Szeretném hinni az eszményt,mert igaznak és jónak tartom a célkitűzéseit fajunkra nézve, de a valóság sajnos kegyetlenül rácáfol e hitre. Olyan meg,hogy valami igaz de mégsem úgy van és mégcsak nem is úgy működik, szerintem nincsen. Akkor most vagy a valóság,amiben élünk egy nagy hazugság,vagy a hitre jutottak segédeszköze, az írás szorul magyarázatra. Mindent a sátánra fogni szvsz meg nagyon infantilis dolog.
Ez a kereszténység meghasonlásának és képmutatásának oka is. Hiszi,hogy a Biblia száz százalék isteni ige, a valóság rácáfolása ellenére is, így magyarázkodik. A magyarázatok pedig a teológia dzsungelévé válnak. Ez egy meghasonlott állapot.
Aki Krisztusban van, a zsidó messiás hitében. (Ez eléggé kizárólagos. Kivéve ha az univerzalizmus szemszögéből nézzük. új teremtés az, még nem láttam egyetlen új teremtést sem. A krisztusban sem. Pedig rengetegen mondták,hogy ők aztán azok! a régiek elmúltak, pont ez az,hogy nem ímé újjá lett minden. nem lett újjá.
A "több út vezet a hegyre dumát" a mítoszok közös szálai,metszéspontjai éltetik:
"..a kutatók többségével egyetemben meggyőzőbbnek látszik az az álláspont,hogy az evangéliumi Jézus történeti személy,akit hívei és tanítványai mítikus vonásokkal ruháztak fel, vagy pontosabban szólva: alakját beillesztették egy már kialakult mitikus szkhéma keretei közé. (...) Jézus zsidó hívei,akik az ószövetségi hagyományok felől közelítettek alakjához, Jézust a zsidó messiásról kialakult hitnek megfelelően látták és láttatták,a messiás vonásaival ruházták fel. Ez volt ... a zsidó mitikus szkhéma. A hellénizmus idején előtérbe jutott "meghaló és feltámadó istenek"-re vonatkozó elképzelésekből levont általános kép. Ezeknek az isteneknek mítoszai kölcsönössen hatással voltak egymásra. (Ez megfelelt a hellenisztikus vallásosságra jellemző valláskeveredés a szinkretizmus jelenségének.) Így kialakult ezeknek az isteneknek lényegileg szinte közös,tipikus szkhématikus mitológiája. És ami szerintem roppant fontos jelenség: ezeknek az isteneknek analógiájára képzelték el a kiemelkedő emberek,az "emberfelettiek" életrajzi vonásait is. Ezeket természetesen történeti személyek esetében a meglevő és ismert életrajzi adatoknak,tényeknek figyelembevételével,tehát az adott lehetőségek keretei között alakították ki. (...) Jézus kortársának, Augustus római császárnak példája. Suetonius, a Caesarok életrajzi adatainak buzgó gyűjtögetője a következő adatokat jegyezte fel róla (Augustus, 94): "Egy-két hónappal születése előtt megjelent csodajelek alapján megjósolták,hogy 'most születik meg a római nép királya', ezért a senatus rémületében úgy határozott, hogy 'az abban az évben született gyermekek közül egyet sem szabad felnevelni', csak a szerencsén múlott,hogy a határozatot nem hajtották végre, és a későbbi császár megmenekült. Íme, a betlehemi gyermekgyilkosság motívuma: a megszületendő kisdedre,már születése előtt halálos veszélyek várnak. Dionűszoszt is darabokra akarták tépni a Titánok, Héraklész ellen is gyilkos kígyókat küldött Héra. (..) Augustus anyja, Atia éjszakai misztérium-istentiszteletére indult. Gyaloghintójában elszenderedett, álmában egy kígyó, Apolló isten szent állata siklott az ölébe,s ő úgy érezte, "mintha urával hált volna", ezen esemény után a tizedik hónapban született meg Augustus, "Apolló fia."... Romolus anyja, a Vesta szűz Rea Silvia is Marstól fogant, Nagy Sándor anyját is Zusz látogatta meg (...) Zarahustra anyja egy csodás tó vizétől esett teherbe. (...) Augustus születése napján P.Nigidius Figulus megállapította égi jelek alapján: "most született meg a földkerekség Ura." (..) Mithriadatész pontoszi királynak, "Ázsia felszabadítójának" születését is csodás csillag jelezte... (...) Amidőn Augustus holttestét elhamvasztották, "nem hiányzott egy praetori rangú férfi sem,aki megesküdött rá,hogy látta,mikor az elhamvasztottnak árnya az égbe szállt" .... Romolust is élve ragadták maguk közé az istenek, Ozirisz és Attisz haláluk után harmadnapra feltámadtak, Püthagórasz, majd később (az i. sz. I.században) a kisázsiai tüanai filozófus, Apollóniosz is megjelent tanítványai előtt még halála után...."
Azért, mert "mindig így volt", nem feltétlenül jelenti szükségszerűen, hogy úgy is marad. Maga Jézus életével példázza azt, hogy az asztal szükségszerűen borul időről időre, és tanításaiban sokkal több az "egyszerűsítés", mint elsőre látszik.
"Olyan keresztyén felekezetet nem fogsz találni, ahol ne lennének meghamisítói a jézusi tanításnak. Vagy elméletben és gyakorlatban egyaránt, vagy csak elméletben, vagy csak gyakorlatban, vagy egy kicsit így is, úgy is, - felekezete válogatja...."
Nem a kereszténység alapjaival van bajom nekem sem, hanem azzal, amit ennek az égisze alatt sok egyház, (a HGY is) elad az embereknek, ahogy megkeverik az embereket, hogy végül automatikusan a vallási vezetőt kezdik követni Jézus helyett, stb...
Miért van azzal "bajod"? Ez mindig így volt. Mindig emberek álltak elő Istennek beszédével, ezért mindig emberek tudják azt kijavítani. Olyan keresztyén felekezetet nem fogsz találni, ahol ne lennének meghamisítói a jézusi tanításnak. Vagy elméletben és gyakorlatban egyaránt, vagy csak elméletben, vagy csak gyakorlatban, vagy egy kicsit így is, úgy is, - felekezete válogatja.... Ezért kell mindig kutatni a legjobbakat - feltéve, ha van Szent Lélektől való ihletett keresési vágya valakinek.
Pál apostol is, amikor a zsidóság lelki örökségéről beszél, készséggel elismeri, hogy sokan meghamisították közülük az Isten beszédét azzal, hogy félremagyarázták, illetve hogy nem hittek annak. Ez azonban nem teszi kérdésessé a zsidóság lelki örökségének örök érvényességét. Ugyanis: "Mi tekintetben különb hát a zsidó? Mindenekelőtt abban, hogy Isten rájuk bízta az Ő beszédeit. De hogyha némelyek nem hittek? Nem teszi az erőtlenné az Isten beszédét? Távol legyen!" stb... stb...
Üdvözülhet-e egy nemzet? Létezik-e olyan,hogy nemzeti üdvösség?
"A modern Izrael létrejötte és Jeruzsálem 1967-es felszabadítása óta a kereszténységen belül egyre többen szakadnak el, különösen az evangéliumi keresztények, a tradicionális helyettesítési teológiától - amely Izraelnek az Isten üdvtervéből való végleges kizárását s az egyházzal való helyettesítését vallja -, és térnek vissza az Újszövetség eredeti felfogásához, amely nem csupán a kegyelem alapján álló kiválasztás szerinti üdvözülés lehetőségét biztosítja egyéni szinten a zsidó emberek számára, hanem hisz Izrael nemzetként való újjászületésében, megigazulásában és romolhatatlan, örök életében is. .... A zsidó-keresztény kinyilatkoztatást támadók az Ószövetség írásairól azt állítják, hogy azok a zsidók „hazugságait", felsőbbrendűségükbe vetett „hamis hitüket" tartalmazzák. Nekik el kellene gondolkozniuk azon, miként lehetséges, hogy több évezredes „hazugságok" a jelenkori világban beteljesednek; holott a történelmi tapasztalatok azt igazolják, hogy a hazug hitek és világok előbb vagy utóbb összeomlanak. .... Napjainkban az egész világban legalább akkora zavart, indulatokat vált ki Izrael közeljövőben történő helyreállításának, nemzeti fölemelkedésének a kérdése, mint az 1. század közepe táján a zsidóságban a nemzetek evangelizálásának a kezdete. Pedig a világnak nincs oka, hogy féljen Izrael üdvözülésétől, megváltásától. Pál apostol szerint Izrael népének felvétele a kegyelembe a világ számára a szabadságot hozza el: „Micsoda lesz a felvételük, hanemha élet a halálból?" ... A keresztényeknek is vissza kell térniük az apostolok látomásaihoz, akik tudták, hogy Isten országa ott fog dicsőségben belépni a fizikai világba, ahonnét az evangélium elindult történelmi, világ körüli útjára: Jeruzsálemben. A jóm kippúr beteljesedése Izrael nemzetének, de az egész világnak is az élet halál feletti győzelmét hozza el: „S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; elveszi a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könnyhullatást minden orcáról, és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." (Ézsaiás 25:7-8) Az Úr dicsőségétől lesz Jeruzsálem új, „dicsőség koronája az Úr kezében, és királyi fejdísz Istened kezében". (Ézsaiás 62:3)"
Elnézést, nem vitaindítónak, és nem is kekeckedésnek idéztem be (bocs, ha fogalmazásomnak esetleg olyan szagát érzed).
Nem gondolom, hogy célszerű, ha csak akkor adunk megfelelő jelentőséget egy gondolatnak, ha ismert, elfogadott, nagyra tartott, stb személytől származik. Természetesen tudom, hogy a valóságban ez így működik, sokszor a személy legitimálja a kimondottakat, hiszen ugyanazt a gondolatot milliók fogadják el, ha elismert embertől jön, és kutya nem figyel rá, ha józan parasztember mondja. Ezzel együtt én meg szoktam engedni magamnak azt a luxust, hogy a gondolatot önmaga kedvéért is megforgassam magamban. Ezért szándékosan nem írtam be, kitől van, és nem is kívánom. A gondolattal kapcsolatos véleményre voltam kíváncsi.
A teologizálást szintén pozitív, és nem pejoratív értelemben használtam, hiszen való igaz, hogy az élet bonyolult, és ráadásul magától értetődő, hogy minél széleskörűbb tudással rendelkezik az ember, annál több esélye van tisztább fejjel dönteni, valahányszor válaszú elé kerül. Döntéshelyzetből meg jut egy szakajtónyi minden napra. Tényleg érdeklődéssel olvasom, nincs ebben semmi negatív felhang. Egyszerűen jó látni a felkészültséget, mint olyant, bármilyen területről van szó az életben.
Egy vallás egyszerűségével kapcsolatban pedig, kicsit olyannak látom a dolgot, mint a kínai festő történetét, aki több év munka és több száz kép után végül két ecsetvonással biggyesztette papírra a császár által rendelt képet, mert pontosan tudása és elemzőképessége következtében képes volt meglátni a bonyolult dolgok mögött rejlő sokszor egyszerű lényeget.
Az egyszerűség valóban lehet gyermeteg, bárgyú, de lehet "egyszerűen" letisztult is.
Ja, hogy így? Az más. Így el tudom fogadni. Tudod, ezt a "több út vezet fel a hegyre"-dumát eddig csak olyan emberektől hallottam, akiknek Jézus nem Isten. Akik mindenféle magaválasztotta módon akartak Isten elé jutni. Ez tévesztett meg. De ha te elismered, hogy az Atyához csak Jézus az Út, akkor rendben van. Azt pedig készséggel elismerem, hogy egyetlen keresztény szekta sem sajátíthatja ki magának az üdvösségre vezető utat.
Pontosan az a helyzet, hogy Jézus az út, tehát nem deklarálhatja egyetlen keresztény felekezet sem, hogy csak ő vezethet Jézushoz, Istenhez, stb. Az meg, hogy hol kapcsolódik ez a vélemény a HGY tévtanításaihoz: dogmatikájánál, gyakorlatánál, stb számos helyen ellenkezik a jézusi úttal.
"Istenhez emelkedni vágyó lélek elé ne gördítse az átláthatatlanság, a teológiai körmönfontság akadályát, a lényegest a lényegtelentől jól különítse el, az értékek világában adjon határozott eligazítást, követőinek adjon erőt és bizalmat, derűt és ne félelmet ébresszen bennük, az emberi természetből azt hozza felszínre, ami benne a legjobb és legnemesebb: az istenit. Mindezt a jó Istenhez való hasonlóvá válás vágya mozgassa és ne a büntető Istentől való félelem."
Nem a kereszténység alapjaival van bajom nekem sem, hanem azzal, amit ennek az égisze alatt sok egyház, (a HGY is) elad az embereknek, ahogy megkeverik az embereket, hogy végül automatikusan a vallási vezetőt kezdik követni Jézus helyett, stb...
No, ez már jobb kérdés, erről érdemes vitázni. Persze előbb definiálni kéne, hogy tulképpen mit is értesz vallás alatt? A Krisztusban való hitet úgy általában? Vagy ennek a hitnek egy bizonyos irányzatát? Vagy ennek az irányzatnak egy konkrét egyházát? Vagy egy szektáját?
Mert nem mindegy. Bármelyik nevezheti magát egyedül üdvözítőnek. Más kérdés, hogy melyiknek van igei alapja.
Lehet, hogy annak tartja magát. Mégis aki kereszténynek (krisztuskövetőnek -ezt jelenti a keresztény szó) nevezi magát, az nem mondhatja ellentétét annak amit a Krisztus mondott. Márpedig ő azt mondta, hogy: -Ő az Út az Atyához -nincsen más út.
Ennyi. Aki mást mond mint a Krisztus, az csak dumakeresztény.
Így van, azért tartottam érdemesnek ezt a véleményt is betűzni. Csak az nem mindegy, hogy egy vallás ilyen szemléletalapot vesz figyelembe, vagy kikiáltja magát az "egyedül üdvözítőnek...
Az a helyzet, hogy a HGYt a kereszténységen belül kell vizsgálni, hiszen ő maga keresztényként definiálja magát. Márpedig a kereszténység vezéralakja azt állította magáról, hogy Ő az Út az Atyához, nincsen más út. Senki nem ehet az Atyához, csak Őáltala. Bizony, aki az Atyát keresi, annak bele kell törődnie, hogy egy út van oda, és nincs más.
Ebben a topicban a HGY saját különbejáratú tévtanításait firtatjuk. Ha neked a kereszténység alapjaival van bajod, akkor talán keressél magadnak valami átfogó keresztény topicot.
Érdekes olvasgatni a teologizálást, és minden elismerésem a Biblia minden sorával kardvillongó társaságnak. Az elméleti síkról kilépve viszont nekem egy kiváló teológus szavai jutnak erről eszembe:
"Nincs egyedül igaz vallás, mint ahogy a csúcsra sem egyetlen ösvény vezet fel. Az ösvények járhatósága, egyenessége között azonban van némi különbség. A vallások esetében ezt követelményként talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a vallás legyen egyszerű, tehát az Istenhez emelkedni vágyó lélek elé ne gördítse az átláthatatlanság, a teológiai körmönfontság akadályát, a lényegest a lényegtelentől jól különítse el, az értékek világában adjon határozott eligazítást, követőinek adjon erőt és bizalmat, derűt és ne félelmet ébresszen bennük, az emberi természetből azt hozza felszínre, ami benne a legjobb és legnemesebb: az istenit. Mindezt a jó Istenhez való hasonlóvá válás vágya mozgassa és ne a büntető Istentől való félelem."
Köszönöm részletes válaszodat. Természetesen nem fogom provokációnak tekinteni, ha ellentmondasz nekem, noha néhány helyen ezt hibás emlékezet által torzítottnak látom. Most nincs sok időm a válaszra: megírom a hibaigazítót, aztán visszaadom neked a szót.
"A törvény, (ami előző hszd alapján nem tiltja a theurgiát), a theurgia bizonyos válfajait átnevezte varázslásnak, és ... szó szerint nem tiltja?" - Ezt írtam: konkrétan nem tiltja. Azaz hiába keresünk olyasmit, hogy "ne használj tarta vesszőket a juhok szaporulatának befolyásolására. Az ehhez legközelebb álló konkrét tiltás a "ne főzd meg a gödölyét az anyja tejében." Amit te mind perdöntőt idézel, az nem konkrét, hanem általános tilalma a varázslásnak. És itt ez nem elég, mert amit állítottam, abban nem az szorult bizonyíásra, hogy a varázslás tilos, hanem hogy a vesszős módszer immár varázslás. Ezt egyértelműen kifejtettem, és eléggé furcsállom, hogy helyette másra felelsz, engem abba a hírbe hozva, hogy e tilalmat nem ismerem vagy nem veszem figyelembe. Szerintem ezt a hibát azért követted el, mert a
"konkrétan" szót egészen más értelemben használod, mint az a köznyelvben használatos. Íme, ezt írod: "Ha az egész halmaz (varázslás) tiltott, akkor ami beletartozik, - szerinted-, az is konkrétan tiltott..." - Épp hogy nem konkrétan, hanem általánosságban. És erre hivatkoznom nem lett volna elég.
József pohárjóslásának állítása ellen nem hozol fel súlyos ellenérvet. Igaz, hogy ezt nem ő mondta, hanem a szolgája, de alapértelmezésben mégis abból kellene kiindulni, hogy igazat mondott, s nem abból, hogy csak blöffölt egyet ura nevében. Aztán meg ez a kérdésed: "Mi szüksége lett volna egy álomlátónak a jövendölésre?" - szintén nem bizonyító erejű, hiszen ugyanilyen erővel Dánielnek, a látomáslátónak mi szüksége volt Jeremiás jövendölésének tanulmányozására? és mégis tanulmányozta.
"Hol van az, hogy az elsőszülött feláldozását Isten elfogadta a törvény előtt?" - Nem érdemes kicserélned állításomet valami mésra. Én ezt mondtam: "Van példa olyasmire, amit az ősatyák korában még elnézett Isten, de Mózes után már nem" stb., és ezután jött példaként többek között az elsőszülött feláldozása. Isten olyannyira elnézte ezt Ábrahámnak, hogy egyenesen megparancsolta. Aztán hogy mégis lefogta a kezét, az csak a konkrét áldozati leölés elfogadását cáfolja, de azt nem, hogy ezt a gondolatot Isten elnézte akkoriban, míg később nem. Tehát egy újabb példám hussant át a szűrődön, gyöngítve álláspontodat, miszerint amit Isten valamikor tilalmazott, azt mindenkor tilalmaznia kellett, mert különben rásüthető volna, hogy "megváltozott."
A házassági szabályok újonnan való bevezetésére csak egy lehetséges okot hozol fel, ami a példa bizonyító erejét nem csökkenti: azaz hogy akadtak régebben szabadnak hagyott cselekedetek, amikre később isteni tilalom nehezült. Ez állításom ellen tehát kénytelen leszel más cáfolatot keresni.
Ez meg is próbálod, de vajmi kevés sikerrel, mert ágyúval lősz verébre. Mikor én ezt állítottam: "Akkor ugyanis Isten már nem hagyta magát akármiféle módszerrel irányítani, mint korábban", te így feleltél: "Szerintem Isten nem változott meg. Hogy a törvény előtt elfogadta az akkor még theurgiának nevezett később varázslássá átnevezett dolgot.", és ismét: "Szerintem Isten "nem hagyta magát" soha, semmiféle körülmények között. Isten mindentudó. Isten időtlen. Nem tud "utólag" jóváhagyni valamit. Ha jóváhagyta Jákob tettét, azt a tettől független időtlen láthatatlan világban tette. A Te elképzelésed idősorrendet feltételez. Ezt az én időtlen istenképem kizárja."
Ezt az érvedet több ponton eredménnyel tudom támadni.
(1) Attól, hogy Isten más időszakokban másképp bánt az emberrel, még nem változott meg, tehát az előbbinek a cáfolatára nem tudod sikeresen bevetni az Isten változatlanságáról szóló elvet. Mert ezzel az erővel ma is törvény alapján volna elérhető a megigazulás, vagy az egyháznak ma is volna agyonkövezési hatalma, ma sem volna szabad tisztátalat állat húsát enni, körül kellene metélkedni, hiszen "Isten nem változik." De mégis: abból, hogy Isten egy ideig hagyta magát a csekély kijelentés birtokában tapogatózó emberek vallásos cselekedeteitől irányíttatni, aztán meg nem - még nem lesz következik, hogy ő megváltozott. Csupán egyre többet tárt fel magából az embereknek az idő folyamán. Pl. a mózesi törvényben jórészt a kárhoztatás hangján beszélt, az evangéliumban főként a kegyelem hangján. Hát akkor mégis "megváltozott"? Vagy csak te ragadtál meg túl nagy követ, amit már nem bírsz fölemelni? Egy mindenvivő, doktrinér elvet próbálsz bevetni, afféle dogmatikus dedukciót, ami, ha tehetné, pusztító hatalomként önálló életre kelne, és az egész kereszténységet lerombolná. Mert ez esetben a kinyilatkoztatás nem haladhatna előre, hiszen "Isten nem változik."
(2) Valószínűleg csak jobb érv hiányában folyamodtál ehhez az "én istenképem időtlen, a tiéd meg időhöz kötött" típusú hangzatos nagyágyúhoz. (Ezt már bevetette ellenem Rez fórumtárs az internettós időkben, itteni hitvitáim hajnalán a krisztológiában, illetve újabban Metafizikus fórumtárs az eleve elrendelésben. Tehát nem újdonság számomra, ha ilyen dzsókereket lengetnek előttem.) Ugyan miért ne cselekedhetne Isten az időben egyszer így, egyszer úgy? Miért kellene valamiféle időtlenségben állandóan kötnie magát egy egyszeri történeti eset kapcsán kinyilvánított döntéséhez? Miért kellene a (szerintem is időtlenségben hozott) döntés kinyilvánításának időbeli aktusát szabályozó-meghatározó erővel ráhúznunk az Isten létállapotára? Az Isten több annál, amit cselekszik, és cselekedetei nem szükségképpen egyformák sem az egyes emberekre, sem az egyes korokra nézve.
Gondolatmenetedet tovább feszítve akár azt is megkísérelhetné valaki levezetni, hogy mindenki üdvözülni fog, esetleg mindenki el fog kárhozni, mert ha mindkét csoportba tartoznának emberek, akkor Isten időtlen létállapotában kétféle, egymással ellentétes cselekvés szerepelne egymással együttesen, azaz Istenben ellentmondás volna. És ugyan e gondolatmenet alapjaiban hibás (mert más-más embereket ér a különböző bánásmód), mégsem jogtalanul lengetem meg előtted. Hiszen az én példámban is az okozza nagyágyú-érvelésed kibicsaklását, hogy más korokban, esetleg más emberekkel bánik Isten különbözőképpen, és mindenkor a számukra éppen rendelkezésre áló kijelentés alapján. Ha tehát te ezt nem ismered el Isten időtlen lényével összeférő meggondolásnak, a fenti hipotetikus ellenfél sem fog engedni neked, és azt ismételgeti: "Isten időtlen, tehát mindenki üdvözülni fog, vagy mindenki el fog kárhozni."
---
"Tehát szerintem valószínű, hogy ha álmot látott, akkor azt előbb látta, mint a tenyészés történt, és ez után készített vesszőket. Gyanítom, hogy nappal, a pásztor szeme láttára zajlottak az események, az itatóválúnál, ...azaz az egésznek máshogy nincs értelme." - Odaírtam a hivatkozást, ami megcáfolja ezt a te gyanításodat, de most, hogy nem jutott el hozzád, idézem is őket.
1Móz 31,13
Én vagyok ama Béthelnek Istene, ahol emlékoszlopot kentél fel, és ahol fogadást tettél nékem. Most kelj fel, menj ki e földről, és térj vissza szülőföldedre.
31,16-17 Mert mind ez a gazdagság, melyet Isten vett el a mi atyánktól, miénk és a mi fiainké. Most azért valamit néked az Isten mondott, [azt] cselekedjed. Felkele tehát Jákób, és feltevé gyermekeit és feleségeit a tevékre
stb.
A bemutatkozásból látszik, hogy ez álom előtt nem volt másik hasonló. Az álom csakugyan az állatok foganásakor történt, amint véled - de nem az első, hanem a sokadik foganás idején. Mert íme, rögtön utána el is indultak Izsák háza felé, mégpedig búcsú nélkül. Ebből nyilvánvaló, hogy az első foganáskor (ami évekkel az utolsó előtt esett) Jákób még nem kapott álombeli kijelentést. Csak tette a vesszőkkel, amit tett: theurgiát gyakorolt, Isten meg látta, és úgy tett, ahogy Jákób a vesszőket mozgatta.
---
"Se a hószt, se a horónt nem értem." - A "hósz" magyarul "ahogy, mintha", azaz hasonlító értelmű kötőszó. A "horón" pedig "látva," esetleg "látó(ként)." A "hósz" kihagyásával jutnánk el a Zsid 11,27 hitmozgalmas félrefordításához: "erős volt, látván a láthatatlant."
A Jn 10,10-nek szerintem is jó az a fordítása, hogy "életük legyen és bővölködjenek," betű szerint és lehetetlen magyarsággal "életet birtokoljanak és túláradást birtokoljanak."
A többit most nem kommentálom: nincs rá időm, és az igazat megvallva nem is tudom, mire feleljek belőle.
Szemlátomást nem félnek, de nekem majdnem elvonási tüneteim lettek attól, hogy úgy kellett istentiszteletre mennem, hogy senki se vizsgálta át a tasómat és a detektort is nélkülöznöm kellett. :-O
