Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
Ettől még a szászok támogatták 1918-ban, hogy Erdély szakadjon el Magyarországtól. Feltehetően annyira jól mégsem érezték magukat a királyi Magyarország kebelén.
Ez így van, mivel az akkori a magyar kormány a francia típusú nemzetállami eszmét követte, és a polgári liberalizmussal össze nem egyeztethetőnek, a rendi állam maradványának tekintette a szászok autonómiáját, hasonlóan a székelyekéhez. De ezzel nem szenvedtek semmi kárt, mivel az összes javaikat megtarthatták. Itt van egy részlet, ami az új helyzetet leírja:
"1876-ban az országgyűlés elfogadta a Királyföldről és a Szász Univerzitásról szóló törvényt. Ennek értelmében megszűnt a Királyföld önkormányzata. A Szász Univerzitás politikai és közigazgatási jogosítványait megszüntették és olyan testületté, lényegében egy hatalmas alapítvánnyá változtatták, amely javai és a szász iskolarendszer kérdéseiben illetékes volt. Javait teljes egészében megtartotta, a magyar állam ugyanis soha egyetlen fillért sem tulajdonított el a szászok vagyonából. A szász ispán hivatali jogosítványai Szeben vármegye főispánjára mint az állam képviselőjére szálltak át."
(...) Az 1890. évi szász gyűlés elfogadta a dualizmust, sőt a magyar állameszmét is, a nemzetiségi törvényben előírtakat pedig a szükséges minimumnak tekintette, kinyilvánította a szászok igényét az állami életben való részvételre és új gazdasági programot dolgozott ki. Az új program alapján a szász országgyűlési képviselők beléptek a kormánypártba. A magyar állam és a szász polgárság között közös érdekek alakultak ki, hiszen a szászok részesei voltak a Monarchia gazdasági fellendülésének. A kormány méltányolta a szászok együttműködési készségét, és a velük szembeni hivatalos politika mértéktartó és engedékeny volt. A szász egyház állami támogatását rendszeresen átutalták és öt szász gimnáziumot állami segédlettel újjáépítettek. A magyar államnak a románokkal ellentétben sikerült a szászokat a dualizmus politikai életébe integrálni. Mindvégig országgyűlési képviselettel, gazdasági, kulturális intézményekkel, saját iskolarendszerrel, autonóm egyházzal rendelkeztek és anyanyelvüket az általuk lakott vármegyékben hivatalosan használhatták. Etnikai identitásukat érintetlenül megőrizhették."
Vogel Sándor: "Az erdélyi szászok (részletek)"
Mellékesen megjegyezném, hogy a szászok autonómiáját először II.József szüntette meg.
"1785-ben II. József semmisnek nyilvánította a II. András által adott kiváltságokat. Ezzel a szászok évszázados autonómiájának is vége szakadt, és nemzeti kisebbséggé váltak."
"...a román kérelmekre pedig terrorral válaszolt a magyar állam."
A magyar állam terrorjáról nem tudok, viszont annál többet a románokéról, miután megszállták hazánkat és megkaparintották Erdélyt...
"Erdély csak 1867-ben lett a Magyar Királyság része."
Azt írtam, ha még mindig nem lenne világos, hogy Erdély az I.Vh. végéig Magyarország szerves része volt, és jogilag a trianoni rablódiktátum szakította el ismét hazánktól. Erdélyt ugyanis mindig szoros történelmi, kulturális és gazdasági kötelékek fűzték hazánkhoz, és ez a szoros kapocs akkor is megmaradt, amikor az ország három részre szakadt és létrejött az erdélyi fejedelemség, és akkor is, amikor a török kiűzése után a Habsburgok – teljesen önkényesen – különkormányzást vezettek be a területen. A Rákóczi szabadságharc éppen az efféle Habsburg önkényeskedések miatt tört ki, és nem véletlenül volt benne a ’48-as márciusi ifjak 12 pontjának követelésében Erdély ujraegyesítése Magyarországgal...
"Sajnos Erdély önálló, többnyelvű polgárosodási folyamatát az egyesülés leállította, megszüntetve a tartomány minden önállóságát és különállóságát..."
Ez szerintem is hiba volt, de a polgárosodás és a többnyelvűség ugyanúgy megmaradt, mint korábban, tehát a szászok és a románok továbbra is használhatták a nyelvüket, alapíthattak iskolákat, kulturális-, sőt gazdasági- pénzügyi intézményeket is, különböző egyesületeket hozhattak létre, saját sajtóval rendelkezhettek, stb., stb.
Nem hiszem mert olyan szó nincs. Ha arra célzol, hogy miénk volt Prága meg Trieszt is, abban igazad van, de ezek nem valódi veszteségek. Az alábbi ábra segít eligazodni az akkori viszonyokban, mi a különbség ország és birodalom között.
Erdély csak 1867-ben lett a Magyar Királyság része. Sajnos Erdély önálló, többnyelvű polgárosodási folyamatát az egyesülés leállította, megszüntetve a tartomány minden önállóságát és különállóságát, még az "Erdély" regionális megnevezés használatát is kerülték a dualizmus idején. Helyette a Királyhágóntúl konstrukciót használták.
Bármennyire furcsa is ez neked, de a Felvidék, Erdély, a Délvidék, és az Őrvidék Magyarország szerves része volt az I.Vh. végéig, jogilag a trianoni rablódiktátummal vették el tőlünk.
Horvátország szintén hazánkhoz tartozott, de az ő esete nagyon sajátos volt, mivel szinte ország volt az országban, tehát Horvátország elválása már akkor sem okozott a magyarság körében olyan lelki fájdalmakat, mint a többi országrész elvesztése...
Ez természetesen a szokásos, gyűlölködő hazugságaid egyike a sok közül.
Horthy ugyanis nem volt hazaáruló, és nem a franciák meg a megszálló román fosztogató rablóhordák segítségével lett kormányzó, hanem az Antant támogatásával, mivel benne látták azt a megfelelő személyiséget, aki képes konszolidálni a teljesen kifosztott, meggyötört és szétzüllesztett országot. Az Antant arra is utasította a megszálló román rablókat, hogy kötelesek átadni Horthynak annyi fegyvert, amennyivel képes a rendet és a közbiztonságot fenntartani. Erre azért volt szükség, mert a megszálló román rablócsürhe olyan, minden képzeletet felülmúló mértékben fosztotta ki hazánkat, ami teljesen egyedülálló Európa újkori történelmében...
A Habsburg restauráció meg azért nem volt lehetséges – de ezt te is tudod, csak a sötét lelkednek könnyebb a hazudozás – mert a Kisantant erre az esetre fegyveres beavatkozással fenyegetett, ami a már amúgy is padlón lévő országnak, talán halálos döfés lett volna, és ezt Horthy nagyon jól tudta. Ebben egyébként a soviniszta és magyargyűlölő Benesetek serénykedett a legjobban, aki Jugoszláviában társat is talált hazánk újabb megszállására, de szerencsére Horthy politikai józansága megakadályozta az akciójukat...
Tudtommal 1944. Március 19-én a németek megszállták hazánkat, és ezzel az ország elvesztette függetlenségét, ill. csak nagyon korlátozott függetlenséggel és hatalommal rendelkezett, mivel Horthy a helyén maradt. Ennek köszönhető pl. az is, hogy Horthy legalább a fővárosi zsidóság deportálását meg tudta akadályozni...
A két vesztes utódállam vitáját az Antant a többségi elv alapján oldotta meg. Az Ausztriához csatolt területeken alig éltek magyarok.
Az 1910-es népszámlálás szerint a mai Burgenland területén 291.800 ember élt. Közülük 217.072-en német nyelvűek (74%), 43.633-an horvát nyelvűek (15%) és 26.225-en (9%) magyar nyelvűek voltak.
Ezt nem is írtam. De miért nem lehetett a Monarchiát úgy szétbontani, hogy hazánk egybenmaradjon? És miért kellett még Ausztriának is területet juttatni belőlünk?
"egy mai u.n. revizíó, csak esztelenül és fegyveresen kezdeményezhetö, s az eredménye biztos további vesztesség. Akarod, hogy Szolnoknál a Tisza legyen a határ? Vagy karod, hogy Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Sopron is Trianon sorsára jusson?"
Egyvalami biztos: revízió a hallgatással és belenyugvással biztosan nem lesz. De egyébként sem ártana tisztában lennie a magyarságnak ezzel a sorskérdésével, úgyhogy beszélni és tanulni kell róla, nem pedig marginális történelmi kérdéssé tenni, mint a szocializmusban. A világon nincs még egy olyan nép, amely ilyen hanyag, nemtörődöm módon kezelné ilyen tragédiáját, ha éppen nem öngyűlölő módon. Hova vezet majd ez?
Én hiszek abban, hogy a két világháború közti békés revíziókhoz hasonlóan most is lehetnének ilyenek, ha végre kimondanánk ezirányú igényeinket (ehhez kellene Trianon egészséges és józan ismerete), és az érintett felek békésen leülhetnének erről tárgyalni. Nem lehet ezt a kérdést az idők végezetéig a szőnyeg alá söpörni!
Újabb területeket meg milyen alapon szakítanának el tőlünk? Mit kezdenének szomszédaink még több magyarral? S ha nekik ez nem gond, akkor mi miért félnénk a revízióval hazatért területeink nemzetiségeitől?
Katinyról tudok, és azt el is ismerték a szovjetek, ha jóval későbben is.
Viszont fel lehet tenni a kérdést, hogy miért támadtak volna a szovjetek a semleges Magyarországra. Nem volt elég bajuk enélkül is? Cui prodest?
A magyar vezetés jó pontokat akart szerezni a németeknél, hogy a magyar-román vetélkedésben azok inkább a magyar oldalt támogassák. És persze azt gondolták, a szovjet háború egy sétamenet lesz, egy agyaglábú óriás az ellenség, ami egyetlen taszítástól összedől. Aztán alaposan ráfaragtunk.
A németektől nem állt távol egy ilyen provokáció, gondolj csak a II. világháború kezdetére, amikor lengyel egyenruhába öltöztetett, meggyilkolt dachaui rabokat hagytak a gleiwitzi német rádióadó területén. Még rövid lengyel nyelvű szöveget is beolvastak a rádióba, amiben Berlin elleni támadásra hívták fel a lengyeleket.
Az első világháború után Teleki Pál gróf kormánya 200 000 parasztnak adott földet, de átgondolatlanul, és a tőkével és szerszámokkal alig rendelkező parasztok közül nagyon sokan a föld eladására kényszerültek.
Az 1930-as évek elején Eckhardt Tibor ellenzéki Kisgazdapártja 3 millió hold felosztását javasolta, méltányos kárpótlással a kisajátítandó földek tulajdonosainak.
Én úgy tudom, hogy I. világháborús orosz bombákat használtak fel bizonyítéknak, amiken cirill felirat volt. Viszont arra nem gondoltak, hogy közben megváltozott az orosz helyesírás, de a bombaszilánkokon a felirat még a cári időben használatos helyesírással készült.
De kérdezd meg a szlovákokat, ukránokat, románokat, szerbeket, horvátokat, szlovéneket, söt még az osztrákokat is. De megkérdezheted az erdély székelyeket, vagy a pátriumi magyarokat.
A Monarchia nem Magyarország volt.
De a lényeg, hogy egy mai u.n. revizíó, csak esztelenül és fegyveresen kezdeményezhetö, s az eredménye biztos további vesztesség. Akarod, hogy Szolnoknál a Tisza legyen a határ? Vagy karod, hogy Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs, Sopron is Trianon sorsára jusson?
Az ott élö kissebbségi magyaroknak pedig nem segítség a követelödzés, szitkozódás, ökölrázás. Pláne fotelböl nem az..
Ahogy egykori romániai magyar szenátor ismerösöm mondta:
- "A románokat bízzátok ránk. Mi élünk ott, s mi ismerjük a helyzetet."
Szoval a helyzet - józan ésszel - megváltoztathatatlan. Marad a sebnyalogatás.
