Bizonyíték a COVID-19 és a vezeték nélküli kommunikációból - beleértve az 5G-t is - származó rádiófrekvenciás sugárzásnak való kitettség közötti kapcsolatra
A COVID-19 2019 decemberében kezdődött a kínai Wuhanban, nem sokkal azután, hogy 2019. október 31-én az egész városra kiterjedő 5G "élesedett", azaz működőképes rendszerré vált.
A COVID-19 kitörések hamarosan más olyan területeken is követték, ahol az 5G-t legalább részben szintén bevezették, többek között Dél-Koreában, Észak-Olaszországban, New Yorkban, Seattle-ben és Dél-Kaliforniában. 2020 májusában Mordachev statisztikailag szignifikáns összefüggésről számolt be a rádiófrekvenciás sugárzás intenzitása és a SARS-CoV-2 okozta halálozás között a világ 31 országában.
Az Egyesült Államokban az első világjárványhullám során a COVID-19-nek tulajdonított esetek és halálesetek statisztikailag magasabbak voltak az 5G infrastruktúrával rendelkező államokban és nagyvárosokban, mint azokban az államokban és városokban, amelyek még nem rendelkeztek ezzel a technológiával.
(WCR = vezeték nélküli kommunikációs sugárzás)
A második világháború előtt számos lektorált irodalom létezik a WCR biológiai hatásairól, amelyek egészségünk számos aspektusát érintik. Az irodalom vizsgálata során metszéspontokat találtunk a SARS-CoV-2 patofiziológiája és a WCR-expozíció káros biohatásai között. Itt bemutatjuk azokat a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy a WCR a COVID-19 súlyosbító tényezője volt.
A nagyon alacsony szintű WCR-expozícióból származó nem termikus biohatásokról (a szövetmelegedést okozó teljesítménysűrűség alatt) számos lektorált tudományos publikáció számolt be.
Az eszközökből, többek között a mobiltelefonok bázisantennáiból, Wi-Fi néven védett, az eszközök helyi hálózatba kapcsolására és internet-hozzáférésre használt vezeték nélküli hálózati protokollokból, valamint a mobiltelefonokból származó alacsony szintű WCR számos élettani funkció szabályozását megzavarhatja. A nagyon alacsony szintű WCR-expozícióból származó nem termikus biológiai hatásokról (a szövetek felmelegedését okozó teljesítménysűrűség alatt) számos, szakértői értékeléssel ellátott tudományos publikációban számoltak be, a Nemzetközi Nem-Ionizáló Sugárzásvédelmi Bizottság (ICNIRP) expozíciós irányelvei alatti teljesítménysűrűségnél.
Kiderült, hogy az alacsony szintű WCR a szervezet minden szerveződési szintjén hatással van a szervezetre, a molekuláris szinttől a sejtes, fiziológiai, viselkedési és pszichológiai szintekig. Ezen túlmenően kimutatták, hogy szisztémás egészségkárosító hatásokat okoz, beleértve a megnövekedett rákkockázatot, endokrin változásokat, fokozott szabadgyök-termelődést, dezoxiribonukleinsav (DNS) károsodást, a reproduktív rendszer változásait, tanulási és memóriazavarokat és neurológiai rendellenességeket.
A szakmailag lektorált tudományos világirodalom több évtizeden keresztül dokumentálta a WCR-expozíció káros biológiai hatásait, beleértve az 5G frekvenciákat is. A szovjet és kelet-európai szakirodalom az 1960-as és 1970-es évekből jelentős biológiai hatásokat mutat, még az 1 mW/cm2 - az Egyesült Államokban a lakosság maximális expozíciójára vonatkozó jelenlegi irányadó értéknél több mint 1000-szer alacsonyabb expozíciós szintek mellett is.
Az állatokon és embereken végzett keleti tanulmányokat alacsony expozíciós szinteken (<1 mW/cm2), hosszú ideig (jellemzően hónapokig) végezték. A nyugati szakirodalomban a 0,001 mW/cm2 alatti WCR-expozíciós szintek káros biológiai hatásait is dokumentálták. Az emberi spermiumok életképességének károsodásáról, beleértve a DNS fragmentálódását is, az internetre csatlakoztatott laptopok által okozott károsodásról számoltak be 0,0005 és 0,001 mW/cm2 közötti teljesítménysűrűségnél.
A 0,000006 - 0,00001 mW/cm2 krónikus emberi expozíció jelentős változásokat okozott az emberi stresszhormonokban egy mobiltelefon-bázisállomás telepítését követően. A 0,00001 - 0,00005 mW/cm2 mobiltelefon sugárzásnak való emberi expozíció fejfájás, neurológiai problémák, alvási és koncentrációs zavarok okozta panaszokat, ami megfelel a "mikrohullámú betegségnek". A WCR hatása a születés előtti fejlődésre egy "antennapark" közelében elhelyezett egereknél, amelyek 0,000168-0,001053 mW/cm2 teljesítménysűrűségnek voltak kitéve, az újszülöttek számának fokozatos csökkenését mutatta, és visszafordíthatatlan meddőséggel végződött.
A WCR-expozícióból eredő megbetegedéseket már a radar korai használata óta dokumentálták. A radar mikrohullámoknak és milliméteres hullámoknak való tartós kitettséget orosz tudósok évtizedekkel ezelőtt "rádióhullám-betegségnek" nevezett különböző rendellenességekkel hozták összefüggésbe. A WCR nem termikus teljesítménysűrűségéből származó biológiai hatások széles skáláját jelentették szovjet kutatócsoportok az 1960-as évek óta.
A világ tudományos irodalmában a bejelentett biológiai hatásokról szóló több mint 3700 hivatkozást tartalmazó bibliográfiát 1972-ben az amerikai Haditengerészeti Orvosi Kutatóintézet tette közzé. Számos releváns orosz tanulmányt a következőkben foglalunk össze. Az Escherichia coli baktériumtenyészeteken végzett kutatások a mikrohullámú rezonanciahatások teljesítménysűrűség-ablakát mutatják a baktériumok növekedésének 51,755 GHz-es stimulálására, amelyet rendkívül alacsony, 10-13 mW/cm2 teljesítménysűrűségnél figyeltek meg, ami rendkívül alacsony szintű biológiai hatást illusztrál.
Újabban orosz tanulmányok megerősítették a szovjet kutatócsoportok korábbi eredményeit a 2,45 GHz 0,5 mW/cm2 -es sugárzásának patkányokra gyakorolt hatásairól (30 napos expozíció 7 óra/nap), és kimutatták az agyi antitestek képződését (autoimmun válasz) és stresszreakciókat. Egy hosszú távú (1-4 éves) vizsgálatban, amelyben mobiltelefon-használó gyermekeket hasonlítottak össze egy kontrollcsoporttal, funkcionális változásokról számoltak be, többek között nagyobb fáradtságról, csökkent akaratlagos figyelemről és a szemantikus memória gyengüléséről, egyéb káros pszichofiziológiai változásokról.
Az ezekben a tanulmányokban alkalmazott expozíciós szintekhez képest 2020 decemberében a kaliforniai San Francisco belvárosában 100 MHz és 8 GHz között megmértük a WCR környezeti szintjét, és 0,0002 mW/cm2 átlagos teljesítménysűrűséget találtunk. Ez a szint több WCR-berendezés szuperpozíciójából származik. Ez körülbelül 2 × 10^10-szerese a természetes háttérnek.
Az impulzusos rádiófrekvenciás sugárzás, mint például a WCR, mind minőségileg, mind mennyiségileg (általában kifejezettebb) lényegesen eltérő biológiai hatásokat mutat a folyamatos hullámokhoz képest, hasonló időátlagolt teljesítménysűrűség mellett. A konkrét kölcsönhatási mechanizmusok nem jól ismertek. A vezeték nélküli kommunikáció minden típusa rendkívül alacsony frekvenciát (ELF) alkalmaz a rádiófrekvenciás vivőjelek modulációjában, jellemzően impulzusokat, hogy növeljék a továbbított információ kapacitását.
A BioInitiative Report, amelyet tíz ország 29 szakértője írt, és 2020-ban frissített, a WCR-expozíció biológiai hatásairól és egészségügyi következményeiről szóló szakirodalom tudományos, kortárs összefoglalóját tartalmazza, beleértve a támogató kutatások gyűjteményét is. A közelmúltban áttekintések is megjelentek. A milliméteres hullámok biológiai hatásairól szóló két átfogó áttekintés arról számol be, hogy még a rövid távú expozíciók is jelentős biológiai hatásokat okoznak.
A WCR expozíció biológiai hatásait illetően Christopher Dodge, a washingtoni U.S. Naval Observatory biotudományi részlegének munkatársa 1969-ben 54 tanulmányt tekintett át, és arról számolt be, hogy a rádiófrekvenciás sugárzás a szervezet minden fontos rendszerére károsan hathat, beleértve a vérkeringés akadályozását, a vérnyomás és a szívfrekvencia változását, az elektrokardiográfiás mérések befolyásolását, valamint mellkasi fájdalmat és szívdobogást okozhat.
Az 1970-es években Glaser több mint 2000 publikációt tekintett át a rádiófrekvenciás sugárterhelés biológiai hatásairól, és arra a következtetésre jutott, hogy a mikrohullámú sugárzás megváltoztathatja az elektrokardiogramot, mellkasi fájdalmat, hiperkoagulációt, trombózist és magas vérnyomást okozhat a szívinfarktus mellett. Görcsöket és a vegetatív idegrendszeri válasz megváltozását (fokozott szimpatikus stresszválasz) is megfigyelték.
Havas és munkatársai arról számoltak be, hogy egy kontrollált, kettős vak vizsgálatban az emberi alanyok 2,45 GHz-es, digitálisan pulzáló (100 Hz) mikrohullámú sugárzásnak kitéve hiperreaktívak voltak, és vagy aritmiát vagy tachikardiát, valamint a szimpatikus idegrendszer felszabályozását tapasztalták, amely a stresszválaszhoz kapcsolódik.
Saili és munkatársai azt találták, hogy a Wi-Fi (2,45 GHz-es, 10 Hz-en pulzáló) expozíció befolyásolja a szívritmust, a vérnyomást és a katekolaminok hatékonyságát a szív- és érrendszerre, ami azt jelzi, hogy a WCR közvetlenül és/vagy közvetve hathat a szív- és érrendszerre.
Legutóbb Bandara és Weller bizonyítékot mutatott be arra vonatkozóan, hogy a radarberendezések (milliméteres hullámok: 5G frekvenciák) közelében élő embereknél nagyobb a rákos megbetegedések és a szívroham kockázata. Hasonlóképpen, a foglalkozásuk miatt sugárzásnak kitett személyeknél nagyobb a koszorúér-betegség kockázata. A mikrohullámú sugárzás hatással van a szívre, és egyes emberek veszélyeztetettebbek, ha valamilyen alapbetegségben szenvedő szívbetegségük van.
Újabb kutatások szerint a milliméteres hullámok közvetlenül a szív sinoatrialis csomópontjának pacemaker sejtjeire hathatnak, hogy megváltoztassák a szívverés frekvenciáját, ami ritmuszavarok és más szívproblémák hátterében állhat.
Kérdések merültek fel a 60 GHz-es frekvenciával kapcsolatban, amely a széles körű használatra tervezett kulcsfontosságú 5G frekvencia, és amely az oxigénmolekula rezonanciafrekvenciája. Lehetséges, hogy a 60 GHz-es oxigén elnyelése káros biológiai hatásokat okozhat. Ezenkívül a víz széles abszorpciót mutat a GHz-es spektrumtartományban a rezonanciacsúcsokkal együtt, például erős abszorpciót a 4G Wi-Fi routerekben használt 2,45 GHz-en.
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC8580522/
