24 db ttúra, táv 1080 km, szint 34234 m. A leggyakrabban látogatott helyek: Zala 5, Kőszegi h. 5, Pilis és Visegrádi-hegység 2, Bakony 2.
Zala Megye túristája, Kőszegi h. túristája. KHT összes plusz 1
Egy gigatúra: Kinizsi Százas (3X).
Nekem is megvan a Lefagysz Mecsek 58, Tortúra 65 (1X), Piros 85 (3.), - és a Mátrabérc 13 órán belül :---)) (2X). Ezenkívül a Bakonyi Barangolások 70 ( 4X). Idén sikerült elöször az Őrség 75 , ja meg 12 órán belül a Börzsönyi vulkántúra...
Többi az gyermektúra, nem sorolom Őket fel (mint Zillertaller Steinbockmarsch..., stb. : -)
Elbukott kupák száma: 1 db (DDK)- 7 túrát sikerült csak begyüjtenem...nagy csalódás.
Tóbaesések száma: zero
Kutyamarások száma: 1 (LeFagysz Mecsek 58 rajt után 1 km-re)
Betervezett, de el nem startolt túrák száma: min. 3 (Rocki 130, Zselici túra , Dombay-tó maraton)
A BHTCS-n az "Ady Julianna"-csúcs és a Fekete-hegy közötti szakaszon találtunk egy "technikai" jellegű feket kesztyűt. Márkájára már nem emlékszem. A célbean leadtuk a szervezőknek.
Két túrán is voltam a hétvégén (bár voltak jópáran, akik még többön is :)), a BUÉK 20-on és a BHTCS-n. Sok kedves ismerőssel találkoztam, és nagyszerű túrák voltak, hamarosan részletesen is beszámolok róluk. Idén elkezdtem a Budapest Kupát, és így megvan a füzetben az első két pecsétem :)
A BUÉK 20-on Pataporccal indultam, jó kis túra volt, aránylag sok emelkedővel (el is gondolkodtam rajta, hogy biztosan akarom én a Gyalyavár 110-et? :) ) 1999-ben voltam rajta legutóbb.
Ami az éjszakai túrát illeti, először a BHMTCS-re neveztem, de az elég nagy meggondolatlanság volt, főleg hogy a két legelszántabb teljesítménytúrázóval, listavezővel, és a szintén nagyon komoly túrázó és gyorsan gyalogló Áronnal és Andrással indultam egy csapatban... nem is bírtam sokáig a 7 km/h-s vagy még gyorsabb átlagsebességet az éjszakában, és Áronnal átneveztünk a BHTCS-re. Köszönet neki, nélküle simán elvesztem volna az erdőben, még mindig ott bolyonganék :)
Úgy látom, pontosan 4 év 5 hónap 18 nappal ezelőtt írtam ide utoljára, tán itt az idő, hogy megint :D Kezdetnek ide pastézom a 2012. évi túraösszesítőt:
39 ttúra, táv 2203 km, szint 76653 m. Egy átlagos menetelés így nézett ki: 56,5 km / 1965 m. A leggyakrabban látogatott helyek: Mátra 11, Bükk 9, Budai-hegység 8, Pilis és Visegrádi-hegység 4, Mecsek 2.
Túramozgalmak és egyéb hőstettek :) Mátra Kupa, Bükk Kupa, PMTT. Az OKT 2011. dec 9.-2012. ápr. 9. között teljesítve.
Hat gigatúra: Mátra 115, Mecsek 110, Rocky 130, Turul 130, Beac Maxi 110, Palóc Expedíció 100. Továbbá, megvan a Lefagysz Mecsek 58, Via Dolorosa 2x56, Tortúra 65, Mátra 60, Piros 85, Less Nándor 63, Vidróczki 61, - és a Mátrabérc 10 órán belül. Nem állok meg, idén is folytatom...
A tegnapi BUÉK 20 túrán 970-es illetve 1141-es rajtszámmal indult sporttársakat keressük! Ha magatokra ismertek, küldjetek emailt! Címem publikus. Előre is köszönöm!
A híd túl messze van túrára van hely az autómban (bőven :) Indulás szombat hajnalban, visszaindulás 6 órakor (azaz futónak vagy 60-as gyalogosnak lehet érdekes). Email.
A tavalyi évkezdéshez hasonlóan most is Fézler Balázs emléktúra volt, mert semmi kedvem nem volt a BUÉK-en a tömeghez (és az Újlaki-hegyhez sem :p), így aztán hallgathattam a Visegrádi-hegységben, ahogy a madarak tavaszt csicseregnek.
Korai ez még :)
Az időjárás és a talajviszonyok is tavasziasak voltak, tehát szügyig ért a sár egy márciusi Julianus-túrán éreztem magam kb. Volt jeges sár, meg saras jég, meg nettó sár, meg nettó jég, és ahol az egyik nem volt, ott volt a másik. Kivéve azt a néhány szakaszt, ahol az avar elég vastag volt, hogy mindent jótékonyan elfedjen.
Az Úrasztal-oldal eljegesedett ösvénye eléggé visszavett az élményfaktorból, de továbbra is nagyon tetszik, ahogy szemben ki-kibukkan Vác meg a Naszály. Teljes kilátópont sajnos nincs, a bámészkodással meg figyelni kell, ha tükörjég van alattad. Az már csak Murphy, hogy a futók itt értek utol (előzni kihívás).
Röpke tea a Vízverés nyergében, át a kerítésen, VadMalac még az kaptató előtt elfutott mellettem, így hátulról nézhettem, ahogy "megeszi" az emelkedőt. A leereszkedés a kis ösvényen (főleg a vége) most is kellemetlen - de legalább nem dobtam egy hátast, mint tavaly), az erdészeti út most is egy merő sár volt. Nem kicsit örültem a letérésnek!
A Moli-pihenőnél szél és ború, előtte kinéztem jobbra, a Börzsönyre - szenzációs látvány volt, ott ugyanis sütött a nap, mintha egy hatalmas reflektort toltak volna rá a tájra. A Borjúfő felé az ereszkedés a talajnak köszönhetően... nem volt a legkellemesebb, a kilátóponton marha nagy szél. Ezt a kis kék háromszöget egyébként nem értem, miért nem viszik ki magát a kéket? (ami elfordul 50 méterrel előtte, és egy sokkal rosszabb leereszkedéssel megy le).
Innen sár, jég, sár, sár, a Nagy-Villám előtti fű megváltás! Lefelé a szerpentin is, pazar a látvány és a fények. Görgey-bércen pecsét, elgondolkodtam, hogy nem lenne-e érdemesebb "kifarolni" a műútra. De hát a hivatalos út a K+.
Persze érdemesebb lett volna, mert egy vízmosás alatt a nap legnagyobb sárdagasztása kezdődik - mintha egy könnyűharckocsi dúlta volna szét az utat. Feneketlen sár, sárkoloncok, brrr. A kerítésnél törölgetek bőszen, de ez sokat nem kozmetikáz a látványon. A vége annyiban változott, hogy míg tavaly csak fél Visegrádot kellett átszelni, a célváltozás miatt most már az egészet :)
Régebben napirenden volt az önállósodás, viszont a szakítással
Toponár elvesztette volna a helyi menetrend szerinti közlekedését.
Viszont talán az egyetlen falu lehetett volna
Magaarországon, amelynek van egyeteme.
Annak idején rengeteget jártam a
Muskiba nagypapámmal még a nyolcvanas években. Egyébként valahol azt olvastam, hogy
Toponár korábban lett város, mint
Kaposvár. Amikor utóbbi még csak egy kis falu volt,
Toponár már akkor mezővárosi rangot kapott. Aztán később már más szelek fújtak.
Többen érdeklődtek a Dombay-tó túrán a Káposztás béles receptje felől. Ha valaki meg szeretné próbálni elkészíteni otthon, innen letöltheti az itinert.
A "mi a baj a csoportos túrázással" - sorozatból, csak mert most jutott eszembe (vigyázat, iróniát tartalmaz):
Minél többen mennek együtt, annál valószínűbb, hogy a csoportból kiemelkedik valaki, aki a legokosabb. Ha valaki a legokosabb, akkor a túra során illik elvállalnia két fontos funkciót: egyrészt elöl kell mennie (hogy a többiek el ne tévedjenek), másrészt folyton beszélnie kell a csoporthoz (hogy a többiek is okosodjanak). Namármost, mivel ő háttal van az összes többinek, ezért, hogy rendesen jusson a hanghullámokból maga mögé, emelt hangon kell mondania. Ennek az a követezménye, hogy egy csoport akkor is igen zajos, ha amúgy érett és jámbor, a természetet tisztelő túrázók alkotják; egyvalaki közülük folyamatosan ordít, abban a hitben, hogy ő csak beszélget.
Mindig lelkiismeretfurdalásom van a soron következő túra szervezőivel szemben, mert miközben nagyon-nagyon hálás vagyok a munkájukért, magamban mégis azt kívánom: bár minél kevesebb induló lenne :)
