Nagyjából az 1970-es évek óta széles körben közismert tény, hogy a világ fosszilis energiahordozó-készletei nem csak elméletileg végesek, hanem történelmi léptékkel mérve nyugtalanítóan hamar elfogynak, illetve kitermelésük aránytalanul megdrágul. A korábbi paradigma szerint a világ olajkészletei mindig negyven évre voltak elegendőek, mert a feltárási és kitermelési technológiák fejlődése lépést tudott tartani az igények növekedésével. Ebben az időben az árakat inkább olyan tényezők mozgatták, mint a nemzetközi biztonság, vagy az olajpiacokhoz való szabad hozzáférés egyéb körülményei.
A folyamatosan és kiszámíthatóan olcsó szénhidrogének szépen-lassan nyomasztó fölényre tettek szert a globális energiaellátásban és civilizációnk fejlődésének, fenntarthatóságának kulcstényezőjévé váltak. A hetvenes évek óta a helyzet kiszámíthatatlanabbá vált, társadalmunk „erőforrás korlátos” lett, az innováció a „gyorsabbat, nagyobbat,” helyett a „kisebbet, takarékosabbat” felé fordult. A kétezres évek a szénhidrogének piaci árának korábban elképzelhetőnél nagyobb ingadozását hozta, ami sokakban felvetette a kérdést, hogy társadalmunk lépést tud-e tartani ezzel a trenddel, vagy a tartós és nagymértékű áremelkedés olyan fundamentális változásokat hoz, amelyek feszegetik, vagy egyenesen lerombolják a társadalom hagyományos gazdasági és politikai kereteit.
A változások világszerte félelemmel töltik el az emberiség egy részét, a nem mindennapi körülmények életre hívták az ’armageddonista-vallást’, amely a világ pusztulásáról szóló ősi mítoszoknak a nagy monoteista világvallások megváltástanának modern keveréke. Az armageddonisták az antiglobalisták és más antikapitalisták nyomdokain járva megkérdőjelezhetetlenül hisznek az emberi civilizáció mai formájának pusztulásában. Dogmáik vitatását a vitapartner ostobaságával, elemzésre való képtelenségével, ellenérdekeltségével, vagy kulturális tradícióival, szélsőséges esetben származásával magyarázzák. Sokak értékelése szerint az ’armageddonista-hit’ megjelenése a válságról való párbeszédet vakvágányra viszi, az érvelést irracionális, emocionális síkra tereli, a konstruktív gondolkodni vagy tenni akarást destruktívizmusba fullasztja, vagy a legjobb esetben is arra ösztönöz, hogy lokális látszatmegoldásokkal is megnyugtathatjuk magunkat, ugyanis a hitelvek szerint a globális megoldások feleslegesek, mivel szerintük a globalizált világ amúgy is halott rövid időn belül.
A hajdan értelmes, konstruktív eszmecsere színteréül szolgáló Peak Oil topik mára az armageddonista vallás megvallásának és vitatásának helyévé redukálódott, így többen, akik a problémáról való racionális párbeszéd hívei, létrehozták ezen klubtopikot. Ebben a topikban az innovációról, mint a túlélés kulcsáról, illetve az ennek hatására szükségszerűen átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyokról lesz szó, ahol a civilizáció estleges leépülése csak mint vitatható hipotézis szerepelhet, aminek elutasítása semmiképpen nem indukálhat kirekesztést, személyeskedést, illetve semmiképpen nem alakulhat ki olyan párbeszéd, ahol a megoldás irányába mutató műszaki, energetikai, gazdasági, stb. tárgyú javaslatokat ideológiai alapon feleslegesként próbálják lesöpörni.
Ebben a topikban nincs ranglista, de sokan jobbak bizonyos területeken, mint a másik, ezt kérem, tartsuk tiszteletben és ne álljon le a matematikus vitatkozni a modern közgazdaságtudományról az azt oktató egyetemi tanárral, legfeljebb kérdezzen, ahogy ez fordítva is elvárható. Ez a téma komplikált, energetikai, gazdaságtudományi, politikai, stb. megközelítéseket kíván, így próbáljuk egymás tudását kiegészíteni és nem megkérdőjelezni.
A témák közt természetesen hasonló prioritással rendelkezik a gazdasági világválság, mint az olajcsúcs, miután a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Amennyiben van rá igény, nyitunk külön gazdasági topikot.
- mindig pont télen van a gázvita, amikor az oroszoknak a legnehezebb kitermelni, és a legtöbb kell belföldi felhasználásra, na ez nem véletlen
- évekkel ezelőtt jelentek meg cikkek a külföldi sajtóban, ahol kongatják a vészharangot az államosított gázkitermelő kapacitásokról, a külföldiek kizárása miatt nem jönnek létre a kimerülő mezőket helyettesítő beruházások
- és itt is hiányoztak a konkrét gázmezők, amelyek termelése átvehetné a kimerlő mezőket, nemcsak beruházás, hanem megtalálás szempontjából is, azok amiket a múltban megtaláltak, és most lehetne kitermelni őket nagyon északon, zord körülmények között üzemeltethetőek, ami drága, és jelen pillanatban nem tudnák az onnan kitermelt gázt nyereségesen eladni
- és mindezekhez hozzáadódik, hogy a gáz az oroszoknál pont úgy politikai kérdés mint nálunk, a gazpromnak szociális (!) kötelezettségei vannak a lakosság felé
(tehát inkább az exportot zárják el, minthogy a veszteséges áron, orosz nyugdíjasoknak adott gázt zárnák el)
- az orosz kitermelési sebeség, és készlet hányadosáról egyszer egészen riasztó számot láttam ,de ezt nem tudnám prezentálni, de valami 10en kevés év alatt elhasználnák az egészet, de ez lehet hogy nem igaz, elnéztem valamit
A deep drop in demand has forced many oil companies to use tankers floating at sea to store surplus refined products[...]jet fuel were being stored on more than 30 floating long-range tankers in Europe.
az erőforrás kimerülés egy soktényezős játszma, ott van a geológiai realitás, valamilyen feltételek mellett kitermelhető nyersanyagkészlet, ahol minden készlet csoportokba osztható aszerint, hogy mennyi energiába kerül kitermelni
és az is megszámolható, hogy az egyes csoportokon belül mennyi nyersanyag van
mivel mindezek egyszerre sok többé kevésbbé véletlenszerű tényezőtől függenek, ezért az erőforrás csoportok összmennyisége, és a kitermeléséhez szükséges energia mennyisége egy gauss görbét ír le
vagy legalábbis ez tutira így van energiahordozók esetében, egy fém esetében már nem biztos, mivel abból esetleg "végtelen" nagy készlet áll rendelkezésre elgendő nagyságú kitermelésre fordítható energia esetén, mivelhogy abból van a földkéreg (Al,Si)
a) a kitermelés üteme minden bizonnyal attól függ, hogy az adott piaci kereslet-kínálati viszonyok mellett az energia melyik nyersanyag-csoportok kitermelését teszi gazdaságossá
b) ez nagyjából a fent vázolt gauss görbe egy függőlegesen felvágott szelete lenne, ami folyamatosan kitermelés alatt lehet, és ez mozog a grafikonon jobbra, halad a nagyobb kitermelési energiaigény felé...
c)
és emellett az egészet befolyásolja, hogy milyen technológiai haladás zajlik, ami esetleg nagymértékben csökkenti az adott nyersanyag kitermelési energiaköltségét
Tehát a peak, egy erőforrás használatának a kiszorulása alapvetően két okból tud bekövetkezni, vagy a fenti gauss görbét követve, azok az erőforrás készlet csoportok, amelyek a leg gyakoribbak, jelenti a kitermelés csúcsát, ezen túljutva már csak kisebb mennyiségű készlet csoportok vannak, tehát csak az árak meredekebb emelkedése tudná kikéányszeríteni a termelés növekedés fenntartását, vagy fokozását, ez lényegében az b) faktor, a geológiai korlát
a másik eset meg az a) faktor, a kereslet kínálat, ahol az erőforrás használatának a visszaesését okozhatja a helyettesítése, vagy olyan általános gazdasági visszaesés, hogy nincs rá szükség, mondjuk járvány van, vagy technológiailag továbblépnek azon a dolgon, pl gőzgép, elsősorban a gép hatásfoka miatt, nem az erőforrás milyensége okán
szerintem pl az amcsi olajtermelés visszaesését a 70es években sokkal inkább az olcsó helyettesítő ( az importált arab olaj) semmint maga a készletek kifogyása, ami alatt most azt értem, hogy az eredetileg meglévő összes olajkészlethez képest, a nagyjából azonos feltételek mellett kitermelhető, legygyakoribb olaj kifogyásáról van szó
ez az olajfajta meg simán lehet hogy csak 1es vagy 2es eroi-vel termelhető ki, és gyakorlatilag a geológiai korlát itt következne be
a mostani olajpiaci folyamatokat meg a következő dolgok determinálják:
- recessz, és ebből fakadóan középtávon alacsonyabb erőforrás igény
- a fenti okból bekövetkező beruházás-kiesés, szinte biztos vagyok benne, hogy mind már feltárt, mind még nem feltárt, de megtalálható új olajforrásból rengeteg van, csak éppen ezek feltárása és kitermelése nagyobb energia (illetve pénz) ráfordítást követelne, mint amennyire per pillanat az olajat a piac beárazza
- a meglévő használatban lévő olajmezők kimerülése, és ezek középtávon már jelentkező piaci kiesése, ami idővel megint felfelé fogja terelni az árakat
Inkább tessék a szélerőművekről írni, a mostani bekerülési költségekről, így nyomott nyersanyagárakkal. No meg a kapacitásról, a felvásárlási árakról, a kvótákról, miben változtak fél év alatt? ;)
A földgáz világkereslete 10 százalékkal csökken a következő négy-öt évben az orosz Gazprom gázipari vállalat elemzői szerint, és e becslés alapján saját termelésében is 10 százalékos visszaesésre számít a cég.
A Gazprom vezérigazgató-helyettese csütörtökön elmondta, hogy idei gázkitermelésük is már 10 százalékkal marad a tavalyi alatt, azaz 492 milliárd köbméter körül várható. Ez a csökkenés – a tavalyi, körülbelül 550 milliárd köbméteres kitermeléshez képest – igen nagy: Franciaország például másfél év alatt fogyaszt el ilyen mennyiséget, az egy évi orosz gázexport Németországba 34 milliárd köbméter.
A tavaly felszínre hozott 550 milliárd köbméterből csaknem 159 milliárd köbmétert szállított nyugati vásárlóinak a Gazprom. Idén az első negyedévben a Gazprom kivitele 40 százalékkal maradt el a tavalyitól. Mivel láthatóan csökken a Gazprom szerepe az európai szállításokban 2020-ra, a vállalat nagyobb hangsúlyt fektet majd a földgáz cseppfolyósítására és ilyen formában történő exportjára, főleg Ázsia országaiba és Észak-Amerikába.
Pl. Nemetorszagban letezik 43 milliard tonna ISMERT barnaszen. Valamint tovabbi 35 milliard tonna sejtett tartalek (amit azert nem tartak fel eddig pontosan, mert egyelöre semmi szükseg nincs ra).
A 43 milliardbol "csak" 15%-ra van kitermelesi engedely kiadva (az kb. 6,5 milliard tonna).
A többi csak ugy van. Hegyek, völgyek, varosok, folyok, tavak, ... megmozgatasaval lehetne hozzaferni. Ha kellene.
De nem is kell, mert pl. a hosszutavu nemet energiapolitika szerint a felhasznalt szen mennyisege evtizedekre allando marad. A szenböl (ami a vellany circa fele) szarmazo növekedes (mert ugye evi 1-2-3%-kal nö azert a felhasznalas) kizarolag az erömüvek hatasfokanak a növeleseböl szarmazik majd.
Ilyen modon rendelkezesre all vagy 500-1000 evnyi szen.
Ilyen körülmenyek között eleg nehez peak-coalrol beszelni (legalabbis Nemetorszagban). Biztosan nem a forrasok elapadasa, vagy a kitermelhetetlenseg fogja kivaltani, ha a felhasznalt szen mennyisege csökken.
Ebböl következik, hogy akkor a villamos halozat sem fog összerogyni. Szerintem pedig, ha van villamos energia, akkor a civilizacio sem csuklik össze (nu, megint az armageddon dializisenel tartunk :).
Másik baj, hogy a kinaiak ezzel nyertes stratégiára fogadtak - akármi lesz is, az ő részükről/rendszerükben 'elfogadható veszteség' cimszó alatt lekönyvelhető. Ugyanakkor marad egy rakás erőforrásuk azutánra.
Sajnos ugy nez ki, hogy Kina a szo szoros ertelmeben belefullad a szenebe (tavaly is talaltak összesen valami 28 milliard tonnanyit). Nem hiszem, hogy egyhamar lesz ott peak-coal (ha az infrastruktura, szallitas lepest tud tartani).
A kínai széntüzelésű erőműveket az év elejétől kezdve arra ösztönzik, hogy a szenet külföldről szerezzék be. A kínai Nemzeti Energiaügyi Hivatal szerint a lépés a helyi bányavállalatoknak veszteséget okozhat, de segít megvédeni az ország erőforrásait, miközben fellendítik az energiaexportáló országok gazdaságait.
Biztos, hogy volt benne pánik és spekuláció is, de nagyon sok termelést állítottak át a bioetanolra, dízelre, nézd csak meg a mexikói 'tortilla-válságot', ráadásul a kínai élelmiszer-import felfutásával egy időben történt ez a részleges átállítás, ami komolyan megnyomta az árakat.
Maga a bioetanol az össz energiafelhasználásból jelentéktelen szeletet hasít ki, de az élelmiszer-termelésből már komolyabb hányaddal szed ki.
Talán a biobutanol jobb megoldás lesz, de csak mint szekunder-tercier.
Élelmiszerár kérdéskörben (is) érdemes különválasztani a kereslet/kinálat kérdéskörét az ártól. Külön kérdés, hogy a bioüzemanyagok jelentősen megváltoztatták-e a mezőgazdasági output szerkezetét, és az, hogy ez milyen hatással volt az árakra.
Amennyire le tudom szűrni, az árra jóval nagyobb hatással volt a dolog, mint a termelés szerkezetére. Ugyanakkor helytelen lenne ezt a differenciát szimplán 'spekuláció' legyintéssel elintézni. Az efféle áringadozások a termelés szerkezetének jövőbeni változásaira vonatkozó várakozásokat is tükrözik. Ahogy az olajnál is. Ha ismét felfelé kanyarodnak a bioüzemanyagokra vonatkozó várakozások, akkor az várhatóan ismét arányán felül érinteni fogja az élelmiszerpiacot. És az ár változása hiába jár csak moderált kinálatváltozással, sokak számára (harmadik világ) katasztrofális lesz.
Ismeretlen tényező még a melléktermékekből (cellulóz) kapcsoltan előállitott bioüzemanyag kérdésköre. De ha energianád meg energiafa meg effélék kapnak erőre, akkor SZVSZ a kapcsolt cellulóz nem lesz jelentős hatással.
"Az élelmiszerár-buborék nagyrészt a bioüzemanyag-biznisznek volt köszönhető, az ott tapasztalt túlfogyasztás (?) ebből adódhatott, mivel kevesebbet enni azért tudunk, de nem ennyivel."
Én úgy tudom (még a peak oilból) hogy a bioüzemanyagok nem kötöttek le jelentős kapacitást. ha volt hatásuk az élelmiszerárak emelkedésére, akkor az pszichés hatás volt: mindenki azt hitte, hogy rövid időn belül kiszorítják az élelmiszerek jelentős részét, ezért a spekuláció beárazta a változásokat. Amik aztán elmaradtak.
A téma kapcsán felvetném az egyik régi vesszőparipámat, az alternatív energiát.
Készültek számítások, korábban idéztétek is, hogy mennyibe kerül egy-egy szélerőmű (és egyéb alt. energiához kapcsolódó üzem) megépítése, különös tekintettel arra, hogy a megépítés, majd az elbontás is energiaigényes folyamat, ill. a megépítés ezen felül még nyersanyagigényes is.
Namost, azóta picit átrendeződött a nyersanyagpiac. Nemcsak az olaj ára zuhant le meredeken, hanem az ipari fémeké is.
Olvasott-e valaki arról, hogy a (kb.) jelenlegi árszinteket nézve hogyan változik a szélerőmű rentabilitása, most alapvetően csak önmagához viszonyítva (azaz attól vonatkoztassunk el, hogy a fosszilisekkel olcsóbb az energiatermelés).
Az élelmiszerár-buborék nagyrészt a bioüzemanyag-biznisznek volt köszönhető, az ott tapasztalt túlfogyasztás (?) ebből adódhatott, mivel kevesebbet enni azért tudunk, de nem ennyivel.
Elsőre szépen hangzik, de engem kissé aggaszt a készletre alapuló eladás növelés, miközben a termelési kapacitásokat brutálisan visszavágták. Értelemszerűen azt kell elsőként kiszórni, csak a bejövő pénzt mostanság öntögetik az elmúlt fél év alatt képződött lukakba a cégek és szó sincs kapacitás-visszaállításról vagy bármilyen innovációs beruházásról, egyenlőre. Kicsi hasonló az olajkitermelés esetéhez, ami profitot termelnek a jelenlegi árakkal a kitermelő cégek, azzal finanszírozzák az évv végi-eleji deficitet.
