Róma-szenvedély topik mellékleteként nyitottam ezt a topikot, hogy minden, ami reptérről bejutás, buszjegy és RomaPass, szállás és hasonlók itt legyen. Az összes infó részletesen megtalálható a http://roma-szenvedely.eu/ oldalon is. Az "őstopik" így remélhetőleg megmarad azon témáknak, melyek Róma történelméről, felbecsülhetetlen kincseiről és a Róma iránti szenvedélyről szólnak. Ha itt megtudtál minden gyakorlati tanácsot, nézz be oda is, hogy megtudd, más mit szeret Rómában.
Második napunkon az olaszok legkedvesebb népi játékába, az országos közlekedési sztrájkba csöppentünk bele, bár első ránézésre ez nem is volt olyan nyilvánvaló.
Reggel, az utazás fáradalmait kipihenve, nem túl korán keltünk. Laza készülődés után elindultunk a tőlünk kb 500 méterre lévő Parco degli Acquedottiba. Erről sokmindent nem is tudok mondani, egyszerűen látni kell. Nagyon vártam ezt a programot, ennél jobban tán csak a Via Appiát. Az élmény minden várakozásomat beváltotta. Csodálatos környezet, hétágra sürő nap, végtelen nyugalom.
Csavarogtunk kényelmes tempóban, mindent alaposan megnézve, olvasgatva a tudnivalókat. Ezzel el is ment az egész délelőtt, de ráértünk, nem siettünk sehová.
Mikor a gyomrunk jelzett, elindultunk a bevásárlóközpontba, ahol feltankoltunk minden földi jóból és otthon alaposan beebédeltünk. Jöhetett a sarki bárban az elmaradhatatlan kávé, majd megcéloztuk a Cinecitta stúdiót, ami szintén kb 500 méterre volt tőlünk.
Itt legalább egy kis hasznát vettem a mai napon amúgy teljesen hasznavehetetlen bérletemnek, a beugró árából 10% kedvezmény járt, ha meglobogtattam. Nem akartunk a vezetéses túrán résztvenni, csak a kiállítást néztük meg. Valószínűleg rossz döntés volt, mert olvastam, hogy a vezetett látogatás elég jó, viszont maga a kiállítás egy kalap szamócát sem ér, ehhez képest a 10 eurós belépőt elég borsosnak érzem. Azért hősiesen végignéztük, de az élmény abszolút felejthetőnek bizonyult.
Miután láttuk, hogy folyamatosan közlekedik a metró, kifelé jövet megkérdeztem a metrókijáratnál szolgálatot teljesítő sárga karszalagos embert, hogy akkor most mi is van. Szokásos olaszos kézmozdulatok kíséretében magyarázta hosszasan, hogy minden teljesen bizonytalan, talán kérdezzem meg lent az aluljáróban a metrószemélyzetet. Metróba le, személyzet megkeres, válasz nagyon kedvesen, de ebben az esetben is ugyanaz. Az, hogy most jár, nem jelent semmit, bármikor bármi történhet.
Tudtuk, hogy délután 5-től 8-ig minden járni fog, tehát eljuthatunk a múzeumba. De mi van, ha utána leáll a metró? Folyamatosan sasoltuk a neten az ATAC honlapját, persze onnan sem derült ki más, csak mindig a pillanatnyi helyzet. Hosszas tanakodás és egyeztetés után annyiban maradtunk, hogy nem kockáztatjuk meg az elindulást, amit mint később kiderült nagyon jó döntésnek bizonyult, ugyanis este 8-kor leállt a metró és el sem indult többet másnap reggelig.
Az egészből annyi következtetést vontam le, ha legközelebb valahová méregdrága pénzért előre foglalok jegyet, akkor annak a közelében keresek majd szállást.
Mit tehet ilyenkor az ember? Visszaballagtunk a vízvezeték parkba és újra bebarangoltuk az egészet. Végre valahára sikerült tetten érnünk a kis papagájokat is, amint nagy csapatokban és igencsak hangosan röpködtek a csodálatos fenyők közt. Sikerült kis kitartással lencsevégre kapnunk őket.
Munkaidő leteltével egyre többen és többen választották a kikapcsolódásnak a parkban eltöltött formáját. Babakocsikat tologattak, kutyákat sétáltattak, futottak, egy ember megpróbált egy kát fa közt kifeszített kb 30 méter hosszú kötélen egyensúlyozva végigmenni, de a viszonylag erős szél a kötél közepe táján mindig lefújta.
Ezúttal benéztünk a San Policarpo templomba is, de sem kívülről, sem belülről nem tartogatott semmi igazán említésreméltót. Egy elég minimalista, modern épület, semmi különös, de tájékozódási pontnak kiváló lehet.
Miután alaposan körbejártuk másodszor is a parkot, kigyönyörködtük magunkat, papagájokat fotóztunk, úgy döntöttünk, hogy hazaindulunk, jól rápihenünk a másnap esedékes Via Appia napra.
uhhh, nem szerettem volna. vitát generálni, es azt szerettem volna erzekeltetni, hogy elöre szólt, h. van, aztan vegul nem kellett fizetni, pedig airbnb foglalas volt. Nyilván túlozott de Pietro, és olasz.... :)
Hagyjuk Csécsét kibontakozni, hogy mit tett/vett a -56-bol a sztrájkos napon. ;-)
tuti hülyeséget beszélt. a jogosultságod azon a jogon jár, h. egy EU-tagország polgára vagy és rendelkezel állami eü. biztosítással (amit a kártya bizonyít).
Amúgy meg nem értem mi a baj azzal, ha ők mondják meg, hogy hová menj orvoshoz, illetve, ha ők küldenek ki orvost hozzád. Nyilván vannak orvosok, kórházak, akikkel szerződésük van, azokhoz kell menni. Ha külföldön vagyok örülök, ha nem nekem kell egy ismeretlen területen orvost keresgélnem.
EU kártyával arra az ellátásra vagy jogosult és annyi pénzért,mint az adott ország állampolgárai, melyben tartózkodsz.
Tehát ha Olaszosrszágban egy olasz egy foghúzásért 100 eurót fizet, akkor te is annyit fogsz, ha ez teszem azt neki nem kerül semmibe, akkor neked sem fog.
Normál utasbiztosítás esetében biztos attól is függ, hogy kinél kötötted. Én már hívattam a biztosítóval a gyerekemhez orvost külföldön, kb 1 órán belül kijött és nem kellett fizetnem, nem adott számlát, hanem a biztosítóval direktben rendezte ezt.
Na, ezt jónak mondod. :) Szerintem a témában a legtöbb hazai es külföldi tapasztalattal es infóval rendelkezik. Ráadásul mindig köt utasbiztosítást is. 5 vagy 6 nyelvet beszél, és hihetetlen sok helyen járt a világban.
Külföldre utazás előtt érdemes utasbiztosítást kötni, az EU kártya semmire nem jó. Ha arra számítasz hogy felmutatod és ingyen ellátnak akkor csalódás fog érni. Az utasbiztosítással is elég cécós, mert vagy ők mondják meg hova menj orvoshoz, vagy kifizeted, számlát kérsz és itthon kapod vissza az összeget.
Nem tudom, hogy mi a hivatalos szabály sem az olaszországit, sem a franciákét. Utóbbiaknal leginkább ismerősnel szalltam meg. Mindig eus kartyaval es utasbiztositassal indulok, azt gondolom az eleg szeleskort erint. Nyilván kozel sem mindent.
Elvileg a Városkasszába folyik az idegenforg. adó, es iratot masolnak. Kulisszatitkokba nem látok bele. :)
Egyebkent a Városkartyaknal is szó volt valamilyen sürgossegi vonalrol.
Egészségügyi sürgősségi ellátásra csak akkor vagyok jogosult, ha a szálloda jelent a hatóságok felé?
Lefordítva: az EU kártya csak akkor érvényes arra, amire az adott országban érvényes , ha jelentenek?
Ha ismerősnél szállok meg akkor nem érvényes? Vagy ha a reptérre megérkezve eltöröm a lábam és persze még el sem jutottam a szállodába?
Olaszországban mindig egyedül voltam. De Franciaországba, Németországba, Spanyolországba már utaztam útitárssal.
Mindig én foglalok, csak az én nevem, az én kártyaszámom adom meg. Ha a helyszínen valamit alá kell írni, akkor én írok alá. A többi személy vagy személyek lehetne bárki, a szálló nem ismeri a nevét vagy nevüket.
Amikor az útitársam Franciaországban perforált vakbéllel műtötték, ott sem volt megadva az ő neve, csak az enyém. Mégis érvényes volt az EU kártya, a magyar T B utalta a franciának a 3 millió ft-ot, nem a biztosító.
Igen, nekünk is 3,50 volt. A személyimről is azért kellett a fotó, mert minden adatot leadott a rendőrségen. Lehet, hogy mostanában jobban ellenőrzi őket az adhatóság és kevésbé mernek trükközni.
Azért nem a szenvedélyesen írok, mert ha felmerül valami kérdés a beszámolóval kapcsolatban, akkor azt is ott tennék fel, oda menne a válasz is és előbb-utóbb megint felhígulna. Na meg nem is vagyok én akkora ásza ennek a témának, hogy odavalónak érezném a beszámolómat.
Üdv. újra itthon. Látom, Tivoliba is eljutottatok. Várom a folytatást.
Legutóbb a bookingos foglalasra adott szamlara feltüntette s tulaj a napi 3,50 euro idegenforgalmi adót. A nyáron Trasteverén foglalt 2 ejszakára nem kerte tölünk az ujoncnak tuno intezo csaj. Pedig a tulaj a foglalasi adatlapon külön kitért arra, hogy ezáltal jelentenek minden turistat a hatosagok fele, es igy szerzunk jogosultsagot egeszsegugyi surgossegi ellatasra. Miert nem a szenvedely topicba írsz?
Október 22-én indultunk 15.10-kor a Keletiből és bécsi átszállással 23-án 9.22-kor, menetrend szerint, percre pontosan érkeztünk a Terminire.
A vonatúton fülkénket 4 spanyolul beszélő, valószínűleg Dél-Amerikai hölggyel osztottuk meg, tipikus bővérű-bőbeszédű latinos csapat voltak, megterítettek, szendvicseket csináltak nekünk is, viccesen kicsit kokettáltak a kamaszommal, de nem sok sikerrel jártak nála.
Érkezéskor, hála Jankának, nem kellett bérletvásárlással vesztegetni az időnket, azonnal metróra kapva megcéloztuk a Subaugusta metrómegállónál lévő szállásunkat, ahol 10.15-re beszéltük meg a lakás tulajdonosával a találkozót.
Bár a Termini bugyraiban elég sokáig lehet bolyongani, de kényelmes tempóban még így is 10 előtt Subaugustánál voltunk, így a szállás elfoglalása előtt az időbe még belefért egy jó kávé is a sarki bárban, ahol, mint a környéken mindenhol, még mindig csak 80 centet kellett fizetni ezért a hihetetlen zamatú, életmentő nedűért.
10 perccel 10 után a tulajdonos édesanyja futott be a kulcsokkal, mondta, hogy a lánya éppen dolgozik (gimnáziumi angoltanárnő), de a délután folyamán majd valamikor beesik ő is, előtte majd telefonál.
Így aztán ½ 11-re el is foglaltuk a kis lakást,amely 9 napig volt ideiglenes otthonunk. Maradéktalanul elégedettek voltunk vele.
Gyors bevásárlás a kb 300 méterre lévő Cinecitta Due bevásárlóközpont szupermarketjében, kipakolás, ebéd, rövid pihenő.
Mivel a másnapi sztrájkkal kapcsolatban semmi biztatót nem sikerült kideríteni, így délután elmetróztunk a Vatikáni Múzeumokhoz, hátha sikerük módosítani péntek esti foglalásunkat.
Bár valóban mindenki nagyon-nagyon segítőkésznek mutatkozott, mégsem jártunk sikerrel. A múzeum elektronikus foglalási rendszere nem képes egy speciális program jegyét sima jegyre váltani.
A következő péntek esti (egyben ebben az évben utolsó) programra tudtunk volna átfoglalni, de az nekünk már sajnos nem volt megfelelő, hiszen akkor indultunk haza.
Hiába mondtam, hogy nem kérem vissza a két program árának különbözetét, a rendszer semmiképp nem tudta megérteni, hogy mit akarunk.
Így történt, hogy nem voltunk végül a Vatikáni Múzeumokban, de tényleg nem bánkódom miatta. (Na jó, az 56 euró azért kicsit fáj.)
Kínunkban röhögve elindultunk megnézni tüzetesen a Ludus Magnust, ami eddig mindig kimaradt, pedig egy egészen kis terület, belépő sem kell hozzá, ráadásul legalább 15-ször elmentünk már mellette anno.
Este nem túl sokáig kóboroltunk a városban, fáradtak voltunk az utazástól, így viszonylag hamar nyugovóra tértünk,de előtte még fogadtuk kies lakunkban a tulajdonost, aki értekezletről rohanva kb este 9-kor esett be.
Mivel a hölgy teljesen hivatalosan adja ki a lakást (ó igen, ilyen is van ám Olaszországban), így kifizettem az idegenforgalmi adót, lefotóztuk a személyimet, megbeszéltük, hogy utolsó napon bármeddig a lakásban maradhatunk, odaadtam neki a kis magyar szuvenírt és már ott sem volt.
En most èrtem ide, a tegnapi 4 fok utàn neki kellett vetkeznem az itteni verofènyben. "Aggòdtam" az elektronikus bèrlet miatt, ha mindenàron azt akartak volna ràmsòzni. De a Tiburtina àllomàson az elso trafikban a hagyomànyos bèrletet nyomtàk a kezembe.
Megjöttünk. Jó volt. Nagyon jó! Utálom az itthoni ködöt és hideget. Összeszedem a gondolataimat és beszámolok. De addig még sajnálom magam egy kicsit, hogy haza kellett jönni:))
Mi januárban voltunk a Hotel Ginevrában, az az érv szólt mellette, hogy kettőnknek a két éjszaka volt 20840Ft reggelivel. Tetőn volt a szobánk, csendes volt, tiszta, nem volt dohos, saját fürdőnk volt, wifi elérés jó volt, viszont sokat kellett lépcsőzni. Nem ajánlom én sem senkinek csak aki 5eFt/fő/éj szállást keres, két éjszakát ki lehetett bírni.
Azoknak írok akik még utazás előtt állnak. Először is a Róma-szenvedély oldalt ajánlom olvasásra, nagy segítség.
SZÁLLÁS: A múlt heti hosszú hétvégét Rómában töltöttük és nagyon jól éreztük magunkat (6 nap) a Hotel Ginevrában. Bár a szállásunk elhelyezkedése jó volt, a metró és Termini közelsége miatt én ezt a szállást azonban senkinek nem ajánlom. Koszos, büdös (konkrétan a pinceszinten laktunk) a recepciósok nem túl segítőkészek. Szerintem találni ennél a hotelnél szebbet, jobbat még akkor is igaz ez, hogy mi szó szerint egész napos programokat csináltunk. Azonban rossz volt egy büdös kis pincehelyiségbe megpihenni esténként.
ROMA PASS: Mi nem vettünk. Az Angyalvár és a Vatikáni Múzeum kivételével nagyon sok múzeumban jártunk, rengetek költöttünk belépőkre. Nem számoltam utána, de így utólag lehet megérte volna :)
KÖZLEKEDÉS: Abszolút átlátható a metrózás. Metróval és két lábbal szinte egész Róma könnyedén bejárható. Reptéri transzfernek ajánlom a terravision.eu oldalt.
ÉTKEZÉS: Nagy árkülönbségek vannak kis étkezdék és elegáns éttermek között. Minőségbeli különbséget viszont egyáltalán nem tapasztaltam. Ettem étteremben 16 és kisebb helyen 6 EUR-ért is lasagnet/arrabiatat. Nekünk kimondottan szimpatikus voltak a Termininél található önkiszolgáló éttermek. A legfinomabb tésztákat és édességeket itt ettük:) és olcsón. Ráadásul láttuk, hogy mit kapunk.
Ajánlom Rómát mert nagyon szép illetve Tivolit sem szabad kihagyni! Jó utat mindenkinek!
Én láttam, még 2001-ben. Sokkal rosszabb állapotban volt, mint gondoltam. Nem mondom, hogy kár volt megnézni, de nem volt az hűha élmény, mint másik tucatnyi vagy akár több tucatnyi látnivaló Rómában.
A felső szintet nyitják meg, de gyanús, hogy újra bezárják, mert azt olvastam, hogy 'december 29-ig ' most ezt lehet úgy is értelmezni, hogy addig lesz ez a látogatási rendszer, vezetések, stb, Konkrétan azt nem írták le, hogy utána ismét bezárják.
