatívum, az összejött valóban. L
Mivel csak nagyméretű kézipoggyászokkal utaztunk, így nagy esélyünk volt, hogy a 12:30-as járatot elérjük. Naivan wizz-es feliratot kerestünk, szépen elmentünk a ryanair-es mellett, mint utóbb kiderült, nem kellett volna.
Persze, mire rájöttünk, már lekéstük, így fél órát vártunk a következő indulásra. Ekkor láttuk, hogy akik felszállnak, s ott helyben fizetnek, csak 6 eur a jegy - mi 8,5-ért vettük előre- , szóval sehogy sem jártunk jól, valóban. Ha előbb kapcsolunk, akkor ezt kifizetjük inkább egy másik járatnál, s nem vesztegetjük az időnket a buszon üldögélve.
Manipura, az általad megosztott közlekedés tökéletesen működött. A 714-es busz a Terminitől a szállásunk közelében tett le.
Számunkra a szállás is kedvező volt, ár-érték arányban, a wizznél foglalva a repjeggyel együtt olcsóbbra jött ki. Nagyon jó a közlekedés a belvárosba is.
19:30-ra volt foglalásunk a Vatikánba.
Úgy terveztük, hogy ha délben leszáll a gép, akkor járható út, hogy a szálláson letesszük a cuccunkat, mosdás, s vissza a Szent Péter tér, kupola, Bazilika, majd Vatikán.
Ez már csúszással indult a transzfer miatt.
16:30 körül értünk tehát a térre, a sor nem volt túl hosszú, de a kupolát már bezárták mire bejutottunk, így oda nem jutottunk fel sajnos. A Bazilikát így volt időnk körbejárni, megcsodálni, bár őszintén szólva, elmaradt az a hatás, amit vártam, de lehet, ez annak tudható be, amit Janka is írt, a sok szék, emelvények, a kutak körül a korlátok.... Valamint a térre is oldalról érkeztünk, egész más arcát mutatja innen a bazilika, mint amikor másnap távolabbról, szemből is meg tudtuk csodálni - akkor azért valóban láttuk, mennyire gyönyörű a kupolájával együtt.
A bazilika után elindultunk a Vatikáni Múzeumhoz, féltünk, hogy nagy sor lesz, s hiába van foglalásunk. 19h előtt értünk oda, még zárva volt, de már állt a sor. Nem tűnt hosszúnak - bár nem tudom, normális napokon mennyire állnak sokan.
Közben eleredt az eső, nem nagyon, csak szemerkélt, így külön örültünk, hogy pont akkora volt foglalásunk.
Kapunyitás pontosan 19h-kor volt, s pár perc alatt bent is voltunk. Innentől elveszítettük kicsit a fonalat, azt sem tudtuk, hova kell menni az Internetes foglalással, hol adják ki a jegyet, annyi kassza volt, de aztán útba igazítottak bennünket, az emeleten kellett jegyre váltanunk a vouchert.
Ez sem tellett szerintem két percnél többe.
Nekünk nagyon jó volt így az esti vizit, egyedül azt sajnáltuk, hogy a Vatikáni könyvtár nem volt látogatható. :(
A múzeumok közül számomra a legérdekesebb a Gregorián-egyiptomi Múzeum volt, a legszebb pedig a térképek folyósólya, Raffaello stanzái, valamint a Sixtus kápolna.....csodálatos. Ott állni, a csendre ügyelve néha mégis megszólalni, elképzelni, vajon hogy lehetett ezt létre hozni..?
Manipura, a teraszról a kupola gyönyörű, bár sajnos állványt nem vittünk magunkkal, így megpróbáltam a kőkorlátot használni a stabilizálására, azért így is kicsit zajos lett a kép, s az eső is szitált még. De a látvány lenyűgöző.
Szerencsére nem voltak sokan, nyugiban lehetett végig menni, mégis nagyon elfáradtunk mire kijöttünk, gyakorlott hegyi túrázók vagyunk, de ez a lassú „séta túra” nagyon igénybe vett bennünket. Annyi a látni és csodálni való, annyi új infót próbál befogadni az ember, hogy nagyon lefárasztott.
Erre az estére többet már nem terveztünk, az eső már nem esett, buszra szálltunk s hazafelé vettük az irányt, de az Argentína térnél megszakítottuk utazásunkat, beültünk vacsorázni.
Ettünk egy jót, megcsodáltuk a téren lévő romokat is kivilágítva, majd hazatértünk.
"Mert gondolom így sem a nap világítja meg a legtöbb helyiséget."
A helyiségeket nem, de az udvarokat igen, amelyek kimondottan kedvenceim közé tartoznak. Sajnos hiába kérdeztem Petjóka olvtárstól, eddig még nem kaptam választ, hogy a 8 szögletű udvaron kívül kimehettek-e a többi, nappal nyitott szabadtéri részbe is.
Egyébként a Sixtus kápolna új modern megvilágítást és szellőző berendezést kap október 30-tól. Újdonság még, hogy polgárpukkasztóan luxus áron, de privát eseményekre is bérelhető lesz, valamint a látogatási rendben is változások várhatóak.
Az alapjegy nem drágább,ugyanannyi,mint a nappali látogatáskor. Amit én vettem természetesen drágább, mert benne van a happy hour is. Mivel csak a főcsapások vannak nyitva, szerintem 7-től 11-ig megnézhető. No meg ha nem csak azok lennének nyitva, akkor is elég egy múzeumból egyszerre 4 óra. Nem tud az ember többet befogadni.
Értem:-) Gondolom drágább is, mint máskor. De maga a múzeum bejárása, ha jól tudom, sok órát vesz igénybe, ha 7-kor kezded, akkor mikorra érsz a végére? Tudod, ez nekünk még kimaradt, ezért érdeklődök.
Akartam is kérdezni, mit takar ez az esti látogatás..., ugyanúgy végigjárható minden, mint nappal? És akkor mi a lényege? Mert gondolom így sem a nap világítja meg a legtöbb helyiséget.
Elég spéci jegyet vettem, olyat csak a neten lehet. Esti látogatás (amire asszem alapból kötelező a foglalás) és hozzá egy kis eszem-iszom is társult volna. Az egészben az esti, viszonylag tömegmentes látogatás lett volna a lényeg, a múzeumot "normál körülmények között" már láttuk, igaz, akkor is a neten vettem jegyet.
Hosszú ideje minden évben akár többször is járunk Itália földjén, eddig még mindig megúsztuk az ilyen eseteket. Kardomba azért most sem dőlök.
Na, ezért nem vettem én (többek között) Cserébe álltam 3 órát.
Órabérnek nem rossz, ha a hazai jegyárat nézem (9900 HUF), vagy az ottani nepperek 27-30 €-s ajánlatait. Persze nem mondom, hogy a legpraktikusabb dolog az ottani kevés időt éppen ilyesmivel eltölteni.
Egyedül az elbukott jegyár cseszi a csőrömet egy kicsit. Elvileg egyszer módosítható az időpont, írtam is nekik, hogy áttenném hétfő délutánra, de eddig a fülük botját sem mozgatták persze.
Beindítottam az újratervezés programot. Aznap megnézzük a vízvezetékeket, elmegyünk a Cinecitta stúdióba és bevásárolunk minden földi jót a Cinecitta due szupermarketjében. Ezen kívül pizzázunk, fagyizunk, kávézunk, sütizünk, kihozzuk az adott napból a legtöbbet, amit tömegközlekedés nélkül lehet. Ezek mind kb 800 méteres körön belül lesznek. A stúdiót nem állt szándékomban meglátogatni, de anno a torinói mozimúzeumba is fanyalogva mentem és az egyik legjobb élményünk volt.
