Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
A katedrálist tényleg 1102-ben kezdhették el építeni, ez a faragvány azonban az 1992-es felújítás során került rá, Miguel Romero jóvoltából.A faragványok közé még betett egy fagylaltot nyaló sárkányt is.
Nézz meg 1980 előtti fotókat a katedrálisról, nem lesz az űrhajós helyén semmi.
Ilyen volt a székely írás "g" (ég) jelének ősvallási előképe: az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció. A fa azért kettőskereszt alakú ezen a megvalósításon, mert az égigérő fa azonos az istennel, annak viszont Egy volt a neve, vagy a jelzője. A székely írás "g" betűjében az égigérő fát egy függőleges egyenessel ábrázolják, ami az "sz" (szár) jele.
A miskolci tál részlete két jelből áll. Fent van a székely írás "j" (jó) jele, alatta pedig a magyar jelkincsben megtalálható "ország" jel. A kettő együtt "Jó országa" (Jóisten országa) jelentésű. S az égigérő fa (amely azonos az Istennel) tövében valóban az ő országa van; illetve maga a fa is az Isten országa.
A miskolci tál másolatát Czibor Imre fazekas mester készítette Alsópáhokon. Az égigérő fát ábrázolja s a fa jellemzőinek megértését néhány hieroglifikus jelmontázs segít megérteni a tál peremén. Erről és a hasonló népi hieroglifákról egy Veleméren található őrségi szállás mellett berendezett kiállításon, a veleméri Sindümúzeumban lehet beszélgetni, akár egy kávé mellett is.
Tudom, hogy múzeumba kellene vinni. De vajon mi lesz vele, ha beadom a Nemzeti Múzeumba? Bedobják a pincébe. Fenntartásaim vannak, amióta a restaurátoraik tönkretették a fibulát, vagy jelvényt, amit odaadtál nekik. Pedig ott jó helyen lenne. Talán mégis az lesz a sorsuk, hogy elviszem. Nagy dilemma ez nekem, Te is tudod, hogy nem találni úton-útfélen ilyen írott emlékeket. Ha már találtam, felelős vagyok a megőrzéséért.
Jordanes: Getica. Ebben írja le (Attila halála után nem sokkal), hogy a hunok azonosak a szabírokkal (akiket felváltva nevez onogurnak is), akik egyszer már jártak a Kárpát-medencében. Mivel 950 táján a Bíborbanszületett azt írja, hogy a magyarok régi neve a szabír (szavartü aszfalü "heftalita szabír"), ezért nyilvánvaló a hun-magyar azonosság. A fordító ugyan a megjegyzéseivel megpróbálja meghamisítani Jordanes ezen üzenetét, de a figyelmes olvasó számára kilóg a lóláb.
Tőlem kérdezted? Nem is vettem észre. Tulajdonképpen múzeumba kellene vinned. Nálam sem lennének jó helyen, mert nem élek örökké s az örököseim nem fogják megőrízni. A fényképeit feltehetnéd ide ismételten, hogy át tudjam gondolni a dolgot. Ha találnék valamilyen hasznosítási lehetőséget (például beépítve egy kútba, vagy kerítésoszlopba?), akkor talán az megőrízné.
