Elvarázsolt éj. Rádiófelvételnek készült 1983-ban, ha jól emlékszem valami Tessék választani-ra vagy Made in Hungary-re. Lárika 39 fokos lázzal énekelte fel, olyan is lett: csodálatos. A rádióból vettem fel anno, aztán pár éve valahol elveszett az a kazetta. Úgy volt, hogy 1984-ben meg fog jelenni egy maxi, rajta az Ólomkatona, a Nélküled és az Elvarázsolt éj. Végül úgy döntöttek, hogy inkább vigye el a nagylemezt az Ólomkatona, és a maxi nem készült el. Az Éjszakai üzenetre pedig már az átdolgozott, halványabb változat került fel.
Ő az. Én is szeretem, a szívemből szól minden sora. Lásd még: Ugye lesz erőm.
Moziklip. Micsoda Presser-gyöngyszemek vannak még azon: Élni tudni kell Komárral (nem rockandroll, inkább Phil Collins, ha már hasonlítani kell valakihez), Boldog dal Lárival és Somlóval, Sirálysziget Kentaurral. És más csodák, de ez itt off-topic. Na meg a film maga! Hát igen.
Feldolgozások. A Kell ott fent-re én is köpködök, nagyon feszengtem, mikor pár éve elnyomták vonószenekarral a BS-ben, egy évvel később pedig még inkább, mikor az alap meg a kórus playback ment. Brrr... Viszont a Volt egy tánc igencsak a helyén van, semmivel sem rosszabb, mint az eredeti, és közben igazi Zorán-dal lett belőle.
Különben hallottam egy pletykát, miszerint az új lemezen is lett volna egy feldolgozás, méghozzá Sting Fields Of Gold-ja. Szeretem a dalt, de nem bánom, hogy mégse került rá. (Már ha egyáltalán igaz volt a füles.)
Egyetértek Veled, szóról-szóra. Igaz, '83-ban még nem voltam Zorán rajongó, lévén, hogy nyolc évesen azt sem tudtam, hogy létezik:)) De, amit a lemezeirol írtál, egy az egyben az én véleményem is.
A Szép holnapról annyit, hogy én gyulölöm a feldolgozásokat, átdolgozásokat, stb. Még tole is. Nem értem, minek kellett a dIRE sTRAITS gyönyöru, lírai Why worry-ét áthozni a magyar nyelvbe, más hangszerekkel, más hanggal. Az úgy jó, ahogy van, nem kell bolygatni. Épp ezért nincs meg nekem Zorántól a Kell ott fenn egy ország sem, amin viszont határozottan felháborodtam, mert nagyon rossz lett. Chris Rea forogna a sírjában, ha már meghalt volna:))
De amúgy én is odavagyok Zoránért, és alig várom, hogy eljussak végre odáig, hogy remego kezeim közé kapjam azt a kis négyzet alakú dobozt, izgatottan tépjem le róla a védofóliát, és végül, mikor már nem bírom, elégedetten rakjam be a CD lejátszóba Zorán Az ablak mellett címu albumát.
Sziasztok
Neil
Hát én meg lány vagyok és nagyon akarok (egyszer majd) gyereket és szeretem az Ő azt. De igazából csak olyan rutinból szeretem, a fent nevezett okoknál fogva - nem ez a legkedvesebb dalom az 1998-en.
Lappa
Nahát, nahát...!
Nektek tetszik az Ő az?
Érdekes, egészen eddig azt hittem, ezt a nótát nagy kár volt felvenni az 1997 CD-re! Nekem olyan "ablakzsiráf" hangulata van, nem tudom joban kifejezni.
Dehát most hirtelen bebizonyosodott, hogy vannak, akik szeretik.
Peppers
A számíthatsz rámmal valóban nagyon alkottak annak idején. Engem is megfog a zenéje nap mint nap. Érdekes, hogy vonatozás közben szeretem hallgatni, amikor kikapcsolok teljesen a világból és "elszállok" a zenével. Na és az is érdekes, hogy én nem vagyok egy olyan típusú lány, aki rengeteg gyereket akar, meg ilyesmi, de amikor hallgatom az Ő az!-t, akkor mindíg arra gondolok, hogy ha egyszer mégis lenne gyerekem, akkor én is így akarok-és fogok érezni, mint amiről a dal szól. Bocs, ha badarságokat írtam volna, de pontosan így érzek. Szóval felemelő...
Sok sikert! A CD mellesleg nemrég újra megjelent, pontosabban CD-n csak nemrég jelent meg az anyag, úgyhogy az nem csak antikváriumban lelhető fel (Hungaroton Gong).
A Moziklip című film egyik dala (van benne néhány Presser-szerzemény amúgy is). LP-n, MK-n, CD-n is megjelent, nekem megvan videlyón. Egyik kedvenc filmem volt akkoriban.
Jaj. Én meg nem ismerem az eredetit. A Szép holnapos Számíthatsz rám viszont a nambörvan az egész felhozatalból.
Most aztán erősen kíváncsi vagyok, hogy vajon ha meghallanám ezt a korábbi változatot, mit szólnék. Vajon hogyan tudnám én az meghallgatni?!
/me dörzsölgeti a kezét, hogy milyen jó kis új információkat is megtud a topicjából!
Bizony, nem is értettem, miért kellett rárakni a rosszabbat a Szép holnapra.
Megjegyzem, az Elvarázsolt dal ugyanígy járt, az Éjszakai üzeneten hallható verzió nagyságrenddel gyengébb, mint az eredeti, 83-as.
Én is türelmetlen vagyok, úgyhogy hallgatom. Ma egy fokkal jobban tetszik, mint tegnap meg tegnapelőtt. A második dalban (Ha hinnél valamiben) valóban visszaköszön az Az legyél, akinek látszol dallammenete, vagy csak én hallom úgy? Ha már itt tartunk, összeírtam néhány eldugott Zorán-felvételt, ezek nem a rendes Zorán-lemezeken, maxikon jelentek meg:
Könyörgés (Presser-Adamis) SP, 1976
Az legyél, akinek látszol (Presser-Adamis) SP, 1976
Játssz még (Presser-Dusán) Zorán és Kovács Kati, TOP 11, 1981
Aszfaltrajz (Zorán-Dusán) Budapest Rockandroll, 1985
Számíthatsz rám (Zorán-Dusán) Moziklip, 1987
Ugye lesz erőm? (Bencker-Mandoki-Dusán) Man Doki: Találkozások, 1997
Osztálykirándulás (Presser-Dusán) Koncz Zsuzsa és Zorán, Csodálatos világ , 1998
Igen, igazad van, a telefon-minőséges meghallgatás messze nem ér fel az "igazival" és a puszta szövegből, mint korábban írtam, valóban hiányzik a tartalom: a zene.
Csak hát én türelmetlen vagyok. Olyan iszonyatosan türelmetlen, hogy ha a Zoránnak új lemeze jelenik meg, akkor rendszerint egy héten át cseszegetem a lemezboltokat telefonon, hogy na, van már?! (És a válasz: méééééééér, lesz??!!)
Szóval a dalszövegeket olvasgatva én amolyan pre-elsőbenyomást szerzek, keresgélem, hogy melyik lesz az a dal, ami majd a kedvenc lesz és melyiket fogom kevésbé szeretni.
Kíváncsi vagyok, mennyire jönnek be az ötletek.
És azért hálás vagyok a Zoránéknak, hogy így gondoltak a rajongóikra (már megint).
Sziasztok!
Az volna a kérdésem, hogy ki hogyan hallgat Zorán lemezt?
Merthogy nekem például nem akaródzik "telefon-minőségben" letölteni az új albumot a webről, még kevésbé a puszta szövegeket olvasgatni. Számomra valamilyen formán szertartás az, hogy nyugodt körülmények között, jó minőségben halljam először az új számokat. Igyekszem a szövegre és a zenére is koncentrálni... Sokszor nem könnyű, de megéri. Más így az első benyomás - ami, mint tudjuk, megismételhetetlen.
Egyébként egy nehezen leírható "kvázi-ezoterikus" :) élményem is kapcsolódik Zorán-konzerv hallgatásához. Walkmanről, félálomban, egy hosszú vonatút alatt, ráadásul messze-messze Magyarországtól... Az 1992-es jubileumikoncert-lemez (azt hiszem, a Nem kell mindig) egyszer csak úgy megszólalt, ahogy még szinte soha nem hallottam zenét! Minden szólamot, minden ütemet kristálytisztán fel tudtam fogni, az egész koncert teljesen átláthatóvá vált a számomra... Akkor éreztem meg, mit jelent valódi odaadással élvezni a muzsikát, és végül is ez is Zoránéknak köszönhető.
Peppers
Ehol a kövek, ni! :-))) Nem, nem persze. Azért gyors megvédem a KZs-t, amúgy hivatalból. Cipő: a zord külső érző szivet takar. (Mondják...) Göndörhajú csupor: szvsz jó muzsikus. Aztán meg a Lippényi is az, meg a Móricz Misi, a Németh Oszkárról nem is beszélve. De hát ez offtopic, át kéne vele menni egy másikba (csak valahogy nem akaródzik az ottani stílus okán...).
A Sipeki amúgy tényleg csúcs, ahogy ügyködik a hangszerén. Messze a legjobbak között van, tán csak a Tátrai előzi meg.
Az én óriási kedvencem a bandából a Horváth Kornél. A koncertek nagy részét azzal töltöm, hogy őt bámulom. Elképesztő, mennyi kis ketyerét tud összegyűjteni maga köré és micsoda odaillő hangzást produkál velük. Már-már ott tartok, hogy nélküle nem érne... na jó, azért ez túlzás.
A szájherflis pasit (Szabó Tamás) én spec. nem bírom, de csak azért mert olyan hülyén viselkedik, mikor fújja a hangszerét. (Ez amolyan női dolog, idegesít és kész.) Ettől persze nyilván jól csinálja, amit csinál.
Dotis, ládd tényleg ízlések és pofonok, ahogyan Rumci is mondotta. A neked fakó és színtelen Szép holnap nekem a Zorán1.0 verzió volt.
Tizenhat éves voltam és emlékeim szerint Sabrina + C.C.Catch rajongó, amikor a mamámnak megvettem Karácsonyra azt a lemezt. Aztán valahogy belehallgattam... Aztán megszerettem... Aztán megvettem az összes többi lemezét, jött az LGT, jött a Lárika, jöttek a többi magyarok, jött a Dire Straits, Sting, Eric Clapton és valami egészen új világ.
A Szép holnap nekem még mindig ezt jelenti, ha meghallom.
A másik órjási kedvencem a Majd egyszer..., én ezt érzem a Szép holnap folytatásának. Na meg a 11 dal. Az is tud valamit...
Ps. Nagyon örülök, hogy ez a topic olyan, amilyennek szerettem volna! :-)))
Az első három nagylemezt készen kaptam, vagyis mire eszméltem, már megjelentek. Rongyosra hallgattam, hol az egyiket, hol a másikat szerettem jobban - persze ez a három lemez bennem is összetartozik. Így húsz év után is el tudnak varázsolni, hiába ismerem hangról hangra őket.
Aztán jött a Tizenegy dal, az egyik legmeghatározóbb lemezélményem, a Loksi és a Titkaim mellett. Hogy ez a lemez mit jelent nekem, azt itt most nem tudom, ilyen mérvű konfessziót nem visel el a web, főleg nem a Törzsasztal.
Ehhez a lemezhez kapcsolódik az egyik legnagyobb Zorán-koncertélményem is, 1983 májusában, a Láma kíséretében. Azok a dalok, úgy előadva, olyan közönség előtt... Láttam már Zoránt előtte többször élőben, még egy klasszikus hakniban is (ma már nehéz ezt elképzelni), de ez a koncert messze felülmúlt minden addigit - és hosszú évekig minden azutánit is.
Aztán erőteljes kontrasztként egy nyári turné Kovács Kati vendégeként, Universal együttes, Fehér sziklák, brrr... - ma már ezt is nehéz elképzelni.
A folytatás valamivel jobb volt (Lippényi Gábor és Árpádi László kísérték ekkor élőben), de a Lámához képest ég és föld, csalódás, keserű szájíz, lógó orr. Úgyhogy az Édes évek lemezt akkor meg se vettem, végül csak idén jutottam hozzá. Aranyos, de sokat nem vesztettem.
Hosszú szünet után jött a Szép holnap, a maga megfáradt, fakó színeivel, máig nem bírtam megszeretni. Hiába van rajta néhány jó (pontosabban jó-is-lehetett-volna) dal, inkább taszít, mint vonz a hangulata. Ebből a lemezből félplayback-turnét csinált Kern Andrással - ezt inkább kihagytam, ne romoljon tovább bennem Zorán hitele. (Bár, akik látták, azt mondják, nem is volt olyan borzasztó.)
Az élet dolgai már inkább bejött, habár még nem volt az igazi. Viszont a turné! Megjelentek a mecénások, lehetett újra zenekarral fellépni, országot járni. A program pedig a szólópályafutás keresztmetszete volt, szépen időrendben, a Könyörgéstől Az élet dolgaiig. Jólesett a lelkemnek.
Akárcsak két évvel később a Vigadó, az a jó alapos, retrospektív életmű-válogatás. Alig maradt utána hiányérzetem, pedig amúgy naggyon finnyás vagyok. És az akkor beinduló BS-sorozat, minden évben tuti telt ház, minden évben nagy élmény. Na meg a szintúgy zsufi házas vidéki kamarakoncertek. Elviselném, ha ez így menne tovább, mondjuk még húsz évig.
Már csak egy jól sikerült nagylemez hiányzott, de jött is a Majd egyszer, gyönyörű, összeszedett lemez, szebbnél szebb dalokkal. És utána meglepően hamar az 1997. Ami elsőre laposnak, egysíkúnak tűnt nekem, aztán két hét után valahogy felfedeztem az ízeit. Ekkor viszont nagyon eltalált, ilyen mélyen nem hatott rám Zorán-lemez a Tizenegy dal óta. (Most is az szól, csak jobb lett az elmúlt két évben, érett.) Igaz, ehhez az kellett, hogy kihagyjam róla a Szappanoperát meg az Itt a vásárt, fölösleges koloncok azok egy mestermunkán.
És most Az ablak mellett. Tegnap meghallgattam vagy háromszor, még nem jött be, de ki tudja, mi lesz ebből két hét múlva...
Ízlések és pofonok. Szerintem az 1997-es lemez a legmagasabb csúcs Zorán eddigi előadói életművében. Addig nekem ezt az első lemeze jelentette. A BS-koncert számomra is inkább csalódás volt, de – teszem hozzá sietve – csupán az általa a korábbi koncerteken, illetve a lemezekkel felállított mércéhez képest. De ezen nincs mit csodálkozni. Nincs az az ember, aki mindig egyformán magas színvonalon produkál.
Az új lemeznek még csak az első dalát hallgattam, de azért az a hangminőség, ahogy ezek a dolgok letöltődnek, nem teszi lehetővé árnyalt vélemény kialakítását. Az mellesleg az érzésem, hogy ez az anyag az 1997 szerves folytatása (s így az előfutár Majd egyszer...) lesz. A borító is mintha erről árulkodnék.
rumci
Jaja, szerintem is jó Zorán, nagyon jók a zenészek (Sipeki az egyik leghangulatosabb magyar gitáros, nem csak gitározik, hanem mond is valamit, intelligens, stb. vö. akárkivel, mondjuk Tátraival :-) )
SzVSz ez a legnagyobb különbség konczzsuzsa és Zorán között: Zorán zenél, zenészekkel, konczsuzsa meg énekel olyan bohócokkal mint cipő meg az a göndörhajú csupor a KFT-ből.
Szia Nyomkereső! Nem mondtam én, hogy nem érdekel az ellenvélemény. Természetesen érdekel, de messze nincs kedvem egyfajta dühödt vitához a 1. politikai hovatartozásáról 2. maffiális kapcsolatairól 3. énelkelni/zenélni nem tudásáról. (Az ilyen típusú vitát plasztikusan szemlélteti a Koncz Zsusa rajongók c. topic. Rettenetes.)
Miért nem szereted a Zoránt?
>>XXI század hajnalán a 60-as évek zenéje.
Nem, ez nem a hatvanas évek zenéje. Az 1997. című lemez például az 1997-es esztendő Zorán-zenéje. IMHO.
már megyek is.
Én nem szeretem Zoránt. Mivel ez egy rajongói topic, nincs itt a helyem. Kár, hogy nem érdekel Benneteket, miért nem szeretem. De sebaj. Amíg kell a népnek a XXI század hajnalán a 60-as évek zenéje (ez azért szomorú) sőt, amíg ez kell csak igazán (no comment) addig játsszék csak Sztevanovity.
Neil, sajna én egyéb elfoglaltságaim okán nem voltam jelen az áprilisi koncerten (utálom is magam miatta). Amit viszont furcsálok: ez a koncert azóta sem ment sem a királyi, sem a reklámtévéken. Ez azért furcsa, mert korábban a koncertek után nem sokkal mindig leadtak belőle olyan egy órányi műsort, sőt később ismételgették is felválta a különböző közcsatornákon. A Koncz Zsuzsa tavaly novemberi koncertje is volt vagy kétszer, csak ez az áprilisi Zorán nem. Pedig úúúúúgy vártam!
Murai Norbert (de jó nick, csak nem anyakönyvileg?) írta korábban, hogy küldött mailt a Zoránnak és kapott választ. Hát igen. Tényleg szokott válaszolni. Ez nagyon szép tőle.
Na, igen. Presser Pici valóban nagyon hozzátartozik Zorán zenéjéhez, illetve, úgy mondanám, hogy nélkülözhetetlen hozzá.
SmartAss, ami az új LGT és a Zorán lemezeket illeti, nekem tetszett. Igaz, kicsit szokatlan volt elsore, de a világ halad elore, nem nyújthatják egyfolytában ugyanazt a hangzást, hangszerelést. De a szövegek igazi LGT-s szövegek voltak, és ez fontos nagyon.
Volt valaki az áprilisi BS-beli Zorán koncerten? Milyen volt?
Én említettem a Pressert, igaz, nem túl "hangosan", de azért említettem. Tény és való: hangosabban kell emlegetni. Nagyon szervesen ott lakik ő ebben a zenében, elképzelhetetlen lenne ez az egész nélküle.
... jó vagy, Pici!...jó vagy, Pici!...(ütemes lábdobogás, taps)...jó vagy, Pici!...(hangosodik a taps)...
SmartAsssssssss, lelkem, ne keser! Ládd, nem lehet mindig mindenkinek a kedvében járni. Én az új lemezt még nem hallottam, a szövege viszont tetszik (bár nagyon-nagyon furcsa így zene nélkül, vers gyanánt olvasni - hiszen ezek nem versek. Ilyenkor látszik istenigazából, hogy hogyan töltik meg a dallamok tartalommal is a sorokat.)
Az 1997-es Zorán lemez haloványságát én inkább sápadtságnak nevezem és úgy érzem, illik a lemez hangulatához. Azon a BS koncerten nem voltam jelen, viszont tavaly ősszel Szentendrén voltam a kamarakoncert turnén, na SmartAss, az neked is nagyon tetszett volna. Semmi kemény hangzás, minden testközeli volt, nagyon intellektuális és nagyon jó. Bízom benne, hogy ez év őszén is csinál egy ilyen koncertsorozatot, ez nagyon jól illik hozzá.
Ps. megőrülök, hogy én nem bírom meghallgatni az új lemez zenei anyagát. Ott van, látom, de nem érem el. Ilyen egy munkahelyet, nem kap az ember hangkártyát, amikor az mily' fontos volna az excel táblák kezeléséhez!!! :-)))
SmartAss: Én is ott voltam a BS-ben, nekem tetszett a koncert. Írtam is Zoránnak egy "magasztaló mélt", és képzeld, válaszolt is. Az új lemezről nem tudok semmit, de a kritizálás előtt ne felejtsd el, hogy nehéz mindig kiválóan teljesíteni.
Már korábban is akartam mondani, hogy szörnyen igazságtalanok vagyunk, mert meg se említettük Presser Picit, akinek a zenéje és hangszerelése nélkül nem lenne Zorán az, aki ma. Sajnos tavaly(előtt?) nagyon leengedett, a Zorán lemez is nagyon halovány volt (egy szám tetszik igazán), és az összehányt Lokomotív cd-t meg jobb lett volna már ötletként elfelejteni.
Hogy mennyire számít a hangszerelés, mutatja, hogy a tavalyi BS koncerten mindent kissé leegyszerűsítve, új hangszerelésben adtak elő, hááááááát, mit ne mondjak, szenvedtem nagyon. Sokkal keményebb lett a hangzás, pont az az intellektuális hangulat tűnt el, ami a lényegét adja az egésznek. A tangóharmonika, a több akkusztikus gitár, a különleges ütőhangszerek hiánya elvette a bensőségességet, tucatáru lett belőle.
Meghallgattam az új lemezt, nem tetszik. Magához térhetne már a Presser. Kiváncsi vagyok, nektek tetszik-e majd, szerintem erőltetett és gyenge. A zene is, és a szöveg is.
B+, pedig hogy vártam már egy igazi Zorán lemezt :(((
