Budai 25 Kelet
Hűvös reggel hívogató napfény az ablakomon. Ébredek, még alszik minden de bennem már nyugtalankodnak az érzések. Milyen lesz újra útra kelni, újra megtapasztalni a varázst.
Az idő szűkössége miatt a Budai - hegységet választottam úticélomnak. Nem szeretem ezt a vidéket, mert zajos, koszos, beépített, de mégis van benne valami szép. Valami elérhetetlen, valami olyan érték, amit becsülnünk és szeretnünk kell.
Szépjuhásznén kevesen vannak, negyed 9, még kicsit hűvös van, elkel a pulóver. Egyedül indulok, mindjárt az elején egy kis emelkedő, ez jó bemelegítés volt. Fent a Kaán Károly - kilátó, falán egy tábla figyelmeztet mindenkit a modern ember idiótaságaira. A kilátás gyönyörű, látszik szinte az egész hegység, egyszerűen nem akaródzik lemenni innen. Az idő sürget engem is tovább. Tovább, egészen a végső értelemig.
városi környezetbe érek, Hűvösvölgy, csak minél gyorsabban menekülni innen. Jöjjön az a híres Újlaki - hegy. Útközben megéhezem, egy kis pogácsa jól jön. Jön a meredek, izzad az ember homloka, tenyere mig felér. Aztán újabb csodás panoráma, a hófehér sziklák tetejéről. Alattunk látszik a város, szinte egész közel, ha kinyújtom a karom, el is érem a Gellért - hegyet. Túloldalt pedig látszik már túránk végcélja a Nagy - Szénás.
Kis ereszkedő, majd szintút a Virágos - nyeregig, ez már a Zöld 20-ról ismerős. Pecsét, majd indulás tovább, Óbuda felett, a Naszályt is látni vélem, jó erdei illat kísér. Keresztezem a Zöld 20 útvonalát, a meredeknél. Visszaemlékszem miket szánkáztunk itt lefelé Erchegyiával ( ő szó szerint), meg Morcsival. Most nyoma sincs a csupaszságnak minden zöld, minden az életről álmodozik.
Solymár szélére érek, ez is a zöldről ismerős, de most szerencsére elkerüljük a falut. A Jegenye - völgy pedig maga a gyönyör legnagyobb extázisa. A vízesés csodálatos, legszívesebben órákig elhallgatnám a csobogást, de telik az idő, és lassan ugye jön a frissítőállomás, amit már nagyon várok.
Aztán odaérve kicsit elszomorodtam. Jó volt a zsíros kenyér, meg hagymát is kaptunk, de azért egy kis ital elkelt volna ám a hagyma után. Egy pohár üditőt irt az itiner is, addig egészen jó volt a szervezés, az útvonal, az itner is jó volt, követhető ( a térkép viszont felborzolta a hátamon a szőrt), nem tudom ilyennel miért kellett elrontani az egészet. Gondolom kicsit megnőtt aznap a Shell kút ásványvizeladási forgalma.
Na, mindegy nem zsörtölődöm, nem való az nekem. Inkább tovább, kicsit jellegtelenebb tájon, majd átváltok a kékre, lassan Nagykovácsi szélére érek. Újabb pecsét, a Zsíros - hegy alatt.
A Zsíros - hegyi romoknál tündérszemű Povyagi várt rám. Ezúton is köszönöm hogy megvárt, nem tudom hogy szándékos volt e, de jólesett. Igérem, egyszer meghálálom.
Együtt kezdtük el a nagy - szénási kapaszkodást. A táj egyre jobban feltárul, előttünk a Pilis teljes vonulata kirajzolódik, hátul a Kevélyek, előttünk a Pilis tömbje, a Kesztölc fölötti hegyek, arrébb a Dorogi - medence, felette a Nagy - Gete. Itt is úgy elidőzne az ember, de most nem lehet, sietni kell, lassan vége a túrának, egy szép kalandnak. Megkapom a kitűzőt, az emléklapot, majd még elidőzünk kicsit a Nagy - Szénáson, belélegezve a táj lehelletét.
