hali TTB
KV, sajtos kroaszan
kesztyű
Engem nem szeretnek a kesztyűk, minden évben elveszítek egyet-egyet, persze nem egy párat, hanem egy darabot, aztán a hűséges maradék (egy darab) behajítódik a fiókba, és időnként előkerülve, pimasz vigyorral emlékeztet, hogy valamit már megint elhagytam.
Amikor még kicsi voltam, anyám áthidalta ezt a problémát egy gatyamadzaggal, amelynek egy-egy végére hozzávarrta a kesztyűket, és a madzagot átfűzve a kabát újjakon, majd a gallér címkéhez erősítette. Nagyon praktikus megoldás, mert így a kesztyűk nem tudtak meglépni.
Ez a gatyamadzagos módszer időtálló, mivel én is így szoktam a kölkök kesztyűjét maradásra bírni. Egyetlen hátránya, amikor kabátcsere van, gyakorlatilag fűzhetem, makramézhatom át az egész rendszert, ez bölcsibe, oskolába való indulás előtt finoman kifejezve is elég idegtépő.
Felnőttként már nem gatyamadzagoltam, és az n+1-ik kesztyű elhagyás után, dacból nem hordtam kesztyűt, le is fagyott a kezem.
Párom kora ősszel betévedt a D betűvel kezdődő sport áruházba, és vásárolt Nóra lányomnak egy mályvaszínű kiskesztyűt, történetesen színben harmonizál, a tavaly ugyanebben az áruházban vásárolt téli gyereksapkával.
Mikor tüzetesebben megvizsgáltam a kesztyű, már előre kitervelve, hogy hová fogom a madzagot varrni, észrevettem a kesztyű széléhez vart, gumipántot, amin ha keresztüldugjuk a lányom mancsát, a kesztyű a kézfejről történő lehúzás után ott fityeg a csuklón.
Pillanatok alatt átláttam az új, kesztyű megtartó rendszer előnyét, agyő, gatyamadzag, agyő, csomózás.
Annyira megtetszett ez a rendszer, hogy előkotortam tűt, cérnát, gatyagumit, és a még meglévő bringás kesztyűmet feltuningoltam.
A végeredménynek egyetlen szépséghibája van, a lányom kesztyűjére vart gumi színe természetesen megegyezik a kesztyű színével, az én fekete kesztyűmnek fehér gumi jutott, de kit érdekel, mikor levétel után olyan hűségesen libeg a csuklómon
.
Ui: az esernyők is rendre elszöknek tőlem
.
