Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18669

"A természet számomra arról a harmóniáról beszél, amire tulajdonképpen minden ember vágyik. A természet rendje jelenti azt a romlatlan világot, amelybe minden ember szeretne visszakerülni. (...) A természetben mindennek megvan a maga helye, csodálatos egyensúly ez, amit az ember csak felborítani képes."

 

(Korzenszky Richárd)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.10 0 0 18668

Böröczki Mihály:
ÁTVÁLTOZÁSAID

 

Néha olyan vagy, mint a fa,
mint zöld levél és illata,
hol szélsuhodó álmaid
libbentik lombvirágaid.

Néha olyan vagy, mint a kő,
ki hegyet óv, de véshető,
a teste tűz és lelke forr,
mint vulkán lankáin a bor.

Néha olyan vagy, mint a nap,
a sugaraid izzanak,
de olyan lágyan bújsz elő,
hogy boldog lesz a háztető.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18666

Dsida Jenő:
Hálaadás

 

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.

 

Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.

 

Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!

 

Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18665

Kabosa Rémon:

Anyák napjára

 

Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel
suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.
Emlékek, tétova percek tűnnek el nyomtalanul,
visszaidézni a szépet próbálom hasztalanul.

 

Egyetlen kép, ami tiszta, mióta emlékezem,
anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.
Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,
hogy ő lett az anyám, a sorsnak ezerszer megköszönöm!

 

 

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18664

Kabosa Rémon:

Anyám hetvenéves

 

Ráncait a kendő keretbe fogja
s a csomónak dupla szára nőtt,
fontosabb, mint amiért megkötötte,
összefogja múlttal a jövőt.
Szorít könnyező emlékeket, melyeknek
elvarrta szálát a mosoly,
megbékélt már itt - a földi létben -,
együtt a menny és a pokol.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18663

Kabosa Rémon:

Mama

 

Ha fehér kötényét felköti,
elővesz lisztet, mérleget,
és öreg szemüvegén át
egy régi füzetet nézeget,
melybe a számtalan receptet
sok-sok éve írja át,
már érzem a készülő
finom sütemény illatát.

 

Ha kis dobozában a gombolyag
elfogy lassan két tű között,
meleg zokni vagy pulóver
lesz, amit nekünk kötött.


Egyet-egyet a csillagokból is
- ha kérjük - kivesz,
ha ezt hallja tőlünk, hogy:
Mama...
Mama, kérlek!
Mama, légy szíves!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18662

Kabosa Rémon:
Az én anyám

 

Az én anyám csendes nyugodt, szelíden szerető jó anya,
amilyenből - tudom - sok százezernyi él és szeret,
félt, dédelget s aggódva felnevel
egy-egy lányt, fiút, úgy, ahogy
anyám teszi, ahogy ő nevel
szelíd mosollyal, kedvesen.


Az én anyám lelke erős, de nem nyel le büszke könnyeket 
- mit az öröm hív elő -, ha magához szorít
úgy, mint más anya teszi ezt
egy-egy boldog ünnepen
ő is pont olyan büszkén könnyezik
- lágy szívvel, boldogan -, ő is így teszi!

 

Az én anyám karja erős, törékeny válla nem remeg
temérdek súly alatt,
melytől összeroppanna a büszke férfitest
és jajgatva futna el,
de ő, mint sok-sok más anya,
csak nevet és úgy tesz, mintha éppen játszana.

 

Az én anyám aggódva figyel,
ha úgy látja, más vagyok, ha valami bánt,
vagy csak úgy, elmerengve éppen hallgatok.
Félt, mint minden más anya,
de bölcs mosollyal hagyja csak
megérni bennem minden titkomat.

 

Az én anyám mégis más, mint a többi százezer!
Az enyém szebb talán vagy éppen kedvesebb?
Az enyém jobban rám figyel, többet elvisel,
szemében csillogóbb a fény, ha rám nevet,
és úgy, ahogy az én anyám szeret,

úgy senki, senki nem szeret!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18661

Leleszi Balázs Károly:
Anyám összekulcsolt keze

 

Anyám összekulcsolt keze
van előttem,
az imádságra, hitre és szeretetre
épített egyszerű élet
komolysága.

 

Olyan világ ez,
amit Jézus hirdetett egykor
a Boldogság hegyen.
Anyám alázatos, küzdelmes,
önfeláldozó élete
egyengette utamat a mennybe fel.

 

Hiszem,
ha Isten egyszer majd kezeibe
gyűjti a csillagokat,
anyám élete lesz
köztük a legfényesebb csillag.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.04 0 0 18660

Adamis Anna:
Arra születtem...

 

Arra születtem, hogy kisgyerek legyek,
Anyám mellett játsszam hosszú éveket.

 

Arra születtem, hogy felnőtt is legyek,
S megértsem a szóból, azt, amit lehet.

 

S végül arra jöttem én e világra,
Hogy hinni tudjam, nem vagyok hiába.

 

Arra születtem, hogy megszeressenek,
S megszeressem én is azt, akit lehet.

 

Arra születtem, hogy boldog is legyek,
S tovább adjam egyszer az életemet.

 

S végül arra jöttem én e világra,
Hogy belehalnom se kelljen hiába.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18659

Leleszi Balázs Károly:
Szívére ölelte az emberiséget

 

Elhagyatottságát suttogta az égboltozat…
Péter feje körül fel-felparázslottak az ajkak,
a fogoly hátán a katonák gúnyos ütései csattogtak,
és e bongó zsibongást, már harmadszor
szakította félbe a kakas fanfárja.
A nagytanács gesztikulálva zsinatolt,
Pilátus flegmán ráloccsantotta kezére a vizet,
aljnép Barabással koccintott,
s a fogdmegek kinyújtóztatták a keresztet.

 

Iskáriótes Júdás, akit elcsábított
a szemfényvesztő, aléltan a melegtől, egy vadolajfa
lócán, az infláció várhatóságáról elmélkedett,
a város ingyen cirkuszt szimatolt,
és a megriadt énekesmadarak elhallgattak,
szárnyaikkal törülték le verítékük vízgyöngyeit.
A százados megrendülten cövekelt
a kereszt mentén, míg pityókás beosztottjai, a déli
sötétben, az elítélt köntöséért kockát vetettek.

 

Az Atya, a nem-láthatóban,
a nagy fehér trónon ült és megrendülten nézett le
alkotására a földre, majd így szólt a mozdulásra
kész fénypáncélzatú angyalsereghez:
„Ha keresztre feszítik az én szerelmetes Fiamat,
akkor az Ő vére lesz majd vétkeikre a kegyelem.”
…És ekkor egy véres, töviskoronás,
átszegezett kezű Ember, emelkedő zuhanásban,
szívére ölelte az emberiséget.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18658

Parancs János:
Ismét a tavasz

 

A jószagú levegő. A csicsergő,
a csivitelő, a füttyögő madarak.
Az opál ég alatt a könnyű pára.
A tavaszi napsütéstől kótyagos,
cikázó rovarok, lepkék, bogarak.
Kibuknak a földből a füvek, a csírák,
tündökölnek és illatoznak az ibolyák,
az ismeretlen nevű, apró virágok.
Erjed és pezseg újra a természet,
ki tudja hanyadszor, hány ezer éve,
hogy kihordja és világra szülje
az esélyt, a folytatás reményét legalább.
Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé;
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18657

Zelk Zoltán:
Csilingel a gyöngyvirág

 

Csilingel a kis gyöngyvirág.
fehér a ruhája
meghívja a virágokat
tavaszesti bálra.

 

Öltözködik az orgona,
lila a ruhája,
kivirít a kankalin,
a szegfű és a mályva.

 

A vadrózsa rájuk nevet,
bolondos a kedve,
a rigó is füttyent egyet:
hej, mi lesz itt este!

 

Táncra perdül a sok virág,
illat száll a légben,
őrt állnak a gesztenyefák,
illemtudón, szépen.

 

A szellő is megfürdik
a virágillatárban,
s arra ébredünk fel reggel:
napsugaras nyár van.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18656

Devecseri Gábor:
Őszibarackvirág

 

Őszibarackvirág
püspökszínű szirma
mintha álmaimra
szentbeszédet írna,
földi szentbeszédet,
eget nem hazudva,
sem égre, sem földre,
csak azt mondva újra
szép kenetes hangon,
hogy ami van, az van,
legyek áhítatos
minden pillanatban,
tiszteljem a létet,
élvezzem a szépet,
érezzek már minden
szóban szentbeszédet
s az eső zajában,
s a fűben, s a fában,
madarak tavaszi
barbár imájában
és az ő ünnepi
szirom-lilájában.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.05.02 0 0 18655

Reviczky Gyula:
Május

 

Az ifjúság bájos vidéke
Tele van napfénynyel, virággal,
Himbálják illatos fuvalmak,
Bezengi csattogó madárdal.
Derűs ábránd, álom, reménység
Szór pazarul fényt, illatot.
Nem látni ottan ködöt, árnyat,
Csak a bimbófejtő napot.

 

Te, ki megújulsz minden évben,
Természet ékes ifjusága,
S egyforma bűbájjal mosolygasz
Bíborra és daróc-gúnyára:
Gyönyörű május, szívdobogva,
Vidáman hadd köszöntselek!
Nekem is illatoz' virágod,
Rám is sugárzik kék eged.

 

Napodnak hulló tiszta fénye
Hevíti az egész világot.
A mi csak kedves, a mi bűvös,
Pajkos szeszéllyel mind kitárod.
Minek zománcot nem te adtál,
Elveszti illatát, színét.
Te vagy a művészek művésze,
Te az örök költői szép.

 

Virágokat hullatsz a földre,
Ha tomboló vihar megingat;
És hogyha sóhaj kél szívedből:
Az is csak édes, langyos illat.
Emelt homlokkal, könnyü szívvel
Vivhatja az a lét-tusát,
Kinek harczára te mosolygasz,
Gyönyörű május - ifjúság.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.19 0 0 18654

Köszönöm, kedves Szomorúfűz!

 

Én is kívánok neked és mindenkinek áldott, békés húsvéti ünnepeket!

 

* * *

 

Előzmény: szomorúfűz (18653)
szomorúfűz Creative Commons License 2014.04.19 0 0 18653

Békés, boldog Húsvéti ünnepet kívánok Mindannyiótoknak! 

 

 

Ligeti Éva /Leka/

Húsvétkor

 

Selymes füvet szél ringatja
Lombos fa fejét ingatja
Mezőn virág tarka-barka
Bársonyba bújt minden barka

Húsvétkor már jácint köszönt
Kóstolgatja a fényözönt
Nárciszokat Nap csavarja
Szellő tánca nem zavarja

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.17 0 0 18652

Kányádi Sándor:
Nagycsütörtökön

 

nagycsütörtökön már kora délután odébbállnak
a vacsorát már ki-ki a maga nem föltétlenül
családi körében költi el nagycsütörtökön
már kora délután meglép aki csak teheti
nincs idegünk már a közös szorongáshoz
a közös de a külön-különi megszégyenítéshez
sem a kálvária a kivégzés ceremóniájához
ha legalább élőben menne mint minden este
a megváltott és meg nem váltott világ
minden híradójában latrok százai ezrei
mentődnek föl naponta pilátusok légiói
mossák a kezüket nyilvánosan és közben
elégedetten mosolyognak bele egyenesen a
kamerákba csak az üzenetrögzítőkre hagyat-
kozhat nagycsütörtökről nagypéntekre virra-
dólag a megváltás dolgában bizonytalankodó
ki kell hétvégéztetni a fejekből az áldozat-
hozatalnak azt a deprimáló hogyismondjákját
ki kell hétvégéztetni no szia majd húsvét után
locsolkodni ugyan már kinek van ebben a mai
rohanó világban divatjamúlt a folklór
a föltámadást hétfőtől kezdve mindenki már
csak magának reméli

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.17 0 0 18651

Mezey Katalin:
Nagycsütörtök, nagypéntek

 

Nagycsütörtök, nagypéntek,
arcomig érő bánat,
szabadságom tört virága,
van-e húsvét utánad?

 

Bomló gesztenyelevél
tornyos bimbójával,
szárnyát vállasan húzó,
felröppenő madárraj.

 

Jaj, mit ér az ifjúság,
ha önmagába fullad!
Füzéres, fényes nyírfa,
én téplek, csak tékozollak.

 

Nagycsütörtök, nagypéntek,
arcomig érő bánat,
szabadságom tört virága,
van-e húsvét utánad?

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.17 0 0 18650

Dsida Jenő:
Nagycsütörtök

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.13 0 0 18649

Kárász Izabella:
Jézus bevonulása Jeruzsálembe

 

Betfágéban még szavát sem hallották,
Jeruzsálemben már könnye pereg,
pedig körötte virág hull, s az élet
ujjong: királlyá teszi a sereg.

 

A megfertőzött templom már haragját,
korbácsütését váltja ki, pedig
virágvasárnap van, és itt a fényes
csoda-nap: Jézust ma ünnepelik!

 

Mily messze is van Tőle ez az ünnep!
Nyitott kapu… de nyitott szív sehol?!
Mindennél több, a szép szavaknál drágább
Jézusnak, ha szív nyílik valahol!

 

Virágvasárnap! Nyisd ki hát a szívek
zárt kapuját, hogy győzelmes szavad,
hozsannázásod, virágesőd tessék
Jézusnak, amíg csendben áthalad.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.13 0 0 18648

Virágvasárnap van...

 

*

 

Sági Erzsébet:

Békében Istennel

 

Életemről döntesz,

elfogadom utam.

Volt, hogy lázadoztam,

tiltakoztam, Uram.

 

Veszteségeimet

számon kértem Rajtad,

bölcs nyugalommal

tombolásom hagytad...

 

Múló évek hoztak

mind közelebb Téged.

Ma már tudom, egyszer

színed elé lépek.

 

Addig is köszönöm,

hogy életet adtál,

esésemből mindig

talpra állítottál.

 

Botladozásokkal

haladok utamon,

célom változatlan...

Hozzád kell eljutnom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18647

József Attila:

VIRÁGOS

 

Virágos fák közt ballagok,
Feleségemhez ballagok,
Kinő a földből már a nyár,
Feleségemmel vár a nyár.
Fényekkel ott a küszöbön,
Szívemmel ül, mint küszöbön,
Komoly örömmel énekel,
Erős urának énekel.
"Neveltem kövem patakon -
Ne bujdosódj már patakon -
Csobogott nap mint nap a víz,
Tiszta már kövem, mint a víz.
Sokat kerested, tiszta vagy,
Tornyunkat rakni való vagy;
Lakom szivedben, én uram,
Gyere már haza, én uram."
Hivj csak, hivj, kedves, én megyek,
Zászlókkal, zenékkel megyek,
Mikorra kedved könnyet ér,
Akkorra urad odaér.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18646

József Attila:

A RÁK

 

Nagy, ezüst halak árnyéka suhan a korállok fölött,
Elhozzák nékem barnuló szined, gyönge fövényen lebeg tova,
Megérinti a fáradt csigákat s azok csöndesen elalusznak.
Én még sokáig figyelem a meduzák átlátszó világosságát
S erős ollómmal utat vágok a moszatok közt, csengő karikák röpülnek
föl a tiszta vizben -
Amerre a legszebben csillog,
Arra gyere.
Sok akart dolgaimban néha
Kis beteg csillagot nyujtok föl én a sugaraknak:
Jól gondolj rám te is és ügyelj,
Kertedben, hol a kagylók már nyitott szárnyakkal virágzanak.
Páncélom erős áramok sodrában keményedik,
Pirosságát legjobban te érted -
Kék virágállat fénylik hátamon:
A legfehérebb kavicsnál várlak...
- Hullámok, szaladjatok gyorsan a dombról!
A virágállat bő, lobogó szirmai közé
Kövér falatokat hadd adogasson magosra
A rák.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18645

József Attila:

ÉRTED HARAGSZOM, NEM ELLENED

 

Mikor fölkél a nap,
a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat,
ne bántson téged az én haragom soha, kedves.
Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem,
az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,
és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát.
Szerszámok égi viharába
csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.
Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok,
ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád,
vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat,
végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel
elhoznak lassan az ágyadig.
Érted haragszom én, nem ellened,
nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban,
erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18644

Neked is szépet, Pannika!

 

A Költészet napja tiszteletére...

 

* * *

 

József Attila:

JUT MOST ELÉG VIRÁG

 

Ha ki erős ember, erős az ő dolga,
vagyok én a magam búsultató dolga.
Kaszát kalapáltam s vittek háborúba,
menjek hát, kaszával, menjek háborúba.
Erős az én szívem s vagyok éhes, rongyos,
nem akarok lenni én már éhes, rongyos.
Inkább akarok csúf, tapodott holt lenni,
méginkább új rendben sorsom ura lenni.
Csúf halottak sírja kivirágzik szépen,
csúf halottak sírja csak besüpped szépen.
De ki győzésig élt, följebb jut virága,
szabad szeretőknek eljut a virága.
Jut most elég virág majd a szabadoknak,
tetszik is akkori finnyás szabadoknak.
Tetszhet is: ma harc az igazoknak rendje
s igazok harcának győzelem a rendje.

 

Előzmény: Pannika127 (18643)
Pannika127 Creative Commons License 2014.04.11 0 0 18643

Szép napot mindenkinek!

 

JÓZSEF ATTILA

SZOMORÚFŰZ

 

Lábonjáró szomorúfűz,

Hivesség csal, hivesség űz,
Hivesség űz, hivesség csal,
Ez patakkal, az meg faggyal.

 

De patakra nem találok,
Mindenütt csak fagyot látok.
S patak kéne, napfény kéne,
Lehevernék az ölébe.

 

Megduzzadnék, mint a többi
Szerencsésebb erdőföldi.
Virágoznék, mint az égbolt,
Ha a kakas kukorékolt.

 

Bokrok előtt alázkodok
Csillagokhoz fohászkodok:
Hé csillagok, jó csillagok,
Patakra már hol akadok?

 

Leveleim, vigasságom,
Nem ér utól bolygó lábom:
Elhullajtván vigasságom,
Marad a szomorúságom.

 

 

 

1924. ápr. 16.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18642

Fazekas Miklós:
Erdőtjáró

 

Léptem alatt aranybársony,
Avar zizzen a vadcsapáson –
Halott nyárban gázolok, fázom –
Nagyon egyedül vagyok.

 

Fényért kiáltanak – félve - a fák,
Csodára várnak? Hisz maguk is csodák;
A fény csodái, a nyár csodái,
Nyár-királylány aranykoronái.

 

Vélem szembe emlékek jönnek,
Némelyek mosolyok, mások fájó könnyek -
Miközben tekintetem rajtuk tartom,
Lassan közelít ezüstös
Alkonypartom…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18641

Erdélyi József:
Néma imák...

 

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
kék katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

 

………………………

 

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán, hogy „Mi Atyánk”
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
míg az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18640

Cseh Katalin:
Csöndvirág

 

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

 

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18639

Bőhm András:
Panaszos dal

 

Csillag szerettem volna lenni,
üresség lettem, fénynyelő;
szépség bolondja, napimádó,
sólyom-vágyakat röptető.
Asszony, tavasz, zene, virágok;
utak, erdők, kutyák, lovak,
lombsuhogásos holdas esték
mind a kereszttől oldanak.
S ha gyúl a szív s száraz ajakkal
a szépség borát szomjazom,
jaj meg nem szánnak, kikacagnak:
csak Istennél az irgalom.
Megpendített mint húrt az ujja,
és játszanom kell, játszanom.

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!