Kényszerűségből, érdekességből, esetleg élvezetből? Próbáltad már, meddig tudod visszatartani, a végsőkig? Amíg nem bírod tovább, amikor úgy érzed, bepisilsz? Próbáld ki, írd le, mit érzel. Ki bírja legtovább?
„kontraszt a topik címe, és a tartalma között …”:
– ez olyannyira találó megállapítás, hogy – igaz, kissé más szempontból – az ellenkezője is igaz és való.
T.i. az, hogy mílyt harmóniában lehet egy valakiben – itt, mondjuk, Mriyában – Kosztolányi a maga megdöbbentő versével és, félig se rejtetten, a bugyi félrehúzása, egy kedvesen fölszabadult pisilés.
Ámbátor ki tudja … . Amikor a Kosztolányi-házaspár meztelenül fürdött (csak többnyire otthon), akkor odahívták a még alig iskolás-korú gyermeküket, Ádámot, mondván, „tanuljon a gyerek!”. Nos a gyerek a láttotaktól egész életére kiható defektust szerzett, más lelki nyavalyái mellett. Haláláig nem tért magához (írásaiból is tudhatjuk).
S, ha már volt Karinthy, Kosztolányi, hát a harmadik? Babitséknak utóduk nem volt. A Kazinczy-nevű feleség, Török Sophie volt az, akinek a kezdeti írói tehete elszállt – hogy stílusosak légyünk – elysiumi mezőkre.
A Nyugat nagy hősei.
Kapcsolat égen-földön semmi, de megemlítek egy másik régi triászt (Koncz – Kovács – Zalatnay).
Heves, kielégületlen vágy gyermekekért - nem szültek-szülhettek.
Azért ez valóban pikáns. Kempis Tamás Ágoston-rendi szerzetes XV. századi, Krisztus követése című aszketikus traktátusa állítólag, az évszázadok során, a legnagyobb példányszámban jelent meg a Biblia után (Szerb Antal). Nálunk pedig Pázmány fordította.
(Itt most sokszoros elnézést kérek, de nem állhatom meg, hogy ezzel kapcsolatban ne idézzem az érsek ama fordítói programját, mely azután a huszadik század derekáig iránymutató és követendő volt).
Arra törekedett, hogy a fordítás „ne láttatnék deákból csigázott homályossággal repedezettnek, hanem oly kedvesen folyna, mintha először magyar embertűl, magyarul íratott volna”.
S ha már Pázmány és Kempis és szeretet, akkor egy mondat tőlük.
„Szeretet nélkül haszontalan a külső cselekedet: valami pedig szeretetből származik, akármely kicsiny és egyébaránt elvettetett légyen is, mind gyümölcsössé lészen; mert az Isten inkább nézi, minémű indulattal ki mit cselekeszik, hogysem azt, amit cselekeszik”.)
Jó, hamu a fejemre elkalandozásaim mián, de kérem, a parazsat mellőzzük – koponyámat át ne égesse!
S, ha már versek és ez a fórum, íme idézettöredékek Apollinaire-től a Júlia kívánságaiból
Megvallom, van egy régi álmom
Jaj teljesítsd be irgalom
Nekem egy nyelv kell de nagyon
S neked a fenekem kínálom …
Ma föl van tűzve már hajam
A tarkóm közepére kontynak
De ma is jó ha segglukolnak
Mivel az altájam olyan …
Az ujjnak mely belé hatol
Csodásabb jegygyűrűje nem lesz …
Érzem a nyelved benn te drága
Jaj élvezek már fenemód
A topik címe: Tartsd vissza!
A magamfajta kezdő férfiember inkább a következő lépésre kíváncsi … .
"Az életet mindenki megérdemli: az ellenkezőjét komolyan te se vélhetted." Szerintem még fiatal vagy, vagy nem is tudom, miért gondolod ezt... Én ismerek pár olyan embert, aki kizárólag szenvedést okozott eddig a környezetének. A világ csak nyerne, ha nem élnének...
"Az pedig mindenkinek a saját felelőssége, hogy egy elviselhetetlen akárkivel kapcsolatba kerül-e s milyenbe." Ez sem így van szerintem. Egy pszichopata unokatestvérről vagy főnökről ki tehet?
Nem mondtam, hogy kereste a fájdalmat, csak gyönge volt ahhoz, hogy egy gyönyörű pszichopata helyett normális, átlagos nőt válasszon. A gyermekek amúgy tényleg érdekesek, hogy pont így és nem fordítva lettek.:D
Alapja a kontraszt a topik címe, és a tartalma között. A kontrasztot Mriya74
289 hozzászólása énekli meg legjobban: egy csodálatos fénykép, s a kisérőszöveg, hogy mekkora élvezettel pisilt Mriya egy kapualjban. S közben Capillária magasságában szállnak gondolatok (amely könyv a magyar irodalom nagyon komoly, mély, s éppen ezért nem éppen vásári lakodalmas szinvonalon álló könyve).
Igazi vitaindító válasz, gratulálok. Mégsem vitázok, hanem örülök, hogy én többségében másmilyen férfiakat ismerek (mert férfiként más kritériumok alapján ítélhetem meg őket).
És on.
Kérdés a visszatartást élvezőknek:
Észrevettem, hogy a munkában nyújtott teljesítményemet jelentősen rontja, ha pisilnem kell, és tartogatom. Mint egy fogfájás, az ember semmi másra nem tud gondolni, csak a zsibbadó hólyagra.
Úgy hiszem, nagyjából egyetértünk, vagy – ahogy mondani szokták – egymásra rímelnek a gondolataink.
Az életet mindenki megérdemli: az ellenkezőjét komolyan te se vélhetted. Az pedig mindenkinek a saját felelőssége, hogy egy elviselhetetlen akárkivel kapcsolatba kerül-e s milyenbe.
Az külön érdekes és mélyenszántó, messzire vezető gondolatfutam, hogy Karinthy Frigyes a fájdalmat kereste volna.
Valami eredetit (vagy inkább, annak szántat) hogy magam is mondjak.
Az meggondolkodtató, hogy a tragikus sorsú Fájdalomherceg, Karinthy Gábor, Boga szülötte volt, míg a kicsattanó egészségű, életerős Ferenc (aki csak az élete végén omlott össze) Böhm Arankáé.
Amúgy furcsa, ilyen tájékon, ilyen topikon, hogy összefutunk ilyen témáról társalkodván: ez a tájékozott és irodalmi érdeklődésű Mriyának is köszönhető.
Boga tényleg pótolhatatlan volt. Azonban a Capillária tragikus fájdalmát annyira nem tudom megérteni, hiszen a fájdalmat Karinthy választotta, vagy más megközelítésben engedte, hogy a fájdalom kiválassza őt. (Lásd: telefonon felhívós sztori). Böhm Arankára azért vagyok allergiás, mert szembesültem már párszor életemben a fajtájával. Kibírhatatlanul megkeserítik mindenkinek az életét, aki kapcsolatba kerül velük. Az első főnököm is ilyen volt pl. Azóta őszintén és mélyen a halálát kívánom. Persze a B. A. nem "érdemelte meg", hogy elgázosítsák, viszont azt se nagyon érdemelte meg, hogy éljen...
Néhány sor
Bogát (Judik Etel) pótolni nem lehetett.
Böhm Arankától nemcsak a Verpeléti út, de még a Hadik-kávéház (a mai Gárdonyi-tér saroképülete) is zengett. Noha szent ő se volt – legalábbis Déry Tibor tapasztalata, majd írása szerint (Ítélet nincs).
Ne ítéljük meg őt (hogyan is tehetnénk?). Tragikus történet az övé.
Távolra menekült, majd visszatért honába (közben összetörte magát az öngyilkossági kísérlete közben). Innen deportálták, hogy aztán füstté váljék, szürke levegővé nemesedjék. Hogy egy magyar író özvegye (így kiáltozott, miközben rácsukták a marhavagon ajtaját) így pusztuljon.
Ha jól olvassuk a Capilláriát, az csupa tragikus fájdalom.
Egy szeszélyes, irracionális lény.
A Capillária nyilvánvaló indíttatása Böhm Aranka, aki ugyebár amellett, hogy patologikus személyiség volt, az akkori Magyarország legszebb nagyasszonya, legtrendibb, legjobb nője is. Tetszett volna Karinthynak csúnyább, nyugodtabb, intelligensebb nőt elvenni, akkor nem kellett volna ennyit szenvedni miatta.:D
Amúgy egyetértek Mryiával, a férfiak irracionális, szeszélyes lények. Dehát ezért (is) szeretjük őket annyira.:)
ÁLNAÍV.
Hát ezért vonultak be magvas énekszóval az emberességre vágyó fiatalok annak idején? Egy évre? két évre? Holott ilyen élményekhez igazán nem kell harcosnak lenni! Macsónak se!
Találóak voltak Mriya kifejezései: kicsi katona versus nagy és erős férfi.
Ez is neki szól: ettől ugyan miért tiltanának ki?! Nekem mindössze a topik témája (címe) és a (nem először) idézett költő kapcsolatáról vannak kétségeim.
Ilyet ne írj!
Először is, a hölgyek nem öregszenek (én mondjam?).
Másodszor pedig, mivel testben (alakban) nem lehetsz itt, írásaidban a harminc körüli nő huszonéves a szellemében.
Ugyan nem akarok hamisan udvariaskodni, ám nem hagyhatom ki, ha már írtad: nem, nem elég belőled!
Milyen szép, becsülendő lehetne, ha a férfiakat nem lehetne kiismerni! Talán meg kellene hagyni a nőket (hölgyeket) ebben a hitükben! A Capilláriát (Karinthy, a Frigyes) ne említsük.
Kedves Rita,
szívesen elbeszélgetnék veled ott, akkor a pénztárban, ha a combjaid összeszorulnak. Hát mégha a szoknyád is rövid! Netán, ha még az édes szenvedésedre (kínodra) is céloznál. Ha akkor egy jeges teával is megkínálhatnálak.
Remélem, lesz időd, s akkor várhatom (várhatjuk) az élményeid leírását.
Nagyon régen irtam már Neked. Most viszont itt vagyok, és ha időm engedi szeretnék majd sűrűbben is jönni.
Most elmesélek egy történetet, ami katona koromban történt meg velem. Ez rendhagyó lesz abban az értelemben, hogy nem lesz benne sem cseppfolyosság, sem pedig tartogatás. - Legalábbis igazi. De talán vicces lesz, és talán kicsit izgi is. (Nekem az volt.)
Mikor katona voltam, sofőr voltam, és épp egy középkorú titkárnőt szállítottam a belvárosba, majd onnan vissza a . . -be. Mikor megtudtam, hogy lesz ez a fuvar arra gondoltam, hogy sokat kellene inni, hogy visszafelé jövet nagyon kelljen pisilni, ezzel úgyanis fel lehetne dobni a szolgálat egyhangúságát. Erre azonban sajnos nem volt már idő. Azonnal kellett indulni, még vizet sem vihettem magammal. Így aztán sajnos az út alatt egyáltalán nem kellett pisilnem. De én ott mégis vágytam arra, hogy valahogy mégis feldobjam a szitut. Visszafele jövet iszonyú dugóba kerültünk. Tudtam, hogy még több mint egy órát fogunk araszolással tölteni. Ekkor támadt egy ötletem: Mi van, ha csak eljátszom, hogy nagyon kell pisilnem? - Én érdekesnek találtam a gondolatot... - Mi van, ha nagyon profin előadom? És közben figyelem a nő reakcióját, és kiváncsi leszek arra, hogy miket mond. Elhatároztam, hogy megcsinálom.
Mikor még reménytelenűl messze jártunk, elkezdtem diszkrétem, de azért észrevehetően fészkelődni. Majd mikor azt gondoltam, hogy a nő ezt valószínűleg észrevette, megszólaltam, hogy: - Ezt a dugót! - Így sose érünk vissza. - Hát igen. - Vége lesz a munkaidőnek, ha így haladunk. - mondta a nő. Épp rá akartam térni a lényegre, mikor megpillantottam az út mellett egy működő illemhelyet. Még épp jókor vettem észre, és megvártam, hogy szép lassan elcammogjunk mellette, és távolabb kerűljünk tőle. Aztán egyszer csak úgy gondoltam, eljött az én időm. Épp a férje foglalkozásáról volt szó, mikor a beszélgetés röpke szünetében halkan felszisszentem, hogy: sssz! Erre ő félig felém fordult. Majd kicsit később összeszorítottam a térdeimet, és azt is mondtam félhangosan hozzá, hogy: júj! Erre viszont már csak megkérdezte, hogy: - Mi a baj, fáj valamije? Ó. nem,........csak..... - Vártam a válasszal, mint aki szemérmesen leplezni óhajtja a baját. Majd mégis diszkréten hozzátettem, hogy: - Csak az a gondom, hogy wc-re kell mennem..... - Ebben a dugóban..... - És még megállni sem lehet. - Hát igen, itt sajnos nem lehet - mondta a nő. - Úgy emlékszem az előbb elmentünk egy wc mellett. Igen? - Én nem is vettem észre - feleltem. - De amúgy sem tudtunk volna megállni. - Most azon gondolkozom, hogy hol lesz erre még wc. - tűnődött a nő, és arra a következtetésre jutott, hogy a Blahán, a Corvinban lesz legközelebb, ahol majd meg is lehet állni. - Közelebbit nem tudok - mondta ő. - Az még 20-30 perc, ha így haladunk. - feleltem, és megint sziszegtem kicsit. - Kibírja odáig. - kérdezte. - Háát, remélem. Bár már nagyon kell! - Elnézést, hogy szóba kellett hozni ezt a dolgot. De, hát sajnos kell....! - mentegetőztem. - Ugyan már, ezen nincs mit szégyellni! Előfordul ez mindenkivel. Ekkor sajnos kicsit meglódult a sor, és elég hamar a Blahára értünk, így nem volt elég időm, hogy kibontakoztathassam a szenvedésemet. Sebaj. - gondltam. - Majd kitalálok valamit. Leparkiroztam, és besiettem a Corvinba. Majd két perc múlva ugyanúgy kisiettem onnan, egyenesen az autóhoz. - Pont most újitják fel a wc-t. Nem lehetett használni. - mondtam kétségbe esve, és visszaültem az autóba. - És akkor most mi lesz? - Még nagyon messze vagyunk. - mondta a nő. - Megpróbálom kibírni. Innen talán már nem lesz akkora dugó. - mondtam reménykedve. Majd a Rákoczin folytattuk az utunkat, mialatt másra terelődött a szó, viszont pár perc múlva én megint felszisszentem, amivel ismét az eredeti mederbe tereltem a beszélgetés menetét. - Mostanában mindig ilyen hirtelen jön. - panaszkodtam. - Nem tudom mi lehet az oka, de sokkal gyakrabban kell, és olyankor alig tudom visszatartani. - Lehet, hogy fel van fázva. - mondta. - Nem állt sokáig hideg kövön, vagy nem ült hideg lépcsőn. - Olyankor szokott előfordulni. - Nem emlékszem rá, de sssz...! - Most megint nagyon kell! - És itt nem állhatunk meg? - kérdezte már ő is kétségbe esve. - Á, hát itt sehol. - feleltem. Majd előadtam egy piros lámpánál, hogy előrehajoltam, combjaimat erősen összeszorítottam, nagyot sóhajtottam és befele szivva a levegőt erőset sziszegtem. Majd mikor zöldre váltott, úgy tettem, mint aki már nem is tudja benyomni a pedálokat, és vártam pár mp-et az elindulással. - Júj, még 10 perc - mondtam szenvedve. - Ennyit kell még kibírnom! - És nem állhatna itt félre? - Nem igaz, hogy nem állhatna itt félre egy percre, ha ennyire sűrgős?! - Nem látok itt alkalmas helyet. - válaszoltam. - Most már csak kibírom valahogy. - Ilyenkor mit kell csinálni? - Ne gondoljon rá! - tanácsolta a nő. - Erre nem lehet nem gondolni. Júúj! Majd elérkeztünk az utólsó lámpáig, ahonnan egy kanyar után még kb. 300 méter volt a célállomásig. A lámpa pirosat mutatott. Tudtam mindjárt odaérünk, ezért bevetettem mindent, ami még a tarsolyomban volt. - Hú, nem vált már zöldre?! Nem birom! Júj, júj már csurog is! Erre a "csurog is" kijelentésre a nő az adott helyre pillantott, elcsodálkozott, és kis híján felnevetett. A lámpa zöldre váltott. A lábam közé tettem a kezem, majd nagy nehezen nekivágtam az utolsó egyenesnek. - Elnézést a kérdésért - intéztem a nőhöz. - Tetszett már ilyen helyzetben lenni, mint most én? - Ó, de még mennyire! Egyszer például mentem haza csomagokkal, és már úgy kellett, mint most magának. Emlékszem nem találtam a kulcsokat, és a lányom nyitotta ki az ajtót. Mikor beléptem, ott minden csomagomat széthajítottam és úgy kabátban, ahogy voltam mindjárt mentem be a wc-be. - És ki tetszett bírni? - Hát még éppen, hogy..... Éppen ekkor értünk a ház elé. - Remélem most én is kibírom! - mondtam. és szándékosan bénáztam a menetlevéllel, amit a fuvarok végén mindig alá kell iratni a szállított személlyel. - Ide kérek egy aláírást, meg ide.... JúúúJ!!! - Jól van, majd később kitölti. - Szaladjon inkább! Lent a földszinten balra is van egy wc. Siessen! Még azon gondolkoztam, hogy szándékosan a kocsiban hagyom a belépőkártyámat, hogy vissza kelljen menni érte. de ezt inkább hagytam. Helyette inkább bedobtam azt, aki már csak alig bír vánszorogni úgy, hogy még a nő is lehagyjon. De ő nem ment előre, hanem az én tempómban jött mellettem, és biztatott, hogy siessen! ....Meg, hogy kibírja most már azt a pár lépést... A bejáratnál is előreengedett, amit az őr nem nagyon tudott mire vélni.
Végül aztán kibírtam, mivel, hogy egyáltalán nem is kellett. Azért persze bementem a wc-be összegörnyedve, és ha már ott voltam pisilés helyett valami egészen mást csináltam. Mert akkor nagyon felizgatott engem ez a kis szinjáték.
Kiváncsi vagyok vagyok Te mit gondolsz erről a huncut?ságról???
Ha legalább kicsit kuncogsz rajta, már az is jó hír.
Később lesz igazibb huncutság is, jó? De ezt is szerettem volna elmesélni Neked.
- Ahogyan leirtad a tartogatáshoz fűződő viszonyodat, már-már magamra ismertem benne. - Nálam is éppen ez teszi ezt annyira élvezetessé: a kockázat, meg a lebukás veszélye. - No meg az a bizonyos "édes kín", ami olyan izgalmas szorongással tud eltölteni akkor, amikor tudom, hogy olyan helyen vagyok, ahol egyszerűen nem lehet elmenni wc-re. - Nem sok ilyen hely van, de azért akad szerencsére, és mikor ilyen helyre keveredek mindig fontolóra veszem, hogy ne igyak-e meg előtte 1 liter wassert annak érdekében, hogy az ottlétem egy életen át se merülhessen feledésbe. Sokszor kevertem már bele magam ilyen-olyan veszélyhelyzetekbe. A legnagyobb pácban egy bírósági tanukihallgatáson voltam, amikor is többet kellett várni arra, hogy szólítsanak, miközben már megittam kb. két üveg ásványvizet. Elmenni már nem lehetett, az odabent töltött percek kínjai pedig leirhatatlanok voltak. Többszőr kicsit bepisiltem, miközben a bírónő kérdezett. Emberfeletti erővel kellett visszatartani, nehogy még jobban meginduljon, és mindenki szeme láttára nagyon bepisiljek. Hú, még most is izzad a tenyerem, ha rágondolok! (Ha gondolod olvasd el, részletesen leirtam kb. 2007 márciusban, a bepisilés fórumban!)
Én még gyerekkoromban fedeztem fel, hogy milyen kellemes érzés visszatartani. Különleges érzés ez nálam. - Olyan izgató... Én ma is gyakran tartom vissza a mindennapokban. Rohanás az életem, semmire sincs időm. - Ami igaz is, így aztán van egy kitűnő okom arra, hogy visszatartsam. Ami azért fontos, mert ha van egy igazi oka arra az embernek, hogy visszatartsa, akkor az úgy az igazi. Kell, hogy legyen egy alibi!
Ahogy látom Neked nagyon jó okod van rá, hogy visszatartsd. :) - A kasszából tényleg nem lehet csak úgy ki-be járkálni. Macerás dolog elmenni onnan. Többször is volt olyan, hogy a pénztárosnő, mikor fizettem egyszerűen elmondta, hogy szeretné, ha jönne már a váltás, meg fél órája jelzett, hogy el szeretne menni pisilni, meg nagyon kell már, stb. stb. Nem hittem a fülemnek.... De volt olyan is, hogy kiszúrtam, hogy kell neki, és úgy ugrasztottam ki a nyulat a bokorból, hogy hangosan eltűnődtem azon, hogy biztosan kimerítő lehet itt egész nap ezt csinálni megállás nélkül. Aztán azonnal jött a válasz, hogy: az hagyja ám, de itt még wc-re sem mehet el csak úgy az ember. Én már majd bepisilek, de azt mondják, most már várjam meg a zárást...
Az ingyen ásványviz egyébként kitűnő gesztus az áruház részéről. :)) Ha én lennék ott a főnök, a legfinomabb üditőket, sőt, kávét, pezsgőt, meg sört is ingyen adnék. Viszont 12 órás műszakot vezetnék be, és megtiltanám a kasszából való elmászkálást. :)))
- Rita... - Tényleg, Te hogyan szoktál rá a tartogatásra? Hogyan vetted észre, hogy ez jó Neked? És pontosan mi a jó ebben, milyen érzés ez Neked, mikor már nagyon (vagy mikor még csak kicsit) kell pisilni?
- Közös tartogatós játék a barátnőddel???!!! - Húú! Na erről lenne mit mesélni! Hogyan csináljátok? Otthon, hogy ki bírja tovább??? - A többibe már bele sem merek gondolni!
Olvasom, hogy 2-es az inger Nálad, amire még iszol fél liter teát ?? (-bátor vagy!) és úgy mész dolgozniiii??? Szerinted meddig fogod még bírni? Egyáltalán kb. mennyi ideig tudod visszatartani?
Hú, annyi kérdésem lenne, amit majd meg is kérdezek még. És remélem, majd válaszolsz is rá! - Ugye? :)
Abban nagyon egyetértek, hogy Mriyának nagyon sokat köszönhetünk. Mindenkivel nagyon aranyos, mindenkivel megoszt mindent. Szerintem Neked is fog irni.
Addig is: Szia Rita! Remélem jössz hamarosan! :))))
Üdv. Ritapee-nek: nálunk a Spar-ban ismertem egy kedves pénztáros csajt, néha el is dumálgattunk. Ő mondogatta néha, hogy jujj, bepisilek! - persze ott nem reagálhattam rá. S valóban látszott rajta, hogy mosolyogva, de szorong. Helyes, kedves lány, sajna otthagyta az üzletet.
Pont a Te által érzett témákra nyitottam a Pisilés... topikot, kár, hogy időnként az elkanyarodik. Ha van kedved, ott is elmondhtanád, milyen az, amikor pisilés közben orgazmusod van.
Sziasztok!Most akadtam rá erre a topicra,olvasgattam az írásokat,nagyon jó.Főleg neked gratulálok mriya74.Nem tudtam hogy rajtam kívül is ennyi embert foglalkoztat a pisis téma,és ezen belül is a tartogatás.Nálam gyakran előfordul,mivel pénztérosként dolgozom egy bevásárlóközpontban,és ott nem túl gyakran lehet elhagyni a helyet,pisilésre sem,ha igen akkor elég körülményes.Az elején még zavart ez,de már régóta csinálom,megtetszett és már tudatosan is tartogatom,más helyeken is pl: buszon, parkban,bevásárlás közben ,vagy nyílvános helyeken ,ahol nagy kockázati tényező a lebukás esélye.Nagy izgalommal tölt el titkolni,hogy mások ne vegyék le az arcodról a kellemes kínt:)Sokszor a barinőmmel,szoktunk közös tartogatásos játékokat csinálni,ő is rendszeresene műveli.Sajnos a barátom otthon nem nagyon vevő erre:(De én ennek ellenére imádom,jófej pasi.Munkahelyen,amikor kezdem érezni,4-5 erősséget,akkor mindíg egyre többet iszok,hogy erősödjenek,az édes hullámok,mindíg van a kasszánál ásványvíz,ezt a cégtől kapjuk.Szeretem a vésőkig fokozni,összeszorítva a combomat,hogy már egy kissé fáj.Szeretek ilyenkor a vevőkket beszélgetni ,hogy teljesen titkolnom kelljen az édes kínomat.Evvel is folyamatosan kockáztatni.Én általában szoknyában,és nyolnhariban dolgozom ,és volt már hogy éreztem ,egy két csepp bement.Mindíg elterveztem hogy egyszer valahol bepisilek,de ezt még nem mertem megcsinálni.Amikor az ember a végletekig húzza ,és elmegy könnyíteni magán,volt már hogy orgazmusom volt,jó nem olyan,de lüktetett.Tényleg nektek volt már ilyen?És hogy valaki be is pisilt?Lassan mennem kell,mert megyek dolgozni hamarosan most 2-es erősségű,most megiszoma kb. fél liter teámat,és irány a munka,és az édes szenvedés!Ha lesz időm ígérem hogy írok,és legközelebb majd az élményeimet is leírom.
A kikötözős, erőszakos, szadisztikus képek nekem általában nem tetszenek. Ez azonban olyannyira visszafogott-kedves volt, hogy szívesen néztem.
Valóban, milyen lett volna a fordított felállás? Erről bővebben írhatnál … .
Amilyen „piszkos” a fiúk (mondjuk, az én) fantáziája, meglódul: hát ebben is gyönyört lelnének egy szerető, fényképező nő előtt megkötözve. S kérni téged szégyell, a szemed láttára bepisil (no jó, nem be, hanem ki).
Nézed, fényképezed: és aztán? Tényleg, mit tennél utána? Vagy csak kérdezed magadtól?
Levezetés. Sokféle italt el lehet rakni jobb időkre, de közéjük (a sör mellett) bizonyosan nem tartozik a pezsgő – így csak vacak bor lesz belőle (tapasztalat).
(251)-hez.
Sok pisilős férfi van a neten: a nagyobbik felük lányokkal.
Nem te vagy? Talán jobb is. Nem ilyennek képzellek. Az első két kép túlérlelt, túlsminkelt, vakolatarcú lányt ábrázol a fodrásztól jövet. A harmadik ugyan természetesebb, de nem szép. A szituáció viszont módfelett érdekes, fiú képzeletét megbillentő.
A régiek? Ha elmúlik az év eleje, minden bizonnyal jelentkeznek.
Talán – hogy színesebb, változatosabb legyen a társaságunk – a másik nő (lány, nem, fiatal asszony) Elvie.
Korai lenne már föladni a fórumot harmadfél-száz chat után.
Kedves Mriya,
gondolom ez nem te vagy, hol találtad, netán keresgéltél?
Lehet, hogy kiskamasz vagyok, de én a kép folytatását is el tudnám képzelni (hozzátéve, hogy a bepisilős lány sem tinédzser).
Egyszóval (nem egy szóval) a továbbiak.
Ugye, más is nézte visszatarthatatlan tevékenységét?
Lehet, hogy egy fiú?
Akkor aztán a melltartóját is levette (szép mellű „süldő”lányoknak miért kell melltartó?), és föltárta csatakos dús szőrű ölét (?) a nézegetőknek?
Ezek csak fiúk voltak, vagy a lányok is, akik „tanulni” akartak?
Kérdés kérdés hátán.
A topic hősnőjének („cselekvés”), a legdrágább háziasszonynak (peelóta).
Kérlek (s joggal feltételezem, hogy mások is ezt mondanák) írj még – szívesen, örömmel olvasnánk!
Pl.: szilveszteri buli: előtte? utána?
S persze: közben szűk a vécé nem volt? Netán a kád maradt? Mások előtt?
Olyan érzékletesen le tudnád írni!
Szívesen olvasnánk.
Még ez évben
VÁRUNK!
