Keresés

Részletes keresés

miskec4096 Creative Commons License 2009.04.02 0 0 137
Na, értelek, csak azt akartam hangsúlyozni, hogy majdnem MINDEN szláv igekötőnek legalább egy igénél csak perfektiválás a funkciója. Za-, po-, na-, pred-, pre-, raz-, iz-, uz-...minden legalább egy igét csupán perfektivál. Ez a különbség a magyarral szemben, mert a magyarban pl. "vissza" soha nem csak perfektiváló, mindig van benne ez a "fordítva" jelentés is. A magyarban csak a meg, el, fel, le, be, ki igekötők jelenthetnek tiszta perfektivitást, persze ezek se mindig.
Előzmény: LvT (136)
LvT Creative Commons License 2009.04.02 0 0 136
kedves miskec4096!

Tegyük be a csak szót az eredeti mondatomba, és így értelmezzük: "A za- a szláv nyelvekben hasonlóan *csak* perfektivizáló igekötő is.

tehát nem azt modtam, hogy "csak perfektivizáló", hanem azt, hogy "csak perfektivizáló is", azaz van,. amikor csak perfektivizáló. Erre adtam szlovák példát.
Előzmény: miskec4096 (135)
miskec4096 Creative Commons License 2009.04.02 0 0 135
Pedig "za-" nem CSAK perfektiváló...inkább inhoátiv.
De ez is igétől igéig függ. Pl. szlovákul "zabyť" = horvátul "ubiti".
Előzmény: LvT (134)
LvT Creative Commons License 2009.04.02 0 0 134
Kedves miskec4096!

> Hát, a szláv nyelvekben MINDEN igekötő perfektiváló (ha az ige egyszerű).

Értettem ott azt, hogy *csak* perfektiváló: irányjelentés, ill. más aspektusadás (inchoatív, terminatív stb.) nélkül.
Előzmény: miskec4096 (133)
miskec4096 Creative Commons License 2009.04.02 0 0 133
Hát, a szláv nyelvekben MINDEN igekötő perfektiváló (ha az ige egyszerű).
Azt mondják, hogy a po- igekötő "legüresebb", mert ez leginkább tiszta perfektivizálásnak szolgál, mások még valamilyen akcióminőséggel kapcsolatosak.
LvT Creative Commons License 2009.04.01 0 0 132
Kedves mozomaza!

> A meg- igekötőnek van valami köze a mögé(m,d...)-hez?

Igen, ugyanaz a kettő, vö. Halotti beszéd és könyörgés: „Eſ oz gimilſnek vvl keſeruv uola vize. hug turchucat mige zocoztia vola.” /Ës az gyimilcsnek úl keseröü vala-vizë, hugy turkolat migé szakasztja valá./ ’És az[on] gyümölcsnek oly keserű vala [v]ize, hogy torkát megszakasztja vala.’


> De talán pont a már mögöttem van, vagy lesz, mögém kerül, én elhagyom, túljutok rajta lezártságra, nyomatékosságra, határozottságra, befejezettségre, biztosságra utal a jelentéssugalmazása. (?)

Körülbelül. Ez talán az egyetlen igekötő, amely teljesen elvesztette az irányjelentését: és pusztán igei prefixum lett. — Más esetekben még tetten érhető az irányjelentés: pl. el-: elolvas (már csak aspektus), de elmegy (még irány).

A fenti jelentéskiterjedésen túlmenően itt gondolhatunk areális hatásra is. Nem véletlenül írtam miskec4096-nek a #129-ben ezt a horvát analógiát: „megvesz ’kupiti < uzeti za nešto’”. Ugyanis a szláv za elöljárszó egyaránt bír ’-ért’ és ’mögé, mögött’ jelentéssel: uzeti za nešto ’vesz valami [ellenérték]ért’ → ’érte vesz’ = ’*mögé vesz’ → *’értvesz’ = ’megvesz’.

A za- a szláv nyelvekben hasonlóan perfektivizáló igekötő is (szlovákra váltok): zabiť ’megüt’ ~ főnévi előtagként továbbra is helyhatározó: Zadunajsko ’Dunántúl’.
Előzmény: Törölt nick (131)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.15 0 0 130
Köszönöm a részletes választ. A legtöbbet már tudtam a könyvekből, csak az kellett nekem, hogy valaki megerősítse.
Igen, éppen az a legbonyolultabb, hogy a rendszer még mindig folyamatban van, ráadásul, amit a nyelvtanok és szótárak nem tekintenek helyesnek, az élő nyelvben teljesen normális, külön beszélőknek külön nyelvérzésük van...nagy slamasztikába kerültem ezzel a témával. :)
LvT Creative Commons License 2009.03.15 0 0 129
Kedves miskec4096!

A vesz ige nem a legjobb példa, hiszen ez egy igen tág (az egyik legtágabb) jelentésspektrumú magyar ige: az eredeti jelentése leginkább a hv. uzeti igéhez hasonló. A ’vásárol’ jelentése másodlagos, jelentéstapadással keletkezett abból, hogy a vásárlás egyik mozzanata a megvásárolt árú magunkhoz vétele.

Számomra nem szemléleti pár a vesz és a vásárol. Inkább csak annyi, hogy a vásárol ige állhat argumentum (tárgy, ill. tárgyas/határozott ragozás) nélkül. Vagyis nem érzek különbséget ezekben:

1. (a) Vettem egy autót.
(b) Vásároltam egy autót.

2. (a) Venni fogok egy autót. = Veszek (holnap) egy autót.
(b) Vásárolni fogok egy autót. = Vásárolok (holnap) egy autót.

A különbség ebben áll:

3. (a) *A boltban veszek.
(b) A boltban vásárolok.

A 3. eset csak látszólag szemléleti, valójában azért helytelen, mert a vesz ige ’vásárol’ értelemben mellett mindig tárgy.

4. (a) *A boltban veszek egy autót.
(b) A boltban vásárolok egy autót.

------------------

A meg- igekötő szerepét sem abban látnám, hogy konkretizáló, hanem az, hogy egyik funkciója szerint megváltoztatja az alapige argumentumszerkezetét. Vö.

5. (a) Írok.
(b) *Megírok.

6. (a) Látok.
(b) *Meglátok.

de:

7. (a) Írok egy levelet
(b) Megírok egy levelet.

8. (a) Látok egy autót.
(b) Meglátok egy autót.


A vesz, igaz (ma már) ritkán lehet tárgyatlan, de a megvesz nem. Vö. „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet” (Petőfi Sándor: A XIX. század költői).

Az igekötők eredetileg latívuszos (hová? kérdésre felelő) határozók, s mint ilyen, szűkítették az alapige jelentését. Így minden igekötős változat természetszerűleg „kontrétabb”, mivel az alapigénél szűkebb szemantikai térrel rendelkezik, vö. veszbevesz ’uzeti [liek], osvojiti [grad] < uzeti unutra’, felvesz ’obući obuti; snimiti < uzeti gore, na nešto’, megvesz ’kupiti < uzeti za nešto [iza nečega]’ stb.

Az igekötős úzus (argumentumszerkezet) a vesz esetén visszahatott, ahol a vesz igekötős párjával azonos használata megmaradt, ott a vesz-t is ugyanúgy kell használni: kabátot vesz (fel).

------------------

Mivel az igekötők sokszor tárgyassá tesznek, és jelzik a cselekvés irányát, így tény, hogy eleve van némi telikus, ill. rezultatív többletük. Ez azonban másodlagos, és a rezultativitás esetén a latin, a telikusság esetén a szláv modellhez való közeledésre adtak alapot. Azonban ez a közeledés máig nem teljes: nem lehet egy az egyben megfeleltetni a magyar rendszert azokban.

------------------

Van egy eset, amikor a vesz ige ’vásárol’ jelentésben is állhat tárgy nélkül. De ez csak formálisan van így. Ez az eset az igenlő válasznak az a fajtája, amikor az állítmány (hangsúlyos) része kerül megismétlésre: „Veszel nekem autót? – (Igen,) veszek.
Előzmény: miskec4096 (128)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.11 0 0 128
A "meg" igekötőről...úgy tűnik nekem, hogy annak a fő szerepe nem pont szemléleti, hanem inkább konkretizáló. Íme a példa:

Mikor vetted a kocsit?
Mikor vetted meg a kocsit?

A "vesz" ige pillanatosságot jelent, így már magában befejezett. Miért akkor a "meg" igekötő? Ha jól értettem, a "meg" itt azt jelenti, hogy a kérdező már tudta hogy a kérdezett egy kocsit tervez venni. Az első mondatban pedig egyáltalán nem volt fogalma, hogy a másiknak új kocsija van. Tehát:

(Hú, ez nagyon érdekes, új kocsid van!) Mikor vetted?
(Na, végre vetted a kocsidat!) Mikor vetted meg?

A szemléleti oppozició itt pedig inkább szupletív lenne: vesz - vásárol.
scasc Creative Commons License 2009.03.11 0 0 127
v.ö.

Éppen bementem volna a szobába, amikor...
Éppen mentem volna be a szobába, amikor...
= Éppen mentem volna befelé a szobába, amikor...



Éppen megadtam a pénzed, amikor...
Éppen adtam meg a pénzed, amikor...
? Éppen adtam megfelé, amikor...

A sztenderdben ?megfelé nem létezik. Szabolcsban már hallottam (arrafelé határozottan szeretik felézni az igekötőket, ha folyamatot vagy irányítottságot fejez ki)


Összegezve, én is úgy érzem, hogy a fenti konstrukcióban az egybeírt alak egy előzőleg folyó folyamat befejeztét fejezi ki, míg az elválasztott a folyamat fennállását.
Előzmény: Törölt nick (122)
fraki Creative Commons License 2009.03.11 0 0 126
A tagadás kicsit más tészta, a tagadómondatok mindig fókuszosak, ezért az igekötő azokban mindig az ige mögött áll (kivéve, ha az igekötő van fókuszban: nem kimentem, hanem bementem).

A határozószóról már kifejtettem, hogy a meg félig alkalmatlansága igazolja, hogy az a pozíció határozói, és erős az az értelmezés, hogy a magyarban a progresszív aspektus nem tűri meg az igekötőt (csak a határozói szerepre alkalmasakat, határozói szerepben).

Egyébként megkérdeztem három embert, ebből két laikusnak nem tetszett az "éppen adtam meg a számomat" verzió, egy lektornak pedig tetszett. Ennyit arról, kinek mi létezik. De a létezésvizsgálat is megér egy külön misét, mert szerintem mi naponta rengeteg agrammatikus mondatot mondunk ki. Az a kérdés, hogy van-e olyan erős a progresszív aspektus, hogy a meg-et képes legyen beletuszakolni abba a pozícióba.

Úgy tűnik, nem nagyon, ritkán használt forma, ellenben fókuszt nagyon sokszor használunk látszólag indokolatlanul, szembeállítás nélkül (vö. újságcímek).
Előzmény: Törölt nick (122)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 125
No az lehet. De semmiképp nem ige, mint ahogy az előzményekből következnék.
Előzmény: rumci (124)
rumci Creative Commons License 2009.03.10 0 0 124
Hát szerintem akkor lenne igenév, ha el tudna válni: még meg nem történt, ha nem válik el, az épp a melléknévségének a bizonyítéka.
Előzmény: Kis Ádám (123)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 123

Még nem megtörtént...

 

Itt a megtörtént melléknévi igenév.

 

A meg határozói funkcióját nem igazoltad.

Előzmény: Törölt nick (122)
e_laca Creative Commons License 2009.03.10 0 0 121
Én úgy érzem, az "Épp megadtam" egy kicsit később van, mint az "Épp adtam meg".
Mert az utóbbi egy folyamatról szól, aminek a közepénél jött a rendőr.
Az előbbinél meg a végénél, a befejezéssel egyidőben. Vagy nincs is folyamat, egy időpillanatig tartott a megadás, és egyidejűleg jött a rendőr.
Előzmény: Kis Ádám (120)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.10 0 0 120

Valóban nem, azonban erőltetettnek érzem a mondatot, szerintem: "Épp megadtam..." . A meg itt sem határoyói funkciójú.

 

 

fraki Creative Commons License 2009.03.09 0 0 119
És ez hogy tetszik?

- Épp adtam meg a számomat Bélának, mikor jött a rendőr.

Itt nem lehet elhagyni az igekötőt.

Előzmény: Kis Ádám (118)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 118

Nem sok közöttünk a különbség. Mondjuk annyi, hogy én nem tudm elképzelni, hogy ilyet mondanék : Éppen írtam meg a levelet, mikor... Pláne nem írnék. Sőt, még azt sem tudom elképzelni, hogy veled ez előfordulna. Ilyet spontán nem teszünk.

 

Most sietek, ezét atöbbivel inkább egyetértek. (Nem nagyon nehéz...)

Előzmény: fraki (116)
LvT Creative Commons License 2009.03.09 0 0 117
Kedves miskec4096!

> > [LvT] (Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)

> Pedig ha 8-kor (el)indul a vonat? Vagy az előadás 2-kor befejeződik? Ezek pontszerű események.

A „naív nyelvhasználó” megfogalmazással arra utaltam, hogy szándékosan olyat fogok állítani, amit nem gondoltam rendesen végig.

Az elindul inchoatív, meglehet e tekintetben csak azzal kellene bővíteni a definíciót, hogy a kezdőigéket is felvesszük.

Ugyanakkor a –kor az én nyelvérzékem szerint egyértelműen másként „működik” a befejez ige mellett (ahol „jól hangzik”), és az elkészült mellett (ahol „rosszul hangzik).

Azt vetném fel – megint nem gondolom teljesen végig! –, hogy azon cselekvéseknél, amelyek a –kor határozóraggal kifejezett időpont előtt is tartottak, azoknak azután az időpont után is tartaniuk kell. — Itt azt használnám ki, hogy az befejez számomra pontszerű eseményt fejez ki, míg az elkészül (elkészít) esetén lényeges annak az a folyamat, amely a kész állapothoz vezetett.

Ha V jelöli a –kor-ral jelölt időpontot, # a cselekvést, akkor ilyenek lehetnek talán az idődiagramok:

I. Lehet:

1. folyamatos cselekvés egy köztes időpontja ---##################V##############---

2. pontszerű cselekvés időpontja ---------------------------------#V#-----------------------------

3. cselekvés kezdő időpontja: ----------V####################################---

II. Nem lehet

1. huzamos cselekvés végpontja: -------################################V-------
Előzmény: miskec4096 (112)
fraki Creative Commons License 2009.03.09 0 0 116
A "mondható-e" és a "létezik-e" nem egyenértékű kérdések. Mindkét kérdés nagyon nehezen verifikálható, de más okból. Az előbbi azért, mert szubjektív, maga a kérdés is, az utóbbi pedig objektívnak próbál látszani, de szintaktikai szerkezetek létezését nem olyan egyszerű vizsgálni, erre nem lehet csakúgy ráguglizni sem.

Tehát itt számít a nüansz. Azért tettem hozzá, hogy nem bántja-e túlságosan a fület, azaz hétköznapi beszédben szájra tud-e jönni anélkül, hogy észrevennénk a hibáját. A rákoncentrált szerkesztői magatartás nem ér.

Szerintem ha én ki akarom fejezni, hogy éppen írtam egy levelet, és bele akarom kódolni, hogy szándékomban állt a közeli jövőben be is fejezni azt, akkor különösebb probléma nélkül ki fogom bökni, hogy "éppen írtam meg a levelet"

A határozói szerepre pedig alátámasztást jelent az, hogy abban a pozícióban a "meg" kevésbé működik, mint az irányjelölő igekötők.

?Éppen írtam meg a levelet, mikor...
Éppen toltam be a kocsit, mikor...

Ha itt mindkét elemet ("meg", "be") egyaránt igekötőként elemeznénk, nem magyaráznánk meg, miért van a grammatikusságukban különbség. A határozószói viselkedés megmagyarázza, mert a "be" irányt jelöl, a "meg" nem.

Az is alátámasztás, hogy hajlamosak vagyunk még az "be"-t is valódi határozószóra ("befelé") lecserélni, ahogy írtad.

Az elképzelésem nem mond ellent annak, hogy a határozószók szoktak igekötővé válni, nem fordítva, mert itt nem határozószóvá válásról van szó, hanem arról, hogy az igemódosító egyébként is ingadozó mondattani értelmezését a pozíciója befolyásolja.
Előzmény: Kis Ádám (113)
cecilke Creative Commons License 2009.03.09 0 0 115
Az igekötők és a befejezettséghez egy kis adalék:
http://seas3.elte.hu/delg/publications/modern_talking/98.html
bár alapvetően nem ez a téma, de jó kis példái vannak részedre
Előzmény: miskec4096 (105)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 114

Kedves miskec4096!

 

PÉldáidhoz azt szeretném megjegyezni, hogy az elindul és a befejeződik termináló igék, nem is nagyon lehetnek folyamatosak.

Előzmény: miskec4096 (112)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.09 0 0 113

Kedves fraki!

 

Természtesen nem jelöltem meg elemzési kereteket, hiszen ebben a vitában mondatok elemzése folyt, keretek nélkül, vagy mindenki által éppen odaértett keretekkel.

 

Lehet, hogy az én elavult nyelvtudományos műveltségem a hibás, de számomra úgy tűnik, a "mondható-e" azonos azzal, mint amikor Antal azt kérdezi, hogy "létezik-e".

 

Az igekötők határozosodására vonatkozó elképzelésedet én nem érzem jogosnak. (Az elképzelés és az érzem azonos tudományos szint :). Szerintem az igekötők nehezn válnak határozóvá, úgy tűnik, a folyamat fordított, határozószók válnak igekötővé. Konkrétan, a be sem, de a meg főleg nem tud határozó lenni, az erre idézett példák nem létezőek (azaz nem jogosultak a létezésre).

 

Az időintervallumos időhatározó problémájában egyetértek.

Előzmény: fraki (111)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.09 0 0 112
Kedves LvT,

(Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)

Pedig ha 8-kor (el)indul a vonat? Vagy az előadás 2-kor befejeződik? Ezek pontszerű események.
Előzmény: LvT (110)
fraki Creative Commons License 2009.03.08 0 0 111
Egy mondat létjogosultsága nem attól függ, hogy tudom-e/akarom-e elemezni (egyébként sem jelöltél meg keretrendszert, amelyikben elemeznem kellene).

Szerintem nem a legjobb fogódzó a mondatok grammatikusságára vonatkozóan az sem, hogy egy szerkesztői gyakorlatban javítanám-e, mert a szerkesztői gyakorlatban összefolynak a kötelező és a preferenciális korrekciók. Én valószínűleg elég sokmindent javítanék, ami egyébként grammatikus. Inkább valami olyasmi kérdést tennék fel: "mondható-e", "nem bántja-e túlzottan a fület".

Nekem az az elképzelésem, hogy progresszív aspektusban az ige mögé kerülő igekötő megszűnik igekötő (igemódosító) lenni, és sima határozószó lesz. Erre az irányt jelölő igekötők alkalmasak, a "meg" kevésbé vagy nem.

Továbbá azt vettem észre, hogy a progresszív aspektus nem szereti az időintervallumos időhatározót (nem tudom jobban fogalmazni, tehát az "egész nap"-os példák rosszabbak, mint az "éppen"-esek)
Előzmény: Kis Ádám (103)
LvT Creative Commons License 2009.03.08 0 0 110
Kedves miskec4096!

> Az én értésem szerint úgy tűnik, hogy csak a lezártságát, de nem a végét jelzi

Ez már számomra már túlzottan YAPT, a túlhajtott precizitás nem az én területem, úgyhogy ezen a szálon én nem mennék tovább. Mindenesetre megismétlem magamat a #97-ből: „a magyar igerendszer régóta közeledik a szlávhoz”.

Ezt úgy értem, a magyar nem tesz különbséget a lezártság és a vég között: ez a kettő egy kategória, de az elsődleges a terminativitás, a perfektivitás csak másodlagos (szlávhoz közeledő) jelleg. Emiatt, ha ki is fejez ez perfektív szemléletet, a nyelv még mindig terminatívnak, a terminativitás speciális esetének tekinti. Így a viszonyítás, ahogy ez a cselekvés az időben „elhelyeződik”, továbbra is terminatív.

(Amúgy nekem azt sem akaródzik mondani, hogy „5 órakor elkészült”. Itt is jobbnak érzem az „5 órára elkészült”. Ez most csak a naív nyelvhasználó véleménye: a –kor mintha folyamatos cselekvés egy időpontját fejezné ki.)


> megy - jár - jön és visz - hord - hoz. Van még valamilyen ilyen példa?

Többet olyat, amelyik tőigékből áll nem tudok felidézni. Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nincs.

Nem tőigékből persze lehet, hiszen az ad (távolodó konkrét) – kap (közeledő konkrét) mellé lehet képezni a frekventatív adogat (általános, inkonkrét, határozatlan) alakot. A hív – küld mellé sem tudok primer harmadik tagot. Viszont nem primer eszközökkel viszonylag szabadon alkothatunk „triászokat”: eltáncol (távolodó konkrét) – odatáncol/idetáncol (közeledő konkrét) – táncolgat (általános) stb.

Persze az én elmémben nem is triász van, hanem kétszeres ellentét. Egyrészt van egy deiktikus szembenállás a távolodó, illetve közeledő igék közt. Másrészt ezek egy egységet alkotnak és így közösen állnak szemben, mint konkrét mozgást leíró igék az általános-határozatlan párral. Tehát (jön : megy) : jár, ill. (hoz : visz) : hord.

Ezért van az, hogy vannak deixis szerinti párok, amelyeknek nincs kontrétság szerinti antagonistájuk, pl. (hív : küld) : Ø, ill. (kap : ad) : Ø.

Ugyanakkor az inkonkrét (általános) tagon is kifejezhetjük a deixist, így más a teljes kontraszt kifejezhető, pl. (hoz : visz) : hord → (hoz : visz) : (elhord : odahord).
Előzmény: miskec4096 (101)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 109

Ne haragudj, de egy profi fordítónak ez nem okozhat gondot. Ha te tudod, akkor más is tudja. Amit írsz, az inkább arról szól, hogy a szlávok elcsábulnak, ha másik szláv nyelvről fordítanak, hogy a saját nyelvükön értelmezzék a szövegeket. A magyarok ennek nemigen vannak kitéve :)

Előzmény: miskec4096 (108)
miskec4096 Creative Commons License 2009.03.08 0 0 108
"Az igekötők eltérése még nem teszi a szöveget fordíthatatlanná, ott elegendő ismerni a megfeleléseket.. "

Ha vannak olyanok. Szláv nyelvek között sok ún. "hamis barát" van (az ugyanolyan hangzó szavak, de teljesen más jelentésű), pl.: život - oroszul "gyomor", horvátul "élet"; zahod - szlovénül "illemhely", horvátul "nyugat"; vrač - oroszul "orvos", horvátul "jós"... Így az igekötős igékkel is: oroszul "s'jest'" - horvátul "pojesti", oroszul "poest'"-nek inkább más jelentése van.
Előzmény: Kis Ádám (104)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 107

A dolog bonyolult.

 Ezt a mondatot:

 

Egész nap toltam be az autót a garázsba, de nem toltam bele.

 

nehezen tudnám folyamatos szövegbe elhelyezni. Itt arról lehet szó, hogy nem sikerült befejeznem a betolást, ezt inkább a nem toltam be egészen, vagy nem sikerült egészen betolnom formákkal fejezném ki. Azt hiszem, ez azért an, mert nem a garázs az érdekes az adott esetben, hanem az autó.

Előzmény: miskec4096 (105)
Kis Ádám Creative Commons License 2009.03.08 0 0 106

Kedves fraki!

 

 

A cselekvés és az állapot különbségét nem nálam, hanem a hagyományos nyelvtanokban kell keresni. Az STRNyR elutasítóan idézi az igék szemantikai kategorizálását, azonban az aspektus vitatása során ezt nehéz kikerülni.

 

Ezt követően az Ady-versszak elemzésével pontosan egyetértek, és úgy gondolom, megmutattad, mi a cselekvés és az állapot közötti különbség. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, hogy az aspektusnak az állapotot jelentő igék (vagy helyzetek) esetén más a szerepe.

Előzmény: fraki (100)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!