miféle személyeskedés? azt állítottam, hogy az idézet nem arról szól, amit te szeretnél beadni. ez tényállítás, nem pedig személyeskedés. vagy te úgy véled, hogy aki nem ért veled egyet, az személyeskedik?
mint Newton levezetése a vastagság nélküli gömbhéjra
A vastagsággal rendelkező gömbhéj nem más, mint vastagság nélküli gömbhéjak uniója. Ergó az utóbbiból számolható az előbbi. Egyébként a wikipédiás link részletesen tárgyalja mindkét fajta gömbhéj esetét, nézd meg a linken a "thick shell" részt, ahol az eredő erő függvénye pontosan ki van számolva a vastagsággal rendelkező gömbhéjra. Ez egy folytonos függvény, ami az üregben nulla, utána növekszik a gömbhéj külső határáig és utána ismét csökken. Mivel az üregben minden pontban nulla az eredő erő, ezért az oda helyezett testek az égvilágon semmit nem éreznek a körülöttük levő tömegből. Hiába vagdalod őket szét pici morzsákra, azok se repülnek sehova. Egyébként ez is mind benne van a Principiában, Newtont nem a vastagság nélküli gömbhéj érdekelte.
Rees szerint akkora gömb szakítja szét a hidrogénmolekulát,
Türelmesebb vagyok hozzád, mint egy jó atya az értelmi fogyatékos gyerekéhez, ezért kb. tizenkettedszer is felhívom a figyelmedet arra, hogy Rees semmiféle hidrogénmolekula szétszakításáról nem beszélt.
A többiek ehhez nem tudtak hozzászólni,
Ez egy mocskos hazugság, de azt hiszem, már nem lep meg senkit, hogy csak erre vagy képes.
Kürülbelül arról van szó, mintha azt állítanád, hogy egy nagy, telerakott szőlőprés alján olyan erős a gravitáció, hogy szétszakítja a szőlőszemeket. Az természetesen nem igazolja az állításodat, hogy Rees történetéből is az jön ki, hogy a prés alján csorog a must.
Persze, hogy nem megfelelőt. Nagyon erősen torzítottat, hogy lásd, hogy még ez a nagyon erősen torzított modell is milyen katasztrofálisan gyenge szakítóerőt eredményez. Persze, ha te még azt sem látod, hogy a modellem milyen eszméletlen mértékben a te javadra torzít, akkor már végképp kár beléd a szó.
Mellesleg Martin Rees is világosan leírja abban amit idéztél tőle, hogy a gravitáció hány nagyságrenddel kisebb az intermolekuláris erőknél, nem is tudom, miért vesztegetünk egyáltalán egy szót is erre. Ami nagy a Jupiter belsejében, az nem a gravitációs erő, hanem a Jupiter anyagának a hidrosztatikus nyomása. És az nem szakít, hanem összenyom.
Rossz eredmény jött ki SR-nek arra, hogy mekkora gravitációs erő hat a Napban a hidrogénkötés szétszakítására. Ugyanis azt akarta cáfolni, hogy nem elegendő a kötés szétszakítására, de nem megfelelő modellt használt hozzá.
Úgyhogy tévesen ítéled meg SR álláspontját, amit kifogásolok. De inkább hagyjuk őrá álláspontjának megmagyarázását.
Az r >> d felvetés nem ide való. Ha elolvastad volna 1487. hszt-t, akkor láttad volna, hogy sok apró proton gravitációját adjuk össze...
Ha nem vetted volna észre, Simply Red az elméleted igazolására a lehető legnagyobb szakítóerőt adó verziót vette elő. Két pontszerűre zsugorított fél Nap tömeget a hidrogén molekula hossztengelyében szimmetrikusan a hidrogén molekulától 4-4 mm-re. Ez volt az r. A d a hidrogén molekula protonjainak távolsága ami 74 pikométer azaz *10-3 >> 7,4*10-11 mert 8 nagyságrenddel kisebb. Ezt most tényleg nem látod át, vagy csak az élő fába is belekötsz a vélt igazad védelmébe?
A belül üres gömbhéj belsejében pedig légyszíves számítással, tehát nem filozófiával érvelni. Hátha meg tudod cáfolni már Newtont is.
Ejnye pint, kezdesz astronomra hasonlítani. Rosszindulatú megjegyzéseid nem a fizikára vonatkoznak, és csak a személyeskedés szórakoztat téged. Pedig értelmesebb vagy, mint ahogy láttatod magad.
Mégiscsak át kellene gondolnod a 1259. és 1487. hsz-t, hiszen nem akárki, hanem Martin Rees írta. Most azt emelem ki, ahol eltérsz Rees gondolatmenetétől:
Az r >> d esetben ez a formula F = 4d/r3 -ra egyszerűsödik.
Az adatok:
F = 7×10-9 N M = 1030 kg m = 1.7 × 10−27 kg f = 6,7 × 10−11 Nm2kg-2
Nekem ebből r = 4 ×10-3 m jött ki, vagyis a H2 molekulától 4 milliméter távolságban kellene elhelyezni a fél-naptömegeket ahhoz, hogy a gravitációjuk szét tudja szakítani a molekulát!"
Hibásnak tartom az alapfelvetésedet, amelyet ráadásul indoklás nélkül (!) írtál le:
"Az r >> d esetben ez a formula F = 4d/r3 -ra egyszerűsödik"
Az r >> d felvetés nem ide való. Ha elolvastad volna 1487. hszt-t, akkor láttad volna, hogy sok apró proton gravitációját adjuk össze, ahol a protonok eloszlása egyenletes, vagyis közel és nagyon távol is lehetnek a hidrogénmolekulától. Indokalatlan tehát csak a nagyon távoli protonokat figyelembe venni. Emiatt a képleteddel félrevezető léenne számolni. Vagyis túlzott egyszerűsítést alkalmaztál.
Vitatkozzunk már Martin Rees levezetesén, hiszen ez legalább annyira egyszerű, világos és tiszta, mint Newton levezetése a vastagság nélküli gömbhéjra.
(Szervezetlen vegyész: senki nem vitatkozik Newtonnal, én mindig vastagsággal rendelkező gömbhéjt, az üregben térfogattal rendelkező testet és aszimmetrikus elhelyezést említettem. Vitatkozó parnereim a téma eltérésének szándékával tesznek fel csizmákat az asztalra)
Szia, nem gondolnám, hogy a most látszó hidrogén adja a háttérsugárzást, valamint azt sem, hogy a 2.7K az egy átlaghőmérséklet, ha úgy értetted volna, hogy a csillagok hőmérsékletét meg a 2.7 K -átlagolod és az átlag 3 K lesz. Ugye nem?
Ami látszik az nem a H2. A sötét anyag térképet nem a molekuláris hidrogén közvetlen megfigyelése alapján készítették.
Az indirekt módon elkészített térkép viszont pontosan a H2 eloszlását jelzi (szerintem). Eddig csak azt állapították meg, hogy a galaxisok elhelyezkedése követi a sötét anyag elhelyezkedését.
Én meg azt mondom, hogy a H2 eloszlás követi az atomos hidrogén eloszlását. Csak a H2 eloszlás nem látszik, míg a H eloszlás a 21 cm-nek köszönhetően látható. Vegyésznek ez szerintem triviális, mert a H2 és a H egymással egyensúlyban vannak.
Ha valaki pedig azt képzeli, hogy a csillagközi galaktikus H felhők azért látszanak a távcsőben mert (gravitációsan) melegszenek, hát az egy kicsit téved, mert az nem NYerő :)
Az a hidrogén pont az ami 3 Kelvinnel egyenértékű háttérsugárzást ad, ami ugyebár a világegyetem átlaghőmérséklete. Az igenis látszik és mennyisége elég jól számolható ez alapján. Szerintem.
De ők szabályos gömbhéjról beszélnek. azt is leszögezték, hogy abban a pillanatban ha eltérsz ettől, akkor nem igaz hogy homogén, zérus eredőjű gravitációs tér lesz bent. Vagyis hiába hozol ilyen példákat, nem cáfolod az ő állításukat.
Abban is igazuk van, hogy a gömbtől való eltérés kis foka még kisebb fokú eltérést fog jelenteni a homogén zérus eredőjű tértől.
Egyelőre te vagy az, aki a nálad nagyságrendekkel nagyobb tudással rendelkezőket próbálod kioktatni. Miért nem próbálsz valami más játszóteret keresni magadnak? Itt már elég egyértelmű a diagnózis rólad. Tényleg olyan vagy, mint a vadász a viccben :-))))
Ha nem vetted volna észre, üreges gömbről beszéltem, ill. gömbmetszetről. Nehogy már ne tudd elképzelni, hogy 3D-ben is ugyanúgy érvényes, mint a metszeteire!
(Segítek, az erők két irányban kiegyenlítik egymást, mert szimmetrikusak.)
Figyelj ide te sültkrumpli matematikus. Igen könnyen be lehet bizonyítani, hogy egy üreges testben tömegvonzás van, ha beleteszünk aszimmetrikusan egy kiterjedéssel bíró testet.
Képzelj el egy körlapot, amelynek közepén egy szabályos négyzetet vágtunk ki. Ebbe a nényzetbe tegyünk be egy félnégyzetnyi betétet aszimmetrikusan, hogy három oldala szorosan illeszkedjen a lyukhoz.
Rögtön látod, hogy a betétet erősebben vonzza az egyik fele, mint a másik, és erőt kell kifejteni, hogy áthúzd a betétet a lyuk másik oldalára.
Rádbizom, hogy átteszed ezt a 2D példát 3D-be, egy matematikusnak ez már könnyen megy.
Látod, látod nem szabad lebecsülni a fizikához értőket még egy matematikusnak sem.
Cíprian, előbb inkább azt beszéljük meg, hogy mit szólsz az (1702)-beli eredményhez! Ez talán számodra is érzékelteti, hogy mekkora eltérést várhatsz attól, ha véletlenül mégis sikerülne egy legalább elvi szempontból elfogadható érvet mondani (pl. hogy az égitestek nem szigorúan gömb alakúak, hanem a forgásuk miatt a sarkoknál belapulnak) arra, hogy valójában egy bolygó belsejében nem pontosan nulla egy külső gömbhéj (geoid-héj) gravitációs hatása. Szóval, ha ezt az eredményt megnézed, látni fogod, hogy kár az erőlködésért; amiket írsz, azok a kérdés szempontjából olyanok, mint halottnak a csók.
