Azok a Britanniába "küldött" - valójában a szarmaták totális háborús veresége után a római seregbe besorozott - ijászok mint legyőzött nép nem voltak olyan helyzetben, hogy ilyen kincseket rendelgessenek.
Amikor a szarmaták a Pannoniai limesre költöztek, a birodalom már lehanyatlott. Feltárások bizonyitják, hogy a K-Pannoniába telepitett szarmaták közt semmiféle romanizáció nem volt, mert már nem volt számottevő, latinul beszélő népesség az elpusztitott tartományban.
A "primitiv barbárok" jobban romanizálódtak, mint a született rómaiak.
De a Seuso inkább vmi keltáé lehetett, az ilyen romanizált kelták leletei jól ismertek. Barbár mivoltuk onnét látszik, h pl. a kelta főnökökkel el is temették az egész cuccot.
Akkor ne nevezzük romanizált előkelőknek a római főséget vállaló szarmata vezetőket, előkelőket, de attól még ugyanúgy rendelhettek egy ilyen étkészletet maguknak római vagy romanizált mesterektől. Ha annyira ellenezték volna a római uralmat, hogy azt még a külsőségeiben is ennyire visszautasítják, akkor nem küldik őket (a jász Zanticus 5500 katonáját) a rómaiak szövetségesként Britanniába...
"És mit szólsz ahhoz, hogy a nagyszentmiklósi kincset az ő hagyatékuknak tartja újabban (igen meggyőző érvek alapán) Bálint Csanád?"
***
Nem azt irtam, h nem lehettek a nomád uralkodóknak kincsei, hanem azt, hogy ILYEN antik kincsei nem voltak!!!!
A nagyszentmiklósi kincs teljesen megfelel egy nomád nagyúr izlésének, a Seuso kincs antik formakincse viszont NEM.
A kunágotai avar fejedelmi sirban is egy, szatirok és neádok képével diszitett antik diszdobozt barmoltak szét, hogy szalagokra vagdalva feltegyék a fejedelem kardjára, ővére.
Velük az a gond, hogy hitelesen feltárt szarmata edényeggyüttes a Kárpát-medencéből nem került elő, tőlünk keletre nem tudom mi a helyzet, mert nem vagyok járatos a keleti szláv irodalomban, de úgy sejtem, hogy ott sincsenek ilyenek. Ráadásul a szarmata sírok döntő többségét kirabolták, csontvázaik meg pocsék megtartásúak, néha szabályszerű porrá porladnak szét, mielőtt bármivel hozzáérne az ember.
A romanizált előkelők hosszú sorát számtalan sír, és temető jelzi, a körükben tapasztalható immitatio imperii megszokott része volt, hogy provinciális készítésű edényeket, és tárgyakat használtak.
Igen, ha elfogadjuk a VII. századi földbehelyezést. :) Mivel a közeli balácapusztai római villával többen összekötötték a kincset, (amint azt alább is írtad), én vaószínűtlennek érzem, hogy az akár langobárd, akár avar kézre jutott volna, vélhetően a villa tulajdonosai az egyik nagyobb barbár betörésnél elrejtették.
A kérdést bonyolítja, hogy a rovásfeliratokat későbbi időkben is, tehát a IV. század vége és a VII. század eleje között bármikor rávihették az edényekre
Valóban, a római idők pannóniai rovásírásos felirataival nem nagyon foglalkoztam egyik topikban sem még. Viszont a parthus topikban korábban idéztem például Harmatta Venetica c. háromrészes tanulmánysorozatát (Antik Tanulmányok XXXII, 1985–86, 187–201. o.; XXXIII/2, 1987–88, 105–112. o.; XXXIV/1–2 1989–90, 1–9. o.), amelyben korábbi rovásírásos feliratokról számol be erről a területről. Ez önmagában elgondolkodtató, tekintetbe véve, hogy az őslakosságot ritkán seprűzték ki teljes egészében (még a longobardokból is maradt itt mutatóba szép számmal!).
Ez szép, de azt gondolom te is érezted a kérdésből, hogy én pannoniai rovásírásra gondoltam. A római provincia területéről nem ismerünk rovásírásos emlékeket a VI-VII. századig.
A Seuso-kincsről én sem állítottam, hogy "avar" (hunogur) lenne. Csak annyit írtam, más kutatók nyomán, hogy készítése a IV. sz. második felére tehető, és a jelek szerint legkorábban a VII. sz. elején rejtették el.
Harmattának pedig egy sor, hunogur ("avar") rovásírással foglalkozó tanulmányát készülök összefoglalni a parthus topikban. Például van egy tanulmánya Hephthalita feliratok avar lelettárgyakon címmel.
Á, inkább leemeltem a polcomról a könyvet. Valóban, ő a protobolgár elmélet tagadója. Viszont a Seuso-kincset ő sem tartja avarnak. :) Minth bizonyos tárgyak, pl. ivókürt, hiányoznának belőle. :)
Bálint Csanád írja a nagyszentmiklósi edények kapcsán:
"...egyáltalán nincs rovásírásos lelet Bulgáriában ... Ezenkívül nemhogy nincsen történeti és régészeti érv, mely egy ekkora gazdagságú bolgár vezérnek az Alsó-Maros vidékén való jelenléte mellett szólna, hanem a bolgár típusú leletanyag teljes hiánya az Alföldön éppenséggel ki is zárja ezt a lehetőséget. Arra sem lehet hivatkozni, hogy 'lehet, csak még nem került elő ilyen lelet', mert a kora középkori Kárpát-medence legintenzívebben kutatott régiójával van dolgunk, ezzel szemben a régészetileg lényegesen gyengébben ismert Erdélyben egyértelműen kimutatható a 9. századi bolgár jelenlét."
Rovásírásnak kissé korai, nem gondolod? :) Művészettörténetileg, régészetileg abszolút beleillik a IV-V. századi provinciabeli vezetőréteg kultúrájába.
Ez is bizonyítja, hogy Heribert Ilignek igaza volt, és betoldottak a történelembe 300 évet. Ha az a kincs 1400 éves, (mostani számítás szerint Kr. u. 616-ból származik) akkor a 300 év levonása után, nem 616-ból, hanem 316-ból származik, az meg sokkal inkább hihető.
