Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Csupán csak évek óta a japán szamuráj kultúra a hobbim.
Főképp a kyudoval és a sinkendóval foglalatoskodom hobbi szinten.
Ezenkívül japán fegyvereket, műtárgyakat gyűjtök.
Megfordult a kezemben az utóbbi időben jó pár nihonto is többek közt.
Néhányat volt szerencsém birtokolni is.
Ezért talán van annyi tapasztalatom a témában, hogy meg tudom különböztetni az eredetit a
másolatoktól. Ami véleményem szerint nem olyan nagy ördöngösség mivel a másolatok soha nem olyan minőségűek mint a japán pengék.
De gondolom Ön metallurgiából diplomázott ezért kérem ossza meg velünk mérhetetlen tapasztalatát a témában, hogy a hozzám hasonló tudatlan Bushik okulhassanak belőle.
A kert valóban csodálatos, minden elismerésem.Bizonyára nagyon jó hely a feltöltődésre,
kikapcsolódásra.Magam is kertesházban élek. és bár rengeteg munkával jár, de az erdmény
bőven kárpótol a fáradtságért.Amúgy az ilyen jellegű tevékenység nagyon jó relaxáló hatású.
Az edzésekkel kapcsolatban : maga a kor, és a fizikai állapot természetesen meghatározó lehet,
de saját tapasztalatom szerint ezek az emberek teszik le a legtöbbet az asztalra.
Én magam sokkal többre becsülöm, ha valaki korlátolt fizikai lehetőségekkel, de folyamatosan edz,
mint a makkegészséges, de csak időnként felbukkanó " kamurájok".
40- 45 év felett már nem az a dolgunk, hogy 50 "fekvőtámasszal" többet nyomjunk, mint egy húsz éves fiatal, hanem az adott harcművészeti ág szellemiségét, technikáit megőrizni, és továbbadni vagyunk hivatottak.
Negyven éves koromban ugyan abbahagytam a karatét - sportsérülés, és annak ismételt kiújulása miatt, de azért igyekszem a Bushido szellemében, szellemiségében élni. Kyokushinkai karatét tanultam, nagyon kemény edzéseket tartott Lukács Béla sensei. Volt lemorzsolódás, de akkoriban még nem volt nyafogás a fiatalok részéről sem. Aki járt rendszeresen edzésre, az büszke volt arra, hogy ha kellett, 10 percet akár zenkuzu dachiban is állt. Az edzés előtti-utáni mokuso alatt a seiza nem jelentett senkinek problémát. Mivel hatvan éves elmúltam, a karatét már nem annyira, de a iaido gyakorlatait ha nem is rendszeresen csinálom. Mondjuk seizából nem nagyon ugrálok fel. Igyekszem, hogy a környezetem is tükrözze azt, ami belül van. Ha nem gond, pár kép a kertemről. Nem kertészeti cég munkája, mi csináltuk családi összefogással: A párom, a fiam, és én.
Aki egy kicsit is ért a japán kardokkal azt nem lehet megvezetni hamisítvánnyal!
Ehhez nem kell színképspektrumos anyagvizsgálat sem!
Az eredeti nihontok tamahagane-ből készülnek ami jellegzetes és nehéz jól hamisítani mert bonyolult az előállítása. Ezenkívül a japán kovácsok technikája is fényévekkel jobb tehát azt azért csak a nagyon amatőrök nem szúrják ki, és akkor még a csiszolásról nem is beszéltem.
De árulkodó jel a markolattüske és az esetleges Mei is.
Van olyan japán ismerősöm aki a kardot kézbe véve meg mondja melyik iskola készítette és kb. mikor!
Ez már azért magas szint de egy hamisítványt felismerni nem nagy ördöngösség szerintem.
Pár éve amikor pillanatnyi agyagi megszorultságból kétszázötvenezerért kínáltam a késő-EDO kori katanámat gyönyörű igényes szerelékben, a mekugiban a kovács mei-jével, szóval beazonosított korabeli nihontot, ugyanez volt amit írsz. Szerintem ha harmincezerért kínálom, még abból is megpróbáltak volna alkudni. Olyan érdeklődő sem vette a fáradtságot hogy eljöjjön megnézni, akivel magánban tisztáztuk, hogy autóval fél órányira lakik tőlem. Szóval muhaha!
"Ámbár tapasztalataim alapján a nagy többség 10.000 ft ért hamonos, 400 éves kardot szeretne vásá-
rolni......."
Részint emiatt hagytam abba a kardcsiszolást. Megveszi húszezerért a vasat, tízezret szán arra, hogy átcsiszoljam, átszerelékezzem, és százezerért akarja árulni.
Volt rá példa, a levelezésemből tudnék idézni, de az nem lenne etikus.
Hát nézegettem ebayen, 15-25 az a hamisítvány amit eredetiként akarnak eladni, kellő háttér tudással fölösleges neki indulni, mert vannak jó minőségü hamisítványok is amit sokkal nehezebb beazonosítani vagy csak ilyen azonosítással foglalkozó személy tudja elvégezni( anyagvizsgálat) mert külsőre hajszál pontosan megegyezhet. Én azért nem ítélem el mert volt ez is ki lehet fogni jót csak tudni kell.
A kollégák már mindent elmondtak a WWII-NCO kardokról Én csak annyit tennék hozzá,hogy a háborús gunto szerelék is értéktelen. A szamuráj családból származó tisztek nem ritkán a több száz éves családi kardokat vitték magukkal gunto szerelékben(mivel ez volt a hivatalos katonai koshirae) Ezek a kardok viszont ritkák és drágák. Nemkülönben az eredeti edo kori koshiraek.Ezek ára vetekszik egy eredeti pengéével.
Nekem volt a kezemben ilyen guntónak látszó tárgy. Ha kell, fotókat is tudok róla kitenni. Tanúsíthatom, hogy hulladékvas minőség. A tulaj restaurálásra adta ide, de nem vállaltam, mert egyrészt olyan rossz anyagból készült, hogy a reszelő úgy harapta, mintha laposvasat reszelnék, másrészt mint az általad bemutatott képeken is látszik, komoly felülethibákkal rendelkezett, azaz egyetlen sík felület nem volt rajta, amihez a csiszolást igazíthattam volna. Szóval a 150 250 ezer jó lesz 15 25 ezernek is, de a katana kake megszégyenítése ha ilyen vasat teszel rá. Vannak persze gunto szerelékben igazi nagy értékű pengék, de nagy szerencse kell hozzá, hogy ilyet kifogjon valaki. A modlában kovácsolt gunto-k arról ismerszenek fel, hogy bármelyik kard bármelyik sayába beleillik. Nos azok a sorozatgyártás értéktelen tucattermékei.
A számbeütés csak azt jelenti, hogy a WW2 után amerikai begyűjtésre került a kard, ott adtak neki sorozatszámot. A Japánok nem használnak arab számokat.
Mi számít gyenge minőségnek? fejtsd ki. Egyébként meg keresett kardok a mai napi én nem kis árban mozognak, ebay-en és egyéb antik, régiség oldalakon is 150-250 ezer forint között kelnek el, én nem egy valamilyen kardforgató stílust űző ismerősömtől hallom hogy teljesen igénytelen kard( magyarúl nem kell félni ha karcosodik, bármilyen olajjal kezelheted a végén, mivel gép készítette) vágásra alkalmas és nem gyenge darabok. Fölső két kép eredeti kardot ábrázol. Ezt gépi katana-nak is nevezik.
Én főleg most T-95 típusszámú katanákra áltam rá musashi által linkelt felső két képen látható, eredeti vagy hamis? ez mindenkiben felmerül mivel ebay-en tele van hamissal és csak egy igazán jó szemű ember szúrja ki az eredetit. Amiről a hamisítványt fel lehet ismerni az a sorozatszám betűtípusa, ha sok ilyet láttál már berögzül a számok távolsága is, mivel a tsuka és a szerelékei egy rész ezért könnyen hamisítható öntőformában, ezeket arról veszed észre hogy vagy nincs semmilyen gyári barnás festék nyom a markolaton( nem hiszem hogy létezett olyan ember a háború során aki 90% lekoptatta a festéket a markolatról és a másik a markolat végén tsubaval ellentétes oldalon van egy virág minta és én úgy vettem észre hogy az a hamisítványokon nem olyan részletes(elkopottság, elkenődött). A tsubatól nem messze lévő sorozatszámnak a mellete lévő kanji és a tsuba közötti távolság 3/-énél kell elhelyezkednie. Én jelenleg ennyit tudtam még megfejteni ha valamit rosszúl tudok nyugodtan javítsanak ki és várok egyéb építő jellegű hozzászólást :D
