Igen, igazad van, a telefon-minőséges meghallgatás messze nem ér fel az "igazival" és a puszta szövegből, mint korábban írtam, valóban hiányzik a tartalom: a zene.
Csak hát én türelmetlen vagyok. Olyan iszonyatosan türelmetlen, hogy ha a Zoránnak új lemeze jelenik meg, akkor rendszerint egy héten át cseszegetem a lemezboltokat telefonon, hogy na, van már?! (És a válasz: méééééééér, lesz??!!)
Szóval a dalszövegeket olvasgatva én amolyan pre-elsőbenyomást szerzek, keresgélem, hogy melyik lesz az a dal, ami majd a kedvenc lesz és melyiket fogom kevésbé szeretni.
Kíváncsi vagyok, mennyire jönnek be az ötletek.
És azért hálás vagyok a Zoránéknak, hogy így gondoltak a rajongóikra (már megint).
Sziasztok!
Az volna a kérdésem, hogy ki hogyan hallgat Zorán lemezt?
Merthogy nekem például nem akaródzik "telefon-minőségben" letölteni az új albumot a webről, még kevésbé a puszta szövegeket olvasgatni. Számomra valamilyen formán szertartás az, hogy nyugodt körülmények között, jó minőségben halljam először az új számokat. Igyekszem a szövegre és a zenére is koncentrálni... Sokszor nem könnyű, de megéri. Más így az első benyomás - ami, mint tudjuk, megismételhetetlen.
Egyébként egy nehezen leírható "kvázi-ezoterikus" :) élményem is kapcsolódik Zorán-konzerv hallgatásához. Walkmanről, félálomban, egy hosszú vonatút alatt, ráadásul messze-messze Magyarországtól... Az 1992-es jubileumikoncert-lemez (azt hiszem, a Nem kell mindig) egyszer csak úgy megszólalt, ahogy még szinte soha nem hallottam zenét! Minden szólamot, minden ütemet kristálytisztán fel tudtam fogni, az egész koncert teljesen átláthatóvá vált a számomra... Akkor éreztem meg, mit jelent valódi odaadással élvezni a muzsikát, és végül is ez is Zoránéknak köszönhető.
Peppers
Ehol a kövek, ni! :-))) Nem, nem persze. Azért gyors megvédem a KZs-t, amúgy hivatalból. Cipő: a zord külső érző szivet takar. (Mondják...) Göndörhajú csupor: szvsz jó muzsikus. Aztán meg a Lippényi is az, meg a Móricz Misi, a Németh Oszkárról nem is beszélve. De hát ez offtopic, át kéne vele menni egy másikba (csak valahogy nem akaródzik az ottani stílus okán...).
A Sipeki amúgy tényleg csúcs, ahogy ügyködik a hangszerén. Messze a legjobbak között van, tán csak a Tátrai előzi meg.
Az én óriási kedvencem a bandából a Horváth Kornél. A koncertek nagy részét azzal töltöm, hogy őt bámulom. Elképesztő, mennyi kis ketyerét tud összegyűjteni maga köré és micsoda odaillő hangzást produkál velük. Már-már ott tartok, hogy nélküle nem érne... na jó, azért ez túlzás.
A szájherflis pasit (Szabó Tamás) én spec. nem bírom, de csak azért mert olyan hülyén viselkedik, mikor fújja a hangszerét. (Ez amolyan női dolog, idegesít és kész.) Ettől persze nyilván jól csinálja, amit csinál.
Dotis, ládd tényleg ízlések és pofonok, ahogyan Rumci is mondotta. A neked fakó és színtelen Szép holnap nekem a Zorán1.0 verzió volt.
Tizenhat éves voltam és emlékeim szerint Sabrina + C.C.Catch rajongó, amikor a mamámnak megvettem Karácsonyra azt a lemezt. Aztán valahogy belehallgattam... Aztán megszerettem... Aztán megvettem az összes többi lemezét, jött az LGT, jött a Lárika, jöttek a többi magyarok, jött a Dire Straits, Sting, Eric Clapton és valami egészen új világ.
A Szép holnap nekem még mindig ezt jelenti, ha meghallom.
A másik órjási kedvencem a Majd egyszer..., én ezt érzem a Szép holnap folytatásának. Na meg a 11 dal. Az is tud valamit...
Ps. Nagyon örülök, hogy ez a topic olyan, amilyennek szerettem volna! :-)))
Az első három nagylemezt készen kaptam, vagyis mire eszméltem, már megjelentek. Rongyosra hallgattam, hol az egyiket, hol a másikat szerettem jobban - persze ez a három lemez bennem is összetartozik. Így húsz év után is el tudnak varázsolni, hiába ismerem hangról hangra őket.
Aztán jött a Tizenegy dal, az egyik legmeghatározóbb lemezélményem, a Loksi és a Titkaim mellett. Hogy ez a lemez mit jelent nekem, azt itt most nem tudom, ilyen mérvű konfessziót nem visel el a web, főleg nem a Törzsasztal.
Ehhez a lemezhez kapcsolódik az egyik legnagyobb Zorán-koncertélményem is, 1983 májusában, a Láma kíséretében. Azok a dalok, úgy előadva, olyan közönség előtt... Láttam már Zoránt előtte többször élőben, még egy klasszikus hakniban is (ma már nehéz ezt elképzelni), de ez a koncert messze felülmúlt minden addigit - és hosszú évekig minden azutánit is.
Aztán erőteljes kontrasztként egy nyári turné Kovács Kati vendégeként, Universal együttes, Fehér sziklák, brrr... - ma már ezt is nehéz elképzelni.
A folytatás valamivel jobb volt (Lippényi Gábor és Árpádi László kísérték ekkor élőben), de a Lámához képest ég és föld, csalódás, keserű szájíz, lógó orr. Úgyhogy az Édes évek lemezt akkor meg se vettem, végül csak idén jutottam hozzá. Aranyos, de sokat nem vesztettem.
Hosszú szünet után jött a Szép holnap, a maga megfáradt, fakó színeivel, máig nem bírtam megszeretni. Hiába van rajta néhány jó (pontosabban jó-is-lehetett-volna) dal, inkább taszít, mint vonz a hangulata. Ebből a lemezből félplayback-turnét csinált Kern Andrással - ezt inkább kihagytam, ne romoljon tovább bennem Zorán hitele. (Bár, akik látták, azt mondják, nem is volt olyan borzasztó.)
Az élet dolgai már inkább bejött, habár még nem volt az igazi. Viszont a turné! Megjelentek a mecénások, lehetett újra zenekarral fellépni, országot járni. A program pedig a szólópályafutás keresztmetszete volt, szépen időrendben, a Könyörgéstől Az élet dolgaiig. Jólesett a lelkemnek.
Akárcsak két évvel később a Vigadó, az a jó alapos, retrospektív életmű-válogatás. Alig maradt utána hiányérzetem, pedig amúgy naggyon finnyás vagyok. És az akkor beinduló BS-sorozat, minden évben tuti telt ház, minden évben nagy élmény. Na meg a szintúgy zsufi házas vidéki kamarakoncertek. Elviselném, ha ez így menne tovább, mondjuk még húsz évig.
Már csak egy jól sikerült nagylemez hiányzott, de jött is a Majd egyszer, gyönyörű, összeszedett lemez, szebbnél szebb dalokkal. És utána meglepően hamar az 1997. Ami elsőre laposnak, egysíkúnak tűnt nekem, aztán két hét után valahogy felfedeztem az ízeit. Ekkor viszont nagyon eltalált, ilyen mélyen nem hatott rám Zorán-lemez a Tizenegy dal óta. (Most is az szól, csak jobb lett az elmúlt két évben, érett.) Igaz, ehhez az kellett, hogy kihagyjam róla a Szappanoperát meg az Itt a vásárt, fölösleges koloncok azok egy mestermunkán.
És most Az ablak mellett. Tegnap meghallgattam vagy háromszor, még nem jött be, de ki tudja, mi lesz ebből két hét múlva...
Ízlések és pofonok. Szerintem az 1997-es lemez a legmagasabb csúcs Zorán eddigi előadói életművében. Addig nekem ezt az első lemeze jelentette. A BS-koncert számomra is inkább csalódás volt, de teszem hozzá sietve csupán az általa a korábbi koncerteken, illetve a lemezekkel felállított mércéhez képest. De ezen nincs mit csodálkozni. Nincs az az ember, aki mindig egyformán magas színvonalon produkál.
Az új lemeznek még csak az első dalát hallgattam, de azért az a hangminőség, ahogy ezek a dolgok letöltődnek, nem teszi lehetővé árnyalt vélemény kialakítását. Az mellesleg az érzésem, hogy ez az anyag az 1997 szerves folytatása (s így az előfutár Majd egyszer...) lesz. A borító is mintha erről árulkodnék.
rumci
Jaja, szerintem is jó Zorán, nagyon jók a zenészek (Sipeki az egyik leghangulatosabb magyar gitáros, nem csak gitározik, hanem mond is valamit, intelligens, stb. vö. akárkivel, mondjuk Tátraival :-) )
SzVSz ez a legnagyobb különbség konczzsuzsa és Zorán között: Zorán zenél, zenészekkel, konczsuzsa meg énekel olyan bohócokkal mint cipő meg az a göndörhajú csupor a KFT-ből.
Szia Nyomkereső! Nem mondtam én, hogy nem érdekel az ellenvélemény. Természetesen érdekel, de messze nincs kedvem egyfajta dühödt vitához a 1. politikai hovatartozásáról 2. maffiális kapcsolatairól 3. énelkelni/zenélni nem tudásáról. (Az ilyen típusú vitát plasztikusan szemlélteti a Koncz Zsusa rajongók c. topic. Rettenetes.)
Miért nem szereted a Zoránt?
>>XXI század hajnalán a 60-as évek zenéje.
Nem, ez nem a hatvanas évek zenéje. Az 1997. című lemez például az 1997-es esztendő Zorán-zenéje. IMHO.
már megyek is.
Én nem szeretem Zoránt. Mivel ez egy rajongói topic, nincs itt a helyem. Kár, hogy nem érdekel Benneteket, miért nem szeretem. De sebaj. Amíg kell a népnek a XXI század hajnalán a 60-as évek zenéje (ez azért szomorú) sőt, amíg ez kell csak igazán (no comment) addig játsszék csak Sztevanovity.
Neil, sajna én egyéb elfoglaltságaim okán nem voltam jelen az áprilisi koncerten (utálom is magam miatta). Amit viszont furcsálok: ez a koncert azóta sem ment sem a királyi, sem a reklámtévéken. Ez azért furcsa, mert korábban a koncertek után nem sokkal mindig leadtak belőle olyan egy órányi műsort, sőt később ismételgették is felválta a különböző közcsatornákon. A Koncz Zsuzsa tavaly novemberi koncertje is volt vagy kétszer, csak ez az áprilisi Zorán nem. Pedig úúúúúgy vártam!
Murai Norbert (de jó nick, csak nem anyakönyvileg?) írta korábban, hogy küldött mailt a Zoránnak és kapott választ. Hát igen. Tényleg szokott válaszolni. Ez nagyon szép tőle.
Na, igen. Presser Pici valóban nagyon hozzátartozik Zorán zenéjéhez, illetve, úgy mondanám, hogy nélkülözhetetlen hozzá.
SmartAss, ami az új LGT és a Zorán lemezeket illeti, nekem tetszett. Igaz, kicsit szokatlan volt elsore, de a világ halad elore, nem nyújthatják egyfolytában ugyanazt a hangzást, hangszerelést. De a szövegek igazi LGT-s szövegek voltak, és ez fontos nagyon.
Volt valaki az áprilisi BS-beli Zorán koncerten? Milyen volt?
Én említettem a Pressert, igaz, nem túl "hangosan", de azért említettem. Tény és való: hangosabban kell emlegetni. Nagyon szervesen ott lakik ő ebben a zenében, elképzelhetetlen lenne ez az egész nélküle.
... jó vagy, Pici!...jó vagy, Pici!...(ütemes lábdobogás, taps)...jó vagy, Pici!...(hangosodik a taps)...
SmartAsssssssss, lelkem, ne keser! Ládd, nem lehet mindig mindenkinek a kedvében járni. Én az új lemezt még nem hallottam, a szövege viszont tetszik (bár nagyon-nagyon furcsa így zene nélkül, vers gyanánt olvasni - hiszen ezek nem versek. Ilyenkor látszik istenigazából, hogy hogyan töltik meg a dallamok tartalommal is a sorokat.)
Az 1997-es Zorán lemez haloványságát én inkább sápadtságnak nevezem és úgy érzem, illik a lemez hangulatához. Azon a BS koncerten nem voltam jelen, viszont tavaly ősszel Szentendrén voltam a kamarakoncert turnén, na SmartAss, az neked is nagyon tetszett volna. Semmi kemény hangzás, minden testközeli volt, nagyon intellektuális és nagyon jó. Bízom benne, hogy ez év őszén is csinál egy ilyen koncertsorozatot, ez nagyon jól illik hozzá.
Ps. megőrülök, hogy én nem bírom meghallgatni az új lemez zenei anyagát. Ott van, látom, de nem érem el. Ilyen egy munkahelyet, nem kap az ember hangkártyát, amikor az mily' fontos volna az excel táblák kezeléséhez!!! :-)))
SmartAss: Én is ott voltam a BS-ben, nekem tetszett a koncert. Írtam is Zoránnak egy "magasztaló mélt", és képzeld, válaszolt is. Az új lemezről nem tudok semmit, de a kritizálás előtt ne felejtsd el, hogy nehéz mindig kiválóan teljesíteni.
Már korábban is akartam mondani, hogy szörnyen igazságtalanok vagyunk, mert meg se említettük Presser Picit, akinek a zenéje és hangszerelése nélkül nem lenne Zorán az, aki ma. Sajnos tavaly(előtt?) nagyon leengedett, a Zorán lemez is nagyon halovány volt (egy szám tetszik igazán), és az összehányt Lokomotív cd-t meg jobb lett volna már ötletként elfelejteni.
Hogy mennyire számít a hangszerelés, mutatja, hogy a tavalyi BS koncerten mindent kissé leegyszerűsítve, új hangszerelésben adtak elő, hááááááát, mit ne mondjak, szenvedtem nagyon. Sokkal keményebb lett a hangzás, pont az az intellektuális hangulat tűnt el, ami a lényegét adja az egésznek. A tangóharmonika, a több akkusztikus gitár, a különleges ütőhangszerek hiánya elvette a bensőségességet, tucatáru lett belőle.
Meghallgattam az új lemezt, nem tetszik. Magához térhetne már a Presser. Kiváncsi vagyok, nektek tetszik-e majd, szerintem erőltetett és gyenge. A zene is, és a szöveg is.
B+, pedig hogy vártam már egy igazi Zorán lemezt :(((
Ugyanmár:))) Én sem vagyok szakérto, csak szeretem:)))
Úgyhogy, nem kell igyekezned, én sem teszem:))) Egyszeruen csak hallgasd. Nem mindegy, kinek írta? Szép, és kész:))
Szia
Neil
Fenn az új album összes dalszövege és bele is lehet hallgatni a dalokba (már akinek van erre lehetősége...)
Én "csak" a szövegeket olvasgatom ezerrel.
A virtuális föld ... khm ... nagyon adekvát ...
Szeretem Zorant es a dalait.
Megkapoan emberi es oszinte. Ez dicseret a dalszovegekre, de azt hiszem, Zoran eloadasa, hangja, atelese hihetetlenul sokat hozzatesz a dalokhoz!
(meg sosem figyeltem fel az orrhangjara...) Mindig megrikat!
"De bevallom, nem lettem boldogabb, ha elhittem erthetetlen dolgokat, s az igazsag kozben mindig olyan egyszeruen szolt"
"Amig kicsivel tobb vagyok, mint tegnap voltam,
mig az arcom ugyanaz, mit tegnap hordtam,
mig a szivem ugyanugy ingyen dobban,
addig jo..."
"Amig a kepzelet csapong az agyam mogott,
amig az agyam az ur a szivem folott,
amig a szivemnek hiszek minden elott, addig jo..."
De hat majdnem minden szamat felsorolhatnam! Elmondhatatlanul sokat adott nekem. A zene pedig kiegesziti.
Sziasztok!
Lappa, amikor olvastam az LGT-levlistán, hogy Zorán-topikot nyitottál, megijedtem, hogy az sül ki belőle, mint a KZs-éból, de hála a jó égnek olyan lett, amilyennek lennie kell. Ezt igazán megérdemli a topiknévadó.
Szóval: én is szeretem Zoránt -- nálam már évek óta ő a megosztott No. 1. (a másik az első mondatomban emlegetet levlista-tulajdonos). És igen, én szeretem a metrós Zoránt és a mai Zoránt egyaránt (azért, amikor Metró-kislemezen éneklik a Helpet, mindig a Beatlest hiányolom). Szóval azt hiszem, hogy a szóló Zorán igazából egyenes folytatása a metrós Zoránnak. Művészetének lényege mindig a határmezsgyén való kötéltánc volt (képzavar: jeles), de hát azt hiszem, ez minden művészet lényege, noha az biztosan nem népszerűségfokozó, hogy valakit nem lehet egy skatulyába belehúzni. Zorán maga egy skatulya. Mintahogy Presser is az. Meg még vannak egy páran.
Apropó, Dusán. Mesélek egy szép kis történetet. Egyszer Dusán a tévében elnyilatkozta, hogy leszokott a cigiről, és hogy ez milyen jó. Anyám -- pedig azon kívül, hogy iskolatársak voltak, nem sokat jelentett neki a Sztevanovity testvérpár -- akkor letette a cigarettát, és azóta sem dohányzik. Ennek tizenakárhány éve. Dusán meg állítólag visszaszokott. De szerencsére anyámat már ez sem téríti el.
Mára ennyit. De biztos, hogy -- ha rendszeres hozzászóló nem is -- rendszeres olvasója maradok e fórumnak.
rumci
Igen Neil, igazad van, a Szerelemnek múlnia kell című dalt nem a felesége emlékere szerezte. De azt hiszem, ez a címből/szövegből egyértelműen ki is derül. Az 1997 c. lemezt viszont tulajdonképpen teljes egészében. ...nélküled én sem látszom a képen...
Számomra valami elképesztő, hogy milyen csodálatosan adta a közönsége tudtára az őt ért tragédiát. Finoman, diszkréten, de mégis teljesen egyértelműen. Én egészen meg voltam hatódva, hogy így a bizalmába fogadott...
És igen, SmartAss (off. ó, kedves, de örülök neked! on.), Dusánról is kell szólani. Legalábbis (és ezért lehet, hogy megköveztek) számomra ő Zorán környezetének legfontosabb darabja. (Na, ez most jó béna mondat lett, bocs.) Úgy értem, hogy nekem a dalok _szövege a csúcs, amit ráadásul valami hihetetlenül igényes környezetben találok meg. A Presser, a Sipeki Zoli, a (z imádni való) Horváth Kornél a ketyeréivel, meg az összes többi nagyszerű zenész tényleg csodát művel mind a színpadon, mind a stúdióban, de a dolgok közepében nekem ezek a mondatok állnak. És hát hozzá Zorán, persze.
Úúú, a fenébe, nem akartam ilyen tömjénezősen. Csak hát ezt érzem. Bocsássátok meg nekem...
Abszolút kedvencem, és a családnak is. Szerintem azért ennyire népszerű, mert őszintén szól igaz dolgokról, és árad a nótáiból (és belőle) egy komoly, alapvető értékrend tisztelete.
Az őszinteség egyébként emberileg is igaz, nála is és a tesójánál, a Dusánnál is, aki a szövegeit írja. Ismerem őket, a Zorán a hatvanas évek végén, a legnagyobb Metrós időkben jó haverom volt. Minden évben adott 10 aláírt, de kitöltetlen Metro tagságit, ami akkoriban - lévén az egyetlen hely, ahova lányok is csak tagságival mehettek be -, felbecsülhetetlen kincs volt. Akkoriban is rendkívül segítőkész volt, számos alkalommal voltam tanúja, hogy ismeretlen szerb srácokat pátyolgatott, akik hozzá fordultak. A szülei is rendkívül kedves, szeretni- és tisztelni való emberek, volt honnan kapnia az értékrendjét. Ha jól emléxem, akkoriban a Bartók Béla út elején laktak, és az apja rosszul volt az állandóan ott lébecoló csajoktól, meg az összefirkált lépcsőháztól :) Mikor először voltam náluk, (hülye módon) meglepődtem, hogy otthon szerbül beszéltek... Szuper az egész család, nem véletlen a sikerük :)
Nem, nem hiszem, hogy a Szerelemnek múlnia kell címu dalt a felesége emlékére szerezte volna, hisz, mikor a dal született, a felesége még élt.
A feleségének az Ahol jó volt, címu dalt írta.
Bocs, hogy kijavítottalak, nem okoskodás akart lenni, komolyan.
Szia
Neil
Hali!
Meglepő módon én is kedvelem... Hogy miért? Amiért egy ember általában szereti kedvenc előadói zenéjét. Bár én Zorán munkásságát nem ismerem annyira, amit eddig hallottam tőle, az OK volt. Van egy kb. 2-3(?) éves száma, melyben azt énekli, hogy "...a szerelemnek múlnia kell, ha múlik, akkor fájnia kell...", sajna nemtom a címét, nos ez a dal szerintem benne van a XX. sz.-ban valaha is a világon megírt számok mondjuk Top 40-ében. Úgy tudom a felesége emlékére szerezte.
Egyébként számomra ő a legszimpatikusabb előadó a saját generációjából (pontosabban szinte csak ő szimpatikus, de ebbe ne menjünk bele...).
Ahogy öregszem (huszonéves fejjel ilyet mondani? :-), szerintem egyre inkább Zorán + hasonló zenéket fogok hallgatni...
Mondták már nekem, hogy csoda, hogy nem vágom fel az ereimet, ha Zoránt hallgatok. Én meg éppenség azt hiszem, hogy sok virágos-szép gondolattal lettem gazdagabb lemezeire figyelve.
