Sajnos azt éreztem párszor, hogy ha nem ő lenne a híres B. Stephanie, a borokból nem jönnék rá, hogy miért híres.
Ez 6-8 évvel ezelőtt nem így volt.
Persze, hozzá kell tenni, hogy nem vagyok furmint-rajongó, és ahogy én látom, a tokaji szárazfurmint-projekt nem felfelé megy: ami tényleg finom, az asztrálisan drága és ráadásul gyakran manipulációt gyanítok mögötte, az alapborok pedig egyszerűen katasztrofálisak.
Svájci befektető tarcali cége, az egyik haveromnak némi résztulajdona van benne. Most kezd annyi boruk lenni, hogy kilépnek a piacra. A borokat pár évig Berecz Stephanie készítette nekik.
Hárslevelű, furmint és kövérszőlő házasítása, az első két fajta dominanciájával, viszonylag alacsony alkohollal. Mondhatnám azt, hogy B. Stephanie keze nyoma érződik rajta, de ez nem egyértelműen pozitívum, ugyanis a Kikelet "légies", savdomináns borai az utóbbi években egyre kevésbé tetszettek. Az illat ígéretesebb, ízben viszont a bor a kiváló évjárat ellenére elég neutrális, a citromosság dominál, valószínűleg elég korán szedték a szőlőt hozzá. Étel mellé rendben van, önmagában való fogyasztásra nem vonzó.
Heimannék legalapabb bora, maradék palack, azt hiszem már a 2021 van forgalomban.
Jót tett neki némi palackos érlelés, krémesebb-lágyabb mint 1-2 évvel ezelőtt, de a sav szépen tartja, nincs édeskés, fáradt íze.
Megerősített abban, hogy Heimannék alap-tételeivel nem nagyon lehet mellélőni, tisztességes, jó borokat csinálnak a 2-3000-es szegmensben is. (A drágább tételekkel már óvatosabb vagyok, főleg amióta a 2017 Agnus öt évesen már csak so-so élményt adott a közel 10000-es áráért.)
Az érettségin valamilyen boros cikket kellett szövegérteni, ahogy olvastam, a PTE valamelyik tanárának(?) valamiféle írását. Tudja valaki, milyen szövegről van szó?
A boglári kombinát egykori vezérigazgatójának fia Dörgicsén borászkodik. Elsősorban buborékos tételekkel foglalkozik, ez a juhfark csendes, és elvileg a felső(bb) kategóriában indul.
Ehhez képest elég híg, savanykás, és ízében bujkál egy szúrós, illóra emlékeztető aromakomponens, de nem illós, illatban semmi nyoma ilyesminek. Ajándékról jót vagy semmit - ezt az elvet most megsértettem.
No nem tudom ki mennyire követi Cartwright Évát manapság, de elég cifra dologról számolt be a minap. Komolyan fent a somlói hegyen lett egy fémkonténeres vendéglátó egység ahonnan dübörög a drogos diszkózene. A keserédesen vicces az, hogy sokan azt hiszik ez a vita ami kialakult a generációk közötti ellentmondás, de én a 35 évemmel Somlóra pont azért mentem le többször is mert nyugira vágytam. Ki mit gondol van helye egy ilyen helynek Somlón?
Aznauri Pirosmani - sokat nem tudtam meg a cimkéről, de nem is fontos. 2020 02.-ben palackozták, vélhetően korábbi termék. Ilyen volt régen a nemzetiszalagos Egri Bikavér, amit s Szovjetunió lakossága korlátlan mennyiségben szivott fel. Félédes, kissé geil cucc - nem azt mondom, hogy ihatatlan, de aki legalább egy Légli Géza birtokvöröset ivott már, az inkább kiönti. Ajándékba kaptam, remélem, nem olvassa...
Nekem ez volt az első találkozásom vele, tetszett. Mondjuk túl sok opcióm nem volt a jelzett étteremben, mert ezen kívül vörösből csak nemszeretem-tételeket poharaztatnak.
Ezt nem tudom, de szegények híveknek nem lehet könnyű annyit fordulni a damaszkuszi úton, most pl. egyszerre imádni a pápát és bayer zsótot. Még a végén beleszédülnek az elfojtott kognitív disszonancia okozta centrifugális erőbe (úgy értem, hogy azok közülük, akik egyáltalán értik, amit írok). :D
Turán és menoir házasítása, az arányt nem tudom - a francia fajta megszelidíti a Turán sokaknak önmagában taszító harsányságát és ez egy kellemesen markáns vörösbort eredményez, jó savakkal, közepes testtel. Mangalicaszűzből készült rántott hús mellé ittam a Baumgartner család kelenföldi éttermében.
Újabb, számomra ismeretlen pince, Mórról. A fejemben Mórról és a rajnairól élő sztereotípiákat ledönti, tehát inkább egy kicsit lágy, mint túl savas, az illat pedig leginkább hársvirágra emlékeztet, ráadásul burgundi palackba töltötték.
Kellemes tétel, de nem tenném a hazai rajnaik élvonalába.
A felsoroltak közül hármat kóstoltam: a Rupperttel egyetértek, NAG Syrah semmilyen, a Vylyan Vörös variációk NAG-nhoz képest kicsit jobb, de egy 50PLN-es, nem kvevris grúzhoz képest is kevés.
Tény mostanság több a vékonyabb, alkalomadtán híg, üres bor, ami azért elég zavaró tud lenni számomra is. Viszont azért akad 1-2 amiről kóstolás nélkül tudom hogy tartja a szintet. Pl N.A.G. Syrah vagy Kékfrankos, Etyeki kúra Red, Balla Kolna Feketelányka . A Konyári Fecske Vöröst a kollegák dicsérik, a Ruppert Kandúr is egy jó ivású bisztróvörös. Ami kellemes meglepetés volt az a Niepoort Dócil és a Niepoort Vertente, tény utóbbi 7500Ft, de sztem jobb mint a Merengő vagy a Sauska C7. A savhangsúlyosabbak közül viszont ami tetszett a fickós savai ellenére az a Vylyan vörös variáció, jól összeraktak az új borász srác.
