Tegnap este megérkeztünk hosszú utunkról a Székely Gyorssal.
Az élményekről majd később, most legelőször szeretnék köszönetet mondani a magam és a barátaim nevében és nyugodtan mondhatom, hogy az egész vonat nevében a szervezőknek a szép programokért, Vezérünknek a biztonságos suhanásért a gyönyörű mosolygós Turcsiorrúnkkal, és legfőbbképpen rutthin topictársunknak és profi csapatának az utaskíséretért, az utasok biztonságos le és fel szállásáért és a közvetlen, baráti kapcsolatért, amelyet az utasokkal ápoltak.
Hihetetlen összeszokott prifizmussal szervezték a fel és le szállásokat a helyenként csak két - három kocsis peronokon mozgatva hosszú szerelvényünket.
Érezhető volt rutthin topictársunk és utaskísérőinek összeszokottsága, a rádióforgalmazáskor akár félszavakból is értették egymást.
Bizony nem lehet könnyű 600 embert terelgetni, balesetmentesen le és fel szállítani és odafigyelni, hogy csak akkor szálljanak le a vonatról, ha az már biztonságos, az ajtókat mind a két oldalon csukva tartatni stb.
És mindezt úgy, hogy azért az utasok egy része igen csak fogyasztotta az étkezőkocsiban a nedűket vagy az otthonról hozott útravalókat. :-)
Azt a meglepetést, amelyet azáltal kaptunk, hogy hosszú szervezés árán címeres mozdonyunk jöhetett elől az 1000 éves határnál, amikor fölvonultak a Gépek a 30 -as őrházhoz és a hídon szétkapcsolták őket hogy a Nohab egyedül szépen lassan föl gurulhasson az őrházig, azt a meglepetést és örömöt nem nagyon lehet leírni.
Már tavaly is bebizonyosodott, hogy ez a csapat megállja a helyét, idén ez csak biztosabbá vált, reméljük jövőre ismét Velük utazhatunk. :-)
Köszönjük szépen. :-)
