"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Azért kihagytál mégegy csoportot: az ellenségét.
A kérdés itt is ugyanaz, hogy mit jelent szeretni az ellenséget. Hiszen nem mindegy, hogy pusztán azért teszel valakivel rosszat, mert ellenséged, vagy annak ellenére hogy ellenséged segítesz neki a bajban.
Az utóbbira milyen emocionális meghatározást alkalmaznál?
A szeretet hiánya nem nevezhető a szeretet egy fajtájának:)
A szeretet tárgya eltérő lehet, de a szeretet maga nem, szerintem ez egyértelmű. Nyilván máshogy szereti az ember az anyját, a húgát, a hitveség, a kutyáját, és a születésnapi kaktuszát.
Sajnos emocionális jelenségek esetén elég szegényes szókészlet variálásával kell beérni, ezt a területet a nyelvalkotók elég mostohán kezelték.
Szerintem elég két csoportot alkotni:
1. A létezés öröme: anya, apa, barát, társ, kutya, Isten, stb
2. A birtoklás vágya: fizikai és fiziológiai vágyak, hatalom szeretete, pénz szeretete
Ez utóbbit én nem nevezném szeretetnek - csak a megszokott nyelvi fordulat...
Lehet egyfajta szeretet, de akkor az emberek iránti szeretet hova sorolod?
Hiszen lehet valaki embergyűlölő és emberszerető, de ettől még egyes embert szerethet személyesen és másként.
Hiszen másként szereti valaki a szüleit, a gyerekeit, az élettársát, a munkatársát - és a felebarátját.
Ilyen értelemben gondolom a többféle szeretetet.
Kiegészítés: a szeretet valóban személyes, és ez az adott esetben azt jelenti, hogy a rászorulónak személy szerint mi a jobb az adott esetben és nem pedig automatikusan tenni a humánus eljárást. (Mint pl. a vak embert átkísérni az úttesten ha akarja, ha nem :-))
Tehát amikor törődöm vele rá figyelek, őt látom és segítek.
Nem hiszem hogy ezt neked különösebben magyaráznom kellene...
Csak egyféle szeretet van, és az a szeretet.
Nincs kétféle szeretet, tízféle szeret, semmiféle hierarchia és funkcionális diszkrimináció.
Olyan nehéz beismerni?
Én nem játszom a szavakkal. De tényleg válasszuk ketté a szeretet fogalmát. Az egyik amit a személyes érzelem jelent, ez lehet intenzívebb, vagy semmilyen.
Azonban ami a felebarátnak kijár (most tegyük félre hogy mindenki, vagy válogatás alapján) az egy kicsit más dolog. Ez a fajta kötelező szeretet azt jelenti hogy nem árt, illetve segít ha baj van. Ettől még nem kell érzelmileg odalenni.
De azért ez sem semmi. Hiszen gondolj bele, pl. ma az utcán ha rosszul van valaki, hányan mennek oda segítséget felkínálni- és hányan mennek el mellette? A Jézusi példabeszédnél még igencsak kedvező volt az arány!
És a közönyös emberek zöme biztos hogy egyébként rendes, családszerető lehet, talán még hittestvér is. Node egy földön fekvő ember, aki talán részeg is lehet, nem biztos hogy "méltó" a segítségére. Ehhez bizony kell a szeretet parancsa.
Ráadásul aki valóban felebarát akar lenni, az a közönyös, nem felebaráton is segíteni fog - csak pusztán azért mert bajban van.
Ilyen értelemben gondolom, hogy az irgalommal együttjáró szetetet mindenkinek jár. És nemcsak akkor, ha az utcán fekszik kiszolgáltatottan...
Ha kimerítettétek a témát részetekről és nincs több mondanivalótok az egy dolog. De ha van, nem kell feltétlenül sem egymással, sem velem szóbaállni (ha esetleg én lennék a terhetekre kifogásaimmal) azonban ha felmerül valami újabb gondolat, vagy maradt mégis mondanivaló, kérlek ne kerüljétek a topicot.
No, ennyi udvarisakodás, meg viselkedés talán elég egy évre is, remélem hogy lesz még itt véleményütközés.
nem láthatok a fejedbe, de van már tapasztalatom (saját is) arról, hogy mit jelent Nálad a vita. És nem türelmetlen vagyok, hanem egyszerűen számolok ezzel, tudomásul veszem, de nem veszem át ezt a stílust, és ha egy (eddig ez az egy volt a Veled való beszélgetéseimben!) témát nem akarok kitenni cincálásnak, akkor nem adok rá alkalmat.
És már megint játszmázol, holott tudod, hogy attól viszolygok :(
Te nem "fekszel sebesülten", hanem most TŐLEM igényled a választ. Ez igény, és nem szükség, mert megkaphatod máshol is, mástól is, utánajárhatsz magad is, elgondolkodhatsz rajta, Istent is megkérdezheted. Nem károsodsz azzal, ha most én nem adok választ, ugye?
Nem arra célzok, hogy nem akarod elfogadni a segítséget, hanem arra, hogy én ezt a témát komolyan veszem, komolyan is szeretném vitatni, Te pedig nem veszed komolyan, magad írtad magadról, hogy miért vennél komolyan bármit is.
Az eddigi vitáid alapján ha én most leírom, hogy _szerintem_ mi az irgalmasság, akkor Te elkezded vitatni, hogy MIÉRT az szerintem, ezmegaz meg miért nem az, ha... és különben sem tudhatjuk, és lehet, hogy félrefordították, és mi igazolja, hogy azt mondta, már ha elfogadjuk, hogy létezett.
Hát ezeket a köröket kihagynám, erről ÍGY nem fogok beszélgetni, vitázni még kevésbé. Ennyi szabadidőm nincs.
"Ez szerintem válogatás azaz szétválasztás, tudtommal a szétválasztás latin neve: d i a b o l o s z , folytassam...?"
Folytasd, ne állj meg a célozgatásnál, mondd ki, ha az a véleményed, csak arra vigyázz kérlek, hogy ha "nem tudhatod", és "nem értesz hozzá", akkor nehogy felszínesen ítélkezz. Tudod, Isten is el(szét)választotta a világosságot a sötétségtől, a boltozat alatti vizeket a boltozat felettiektől, stb.
Annyira jó lenne, ha azzal vitatkoznál, amit írok, és nem azzal, amit TE hozzáteszel, mintha én mondtam volna! Mert ha magaddal beszélgetsz, ahhoz nincs szükséged rám. Ilyen például ez a "a többit nyugodtan verheted agyba-főbe" Ez a TE nekem/nekünk tulajdonított gondolatod. Ehelyett az enyém valójában az, hogy nem, a nem-felebarátnak (akiről TUDOM, érted, tudom, hogy nem felebarát) nem kell odatartanom a másik arcomat is, hanem nyugodtan arrébb mehetek az első pofon után.
Többször nem írom le: felebarát számomra az, aki cselekszi az irgalmasságot, nem pont velem, hanem akárkivel. Nem feltétel, hogy higgyen Jézusban, ELÉG, ha van benne irgalmasság(ra törekvés).
Aki meg irgalmatlan, kegyetlen, átgázol másokon, senkit és semmit nem tekint önmagán kívül, és fütyül a rászorulókra, sőt sanyargatja őket élvezetből, az nem felebarát, mert nem irgalmas másokkal. Nem érdekel, hogy milyen "lelki okokból", milyen esetleges gyerekkori sérülések miatt irgalmatlan. Nekem is voltak jókora gyerekkori sérüléseim, tudom, hogy nem kötelező amiatt irgalmatlanná válni. Nem kell szeretnem őket, attól irgalmasságot még tehetek velük, ha szükségbe kerülnek.
Az ellenségem meg az a felebarát, aki másokkal gyakorol irgalmasságot, de ellenem tör, ellenem tesz. Őt szeretnem kell.
Ezek szerint csak az a felebarátom, aki irgalmas velem, mint a szamaritánus?
Ugri, akkor félek, hogy te nem vagy felebarátom, mert úgy látom, türelmetlen vagy velem és a türelmetlenség szerintem nem irgalmasság... ;)
Én "sebesülten fekszem és nyöszörgök" az út szélén, te pedig elmész mellettem, megdorgálsz, de nem segítessz, nem magyarázol, eleged van.
Azrra célzol, hogy én nem is akarom elfogadni a segítséget csak cincálni és kötekedni akarok!
És ezzel szerintem a részedről szubjektív diagnózist állítassz fel rólam,(mitöbb, úgy érzem ítélkezel) holott NEM LÁTHATSZ A FEJEMBE.
A pontatlan fogalmazásaimért elnézést. Leszoktam róla (de persze lehet, hogy soha nem is csináltam), mert azt tapasztaltam, hogy hiába fogalmazok pontosan vagy pontatlanul, aki meg akarja érteni így is úgy is megérti, aki pedig nem- illetve aki félre akarja érteni, az pedg így is úgy is megteszi...
Persze lehet, hogy ebben is tévedek.
Nem játszom. Tényleg nem értem azt, a számomra zavaros értelmezést, amit Jézus szájába próbáltok adni. Szelektív megváltás, szelektív szeretet?
Ez szerintem válogatás azaz szétválasztás, tudtommal a szétválasztás latin neve: d i a b o l o s z , folytassam...?
Rendben, nem mondta, hogy "dobd vissza kenyérrel", de azt viszont mondta, hogy "ha megütnek, tarsd oda a másik orcádat is" A LÉNYEGE UGYANAZ ! És akkor itt újra felteszem a kérdést. E mondás mellé deklarálta, hogy "ezt csak a felebarátaiddal tedd, akik veled irgalmasok, a többit meg nyugodtan verheted agyba-főbe"?
Nézzük csak az evangéliumot:
"Hallottátok a parancsot: Szemet szemért, fogat fogért!
Én pedig azt mondom nektek: Ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.
S ha perbe fogva el akarják venni köpenyedet, add oda köntösödet is.
S ha ezer lépésre kényszerítenek, menj el kétannyira.
Adj a kérőnek, és aki kölcsönt akar, vissza ne utasítsd.
Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet!
Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, (tegyetek jót haragosaitokkal) és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért).
Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra és gonoszokra, esőt ad igaznak és bűnösnek.
Ha azokat szeretitek CSAK, AKIK TITEKET SZERETNEK, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek A VÁMOSOK IS?
És ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, MI TÖBBET TESZTEK? Nem így tesznek a pogányok is?
Ti olyan tökéletesek legyetek tehát, mint mennyei Atyátok."
Te is tudod: az, hogy szeretsz valakit, SOKKAL többet jelent annál, mint hogy irgalmasságot teszel vele.
Lehet egy ismeretlennel irgalmasnak lenni, jóindulattal lenni felé - de hogy semmit nem tudva róla (nem ismerve őt) szeretni? Akkor Te nem a személyét szeretnéd, hanem az ember voltát, személytelenül. De a szeretet személyes.
Te nem azt írtad, hogy hogyan értetted, amit CSerfa írt Neked anno, hanem azt, hogy eztésezt ÍRTA Neked (holott nem azt írta). Lécci fogalmazz pontosabban!
És nem is azt írtad eredetileg, hogy érdekel Téged az irgalmasság fogalmának ugrifülesi értelmezése, hanem azt, hogy még mindig nem tudod, mi az irgalmasság. Lécci, fogalmazz pontosabban :) Mert én nem arra válaszolok, amit lehet, hogy szeretnél kérdezni, hanem arra, amit biztosan leírtál. Írd azt, amit akarsz írni, és ne várd, hogy majd kitalálom, mit is akartál írni!
Nem írom le ide, hogy szerintem mi az irgalmasság - nem szeretném, ha ebben a topicban vitatnád, mert szokásod, hogy Te ugyan nem írsz konkrétat, de amit más ír konkrétat, azt elkezded cincálni, variálni. Hát itt nem, legalábbis velem, az irgalmasságról nem.
Ha tényleg érdekel az irgalmasság témája, és nem sajnálod az időt egy kis elgondolkodásra, ajánlom Neked Szabó Magdától Az ajtó című regényt.
Jézus pedig megváltotta az emberiséget, de momentán ez a megváltás SZELEKTÍVEN azokra érvényes, akik azt elfogadják. Akik meg nem fogadják el, azokra nincs érvényben. Tetszik-nem tetszik, ez egyfajta szelekció, csak éppen nem Jézus szelektál, hanem ki-ki saját magát. A választás adott.
Én nem értem, miért nem érted, hogy az, hogy a felebarátot KELL szeretni (és nem mindenki felebarát Jézus szerint), az nem diszkriminál, tehát nem jelenti azt, hogy a többieket ne LEHETNE szeretni. Nem tiltotta meg! Csak épp nem is tette kötelezővé (nem parancsolta) az ő esetükben. Tényleg nem érted a különbséget, vagy csak játszol?
"Amikor azt mondta, "dobd vissza kenyérrel! hol deklarálta, hogy de csak a felebarátaidat, aki csak ezek, meg azok, de nem amazok?"
Ebben sehol, ugyanis NEM mondott olyat, hogy dobd vissza kenyérrel. Ha nem hiszed, próbáld megkeresni a Bibliában. Van ez a hangzatos szólás, amit valamiért hamisan Jézus szájába adnának - csakhogy a Bibliában nem található, más hivatkozási (írott) forrás meg nem nagyon van. Szóval lécci ne használd ezt a szólást érvként.
Azt meg, hogy nem mindenki felebarát, a nyitó hozzászólás hivatkozott versében deklarálta.
Big4,
persze, hogy lehetsz, majd, ha meggyőződök róla, hogy lelkiismeretes, hitre nézve becsületes ember vagy. Miért ne lehetnél?
Nekem meg semmi problémám, azonkívül, hogy oncogito terhére voltam.
Big4,
nem az a személyeskedés, ha valaki azt mondja a kötözködésről, rosszindulatú.
Ne haragudj, hogy írtam neked, hisz engem nem is kérdeztél, rám nem is vagy kíváncsi. Igaz, én írtam neked, veled hitbeli dolgokban nem vitázom.
Egyébként is elég (sőt, nagyon) felületesnek tartalak, aki egyszerűen nem veszi, nem is tudja figyelembe venni a másik által leírtakat, mindig csak pár sorát, míg a többiről megfeledkezik.
Tudom, írtad, neked is teher az én szólásom stílusa, amúgy is képtelen vagy megérteni, sőt, olvasni is. Kár, hogy ennyit romlottál szellemileg, vagy mi, régebben többre voltál képes :( Kérlek, ne haragudj, hogy válaszolgattam neked, és így megterheltelek!
Gondolom, neked sincs semmi kifogásod, ha egymás mellett elleszünk, anélkül, hogy egymásnak kéne felelgetnünk.
De megkérlek rá, ha rólam írsz, idézz, vagy pontosan írj, mert amit itt tettél, amit a "valaki"-ről írsz, azt rólam írtad.
Pár tanács (nem muszáj megfogadnod):
Tudod, nem olyan nagy baj, ha valaki egyértelmű, ha vállalja szólásait, arcát, stb. Próbáld ki, és meglátod :) Az sem olyan veszélyes, ha meg mersz szólítani valakit, ha hozzá mersz szólni, és róla.
Kedves oncogito, én úgy érzem, mindent leírtam, mit le kellett e topicba. Kérlek, bocsásd meg, ha személyes dolgot is írtam, de úgy vélem, itt személyem is emlegetve volt (big4 szvsz hangulatkeltés céljából szándékosan hibásan, más értelemben emlegette régebbi szólásom, szándékosan nem figyelmen kívül hagyta neki írt friss soraimat, már szólásom első bekezdését is pl.), és nem tudtam a személyest leválasztani a többiről.
Bocsásd meg ezt a mostani dolgaimat nekem, kérlek! Cserébe többet nem jövök ide, többet nem leszek terhetekre.
Hát igen. A puding próbája az evés!
Gyere öld meg az anyukámat és utána megbeszéljük!Oksi ? ;)
:-D
Szóval (remélem) értem mire célzol: érintettség esetén mindenki másképp gondolkodik. Már nem lesz olyan megértő, megbocsátó, olyan keresztény.
Szerintem is így van.
(látod, van akinek már az is elég, ha valaki egy vitafórumon neki nem tetszőt ír...)
Bár Jézusnál valószínűleg nem volt így és okkal várhatnánk ezt attól is, aki - állítása szerint - követi őt.
Szerintem itt is érvényesnek illene lennie a "bocsásd meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenk" elv.
Illene...
Miért, szerinted akárcsak itt a Fórumon kivel könnyü "zöldágra vergődni"? :-)
Viszont van egy sejtésem, hogy a valóságban mégsem velem értesz egyet.
Ugyanis a valóságban általában könnyen meg lehet bocsátani a bűnt, (főként ha meg sem fogalmazott) - de ami a saját ellen elkövetett konkrét az legtöbbször más. Legalábbis ezt tapasztaltam.
A szeretet pedig szerintem nem a rossz elfogadását jelenti, hanem az együtt törekvést a világosságra.
Velem nem könnyű zöld ágra vergődni, mert NEM TUDOM, mi az hogy felebarát, NEM TUDOM, mi az,hogy szeretet... :)
De azért.
Ha elfogadom Jézus intelmét. (amire hajlok, bár biztos nem vagyok benne)
Ha minden ember felebarátom (mert én ezt tartom a legvalószínűbbnek), akkor üdvös volna mindenkit egyformán szeretni. Abban az esetben, ha a szeretet, azt jelenti, hogy elfogadom olyannak, amilyen és mindent megbocsátok neki (mert én ezt tartom a legvalószínűbbnek).
Nemegészen. Merthogy a kérdés az lenne, hogy te kit tartasz felebarátnak.
Hogy Jézus kit ítél meg az ne a mi dolgunk legyen. A mi dolgunk, hogy a lelkiismeret szerint/ellen éljünk.
Hogy aki kerüli a bűnt, milyen határig kerüli vele együtt az embert.
Hitler félék? Elvetemült gyilkosok?
És?
Nem érzem sem rosszabbnak, sem jobbnak őket magamnál. Szerintem ugyanúgy joguk van a szeretethez mint bárki másnak. Viszont sokkal inkább segítségre szorulnak, mint az átlagember...
De itt szerintem nem az a kérdés hogy én mit gondolok, hanem az, hogy Jézus vajon megkülönböztette volna őket vagy sem?
Nem?
Nem ugyanarról beszélünk. Nem beszélve arról, hogy sokszor az emberek világában aki a leggyámoltalanabb, abban élhet a legerősebb hit.
Ugy látom konkrétumkok kellenek, mert minden áron igazságtalanságon akarsz érni. :-)
Tehát pl. a hitler-félék, a rablógyilkosok, akik nem kérdik, hogy "pénzt,vagy életet", hanem rögtön gyilkolnak és nem nézik felnőtt vagy gyermek. A lelkiismeretlen drogkereskedő, a szélhámos, aki a nincstelent is kiforgatja...
Van benned annyi szeretet, hogy imádkozz érte: nyerjenek bocsánatot bűnei, mert nem tudja mit cselekszik - mindaddig amíg él és lehetősége van a Világ Világosságát akarni?
Vagy csak addig tart az igazságkeresés, míg a saját bűnnek, vagy azon kategoriájunak akarunk bocsánatot?
Szerintem ez a kritikus kérdés.
Megragadja-e a kínált kapaszkodót?
Úgy látom, hogy ez az a pont, ahol a keresztény világ megkisérli elegánsan hárítani a felelősséget, Jézussal (belemagyarázott értelmezésével) álcázva magát.
Ugyanis. Szerintem aki nem fogadja el a felé nyújtott segítőkezet, az azt számtalan okból teheti.
Csak néhány:
- nem érti, miről van szó (fel kéne világosítani mégjobban még érthetőbben, újra és újra, fáradhatatlanul)
- nem akarja, mert másképp gondolja uganazt, tehát félreérti vagy egyszerűen más klultúrköre neveltetése stb (ismétcsak felvilágosításra szorul)
- nem teszi mert gyenge hozzá, ugyanis tudjuk, hogy nem kis erő kell ahhoz, hogy valaki belássa hibáját, gyengeségét és elfogadja a segítséget.
Szerintem pontosan azok a leggyámoltalanabbak a legelesettebbek, a leginkább segítségre szorulók, akik a leggőgösebben utasítják vissza a szeretetet. Nem?
Jézus a leggyengébbeket visszautasítaná...?
Azért a cselekedetekből kiderül a lelkiismeret hiánya többé-kevésbé.
Viszont a hangulat mellé javasolnám azt is, hogy aki elkötelezett valami mellett, (jómagam is az vagyok) azt nem feltétlenül "fennhangon való hirdetésnek" kell tekinteni, csak mert esetleg tőled eltér a véleménye.
Már ha a te bízol abban, hogy nem főbenjáró bűn a te tévedésed sem - ezt előlegezd meg másnak is - ha már egyetértünk abban, hogy ne tegyünk különbséget.
Bár én ezt pontosítanám azzal, hogy nem abban nem teszek különbséget, hogy ki akar megmaradni tévedésében vagy ki nem, hanem abban, hogy mindenkinek egyformán kijár a szeretet kapaszkodója, amit vagy megragad vagy sem.
> akiben tényleg nincs lelkiismeret, aki tényleg bűnben él
Asszem e témában részletkérdés bár, de érdekes, hogy ezt honnan tudhatjuk? Nem láthatunk be más fejébe, ráadásul nem tisztünk az ítélkezés. Nem?
>Vajon te, kedves big4 nem fordulsz-e el ugyanúgy, mint más?
Hol elfordulok, hol nem. Hangulattól, lelkiállapottól függően. Próbálom magamévá tenni a "bocsásd meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek" elvet, több kevesebb sikerrel.
Ám nem is vallom fennhangonm hogy Jézust követem. Sőt semminek, senkinek sem vallom magam, csupán egy gyarló - szerény képességeihez mérten - keresni, gondolkodni próbáló krapeknek. :)
Viszont szerintem Jézus nem tett különbséget, ahogy te is írod. Tehát teljesen egyetértünk! :)
Nem kivánok vitázni senkivel Cserfa. Kérdéseket teszek föl. Szeretnék megtudni dolgokat.
Rosszindulatú vagyok? Ez most miért érdekes? Személyeskedünk? :)
Naszóval. Írtad, hogy csak miután meggyőződött annak hitétől, azután segített rajta.
De milyen hitről is van itt szó?
Nem lehet, hogy nincs tárgya a hitnek?
Csak úgy hit. Hit abban amit éppen csinálok. Ha valakitől segítséget kérek, az abban való hit.
Ha elindulok egy sportversenyen Jézusban kell higyjek vagy magamban illetve abban hogy meg tudom nyerni? Mi segít egy gyógyulásnál, ha hiszek abban, hogy meg fogok gyógyulni vagy ha hiszek Jézusban? (persze érdekes az, ha hiszek abban, hogy Jézus segít meggyógyulni, akkor a kettő közül melyik is áll fönn...)
Tehát szerintem Jézus az átalános hitre gondolhatott és nem önmagában, mint Jézusban való hitre.
Buddha is megbotozta azt, akin látta hogy kételkedik és nem hisz.
Gyün a koan:
"- Mester! Lehetek Budha?
- Igen. Lehetsz.
- Tényleg nem lehetetlen?
- De. Most már lehetetlen!"
Kedves CSerfa, attól tartok az ellenvéleményt most te tartod személyes kötözködésnek.
Vélekedésed megállják helyüket személyekre utaló kommentárt nélkül.
Kérlek, ne hozzatok nehéz helyzetbe, senkit nem akarok kioktatni, de maradjunk a témánál amíg lehet.
Még számomra is sarkítva gondolkozol. Aki a lelkiismerete szerint cselekszik, él, azzal nincs is semmi gond. Tehát a lelkiismeretlen pap és a jószívü koldus nem szerencsés példád, mert abban egyértelmü a válasz. Ha ebben keresel ellentmondást, szerintem nem a lényegre tekintesz.
Azonban én inkább arról beszélnék, akiben tényleg nincs lelkiismeret, aki tényleg bűnben él, aki tényleg visszautasítja a szeretetet, aki nem is akar Istenről tudni, akinek a pénz és a hatol az egyetlen értelmes cél. A kérdés szerintem az, hogy ez mennyire végleges és mennyire tekinthető átmenetnek mindaddig amíg él. Én legalábbis ebben látom a nagy kérdést.
Vajon annak nem jár szeretet? Vajon te, kedves big4 nem fordulsz-e el ugyanúgy, mint más? Vajon nem mérlegeled-e pl.a hajléktalanoknál, hogy mennyire tehetnek sorsukról? Vagy akit politikai ellenfélnek tartasz, annak jár-e szeretet? Vajon nem olvashattál itt a Fórumon is más elkötelezett kereszténytől ilyenekre utaló elválasztódást? Valóban olyan ritkaságszámba megy ez a gondolat? Nem látom a csodálkozásod valódi okát, talán csak észrevétlenebb mindez, ha díszcsomagolásban adják elő?
Merthogy mindezt én úgy gondolom, hogy Isten szeretete mindenkinek ingyen és feltétel nélkül jár, és szabad akarat szerint fogadják mindazt, amit lelkiismeretük diktál. Mindazt amit vallok, az alábbi sorok igen pontosan megfogalmazzák:
"A földön még nem volt soha senki s nem is lesz soha senki, aki olyan mélyre süllyedt volna, hogy el ne érhesse az Isten végtelen szeretete. Nincs jogod arra, hogy ne szeress és ne bízzál ott, ahol Isten szeret és bízik."
Ez csak kötözködés szerintem. Rosszindulatú ráadásul.
Amit Jézusról írsz, big4, az meg nem úgy van. Jézus elég sokat említett nemcsak irgalmat, de pl. aki nem akarja elfogadni tanítványai igazságát, hagyják ott. Ekkor békességük nem marad azoknál, hanem visszaszáll a tanítványra, még a port is verje a lábairól le ellenük (bizonyságul).
Jézus bizony különbséget tett, Izraeltől idegen asszonyt úgy elhajtott, mikor az segítségét kérte, hogy csak na! (Ebnek nevezte hasonlatában.) Csak miután meggyőződött annak hitétől, azután segített rajta.
Hogy egyformán bántak volna a tanítványok a Bibliában a nem hívőkkel, ez egyáltalán nem igaz. Sem Jézus, sem apostolai nem ezt tették. Ellenkezőleg!
Stb.
Ha pedig Isten felhozza napját jókra is, gonoszokra egyaránt, az nem azt jelenti, mindenki jó, korántsem (mert ugyanaz az apostol, aki ezt írta, minden embert, az egész világot gonosznak tartott). Hanem inkább azt, mit a konkolyos példa is, hagyjuk, hadd növekedjen a búza közt a konkoly, ne mi menjünk harcolni a gonosz ellen, ne akarjuk mi megtisztítani a világot.
Stb.
Hogy beszédnek én cselekedet nélkül nem hiszek, ezt elégszer leírtam. Hogy valaki lelkiismeretes (ha nem is hisz), az meg nekem elég ahhoz, felebarátomnak tekintsem. Ha nem ismerem, van némi hitele nálam. És ha vele van dolgom, ha megismerem, akkor bizony, mindig el tudom dönteni, felebarátom-e.
Nem tudom, kivel is vitázol, big4, de, ha velem, ne forgass ki, mert én mindezeket leírtam, mégis kérdesz. Inkább te is add meg a tisztességet, hogy elolvasod, amiket mostanában írtam (ó, nem kell megkeresned a régieket, ha nincs kedved). Ha te becsülnél engem, ha nem lennél ilyen kemény, előítéletes, rosszindulatú, akkor nem is kérdeznél ilyet, mert mostanában kelt írásaimban minden kérdésedre ott a válasz.
