Barátocskának felajánlottam, hogy ha szeretné hozzánk költözhet, és én grafológiából még csak 8 könyvet olvastam, de vállalom, hogy segítek felkészülni a vizsgáira...
Én is lítiummal kísérletezem a dokim teljes odaadását élvezve, és csak a legjobbakat mondhatom...
Leszámítva a plusz tíz kilót, nekem bejött.
(Azt azért hozzá kell tennem, hogy a dózis olyan mint a hold...
változó,
de én nem számítok, mert lány vagyok, és a belső hormonális viharok... különösen az én változó koromban nagyon is tarkítják a képet. Amúgy a dokim velem együtt nagyon optimista.)
Tényleg jó, hogy eljöttél. Kicsit aggódtam, hogy nem ijesztettünk-e el a sok dumával, vagy nem érezted-e kirekesztve Magad, mert elég csendben üldögéltél. De ezek szerint nem. Egyébként nekem is vacak nap volt a hétfő, a találkozó viszont feldobott. A trolin hazafelé teljesen felizgattam magam az égőkkel feldíszített körút láttán. Vadul hívtam a páromat, hogy beszámoljak neki a látványról, na meg a teliholdról. Másnap mondja mosolyogva, hogy na, akkor megint volt a csodálatos és szörnyű élmények közül egy csodálatos. :-)))
Szerintem elég feltűnő voltál és tényleg sokat beszéltél, szinte provokatívan rögtön beavattál néhány családi dologba, de azt gondolom, hogy ez az a társaság, amibe ez belefér. Nekem azért is jó, ha a topictagokkal találkozom, mert "az enyéim" között vagyok, ahol nem kell végre kakukkfiókának éreznem magam.
Örülök, hogy pozitív élmény volt. Sokszor eszembe jutottál azóta. Mondtad, hogy nincsenek barátaid. Azt nem ígérhetem, hogy itt életre szóló barátság(ok)at kötsz, de azért kezdő lépésnek nem rossz, ha van egy társaságod. Attól nem kell félned, hogy túl sokszor lenne jelenésed, mert ilyen össztopictali néhány havonta van csak.
Nyuszi vállalta a pénztárosságot (ő volt az a hölgy, akiről nem találtad ki, hogy kicsoda, pedig súgtunk, hogy unokái is vannak már), szóval őt kérdezd. Ha keveset fogyasztottál és mindenki hagyott borravalót, akkor még az is lehet, hogy nem ütközött ki a hiány.
egy modern protokollban sem talalhato meg mar igazabol
:o Olyan protokollt még nem láttam, amiben ne lenne benne. Pl. a nemrég emlegetett TIMA-ban "1b" helyen van a Zyprexával együtt. Tehát első vonalban, de zárójelben. A 2005-ös revízióban sorolták hátra mindkettőt. A Tegretolt az említett enziminduktor hatása, a Zyprexát pedig metabolikus hatása miatt. Magyarul utóbbitól híznak az emberek, mint a gép.
itt sem hasznaljuk(kulföld)
Magyarországon széles körben használják. Viszont itt a valproátot írják fel nagyon ritkán. USA-ban, amennyire meg tudom ítélni, fordított a helyzet.
Én meg néha elsőre túlságosan kiadom magam, hogy elriasztom az embereket. Vagy ha nem olyan hangulatban vagyok akkor nem, de volt rá példa hogy de, és volt hogy a barátaimnak kellett rámszólni. No azért is szoktam néha megkérdezni, hogy elejét vegyem, mielőtt elszalad a ló, a memóriám meg annál rosszabb minnél többet dumáltam - Kb tényleg alig emlékszem mit össze beszéltem. Az egyik haverom mondta azt hogy: "Te kibeszéled az embert a cipőjéből". Persze gyakorlom a visszafogottságot is, néha kész kínszenvedés befogni.:) néha meg persze alig birok megszólalni (aztán ha mégis, akkor meg hirtelen azt gondolom, hmm igen mégis jobb volt amíg nem szólaltam meg:) ).
Húú! Ilyenkor szoktam kijavítani azt, aki ilyet mond, hogy: valójában nem. Nem vagyok kedves, legföljebb azt láthattad. Szokásuk az embereknek (feltételezhetően: is) a jó arcukat mutatni másoknak, először (ha van hozzá erejük), de a látszat ezúttal is csal. A valós, tartós környezetemben nem vagyok olyan kedves, amilyennek - ezek szerint - látszottam. Nem nagyon szoktam másokkal törődni. Inkább önző vagyok. Ez az, ami belül van. Nem vagyok rá büszke, de már megszoktam, és 'tudom', hogy nincs már visszaút. A sok év megváltoztattot, amit magányomban töltöttem, egyedül szenvedve. Lehet, hogy régen kedves voltam, de ennek már csak a csonka maradéka van meg; olyan, mint pl a programozásban egy 'osztály', vagy változó deklarációja. Maradt a deklaráció, tartalom nélkül. Talán ezt a maradékot láttad. Azt mondtad, hogy mindenki jó akar lenni, kiskorában, aztán így vagy úgy (mellé)sikerül. Ebben (se?) én se különbözök másoktól. Remélem, nem bántó az, amit mondok.
Majd én megmondom mi a ciki! Az igazán ciki az, hogy én pl. a nagy rohanásban meg lányos zavaromban lazán eltávoztam fizetés nélkül... Na ez a ciki. Remélem nem okozott gondot. Kivel tudnám elintézni ezt a restanciát? Mikor leesett, jól elszégyeltem magam, de ez már nem sokat segít. Mindenkitől bocsi!
Szerintem jópofa volt a dorombozásod és kimondottan jól elbeszélgettél Adrival főleg. Szóval nem értem az önostorozásodat. A történetből az a tanulság nekem, hogy túlságosan kritikus vagy magaddal.
Én is jól éreztem magam, pontosabban, elégedett vagyok az eredménnyel (azaz, ott voltam, tudtam beszélni, hallgatni), mert nem mindig voltam jól, mivel szoknom kellett a társaságban levést, régen voltam ilyen szituban. Az az igazság, hogy egy időre ki is éltem a társaság (általános értelemben) utáni vágyam; e-vagyok, mint a befőtt, sőt most ezekben a pillanatokban tökre jó kedvem van. A félreértés elkerülése végett: tehát, pozitív élmény volt összességében a találkozó, de nekem viszonylag alacsony a társaság utáni igényem (általában).
nos ezt tudom.otthon sosemhasznaltam(na jo 1-2alkalomal)egy modern protokollban sem talalhato meg mar igazabol, itt sem hasznaljuk(kulföld)es a protokoll messziröl kikeruli.biznyos estekeben, esetleg szoba jön
Nem az a ciki, hanem néha amiket kifecsegek, meg ami eszembe jut kijön a számom, aminek mondjuk nem kéne, túlságosan tolakodó vagyok, leoltok embereket, nem hagyok mást szóhoz jutni, nem figyelek oda mit mond a másik, esetleg saját magamről is önégető tényleg ciki történeteket kifecsegek.
A villamoson röhögés nem ciki, velem az történt egyszer hogy egy értekezleten említették hogy az egyik kolléga azt írta le a cikkbe hogy "az intel nagy fejszébe vágta a fejét" - már ott is nagyon röhögött mindenki, de aztán megyek haza a metróval komor arccal tömegben és egyik pillanatról a másikra úgy röhögök hogy majd összerogyok - de miért lenne ciki? - én legalább jól érzem magam, a többi ember legfeljebb azt hiszik befüveztem, vagy hülye vagyok, esetleg hogy eszembe jutott egy vicc (sőt a nevetés ragadós, pár ember mindig elmosolyodik vagy látszik hogy nevetne ő is de erővel elnyomja). Vagy ha valaki hangosan viccet mesél a buszon, a többi ember aki hallja és nem mer nevetni pedig majd kirobban belőle, csak ezzel egyértelművé tenné hogy hallotta, és olyan érzése van mintha ő lebukott volna hogy hallgatózott és ez illetlen lenne.
Nagyon szakszerűen csinálja a dokid, csak apránként növeli a dózist. Viszont ne legyél csalódott, ha nem hat, amíg el nem éred a napi 100-200 mg-ot. Citalopramot mióta szeded?
Depresszió ellen nem hatásos, az biztos. Viszont hatékony antimániás szer. Ami a legzűrösebb benne, hogy aktivál számos enzimet a májban és így számos anyagot gyorsabban bont le a szervezet, ami mindenféle komplikációkat okozhat, ha más gyógyszereket is szed mellette valaki.
Hányszor kell még neked elmondani, hogy nem volt semmi ciki! Aminap 2 barátommal a villamoson iszonyatosan bekattantunk, röhögőgörcsöt kaptunk és kb az egész villamos minket nézett, a végén már azt se tudtunk, min nevetünk...na az ciki volt :)
