Rejtő Jenő a magánéletben nem volt túlságosan szórakoztató ember, bár meglepőnek meglepő volt. Kétszer nősült, de nem lehet tudni, hogy vajon a gépírónői voltak-e másodállásban a feleségei vagy inkább a feleségei voltak mellesleg a gépírónői is. Sok nélkülözés, külföldi csavargás után 1932-ben sikerült bemutatnia első színpadi művét. Ez meghozta számára a sikert és némi pénzt is. Egyre több írást rendeltek tőle, így megengedhette magának az állandó asszisztenciát. Egy éjjel telefonon felhívta Heltai Jenő és Kassák Lajos gépírónőjét, Boros Rózsikát, s közölte vele, hogy hajnali 3 órakor a nő lakására megy, mert diktálni szeretne. Felment a hölgy Dob utcai albérletébe, ahol beavatta különös munkamódszerébe. Közölte Rózsikával, hogy mindig estélyi ruhában, kirúzsozva, elegánsan gépeljen, és soha ne nevessen a leírt poénokon. A gépírónőnek mindvégig komoly arccal kellett dolgoznia. Rejtő szédületes tempóban diktált, közben egymás után szívta a cigarettákat, itta a kávékat és szedte a serkentő tablettákat. Miután néhány hónap alatt az éjszakai órákban lediktált pár regényt és színdarabot, közölte a gépírónővel, hogy elégedett a munkájával, egyúttal megkérte a kezét. Rózsika sok meglepőt látott már életében, például Kassák verseket, úgyhogy igent mondott. Szórakozni, társaságba ritkán jártak közösen, Rejtő sem a Japán kávéházba, sem a kevésbé előkelő kiskocsmákba nem vitte magával feleségét. Ha volt pénze, éjszakákon át kártyázott és ivott, ilyenkor kisebb vagyonokat játszott el. Akárcsak regényhősei, ő is többször keveredett verekedésekbe. Profi birkózó és bokszoló volt, rendszerint megvárta, ha nőket vagy vékonydongájú férfiakat ér sérelem, majd a bántalmazó féllel „lejátszotta a meccset”. Kalandjaiból délben ért haza, kialudta magát, és éjjel már új regényt diktált a friss élményekből.
A fotó 1935 körül egy strandlátogatás alkalmával készült róla, Rózsikáról és barátaikról. Több közös képet nem ismerünk. Néhány év múlva elváltak, Rejtő 1937-ben újra nősült, és innentől kezdve már a második feleségének diktált.
Boncza Berta 17 éves volt, mikor megírta első rajongó levelét Adynak, 21, mikor a felesége lett, és alig 25, mikor eltemette. Csinszka a temetés után sokáig lakásába bezárkózva élt, nem akart a nemzet költőjének özvegye lenni. Tudta, hogy rajta kívül még egy ember van, aki ugyanúgy birkózik Ady emlékével, mint ő: Babits Mihály. A költő 1919-ben mint egyetemi tanár Ady-kurzust tartott. Egy nap barátja özvegye is elment az egyik előadásra. Csinszka leült az első sorba és csillogó szemekkel hallgatta Babitsot. Nemsokára egy mappával a hóna alatt a férfi lakásán is megjelent, úgymond, a rajzait akarta véleményeztetni. Levelezni és randevúzni kezdtek. A levelezésből kiolvasható, hogy Csinszka volt a kezdeményező, ő diktálta a tempót: „Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz magadra. Jobb, ha holnap délelőtt látlak, úgy 7 óra körül lehet hogy fölszaladok és megcsókolom a kezedet drága Mis. Királyfi, - oly gyönyörű, hogy vagy nekem. Ölel, nagyon Tied – Csinszka.” Babits inkább csak hagyta magát belesodródni a kapcsolatba, félt Ady árnyékától, és - legalábbis későbbi felesége rosszmájú megjegyzése szerint – a vérbajától is. Szerelmi viszonyuk egy évig tartott. Végül megint Csinszka lépett: levélben közölte királyfijával, hogy feleségül megy Ady és Babits közös barátjához, Márffy Ödön festőművészhez. Babits is hamarosan elvette Török Sophie-t. Tíz évvel később véletlenül összefutottal a Zeneakadémián. Épp, hogy köszöntötték egymást, Babits, felesége oldalán, zavartan motyogott valamit. Sophie észrevette a feszültséget, és nagy botrányt csapott. A költő, hogy bebizonyítsa, már lezárta magában Csinszkát, elégette egykori kedvese leveleit. Legalábbis ezt állította. Ma mégis onnan ismerjük a történet részleteit, hogy Babits halála után előkerültek a fiókjából Csinszka levelei.
A 33 éves Weöres Sándor és a 37 éves Károlyi Amy 1946-ban ismerték meg egymást, és még abban az évben házasságot kötöttek. Nem voltak már igazán fiatalok, mégis mindkettőjüknek ez volt az első komolyabb kapcsolata. Szimbiózis-szerűen szoros szerelemben éltek együtt Weöres haláláig. A következő 43 évben sokan láthatták őket, ahogy Törökvészi úti majd Muraközi utcai lakásuk környékén kézen fogva sétálgatnak. Mindenki szerette őket, persze főleg Weörest. Sanyikáról, ahogy barátai hívták, első látásra nehezen lehetett eldönteni, hogy egy kisgyerek vagy egy százéves öregember. Különös, éneklős hanghordozásához, apró testéhez, grimaszaihoz megdöbbentően széles körű műveltség társult, és ez kortalan mesealakhoz tette hasonlatossá. „Sanyikának könnyű, ő nem ember” – mondta róla Nemes Nagy Ágnes. Károlyi Amynak viszont nem lehetett könnyű: nehéz egy olyan gyereklelkű felnőttel élni, aki a költészeten kívül semmit nem vesz komolyan. Amyra maradtak az evilági dolgok, a mindennapi szükségletek biztosítása, a pénz beosztása, és persze a korlátok felállítása. Weöres szeretett inni, de ezt is úgy csinálta mint egy gyerek, aki először fogyaszt alkoholt. Amit elétettek, gondolkodás nélkül megitta, aztán álmélkodott a hatáson. „Az alkohol nem serkenti a költészetet – mondta; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önleleplezők, de művészileg vacakok.” Volt, hogy Amy megunta, hogy Sanyika az alkohollal kapcsolatos tapasztalatait bővíti. Amikor elment otthonról, férjére zárta az emeleti dolgozószoba ajtaját. Weöres megszomjazott, de nem tudott kijutni a lakásból. Az utcán dolgozó munkásokat kérte meg, hozzanak néhány palack zöldszilvánit. Ezt testvériesen megosztotta velük, a saját részét madzagon húzva fel a bezárt szobába. Amy ilyenkor megpróbált rá haragudni, de sosem sikerült. Gyerekük nem lehetett, hát ketten megírták a magyar irodalom legszebb gyermekverseit.
A 27 éves Bródy Sándor 1889-ben Kolozsvárra utazott, hogy beszámolót írjon egy színházi bemutatóról, amelynek főszerepét a népszerű színésznő, a 36 éves Hunyady Margit játszotta. Bródy nemcsak ismert író volt, hanem a korszak férfiideáljának számított. Mindenki irigyelte feleségét, aki kisgyermekeivel együtt otthon várta. Margit ősi erdélyi nemesi család sarja volt, azidőtájt Teleki Sándor, a szabad szellemű gróf, Petőfi egykori barátja udvarolt neki, s jó úton voltak a házasság felé. Az előadás azonban mindent megváltoztatott. Az író már a nézőtéren beleszeretett Margitba, akinek a bemutató után azonnal szerelmet vallott, a színésznő pedig gondolkodás nélkül viszonozta a semmiből jött érzelmeket. Bródy egész addigi életét félredobta, másfél évig nem is tért haza Budapestre, Kolozsváron vállalt hírlapírói munkát, csak a fizetését utalta haza elhagyott családjának. Egy év múlva megszületett fiuk, Hunyady Sándor. A szerelem ugyanúgy ért véget, ahogy kezdődött. Bródy egyszer csak összepakolt, és visszament a családjához Budapestre. Margit innentől kezdve egyedül nevelte gyermekét. Nem tört össze: barátnőjével, Jászai Marival folytatott levelezéséből egy éles eszű, művelt, optimista asszony alakja rajzolódik ki. A színjátszás mellett novellákat, színdarabokat, verseket kezdett írni, emellett franciából fordított. A Vígszínház alapításakor Pestre szerződött, ahol nemcsak színésznőként, hanem szerzőként is sikeres volt. Kisfia mindennap ott ült a színház nézőterén, s eközben mindenki pontosan tudta, hogy az apja Bródy Sándor. Az író maga sokáig nem érdeklődött a fia iránt, Hunyady Sándor 12 éves volt, amikor először meglátogatta. Onnantól viszont rendkívül szoros lett a viszony kettejük között. Amikor Margit 52 éves korában betegségben meghalt, Bródy magához vette fiát, és négy másik gyermekével együtt felnevelte, s később őt tekintette szellemi örökösének. Margit leveleit, naplóját, kiadatlan írásait száz évvel később Bródy unokája, Alexander Bródy találta meg egy ládában honolului háza padlásán.
Mnené, fantasztikus ez az arcképcsarnok! Nagyon köszönöm, kár,h. most, hét közben nincs mindig időm, erőm hozzá, de folytasd! Nagy élvezettel olvastam Márairól és a többiekről. Bár a történetek nagy részét ismertem, így, együtt valami különös fénytörésben jelennek meg.
Ha 1846 szeptemberében a 20 éves Prielle Kornélia és 23 éves vőlegénye házassági kérelmét nem utasítják el formai hiányosságok miatt, ma a fiatal színésznőre emlékeznénk úgy, mint Petőfi Sándor feleségére. Már 1845-ben megismerték egymást, amikor a debreceni színtársulat előadásának szünetében Petőfi el akarta szavalni egy költeményét, de a cenzor nem engedélyezte. A költő egy évvel később a városban járt, ahol a korábbi eset miatt a közönség lelkesen ünnepelte, s a társulat fiatal színésznője, Kornélia egy megzenésített versét énekelte el tiszteletére. Az akkor már Szendrei Júliával jegyben járó Petőfi bele is szeretett a színésznőbe, s - némi szorosabb bemutatkozást követően - azon melegében meg is kérte a kezét. Nelli igent mondott. A gyors menyegzőt csak azért nem lehetett megtartani, mert iratok híján egyetlen pap sem akarta összeadni őket. Sándor hazautazott, hogy elintézze a papírokat, de otthon Júlia várta, aki elfeledtette vele debreceni menyasszonyát. Nelli csalódottan maradt a társulatnál, ám sorsa sokkal jobban alakult, mint a tőle elvárt szereppel élete végéig küzdő Júliáé. Hogy „bosszút álljon” Petőfin, férjhez ment Szerdahelyi Kálmán színészhez, akitől aztán egy huszártiszt kedvéért elvált. Az 50-60-as években a Nemzeti Színház ünnepelt színésznője lett, komédiák, francia vígjátékok sztárja. Magánéletét szabadon élte. Sikerei csúcsán megint elvált, és – immár szerelemből – újra férjhez ment első férjéhez. Amikorra sok év után megözvegyült, már idős szerepkörben volt népszerű. Csiky Gergely számára írta a „Nagymama” c. darabjának címszerepét. Élete végén újabb fordulat következett. 80 évesen, nem sokkal a halála előtt újra férjhez ment, - ezúttal a nála majd' 40 évvel fiatalabb Rozsnyai Kálmán író-műgyűjtőhöz. "Bánom is én, akármit fecsegnek rólunk. Sok boldogtalanság és rosszul végződő házasság után ismét boldog vagyok" - mondta kollégáinak. Boldogan is halt meg, pedig csak kicsin múlt, hogy Petőfi boldogtalan özvegye legyen.
1920-ban a 27 éves Böhm Aranka egy szánkóbaleset miatt szobafogságra volt ítélve. Barátnőivel telefonbetyárkodással szórakoztatták magukat. Az Újságíró Kört tárcsázták, és írókat kértek a telefonhoz. Először Szép Ernőt hívták, de ő nem volt a klubban, a második író azonban felvette a kagylót. Így indult Karinthy Frigyes és Böhm Aranka viharos szerelme, és még viharosabb házassága. Folytonos veszekedéseik és nagy kibéküléseik a nyilvánosság előtt zajlottak. A feltűnően szép és okos nőnek a férfiak nehezen tudtak ellenállni, ő pedig nem is akarta, hogy ellenálljanak neki: lánykorában Ady is a szeretői közé tartozott, később pedig a fiatal Déry Tibor is. Mikor megkérdezték, miért csap patáliát a férje félrelépései miatt, amikor ő maga sem hűséges, ezt válaszolta: „Elég gyalázat, hogy tűri, én nem tűröm." Karinthyt is megkérdezték: a sok veszekedés, hűtlenség ellenére, mi köti Arankához? „A kíváncsiság” – mondta az író. – „Az, hogy kiszámíthatatlan és sohasem unalmas. Hogy nem tudható, mi lesz a következő lépése. Mint amikor egy vadász párducra vadászik, és ráfogja fegyverét, de az csütörtököt mond. És a vadász utána ugrik egy késsel a kezében. Ott harcolnak életre-halálra, menekülés nincs. Az egyiknek bele kell döglenie, különben nem érdekes a játék.” A gyilkos játék 18 évig tartott. A házaspár 1938-ban, nem sokkal az író agyműtéte után Siófokon nyaralt. Karinthy szürcsölve itta a kávét, amiből előbb szóváltás, majd pohártörésig fajuló jelentet keveredett. Az író dühösen felment a szobájába, és egy óra múlva agyvérzésben meghalt. Aranka élete végégig magát vádolta. Még hat évet élt, Auschwitzban végezte ő is. Szemtanúk szerint felpofozta az őt őrző keretlegényt, azonnal lelőtték.
A ünnepelt primadonna, Fedák Sári 11 évig élt együtt az ünnepelt íróval, Molnár Ferenccel. Viharos kapcsolatukról sokszor írtak a társasági lapok, ők voltak az aktuális sztárpletykák főszereplői. Nem érezték szükségét annak sem, hogy összeházasodjanak, pedig ez már önmagában botránynak számított. A 20-as évek elejére szerelmük kihűlt, mindketten érezték, hogy közeledik a szakítás. Molnár Ferenc ekkor habarodott bele egy fiatal, ambiciózus színinövendékbe, Darvas Lilibe. Fedák Sári tudomásul vette az új szerelmet, de amikor kiderült, hogy a 44 éves író és a 20 éves Lili már a házasságukat tervezik, különös dolgot kért egykori kedvesétől. Megkérte Molnárt, hogy vegye feleségül. A díva nem akart elhagyott szeretőként szerepelni a lapokban. 1922-ben megtartott esküvőjük így tulajdonképpen kapcsolatuk lezárása, ünnepélyes válásuk volt. Molnár azonnal összeköltözött Lilivel, de társasági eseményekre a feleségével járt. Fedák ült mellette az Üvegcipő bemutatóján, miközben Darvas Lili nagyot alakított a neki írt főszerepben. 1926-ban végül elváltak, hogy Molnár elvehesse Darvast Lilit, aki kezdett türelmetlen lenni. Fedák nem kért pénzt a válás során, maga is jómódú volt. „Nekem csak az összeget fizesse ki, amit nálam megivott!” - mondta. 26 év múlva, egy faluszéli kunyhóba internálva, a rádió kurta híréből értesült Molnár New York-i halálhíréről. Őszintén és sokáig gyászolta egykori szerlemét, akitől az esküvőjükkel vált külön.
Móra Ferenc 1932 nyarán 52 évesen azért utazott Balatonföldvárra, hogy megírja Aranykoporsó című regényét. Nem tudta, hogy halálos beteg. Hasnyálmirigyrákját nem árulták el neki orvosai és felesége, sőt, azzal ámították, hogy sikeres epekőműtétet hajtottak végre rajta. Rossz fizikai állapotban, nyomott hangulatban, egyedül érkezett. Szakácskönyvek írásával népszerűséget szerző, őt „gyúródeszkaszagú értetlenségével kínzó" feleségével elhidegültek egymással. Itt, a füredi elvonulás alatt találkozott a 30 éves Kalmár Ilonával, egy esküvője előtt álló menyasszonnyal. A vonzó, okos és modern szemléletű nő teljesen elvarázsolta a sikerei csúcsán lévő öregedő írót. Közeledését Ilona is viszonozta. Móra a szerelemélmény következtében képes volt kitörni a ráosztott vidéki írószerepből. Megszülettek szerelmes versei, amikben a gyermekkönyveiről ismert szerző tőle szokatlan nyíltsággal ír a szexualitásról. Bár szerették egymást, a kapcsolatnak hamarosan tudatosan véget vetettek. Ilona férjhez ment vőlegényéhez. Emléke Titanilla figurájaként bekerült az Aranykoporsó nőalakjai közé. Mórát nem sokkal később ledöntötte a lábáról a betegség. Kórházi kezelések, fürdőkúrák követték egymást – hiába. Az író másfél év múlva meghalt. Ilonával soha többé nem találkoztak, szerelmükről mindketten hallgattak, egyetlen, véletlenül készült, rossz minőségű kép maradt fenn róluk. Történetük úgy derült ki, hogy Ilona halála után (1986-ban) a neki írt levelek és a versek a szegedi múzeumba kerültek.
Munkácsy Mihály Düsseldorfban lett barátja Edouard De Marches bárónak. A báró felesége titokban beleszeretett a 189 centis, széles vállú, temperamentumos festőbe, akit imádtak a nők. Cécile nem volt szép asszony, de okos volt, kitartó és türelmes. Segített rábeszélni Munkácsyt, hogy Siralomház című képét küldje el a párizsi Salon-nak, a kor legrangosabb tárlatának. A kép aranyérmet nyert: Munkácsy egy csapásra ismert festő lett. De Marches-ék Párizsba költözésre ösztönözték, ahol Cécile műtermet keresett Munkácsy számára, bevezette a társaságába, és férjével meghívatta Luxemburg melletti kastélyukba. Itt a tehetségében elbizonytalanodó Munkácsy öngyilkosságot kísérelt meg, kiugrott az ablakon, lábadozás közben az asszony ápolta. A következő évben a báró megbetegedett, szanatóriumba került. Cécile Munkácsy után küldte húgát, Ethelt, hogy ismét meghívja magukhoz. Ethelnek szintén tetszett a festő, Cécile pedig tudta, hogy Munkácsy nem fog ellenállni a gyönyörű lánynak. Ethel lett a Zálogház kokott alakjának és a Virágszedő lánynak modellje, és közben Cécile jóváhagyásával együtt élt a festővel. Ahogy a képek elkészültek, a szerelem is elmúlt. Közben a báró meghalt, a fiatal özvegy pedig levelezni kezdett Munkácsyval, aki egy idő után úgy érezte, egyedül Cécile érti meg őt. Mindketten 30 évesek voltak, amikor 1874-ben a kastélyban megtartották az esküvőt. A fénykép a nászútjukon készült Pesten. Cécile nemcsak élete végéig társa, hanem profi menedzsere is lett Munkácsynak.
A 25 éves Dsida Jenő és a 19 éves Imbery Melinda 1931-ben ismerkedtek meg egy jótékony célú színdarab próbáin, ahol rendező a költő, a zongorakísérő pedig a lány volt. A próbák alatt egymásba szerettek. A szülők egyik részről sem örültek a kapcsolatnak: mindkét elszegényedett család jobb partit szánt volna gyermekének, ráadásul Melinda sovány és beteges, Dsida pedig szívbeteg volt. A lányt vidékre küldték gazdag rokonokhoz, így keveset találkozhattak, maradt hát a levelezés. Dsida leveleiben Mukinak és Mellykének becéczte Melindát, akinek megküldte legújabb verseit is. Több éves távkapcsolat után végre megtörtént az eljegyzés, ami után Dsida levelet írt menyasszonyának: „Imádkozzál, édes Kicsi, hogy minden jól sikerüljön, s akkor pár hónap múlva boldogok leszünk, és soha sem kell elválnunk többé egymástól." 1937-ben meg is tartották az esküvőt, nem sokkal később azonban a költő egy rendezvényen meghűlt, aminek szövődményei miatt kiújult gyermekkori szívbetegsége. Hónapokig feküdt kórházban, végül már írni sem volt ereje, utolsó verseit Melindának mondta tollba. Alig néhány hónapot tölthettek együtt, amikor Dsida 7 évvel a megismerkedésük után 31 éves korában meghalt. Melinda még ötven évet élt.
A 32 éves Mezey Mária, a Vígszínház színésznője és a 41 éves Márai Sándor író egy rádiófelvételen találkoztak valamikor 1940 késő őszén. Márai akkoriban írta Krúdy-regényét, Mezey pedig Krúdy-rajongó volt, így volt miről beszélgetniük. A beszélgetésből egy furcsa, Krúdy-hangulatú szerelem lett, ami nem egész évig tartott. Mivel mindketten ismertek voltak, Márai pedig nős, titokban találkoztak, hol a Duna-parton, hol a margitszigeti szállóban, ahol Krúdy is lakott, hol pedig tabáni kocsmákban. A titkot jól őrizték, mert a kapcsolatuk csak nemrégiben derült ki a Mezey-hagyatékában maradt levelekből és naplókból. Kiderült: Márai Sirály című regényét is ez a szerelem ihlette. Mezey a szakításukat is megírta, de életrajzi könyvében csak Valakiként említette Márait, nevét csak naplójában írta le. Az Auguszt cukrászdában ülve lazacos szendvicset ettek, mikor Valaki bocsánatkérő mosollyal közölte vele, hogy nincs rá szüksége, művészként más dolga van. Talán addigra kigyógyult Krúdyból... Mezeynek még négy év kellett, mire kigyógyult Máraiból. Párszor még látták egymást színházban, felolvasóesteken, majd az író örökre elhagyta az országot.
Krúdy Gyula a tízes években házas ember volt, három gyerekkel, de több időt töltött vendéglőkben, kávéházakban és hmm... örömtanyákon, mint otthon. Amikor a Vörös postakocsiért nagyobb honoráriumot kapott, a körúti Royal szállóban bérelt lakosztályt. Itt ismerte meg a nála idősebb nagyvilági dámát, Várady Reginát, Rezsánt, a szállodaigazgató feleségét. Szerelmi viszonyuk (Krúdyné asszony és minden bizonnyal Várady úr tudomásával) évekig tartott, amíg ki nem tört a botrány. Krúdy meglátogatta Váradyékat siófoki villájukban, ahol beleszeretett Rezsán 16 éves lányába, Zsuzsába. Három évig távolról csodálta a lányt, végül 1918 nyarán szerelmet vallott neki, majd annak rendje és módja szerint megszöktette. Rezsán, úgyis mint anya és megcsalt szerető egy személyben, a vasútállomáson kapta el őket. A lányt hazarángatták, elzárták 40 éves gavallérja elől, de néhány hónap múlva újra megszökött, s beköltözött Krúdy margitszigeti szállodai szobájába. Hamarosan megszületett a lányuk, s a nagyszülői szerep kibékítette Váradyékat is. Krúdy elvált, elvette az akkor már 21 éves Zsuzsát, és boldogan éltek … néhány hónapig. Aztán jöttek megint a kávéházak, vendéglők és szállodák...
A 27 éves Mészöly Miklós 1949-ben ismerte meg a 24 éves Polcz Alaine-t. A képen ábrándozó fiatal lánynak tűnik, pedig akkor már elvált asszony, aki előzőleg évekig feküdt betegen. Súlyos fertőzéseket kapott az orosz katonáktól, akik 19 éves korában a fronton több tucatszor megerőszakolták. A betegségek szövődményeként soha nem lehetett gyereke. Mészöly a gyermektelenséggel magyarázta, hogy sokáig meséket írtak mind a ketten. Alaine gyermekpszichológusként játékterápiát dolgozott ki, ami nemzetközi hírűvé tette, később a halált és a gyászt kutatta. Közben, mellékesen, író lett ő is, regényben írta meg, amit a háborúban átélt. Nagyon erős szimbiózis volt köztük, de az 52 év alatt, ami együtt töltöttek, Mészöly sokszor lelépett, elköltözött az aktuális szeretőihez. Aztán hamar hazament, Alaine mindig visszafogadta. Amikor Mészöly meghalt, összeszedte a fiókjában hátramaradt szerelmes leveleket, megkereste az egykori szeretőket, és beszélgetett velük. Hogy nekik is könnyebb legyen, így mondta.
Köszönöm, köszönöm Te drága! Hát sose feledkezel meg rólam? :O))
Nemsokára egy mappával a hóna alatt a férfi lakásán is megjelent, úgymond, a rajzait akarta véleményeztetni. Levelezni és randevúzni kezdtek. A levelezésből kiolvasható, hogy Csinszka volt a kezdeményező, ő diktálta a tempót: „Nagyon szeretlek és ezért nagyon kell vigyázz magadra. Jobb, ha holnap délelőtt látlak, úgy 7 óra körül lehet hogy fölszaladok és megcsókolom a kezedet drága Mis. Királyfi, - oly gyönyörű, hogy vagy nekem. Ölel, nagyon Tied – Csinszka.” 
Drágáim, ne csüggedjetek, ez már a tél vége (remélem) :O)
