"Igen, es hat en vagyok itt az egyetlen kezdo abban, amit epp csinalok, ugyhogy ez nekem yol is jon:))"
En sem allitanam magamrol, hogy tulzottan halado lennek. Egy klikket mar alapithatnank: a KO:HU:-t. Kezdo" O:vnelkuli Harcmu"ve'szek U:gyelet-e't... :-)))
"Ha kerdezik milyen ovem van (mert mindig ezt kerdezik, csak tudnam miert:)), akkor lezarhatom azzal, hogy aaaa, nalunk nincsennek ovek, igy nem derul ki, milyen kis fika vagyok:))))))"
Ja, ez valoban elmes visszavagas a kerdezo fele :-)))
Igen, es hat en vagyok itt az egyetlen kezdo abban, amit epp csinalok, ugyhogy ez nekem yol is jon:)) Ha kerdezik milyen ovem van (mert mindig ezt kerdezik, csak tudnam miert:)), akkor lezarhatom azzal, hogy aaaa, nalunk nincsennek ovek, igy nem derul ki, milyen kis fika vagyok:))))))
Nyilvan aki nem probalt semmifele harcias muveszetet, az csak annyit tud, hogy a feketoves az mar valami gore lehet...
Kevesbe vajtfulueknek en is azt szoktam mondani, hogy fekete oves vagyok (vagy: I hold the rank of black belt...) Mert egesz egyszeruen fogalmuk nincs arrol, hogy mi az a "dan", meg ilyesmi. Azt mar csak az igazan ertelmes embereknek tudom bemagyarazni (bar neha ok is pancsernak neznek...), hogy meg csak ovem sincs :-)))
"Neharagudj,de en nem lehetek egy harcmuveszeti elkepzeles kepregeny fohose. : )"
Nem hiszem, hogy ez elvaras lenne barkivel szemben is :-)))
"Hogy milyen egy mester..,errol lehet egy elkepzeles, de kiderul hogy az is csak egy torekeny ember! Valamitol poersze masabb mint egy egyszeru halando."
Ezzel nagyoni is tisztaban vagyok, hogy mester is emberbol van. Meglehetnek ugyanazok a hibai, mint egy "halandonak", de nem feltetlenul kell, hogy mind meglegyen neki. Hiszen a harcmuveszetek eppen errol is szolnanak: hogyan lehetunk jobb emberek. Vagy mi...
"De ugyanugy pisalok en is,mint te"
Akkor jo kis perverz alak lehetsz. :-)))
". ..-es volt mar olyan is,amikor elontott valamiert a harag. Vagyis teszek olykor olyat is,ami nem hozzam illendo. Amit nem vartak volna tolem."
Persze. Lasd: egy kicsit fentebb...
"-- ..Egy kisse szomoruan olvastam ezeket a soraidat...,mert egyoldalu es engem megerteni nem kepes s azt meg csak meg sem probalja."
Kivancsi lennek, ezt mire alapozod. Ha errol bovebben irnal nekem, orulnek neki.
Azt hogy megerteni nem kepes, azt nyilvan te latod. Ha igy iteled meg, azon nehez valtoztatnom. De mi alapjan gondolod, hogy meg sem probalom?
"-Ugyanis arrol szolsz,hogy mit varnal/natok el tolem...,de arrol nem szol,hogy elvarasom az adashoz nekem is kell legyen."
Arrol irtam, en mit varnek el. Masok neveben nem fogalmazhatok. Mindenkiben kell hogy eljen egy kep arrol, hogy milyen egy harcmuvesz. Mondjuk magyar az illeto, 5. danos karates, es Japanban el. Van aki azt mondana: kamiont huz el a tokeivel. Egy masik azt: helybol atugorja a Fuji-t.
Szerintem egy dolog fontos: peldat mutasson a nala kezdobbeknek (ennel talna pontosabb megfogalmazas: probaljon meg peldat mutatni...). Ha Japanban 5. danos karates vagy, akkor ebben a topic-ban (majdnem) mindeki kezdobb nalad. Szerinted jo peldat mutattal nekunk?
A te elvarasaidat velunk (velem) szemben csak te ismered...
"Boldog boldogtalannak,vagy megis kinek? Kinek legyek en az az 5 Danos,ki hosszu ideje japanban el es a BuJitsu-t gyakorolja? S kinek legyek en olyan,mintha mindig is csak egy faragatlan es bunko kis paraszt lennek? Mert ki melyiket erdemli..,csak azt kaphatja meg! (Persze az utobbit kihasznalva a sajat gyakorlasomra..:)"
Hogy kinek? Mondjuk egy internetes magyar harcmuvesz topic-nak. Egy ilyen internetes helyen ahol duhong a virtualis valosag, az emberek altalaban meg lazabban vesznek dolgokat, mint a valos eletben. Igy egy ilyen topic-ban nyilvan mindenkinek helye van. Amig betartja a jatekszabalyokat...
Nyilvan te is eszrevetted, hogy igenis, van akiket erdekel(ne) a velemenyed, amiket irsz. Mar ha eppen nem azzal foglalod el magad, hogy hosszan taglald embereknek, hogy eppen az allatkert mely' rekeszeit tudnak megtolteni, ugy hogy senkinek nem tunne fel hogy mondjuk a pavian elment szabadsagra, es eppen helyettesitik...
Van egy jo magyar mondas: amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Ezen topic-ban en meg csak egy emberrel talalkoztam, akit egybol lehurrogtak amint betoppant ide. Es az nem te voltal, hanem Jibiki. Eppen a judos mivolta miatt. Es mint kesobb bebizonyosodott, ez az "eloitelet" vele szemben teljesen felesleges, bunko dolog volt...
Azok a mesterek akikkel eddig talalkoztam, eppen az altaluk mutatott toleranciaval (is) vivtak ki a tiszteletemet. Nyilvan nem kerulne tul sokba nekik, hogy a padlon fetrengve rohogjenek rajtunk magyarokon. Kezdokon, vagy kicsit haladobbakon. Mindegy, hiszen a "haladobbak" is csak kezdok mellettuk. Azonban ok megsem a padlon fekve rohognek rajtunk, hanem megprobalnak tanitani bennunket. Vajon miert?
"... Szomorusagod az irant,hogy nem engedtem meg,hogy engem tiszteljetek ...,az erzeseid oly annyira kitunoek,hogy szomoruan gondolok en is vissza rad (evek mulva is), ..mert ezt tenyleg nem engedhetem meg magamnak es a mesterem sem erre tanitott."
Tudod mit, kedves Joruto! Arra kerlek, soha ne gondolj ram szomoruan. Ezt en nem szeretnem hogy megtortenjen. Sem veled, sem massal...
Szereny velemenyem szerint nem ugy lesz valaki mester, hogy az egyik reggel felkel, es azt veszi eszre, hogy: hoppa, mester vagyok. Pedig tegnap este amikor lefekudtem, akkor meg nem voltam az...
Vagyis, mint minden, ez is egy folyamat. Azert (is) van mesterunk, hogy mint jo pelda naponta ott legyen elottunk. Es ne legyunk restek tanulni tole, akar a dojo-n kivuli eletunkben is. Az elet ugye kis lepesek sorozata. (van akinek hosszulepesek sorozata :-))) )
Marpedig egy turelmetlen, "szabadszaju" mester nem lehet jo pelda, senkinek sem...
"Sajnos nem engedhetek kozel magamhoz senkit sem..es ez tenyleg sajnos..,hiszen emiatt olyat kell tennem,amit nem tennek maskulonben. Megkell tennem,azert hogy ne akarjanak tul kozel jonni hozzam. Mert nekem nelkuluk a jobb es veluk a nehezebb. Ugyanis aki tul kozel jon hozzam...annak ellenere is,amit a tavoltartas veget vetitek a szeles vaszonra...,akkor nekem vegem! Ugyanis en nem tudok nemet mondani az ilyennek,es ha ne adj isten az ilyennek hatso gondolatai es tervei lennenek velem es ismereteimet es tudasomat kihasznilni (is) kivanja,akkor megtudja tenni,mert
kozeljott,akkor a baratomnak tekintem es annak mindenemet onzetlenul odaadom..,ha keri.
Hogy ne lehessen hatso gondolatokkal kozelito es ugymond baratkozo,kedves stb. ember...,mindenkit kivetel nelkul tavol kell tartanom magamtol...., igy csalodas sohasem erhet....,akinek illik az elott meghajlok es kedvesen mosolygok,de barmennyire kedveljem es tetszen is nekem az illeto....,a hazamba nem hivom meg..akkor sem!"
Nyilvan mar neked is feltunt, hogy ebben a topic-ban nem divat a nyalas osszeborulas. Mint ahogy az eletben sem. Nem arrol van tehat szo, hogy boldog-boldogtalannak tovig kell nyalni. Ez csak a lo tuloldalara torteno eses esete lenne. Viszont tavolsagot lehet sokfelekeppen tartani es tartatni, mint ahogy ezt te is nagyon jol tudod. Amire probaltam celozni az elozo irasomban: lehet, hogy erre nem a legmegfelelobb eszkozt valasztottad...
Nagyon komoly dolgokat lehet mondani (irni) a masik embernek, ugy hogy eszebe sem jutna, hogy megsertodjon. Viszont teljesen jelentektelen aprosagokkal verig lehet serteni valakit. Meg ha nem is akartad. Mindez csak csomagolas kerdese, ugye...
Apropo, csomagolas. Nem tartanam helyesnek, ha barkit (igy termeszetesen teged is) kioktatnek. Viszont szeretnem felhivni a figyelemedet arra, hogy az emberek nagyon hajlamosak arra, hogy kategorizaljanak (ez az egyik dolog, amit legjobban utalok az eletben!). Nagyon konnyu dolog valakit berakni egy skatulyaba: ez az ember kicsi, ez meg nagy. Ez vicces, ez meg savanyu. Kijo meg...
Es ha mar belekerultel egy dobozba, abbol nagyon nehez kimaszni. Esetleg egy jobb dobozba kerulni. Igy alakulnak ki az egyes tarsasagokban a "bohocok", akik mindenbol viccet csinalnak, mert egyre inkabb kenytelenek ugyanazt a szerepet. Merthogy az az elvaras veluk szemben, nekik meg ugye meg kell felelni az altaluk tamasztott "elvarasoknak". Megha esetleg azt idegennek is erzik magukkal szemben. Azt hiszem, erted mire gondolok...
" Az en istenem a mesterem,akit szeretek,a csaladom,amit imadok az japan,amiert elni szeretnek a jovoben a BuJitsu,amit akartam megkaptam,megvan hat mindenem s ennel tobbre nem vagyom...,nem hianyoznak ebbol az ismeretlen baratok..."
Ezt meg tudom erteni. Viszont az ember NEM zarkozhat be a maga kis kalitkajaba (tornyaba). Hacsak nem Robinson Crusoe-nak hivjak az illetot. Merthogy a kulvilaggal erintkeznie kell. Ehhez pedig el kell fogadnia es megtanulnia bizonyos normakat. Teljesen nyilvanvalo, hogy azok az emberek, akik kozott jol erzed magad, azok a csaladod, meg a fickok akikkel edzel. Ott ugye tul sokat nem kell szocializalodni, hogy szot erts veluk. De rajtuk kivul meg eppen 6 miliard ember budositi ezt a foldnek nevezett sarteket. Ha azokkal is szoba akarsz allni (idonkent kell, ha akarod, ha nem...), akkor tenyleg illik bizonyos jatekszabalyok szerint megtenni a teteket.
Talalkoztam mar nagyon sok emberrel aki a szememben nagy nullak voltak. Megis sikeresek tudtak lenni, mert "el tudtak adni magukat". Ismerem az ellenkezo vegletet is (inkabb ilyesmi lennek en is...), aki ugy van vele, hogy ne o pofazzon, hanem a dolgai. Ez sokkal igazabb, azonban nem mindig celravezeto dolog. Itt nem arra akarok kilyukadni megint, hogy alakoskodni kell a vilagban, hanem a mar emlitett adjonisten-fogadjisten parhuzamot citalgatnam...
"-Nehany sorodat figyelmesen olvastam...,es amit tehetek betartok! (Hiszen meg kell koszonjem neked.)"
Koszonom szepen. Ha mar nehany soromat figyelmesen olvastad, akkor nem hiaba vertem a billentyuzetet. Egy dologra azonban fel szeretnem hivni a figyelmedet. Nem kepzelem magamrol hogy en lennek a Joisten, vagy a bolcsek kove itt lenne a szivarzsebemben. Azt meg foleg nem, hogy mas emberek eletebe (igy a tiedbe is) lenne barmi beleszolasom. Viszont ha csak egyetlen felmondatom is segit valakinek abban, hogy meglassa a sajat hibait, es azokat kijavitva egy kicsit jobb emberre valjon, akkor talan mar nem hiaba pusztitottam el annyi kenyeret eddigi eletemben...
Ja, hehe, ha megnézem csak 1,2 mega, a másik fele ugyanez dájcsul.
Hát nem mondom, ha fiatalabb lenne a spiné esetleg rászánnám a 750 schillinget (elovételben csak 650! rohanjatok!) de attól tartok egy kissé már le van amortizálva, pedig talán még nincs is 40 ...
Na de uraim, azért egy többek között Kung Fu fekete öves ötszörös veretlen világbajnok csaj, aki egyszer a férfiakat is legyozte, ugye megér mindenkinek ennyit?
Vagy mégsem?
Eddig 48 filmben domborított. Van, aki még nem látta?
MEGA SEMINAR in ST. PÖLTEN
S E L F D E F E N S E
with US-Action-Moviestar CYNTHIA ROTHROCK
Many become champions, few become legends
The new Bruce Lee is a Woman: CYNTHIA
Insiders know that she is the only woman which permanent is accepted in the hard action film business. She made movies with other action-stars like Jackie Chan, Bill Superfoot Wallace, Bolo Yeung (Bloodsport), with Hollywoodstars like Stacy Keach (Mike Hammer), David Carradine (Kung Fu-series), Sammo Hung (Martial Law), and she has connections to the Styrian Oak Arnold Schwarzenegger.
And: This martial arts legend holds blackbelts in 5 different martial arts (Tang Soo Do, Taekwondo, Eagle Claw, Northern Shaolin, Kung Fu):
... bla-bla-bla ...
Akit érdekel elküldhetem a meghívót, 2,5 mega. Na nem mintha reklámot akarnék csinálni neki, csak úgy... Egyébként a címlistát nézve szinte az összes magyar harcmuvészeti site-nak elküldték.
Most sírjak vagy nevessek? Ezentúl filmsztároktól tanulhatjuk a tudományt? Esetleg tolük kapunk majd fokozatot?
Ez a legszebb ez a she has connections to ... Svájcinéger. Hát connections az nekem is van, mégsem láttam még soha.
Amíg élt jobblétre szenderült edzőtermünk, a TATAMI CENTRUM Kecskeméten, együtt voltunk a Nanbudo-sokkal. A magyarországi főinstruktor Kis Pál 5.danos és a Magyar Nanbudo Szövetség vezetője Király József 3. danos mester a barátomnak mondható.
Doshu Yoshinao Nanbu 10. danos mester az 55., 56. és az 57. születésnapját is Magyarországon ünnepelte egy Harcművész bállal és egy bemutatóval egybekötve.
Volt szerencsém az 55. születésnapján az ünnepi tortát átadni Neki. Csodálatos ember, mindenkinek ajánlom a Nanbudo-t.
"Ha ez igaz lehet, amit leírtál a ráérő matematikusokról és a hiperbolicáról, akkor ez valami elképesztő. Hogy emberek mire érnek rá?! Vagy miért fizetik őket? Hihetetlen!"
Ha jól emléxem, a Természet Világa hírrovatában olvastam néhány éve, és az elég megbízható folyóirat, nem valószínű, hogy kacsa lenne. Persze amilyen élhetetlen mafla alak vagyok, én nem vagyok képes egy ehhez hasonlóan izgalmas kutatási témát találni magamnak... :-)
De a helyes kifejezés cosinus hiperbolicus, nem hiperbola vagy "hiperbolica"! Az más. A hiperbola az 1/x és hasonlók. Az nem olyan szexis. :-)
ON
Régebben olvastam egy Jiu-Do nevű irányzatról valamelyik hazai harcművészeti lapban, mint (akkor) új kezdeményezésről. Ez végül gyökeret vert? Ha jól értettem azt a régi cikket, akkor náluk nem a versenysport, hanem inkább az önvédelem áll a középpontban. Ismered őket közelebbről? Írnál erről egy kicsit? Előre is kösz!
Azokat a karatékákat, akikhez közel áll a versenyzés, biztosan érdekelni fogja egy viszonylag nem ismert, új irányzat a NANBUDO és a Magyarországi Szervezete. Itt a versenyzésről szól a történet.
Keletkezése 1979.
Elődje a SANKUKAI Karate, melyet ugyancsak Ő alapított.
A mester: YOSHINAO NANBU (Kobe 1943. február 13)
5. Dan Judo, de tanulányiban végzett Aikidot, Kendot, Kobudot, Shukokai Karatet (shitoryu irányzata) stb.
1962 -Japán Karate Bajnok
1963 -Csapatkapitánya a Győztes Japán Karate Csapatnak
1964 -Megnyerte a Franciaországi Nyilt Kumitet stb.
http://web.matavnet.hu/freeline/nanbu.html
Igen, valami ilyesmit tanultunk annakidején Mesterséges Intelligenciából. A témával foglalkozók szerint a Sakkal lehet ezt legjobban szemléltetni. Itt megvannak a kezdő, haladó, mesterjelölt, mester, nemzetközi nagymester, stb. fokozatok. Még mérhető is, hogy az egyes szinten lévő sakkozónak hány "sémája" van az agyában a sakkról.
Ez állítólag egy mesterjelöltnél 2000, egy mesternél 20-30 e.
Lehet, hogy számunkra jobb példa lenne a GO, hiszen ott még kyu-k és dan-ok is vannak.
Érdekes lenne, hogy kinek hány sémája van a harcművészetről, és hogy egyáltalán mit tekinthetünk sémának.
Kijo!
Mindannyian harcművészek vagyunk, még én is, mint judos.
Ugyanugy a kungfus, a hapkidos, az aikidoka, a karatéka, bu-jitsuka, sorolhatnám. Mind-mind, akik itt vagyunk. Mindannyian egyről beszélünk, de máshol vagyunk, így ebből-abból a szögből másként-másként látszik.
Képzeld el az említett hiperbolicát. Ha megfelelő szögből és szituból nézed, gyönyörű tud lenni.
De képzeld el, ha ugyanazt a hiperbolicát egy másik ember először egy bokorban pillantja meg egy 10x10-esre eltépett Népszabadsággal. Mindjárt nem egyezik meg a véleményetek, hogy miért is szép.
Egy vitában mindig fel kell merülnie bennünk annak a kérdésnek, hogy vajon a másik miért látja úgy ahogy. Ha ezt feloldjuk, meg van a konszenzus és hatalmas dolgokat tanulunk egymástól. Azért, mert már abba szögbe neked vagy nekem nem kell elmenni, hiszen ott már volt valaki más és én megtanultam tőle, hogy onnan milyennek látszik.
A vita csökevénye, állati ösztön, mint a morgás. Ki hátrál meg? Az ember vitájának célja a tanulás kell legyen. Kevés az időnk, hogy mindent körbejárjunk. Rövid az élet hozzá.
Már biztos mindenki megtapasztalta, hogy előbb-utóbb egy vitáról azt mondta később: "Lehet benne valami..", bár akkor arról volt meggyőződve, hogy a partnere teljesen zokni. Nos, ez ezért van.
Mint a döntésnél. Mindig kevés az információ! Abból kell dönteni, ami van! (idéztem)
Földhözragatt!
Ha ez igaz lehet, amit leírtál a ráérő matematikusokról és a hiperbolicáról, akkor ez valami elképesztő. Hogy emberek mire érnek rá?! Vagy miért fizetik őket? Hihetetlen!
Lui-GHOST!
Szájtátva olvastam hozzászólásaid. Kellemes! Örülök, hogy megismerhetlek.
A döntésről és Musashiról csak annyit, hogy éppen ő mondta, hogy úgy kell dönteni, hogy nem döntünk sehogy, mert ha döntünk, gondolkodunk, s addigra már késő cselekedni.
A harcos meglátja, hogy a küzdelem nem kerülhető el. Azonnal bele kell merülnöd a MUSHIN-ba, a rezzenéstelen ürességbe, mint holdas nyár estén a nyugvó víz, melybe ha egy piciny bogár beleesik, akkor is azonnal megmozdul.
(Ne haragudjatok, de ez hevenyészet idézet volt, de nagyjából ez a lényege)
Tőlem: Lui-Ghost idézete folyományaként.
A jó harcos soha nem hagyja a tettleges sérelmet.
Mi megengedhetjük magunknak, hogy elkerüljük a küzdelmet, de úgy soha ne tégy, hogy a másik azt érezze ő győzött. Ha meggyőzöd magad róla és egyre többet elkerülöd azt, hogy megvédd saját személyiségedet, egyre gyávább leszel.
Kb. ezt sugallja Lui-GHOST idézete.
Íme egy példa, hogy innen hogy látszik az idézet.
Örülök, hogy kezd jó hangulat kialakulni.
A toborzás ezen módja nem a legszimpatikusabb a számomra. Egy instruktor szerintem ne kérkedjen, inkább legyen szerény. Néhány hozzászólással korábban írtam, hogy van egy elképzelésem arról, hogy hogyan fejlődik az ember ahogy egyre többet edz, avagy egyre több időt eltölt ezen gondolatokkal, egyre magasabb övfokozatra jut. Amit itt leírtál, az tipikusan az IFJÚ TITÁN szakasz az én zsargonommal. ( Ezt én 2.kyu - 2.dan közé teszem )
Apropó, úgy látom vagyunk itt egy páran, akik egész nap a számítógép előtt ülünk. Nem éreztétek még az analógiát a harcművészetekben elmélyülés és a számítástechnikában ( vagy bármi másban ) az előrehaladás között?
Az ember kezdő, tanul, sokat foglalkozik vele, egyre több mindent megold, kezdenek tőle kérdezni, hozzá fordulni, ha segítségre van szükség. Kezd egy olyan képe lenni a számítástechnikáról, hogy ért hozzá, mindent meg tud érteni. ( IFJÚ TITÁN szakasz )
Aztán amit jó kiindulásnak gondol, sorra tévesnek bizonyul, a problémamegoldások során sokszor eltéved az erdőben, kapja a pofonokat az élettől. Ekkor rájön arra, hogy milyen kevés is valójában stb. Gondolom nem kell folytatnom.
Ezt írtam én is.
Röhögjetek ki, de én jártam agykontroll tanfolyamra.
Ott a következő jelmondatot tanultam: "Gondolkozz alfában, cselekedj bétában!"
Azért írtam több helyre zárójelben pontosítást, mert sajna nem vagyok barátságban a szavakkal. A "gondolkodni"-t én ugyancsak a fontolgatásra értettem abban a mondatban.
Tehát pont azt írtam, hogy a szellemi és testi gyakorlás tanít meg ösztönösen "helyesen" cselekedni és ezen kívül bízni az ösztöneidben.
Így nem kell minden helyzetet alaposan kielemezned, hanem a saját és mások tapasztalatain ücsörögve, vagy edzésen gyakorolva beprogramozhatsz magadnak olyan akciókat és reakciókat, amik az adott helyzetben a legjobb megoldást hozzák a leggyorsabban.
"Amiben biztos vagyok az az, hogy egy "helyzetben" nem szabad gondolkodni. Az lelassít, vagy félrevezet."
Attól függ milyenfajta gondolkodásról beszélünk. Ha a hagyományos értelemben vesszük a gondolkodást, akkor tényleg ráfarag az ember, ha el kezd azon meditálni, hogy üssem, vagy ne üssem, fejbe vagy gyomron, állcsúcson-e vagy orrba. A tett halála az okoskodás, mondta egy nálam bölcsebb ember anno.
Azonban az ösztönös mozdulatok, cselekedetek is gondolkodáson alapulnak, csak már automatizált cselekvéssorozatokká váltak. Ha már az előbb számítógépeknél tartottunk, akkor olyan, mintha egy makrót futtatnál és nem manu facere végzel el egyenként egy cselekvéssorozatot.
Ezt csak azért véstem ide, mert nekem kicsit zavaró, amikor arról beszélünk, hogy gondolkozás nélkül tegyünk meg ezt-azt. Pláne, hogy azért tényleg nem mindegy, hogy egy laza pofánvágás helyett (amikor az is elég lenne) "gondolkodás nélkül" lenyeletjük a palival az ádámcsutkáját. Tegyük meg inkább ösztönösen. És tanuljuk meg a technikákat sőt a helyes technika kiválasztását is a repertoárunkból ösztönösen, automatikusan elvégezni. De ettől még mégiscsak ésszel szabad küzdeni, ha már mindenképp elkerülhetetlen.
Értem és nagyjából egyet is értek.
Ez az elmélet egyébként engem közelebb visz az általam oly nagyra becsült Empátia fejlesztéséhez. Nagyjából az is erről szól. Megpróbáljuk megismerni, megérteni a másik helyzetét, gondolkodását. Érezzük, amit ő érez, így ha akarunk, képesek leszünk olyan eszközöket használni, amik számára is és számunkra is kedvezőek. Számomra ez az ideális cél. Kecske, káposzta. Én is és ő is előre haladjunk. (Tudom, most jön a brutál állat, aki molesztálta az asszonyt a lépcsőházban. Lehet, hogy őt az agyonverés, vagy a börtön vinné előbbre, nem tudom.)
Azt, hogy egy adott helyzetben mi történik, rengeteg "információ" befolyásolja. Ha valaki olyan dolgokat gyakorol (fejleszt) akár testileg, akár szellemileg, amik az adott helyzetben nem engedik, hogy olyan információk is befolyásoljanak, amiknek nem lenne szabad figyelmet kapniuk, az jobb eséllyel oldja meg sikeresen a konfliktust.
Amiben biztos vagyok az az, hogy egy "helyzetben" nem szabad gondolkodni. Az lelassít, vagy félrevezet. Ott az addig átgondoltak tapasztalata alapján kell(ene) cselekedni, gondolkodás (fontolgatás, elemzés) nélkül. A szellemi és testi gyakorlatok az ösztönöket alakítják át, fejlesztik úgy, hogy élesben bízhassunk bennük és azok tényleg helyes cselekedeteket segelljenek. :-) (sugalljanak)
BLaca,
OFF
Nem matematikus, "csak" mérnök. Nem rontottam el a képletet? Emlékezetből írtam, és már rég nem volt dolgom ezzel a függvénnyel. Csak azzal a bizonyos megjelenési formájával, képlet nélkül. :-)
ON
"Még soha sem sikerült egy konfliktus helyszínét úgy otthagynom, hogy azt gondoltam, helyesen cselekedtem, ez volt a legjobb megoldás. Pedig már sokféle megoldással próbálkoztam. "
Egyszer régebben egy pszichológiai tanulmányban olvastam (szerző, cím passz, már a feledés homályába veszett) egy érdekes gondolatmenetet. Mi szerint az ember legnagyobb érdeme a döntéskészség. Ami egyben a legnagyobb buktatója is, hiszen szinte ezzel paradoxon, de az ember mindig, minden szituációban helyesen dönt. (Na most nyugodtan felhördülhetnek egyesek.) Ugyanis a rendelkezésére álló információkból és azok sajátos értelmezéséből születik a döntése. Ami tehát mindig helyesnek kell lennie, mert az információi helyesek, azok értékelése is helyes (merthogy annak találta az illető, annak értékelte, elfogadta, az információ tényleges értékét és figyelembe vette a döntéséhez), tehát a konklúzió, hogy a döntése is helyes, hiszen saját maga szerint az volt az adott kérdésre, az adott időpillanatban a legmegfelelőbb válasz.
Amikor az ember egy szituáció megoldása után azon kezd el filózni, mi szerint lehet, hogy mégsem jól döntött, akkor nem a döntése helyességét kérdőjelezi meg valójában, hanem csak ráébred, hogy valamilyen információ még nem volt a birtokában a döntés előtti pillanatban (például a döntés után eltelt időtényező, az eltelt idő alatt bekövetkezett események, esetleg újonan felmerült további adatok). Na most ennek az egész okfejtésnek egyetlen konklúziója van tehát, hogy szükséges információ hiányában nem lehet rossz döntést hozni, hanem csak egyfajta döntést, ami utólag sem minősíthető, hiszen az előzetes feltételek olyanok voltak, amilyenek. Ha pedig nincs információm, azt nem is lehet figyelembe venni egy döntéshez. Tehát az ember mindig helyesen cselekszik.
Ezt filozófiai értelemben gyakorlatilag dogmának lehetne tekinteni. Ami miatt ezt esetleg egyesek bírálhatják, hogy bizonyos normák is befolyásolhatják a döntéseinket. Viszont ne feledjük el, hogy ezek a felállított szabályok is csak információk, amiket értékelnünk kell a döntéseinkhez.
Ez az egész előttem arról szól, hogy lehet félvállról venni dolgokat, közönyösen szemlélni. Lehet megbánni tetteinket és szomorkodni felettük. Mindegyik helyes megközelítés a szememben, de ennek helyességét én nem ismerhetem el, csak, ha épp rólam van szó, az én döntésemről van szó. A tömeggyilkos is (a maga módján) helyesen cselekszik, amikor kést nyom az áldozataiba. Mert ő úgy látja, hogy helyesen cselekedett (mert így értékelte az információit). Ettől mi még máshogy látjuk, mint ő. Mert mi a döntéseinkhez azokat a szabályokat is figyelembe vesszük, amit ő nem. Mert (talán) intelligensebbek vagyunk, mint ő, de legalábbis a bennünk lévő "számítógép" helyesebb (HELYESEBB??????) eredményt lök ki.
Tökéletesen egyetértek veletek. Ebben az idézetben csak az nem tetszik, hogy a végén egyből az ölésről beszél. Bár, ha elkezdenénk ragozni, hogy pl. inkább ő verjen meg engem, mint hogy én öljem meg őt, stb. akkor a végén valami 5 faktoriális, vagy ilyesmi számú sorból állna az idézet (Én is tanultam ám matekot.).
Ha a barátaidat hetente többször pofánvered, akkor egy támadóval miért ne tehetnéd meg ezt? Ettől még nem lesz semmi baja, legföljebb békénhagy.
Kijo!
Ha valaki állandóan b...gat, és te folyton kitérsz előle, akkor egy idő után GYŰLÖLNI fogod az illetőt. Ez szerintem rosszabb, mintha jól pofán vernéd.
Szerintem ugyanaz a nagymester mondta, akitől a múltkor megpróbáltam idézni (keresem a dokumentumot) : "Nem kell, hogy verekedj, de tudasd, hogy kész vagy rá."
"Más módon is el lehet azonban téríteni esetleg az agresszort. Muszasi(?)-ról írták, hogy a kocsmában pálcikával fogdosta a legyeket, erre erősen csökkent a kötekedők harci kedve. "
1. Hát igen. De Muszasi csak egy volt. Én meg a büdös életben nem leszek "Muszasi". :)))
2. Bár pálcikával igen remekül tudok enni, meg főzni is, azonban mivel az 1-es pont továbbra is érvényes, kénytelen vagyok légycsapót használni a legyek ellen. :)))
3. Vagy be sem megyek olyan kocsmába, ahol annyi légy nyüzsög. :)))
Egyébként az ellrettentés tényleg nem egy rossz módszer. Bár nem igazán elrettentés, de épp tegnapi edzés utáni kólázás-sörözés közben került elő egy sztori. A lényege, hogy hogyan kell tagokat toborozni egy klubba.
Az egyik instruktor úgy csinálta, hogy valami banzájkor odament egy kisebb tömeghez, kipécézte a legnagyobb alakot. Végül is a kampány duma után a bizonyítási eljárás következett. Amiben a lényeg, hogy üsse le a tag az instruktort. A tag neki is állt. Az instruktor is, csak épp semmi mást nem csinált, csak megállt és bevonult kettős fedezékbe. A tagnak meg úgy fél perc alatt elkezdett gyöngyözni a homloka, amikor már régen szétütötte magát. Aztán feladta, mert elfogyott a levegő. Ekkor az instruktor, mintha mi sem történt volna beszólt, hogy mi van, már vége e bulinak, eddig bírtad? Látod, ha lejárnál vingcsunozni, akkor lenne még szufla. Aztán ott hagyta őket, és a tag még fél óra múlva is vakargatta a fejét, hogy lehet benne valami. :)))
Hát ez is egy módszer. Adott esetben kissé átalakítva a szituációt van olyan jó húzás, mint pálcikával legyet fogdosni. Ez is egy árnyalat a harcművészet palettáján.
Hadd üdvözöljem a javuló Hangulatot és a tanulságos Gondolatokat, amik épp visszatérnek a nyaralásból!
Hozzátennék valamit a "legyőzni önmagunk" és az érzelmek elfolytása közötti (számomra létező) különbségen.
Már régebben is írtam hogy nekem meggyőződésem, hogy létezik harmadik út is. Persze azóta ez az elméletem is tisztult.
Én sem hiszem, hogy a passzivitás, az elfolytás a megoldás, de az agressziónak és az indulatoknak sem adnám át magamat "szívesen".
Sajnos nem tudom leírni, hogy mire gondolok, de talán értitek, hogy kell lennie még valaminek.
Valaminek, ami annyira egyszerű és annyira a szemünk előtt van, hogy észre se vesszük.
Olyasmi, vagy olyasmik, amiket már leírtunk itt is, de amint leírtuk, rögtön banálisnak és nevetségesnek tűnt(ek).
Nem utasítom el a harcot, mint lehetséges megoldást, de az indulatokat, az agressziót igen. A passzivitás, elfolytás pedig számomra a félelemmel egyenértékű, bár nem azonos vele.
Mindezek csak ideák, az én ideáim. Semmi saját gyakorlati tapasztalat nem áll mögötte. Még soha sem sikerült egy konfliktus helyszínét úgy otthagynom, hogy azt gondoltam, helyesen cselekedtem, ez volt a legjobb megoldás. Pedig már sokféle megoldással próbálkoztam. Persze nem sok lehetőségem volt még ezt gyakorolni, főleg amióta edzésre járok. Lehet, hogy ez a kabalám. Kopp-kopp-kopp. :-)
Gondoltam megosztom veletek, legyen egy véleménnyel több.
Még egy dolog, amit magyar harcművészeknél vettem észre, és nem igazán tetszik. Nem mernek felelősséget vállalni azért, amit csinálnak.
Bármit is csinálok, úgyse leszek olyan jó, mint a ferdeszemű nagymester -> vagyis, nem is kell olyan jónak lennem. Legföljebb majd ráfogom arra, hogy fehér ember vagyok, és hát egy fehér embertől ugyebár ennyi telik.
Többek között ezért alapított a mesterünk egy saját stílust, a Zen Bu Kan Kempo-t, ami egy MAGYAR harcművészet. Persze megkérdeztem tőle, hogy akkor miért van japán neve, azt mondta, ennek csak műveltségi okai vannak.
Azt hirdeti, hogy még egy europid ember is tud olyan jó lenni, sőt még jobb is, mint egy "ferdeszemű".
Tetszik amit írtál. Nagy mértékben azonosulok vele, azaz egyezik a filozófiámmal. Egyéni sajátosság szerintem, hogy ki mekkorának tekinti azt a követ, ami előtte van. Az említett szilveszteri szituációban nagyon kicsi volt a kő, így átléptem felette. ( Ezzel el is árultam, mit tettem illetve mit nem tettem ).
Hasonló a Te megfogalmazásodhoz az enyém: A konfliktusok arra valók, hogy fel(meg)oldjuk őket.
Ami az idézetet illeti, nagyon szép, egyet is értek vele. De az ölés előtti három lépcsőfok ( elkerülni, verekedni, megnyomorítani ) egymáshoz való viszonya mindenkinél egyéni. Valószínűleg ugyanakkor ölnék, amikor Te. Nálam azonban a verekedni és a megnyomorítani sávja nagyon szűk és az elkerülni nagyon széles. Erre mondom azt, hogy ha nem kell, ne verekedj, ha kell, akkor ölj.
Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy egy jó időben adott pofon sok további kellemetlenségnek veheti elejét. Más módon is el lehet azonban téríteni esetleg az agresszort. Muszasi(?)-ról írták, hogy a kocsmában pálcikával fogdosta a legyeket, erre erősen csökkent a kötekedők harci kedve.
Te matematikus vagy? 1987-ben végeztem az ELTE-n matematikus szakon. Éppen ma másoltam le a diplomámat, be kell mutatni a két éves edzőire. Innen a fórumról szereztem róla tudomást! Utólag is köszönet érte aki felrakta!
