Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
Arra a Klastrompuszta elágazásnál lévő etetőre én is emlékszem. Kár, hogy annyira halott voltam, hogy képtelen voltam egy falatot letolni a paprikás krumpliból. Azóta sem volt főtt kaja az ISZINIKen, bár a szántói nyeregben a körözött meg a mandaringerezd-hegy, meg a "nem-is-emlékszem-mi-minden" meg a fűtött sátor.... Nos hát enciánék tanulhatnának, hogy kb. 10 millából mit csinálhatnának, legalább hogy sorba állni ne kelljen. Érdeklődéssel várom, hogy az Ösvénytaposó mennyiből és mit hoz össze. Eddig még nem okoztak csalódást egyetlen túrán sem. Náluk láttam először mécsesösvényt Klastromút keresztezés előtt, az nagyon szép volt.
Bocs Sistergö, tudom hogy jószándékból mondtad, de 91nél mogorva az ember, pláne ha 40 km óta küzd és számolgat.
Jókedvem volt 91nél, mert tudtam hogy meg tudom csinálni, meg én tudom milyen állapotban vagyok. Csodálkoztál hogy 1:15 az milyen kevés idö a 7 kilométerre, aztán látod Oszkar is letolta meg én is. 1:08 perc alatt értem a célba. Szerintem az 1 óra is ment volna ha csak annyi idöm van, és akarom ezt a teljesítést. De én általában akarom.
Mogyoróson majdnem feladtam, az indulásom után 12:55 volt, 55 perccel kicsuszva a virtuális szintidöböl, és ahogy ott kavargattam azt a gyenge levest, egyszercsak belémhasitott, hogy én továbbmegyek. Tudok én 11 órás második felet csinálni, ráadásul ez nincs is 50 km. Ha Samu Piroska hányt egyet és továbbment, akkor én is továbbmegyek. A maradék levest betoltam egy szuszra, megráztam magam és elindultam. Lett volna mire kenni a kiszállást, meg napszurás, meg nincs nálam elemlámpa, meg mittudomén, de én teljesiteni akartam.
Koldus után majdnem eldöltem az álmosságtól az uton, de aztán kétszer lefeküdtem 10 percre aludni. Utálom ezt a részt. De aztán elkezdtem megpörgetni, jött a futás, nem fájt semmi.
Ilyen állapotban értem a pontodra. Ilyenkor nem esik jól hogy "hu ez kevés idö", meg hogy letolnak, meg hogy Neked már csak ennyi idöd van. Nem csak ennyi, hanem hu de nagyon sok idöd van, egész éjszaka azért küzdöttem, hogy 91töl legyen 1 óra idom a célig, azt meg tudom csinálni. Most meg van 1:15 hát akkor az szuper.
Emlékszel amikor Pontör mennyországot csináltál az elsö Iszinik túrákon az éjszaka közepén? Mindenki áradozott Rólad a célban, hogy milyen jó voltál. Mert nem hajcsárkodtál, hanem támogattál, és ezt Te nagyon jól tudod csinálni!!
Oszit nem akartam lerúgni. Csak megígértem, hogy 5 perc pihenés után lelököm a padról. Érezze, hogy iparkodnia kell, nincs még vége a megmérettetésnek. Ha fontos a cél/teljesítés - és ez kell hozzá - akkor miért ne "fenyegessek" vele.
Habár nem mindig üres fenyegetés, egyszer tényleg megtörtént.
Anno történt pedig, hogy Pilisszentlászlón féltávnál a Terep 100-on bejön a pontra a csajszi és azt mondja feladja, nem megy tovább.
- Lesérültél?
- Nem, csak elment minden erőm.
- Ne hülyéskedj, teljesen jó vagy idővel, simán tovább tudsz menni.
3-4 perc után leültem mellé, és mondtam: még 10 perced van, utána lelöklek a padról. Ezután minden percben közelebb ültem hozzá. Tíz perc leteltével tényleg lelöktem róla. Csodálkozott, hogy ez viccnek vicc, de amellett komoly is. Ezután lefutotta a maradék 50 kilométert, és a nőknél dobogós lett.
Az eset óta sok idő telt el. Azóta én is öregedtem. Azt gondoltam már csak hülyülni fogok, de kiderült néha tanulok is.
Ha későn is, de rájöttem van amikor, van akinél el kell engedni a dolgokat. Pontőrként ne akarjam (nála) jobban a teljesítést. A barátság fontosabb ennél.
A kései megvilágosodásra mentségemre legyen mondva nem könnyű eldönteni kinek-mikor-mit szabadna kibicként "tanácsolni". Most a Szt. Péter templomromnál a pont zárása után jövőktől megkérdeztem hanyadik teljesítésük, ismerik-e az útvonalat? Az olyan első bálozókat, akikben láttam elég erőt azzal biztattam, hogy érdemes végigmenniük. Akkor a táv meglesz, legközelebb már csak a szintidő ellen kell küzdeni.
Az egyik szintidőből kicsúszó csak többszöri kérdezésemre árulta el. Ez a 26-ik teljesítése.
- Mit rontottál el?
- Szinte semmit. Másokat kísértem-lassabban mentem, nem siettem a pontokról, stb.
Talán hiba, de az ilyen eset elgondolkodtat. Óriási rutin, tapasztalat. Megvan az ereje, tudása, mégis későn ér be. Mikor érezte, hogy ez necces? Mikor jött rá, hogy nem lesz meg a teljesítés? Szóltak-e neki, hogy a "halálzónában" bandukol?
Mikor lehetett volna még behozni a késést, és miért nem tette meg?
No mindegy. Már a hétvégi UTH-ra kell készülnöm, ott is segítő leszek.
Mondjuk a dzsekin éjjel / reggel pár túrázón én is csodálkoztam, igaz a kimerültségtôl is lehet fázni. Én végig egy pólóban voltam, bár a hûvös hajnali szellôknél volt hogy megborzongtam kicsit és egy-egy pillanatra fáztam ahogy az izzadt pólót jobban hozzátapasztotta a bôrömhöz, de lusta voltam felvenni a hátizsákra rögzített pulcsit :)
Gratulálok mindenkinek, aki teljesített! És aki feladta, annak még inkább, neki volt nehezebb dolga.
A túrát könnyebbnek éreztem, mint amire emlékeztem, valószínűleg a rendszeres edzés és a tudatosság eredménye. A meleg nem zavart, nem volt azért ez kánikula, az öregek amúgyis jobban bírják a meleget :D A sár nem volt vészes, sőt, kifejezetten jólesett, hogy nincs por, puha a talaj. Korábbi mumusom, a Gete és Mogyorós közötti szakasz viccesen könnyen ment, cserébe Bányahegy és Koldus között eleinte vánszorogtam, szerencsére találkoztam egy alvajáró kollégával, vele felpörgettük a tempót. Furcsa, de a felfelék kevésbé fájtak, mint az állandó ereszkedés, nem volt bajom az emelkedőkkel. A koldus utáni hosszú sárga kifejezetten jólesett.
Pár megjegyzés:
- Összesen 30-35 percet vesztettem a Hosszú-hegy és a Gete ellenőrzőpontok soraiban, nagyon nem esett jól. Mivel én a "lassan, de folyamatosan haladok" (4,2km az átlagtempóm) taktikát alkalmazom, eléggé hiányzott az a pár perc a nyugalmamhoz, de szerencsére végül nem ezen múlt (23:15).
- Most 7:30 körül indultam, régebben mindig a legelejében. Azt hiszem jobb ez így, mert a katlanba – legalábbis az én tempómban – nem kora délutáni legmelegebb időszakban, hanem késő délután értem. Igaz, így meg a Pilis-nyeregben elfogyott a sör, mire odaértem… Tokodi pincéknél nem találtam a megénekelt fröccsös kínálatot, elfogyott vagy nem is volt?
- Nekem étkezés tekintetében az vált be, hogy nem sok étel viszek, hanem sokfélét. Emellett megállok a hotdogosnál és ahol még adódik valami. Így változatos, és bőven elég.
- Ismét meglepett mennyire különbözünk egymástól mi túrázók is. Biztonsági játékos vagyok, cipeltem a 2x1,5 literes palackjaimat, cserébe sosem voltam víz nélkül, így megtehettem, hogy nem állok be hosszú sorokba vízért (Trézsi kút, Kesztölc). Amúgy is kedvelem a hagyományosabb, önellátós túrákat, ahol nem teszik elénk a frissítést a szervezők, hanem magadnak kell megtervezned és megoldanod. Nem értettem a sok hosszúnadrágos-vastagkabátos-plusz-esődzsekis embert sem, az időjárásjelentés elég pontos már 1-2 napra tekintve, lehetett tudni, hogy eső nem lesz s hajnalban sem lesz 14 foknál hidegebb. Persze elfogadom, nem vagyunk egyformák.
- Dupla szövésű zokni és terepfutócipő használata: ugyan egy kis vízhólyagom így is lett, de a javulás számottevő a korábbi bakancsos-túracipős szerencsétlenkedéseimhez képest.
- A célban a gulyás minősége objektíve … hogyismondjam … izé …, de szubjektíve: 3 perc alatt bevágtam :)
A kép bal szélen virítok csinos sárga Iszinik 100 sapkában. És minden különösebb gond nélkül beértem, bár a végén futnom kellett az utolsó szakaszt, de azt szeretem is lefutni, meg tapasztalatból tudtam, hogy meglesz annyi idő alatt. Hajnalban erősen álmos voltam, akkor nagyon visszaütött a 4,5 óra szünet. Ha azt levonom az időmből, akkor ez a leggyorsabb K100-om.
Oszkárról van valami hír? esetleg egy koncert video, hogy nyomta 50km-el a lábaiban? :-)
jó pap holtig tanul, idén ismét új és értékes tapasztalatokat szereztem. 6:55-ös indulással és a már megszokott erős gyalog tempóval az elején nem keveredtem bele a hosszas sorban állásba az EP-n, kb. 10-en voltunk ott és 1 perc alatt túljutottam rajta. végig pulzus kontrollal haladtam, ami erős napsütéssel kombinálva nem ígért komoly tempót a későbbiekben. Pilisre még gyorsan feljutottam, viszont a katlan emelkedői komolyan megfogtak, 16:10-re értem Mogyira. a pozitiv hozadéka az lett, hogy a lábaim meglepően jól működtek naplemente után, nem hajtottam ki mindent a felfeléken. 20:17-es Bányahegy után 2 órás Koldus és ugyanilyen tempójú templomrom következett, végül 18:30 körüli idővel végeztem. menet közben pár szót váltottunk a futásban remeklő Oczallal és egy rövidebb szakaszon Sznuupi társaságát is élvezhettem. ha lett volna pár felhő majdnem tökéletes is lett volna a szombati túranap.
Köszi, ezek a tudományos cikkek kifejezetten érdekesek!
Én idén csak egy alkoholmentes citromos sört ittam Dorogon a Korhely Tanya sörözőben, de az szerintem inkább üdítőital, semmint rendes alkoholmentes sör. :)
Tudatosan a mezőny végéről akartam indulni idén, hátha sikerül pontosan pontnyitásra érni a Getére. Úgyhogy sokáig tudtam aludni, komótosan elkészültem, és irány Békásmegyer! Rajtcsomagom megvolt előre, így 7:50 körül, kb. 11-12 másodperc sorbanállás után már indult is a túra. :D Nagy izgalom nem történt az elején, egy ismerőssel beszélgettem röviden a Kevélyre felfelé. A hosszú-hegyi sorbanállás meglepett, kb 10 percet töltöttem ott.
Videókról, képekről megismertem asciimo-t, köszöntem is neki mikor elmentem mellette, de tuti nem tudhatta ki vagyok. :D Helló ismét!:-)
Nagyon könnyűnek éreztem magam, oly annyira, hogy a szerpentin nagy részén futottam, ez nagyon meglepett. Ez a könnyedség Dorogig kitartott. Dorogon a Hyper ABC-t ajánlom mindenkinek, minden is van. Ez a bolt közvetlen a vasúti átkelő előtt van jobb kéz felé, még árnyékos kiülő is van oldalt. Nagy-Gete tetejére 13:35-kor érek pontosan. (itt még nem tudom, de később egy túratárs beszámol róla, hogy már 1-kor nyitva volt fél 2 helyett.)
Én idén is Tokod felé tértem le a víz miatt, szombaton a hegyes-kői emelkedő nem okozott nagyobb nehézséget, tavaly többször félre kellett állnom szusszanni, idén szerencsére semmi. Eseménytelen km-ek Tokodig, lélekben készülök az öreg-kői emelkedőre. Minden évben halál.. Összeverődünk egy túratárssal, belefeledkezve a beszélgetésbe azt vettem észre, hogy fent vagyunk. Köszönöm utólag is ezt a pszichés trükköt! :D
Előre eldöntöttem, hogy mogyin nem állok meg hosszabb időre, úgyhogy rendezem a soraim, feltöltöm a készleteket és indulok is tovább. Tudom előre, hogy most jön a mumus, Mogyorósbánya - Pusztamarót szakasz. Lassulás, szenvedés, ki kell bírni, vége lesz.. Vége lett komoly gond nélkül, ám amit nem vett el a K100 Mogyorósbánya óta, azt elveszi a Gerecse oldalában a sziklákon. Nem megy a lépés. Nem akar mozogni a lábam. Többször megállok, ez idén a holtpont. Jönnek néha mögöttem de senkivel nem tudom tartani a lépést. Valószínűleg rosszul ettem/ittam, bikavölgyben 2 szörpöt ittam, most ürült ki.
A sziklák után "erőre kapok" gyorsan Bányahegyen találom magam. Itt sem akartam sok időt tölteni, ugyanaz a taktika mint mogyin. Tudom, hogy könnyű szakasz jön, majdnem végig futva érek Koldusszállásra és közben nem a célig hátralévő távot számolom, hanem a baji szőlőkig lévőt, ez segíteni szokott lelkileg. (A baji szőlők után úgyis bemegy a célba az ember..) Egy percet sem töltök kolduson, irány a sárga sáv! Hosszú kilométerek séta felfelé, futásról szó sem lehet. Aranylyuk, fejlámpa elő, csak felfelé, komótosan. Számolgatom az időt, lehet még ebből valami, végig futok innen a célig. Romtemplomnál egy fél Twix, és megyek is tovább. (Az az 5 lépcsőfok sem volt kellemes lefelé..) :D A célig futok, nagyon macskásak a lábak de nem nagyon érdekel. Idén is sorompó Tatán, hát persze.. Persze kivárom.
14:49, elégedett lehetek, bár reménykedtem a jobb időeredményben.
Igen, ezt a szocializációs dolgot én is tippelném. Az adatvesztésről meg annyit, hogy a rajtlapon való bélyegző igazolja, hogy a tulajdonosa áthaladt az ellenőrzőponton. Ha valaki beér a célba, akkor látszik, hogy megvan-e minden bélyegzés, ha pedig feladja valahol, akkor adatvesztés esetén max. az az információ nem lesz meg, hogy melyik pont után szállt ki. De ez mondjuk nem olyan lényeges adat (bár ugye fel szokták tüntetni a statisztikában).
Szóval még mindig nem értem, hogy mire jó egy pár lap, amire felírták a pontra beérkezők rajtszámát, abban a sorrendben, ahogy beérkeztek oda.
Valamikor sok éve kitárgyaltuk, hogy a szervezet úgy alkalmazkodik a meleghez, hogy ugyananyi izzadással kevesebb sót választ ki. Viszont az egyéb edzettséghez hasonlóan vszeg egy hét kevés. Viszont rendszeres szaunázással jó eséllyel szimulálni lehet a meleg időt.
A rajtszámok felírására a tippem: a szervezők és pontőrök még a papíros világban szocializálódtak és/vagy a biztonság kedvéért írják fel, ha esetleg elszállnának az elektronikus adatok.
