Róma-szenvedély topik mellékleteként nyitottam ezt a topikot, hogy minden, ami reptérről bejutás, buszjegy és RomaPass, szállás és hasonlók itt legyen. Az összes infó részletesen megtalálható a http://roma-szenvedely.eu/ oldalon is. Az "őstopik" így remélhetőleg megmarad azon témáknak, melyek Róma történelméről, felbecsülhetetlen kincseiről és a Róma iránti szenvedélyről szólnak. Ha itt megtudtál minden gyakorlati tanácsot, nézz be oda is, hogy megtudd, más mit szeret Rómában.
Érdekesség, hogy a busz befelé €5 volt, a busznál €6 lett volna, visszafelé a busznál €4. TIM volt mindkettő.
Szállásunk ablakából:
(Santa Maria Maggiore)
Egyszerű volt, de csak ajánlani tudom. Ingyen wifi, saját fürdő, klíma (fűt-hűt), usb-s LCD TV, árban jó (€35/éj/2 fő részére) és még jó helyen is volt.
Most rohannom kell, majd hétvégén jelentkezek néhány észrevétellel.
Akkor mégiscsak jól írtam mindkettőt, mikor Ercole és Portuno névvel írtam őket először.Nem igazán értettem, hogy miért is kellett ehhez szakértői vélemény, de egy pillanatra sikerült elbizonytalanodnom.
A négyszögletesre a Panoráma könyv azt írja, hogy "Fortuna Virilis temploma, ahogy általában -nem hitelesen- nevezik".
A kerekre pedig azt, hogy Tempio di Vesta.
A mai térképeken (pl Google) Tempio di Ercole és Tempio di Portuno szerepel.
Hogy melyik a hiteles, azt sajnos nem tudom, de ettől azért még nem lesznek álmatlan éjszakáim:)))
Jó kis út az azzal az S kanyarral:) Lefelé még csak-csak, de felfelé nem szívesen kaptatnék rajta. Emlékeztem rá, hogy a feleségednek az az egyik kedvenc szakasza a Via Appián, ami a Casal Rotondotól indul.
"Lemenve a felszín alá, ott van kávéház, újságos, pékség......." HOL????
Többedszer fordulunk meg ott, de eddig még nem találkoztunk vele. Egy kebabosról tudok azon a szinten, ahonnan a vágányokhoz is fel lehet menni.
Élvezettel olvastuk beszámolódat, bennünk is sok kedves élményt idézett fel.
Különösen kedves az Appiáról szóló beszámoló. A Quo vadis? templomtól a San Sebastianoig a S. Callisto katakombák területén át nyugodt, szinte autómentes környezetben is el lehet jutni. Kivétel: szerda. Ekkor zárva a katakomba.
A Casalrotondotól Capanelle Ippodromoig mi is többször megtettük az utat mindkét irányba. Lovacskákkal mindig találkoztunk.
Ezen az útszakaszon kissé izgalmas gyalog, mert az út szélét benőtték a növények egy S-kanyarban. Mégis alig várjuk, hogy újra ott járhassunk. Feleségem járt már a Via di Fioranello kereszteződésén túl a Tomba Gallienonál is.
Róma-tudósok mit szólnak hozzá, hogy a P. Bocca della Veritán lévő kis kerek templom neve: Tempio di Vesta???
A Tempio di Ercole az S.M. Cosmedin udvarának helyén állt valamikor.
OFF Mi is vonattal utazók vagyunk. Bécsi átszállás mostanában Wien_Meidlingon van, lemenve a felszín alá van ott kávéház, újságos, pékség, kebab és ami az utazónak kell. Közelben kis park is van.
Szerencsére nem jelent nagy gondot egy viszonylag jól szervezett programot összerakni, mert egyszerűen imádom már magát a tervezési fázist is.
A kölök meg szívesen utazik velem bárhová, nem csak Itáliába, bár az is igaz, hogy tényleg az a legnagyobb szerelem, ahová ő is újra meg újra visszavágyik.
Én is érdeklődve olvastam a soraidat, minden ilyen szép beszámolóra szükségem van, mert tényleg nagyon szeretnék visszamenni. És nagyon irigyellek a fiad miatt, mert én is olyan boldogan utaznék a hasonlóan érdeklődő lányaimmal, de sajnos Olaszország iránt nem igazán érdeklődnek. Igaz, a legkisebbet háromszor elvonszoltuk, de azóta nagyon más világok vonzzák. Persze valószínűleg eljön az az idő, amikor már ti sem lesztek elválaszthatatlanok, de a sok egyében túl ez a rengeteg csodálatos élmény nagyon erős kapocs lesz mindörökké köztetek.
Tartalmas jól szervezett út volt, ahogy minden eddigi utazásod. Köszi a klassz képeket és a beszámolót. Utolsó betűjéig elolvastam, így aztán ahogyan lenni szokott, ismét viszket a talpam. Pár napja ránéztem a jegyárakra, de horroristico. :(
Mondjuk mi köszönjük, hogy ismét ott lehettünk egy kicsit. A képek nagyon jók, éljen az új gép, én azokat szerettem leginkább, amelyek ismerősként köszöntöttek. Irigykedem és örülök is egyben, hogy jól sikerült az utatok. Ami meg nem, azt magunk mögé dobjuk :)
Ezen az úton is bebizonyosodott, hogy Róma mindig csodálatos és kifogyhatatlan a megtekintésre váró kincsekből. Sok új dolgot láttunk és sok olyat is, amire már régi ismerősként tekintettünk.
5 év alatt a közlekedés talán kicsit kaotikusabb lett, mindig, szinte minden járművön meglehetősen nagy volt a tömeg, a buszok viszonylag nagy időközönként követik csak egymást, viszont sok helyen útvonalaik fedik egymást, így akár 3-4 busz is jó lehetett a következő célállomáshoz.
Meglepő módon (azt hittem ez velem csak Firenzében fordulhat elő), 9 nap alatt gyakorlatilag egyszer sem vettem elő a térképet, ami azért biztos, ami biztos alapon mindig a hátizsákomban lapult.
Metrón egyszer láttunk zsebest, első ránézésre bébihordozóban lógatta magán pelenkával letakart gyermekét egy meglehetősen konszolidált kinézetű nő, de az outfit persze jól megkreált kamu volt. Szerencsére nem járt sikerrel a kiszemelt áldozatot, azonnal figyelmeztették a szemfüles helyi erők.
A kávé még mindig utánozhatatlan, a kemencében sült pizzák isteniek, bár jól oda kell figyelni, mert az árak továbbra is nagyon szórnak. Még a Trasteverén egymás közvetlen közelében lévő helyeken is nagyságrendi különbségek lehetnek. A város külső részein, a turisták által alig látogatott helyeken minden sokkal olcsóbb, mint említettem, a kávé is csak 80 cent.
A múzeumbelépők árai sokat drágultak, erre költöttünk legtöbbet. Közlekedést havi bérlettel oldottuk meg (köszi Janka!), 9 nap esetében már messze ez a legkifizetődőbb annak, aki spórolni akar a gyaloglással.
A kicsi sárgák továbbra is árulják szelfi-botlaikat, rózsikat, ékszereiket, sáljaikat, kendőiket meg még a kis öreg ördög tudja, hogy mi mindent. Engem nem zavarnak, általában meg sem szólítanak, ha esetleg mégis, akkor egy határozott „grazie no”, vagy egy „no thanks” minden esetben elégnek bizonyult.
Mit is mondhatnék még?
Természetesen Róma visszavár, tudom, hogy egy idő után újra ellenállhatatlan késztetést fogok érezni, hogy újabb csodáit fedezzem fel ennek a fantasztikus városnak.
De előtte még újból vár Firenze és Velence.
Elnézést, hogy ilyen terjedelmes voltam ezúttal is, köszönöm annak, aki elolvasta!
Melyen Micimackó és Malacka határozottan megcáfolja, hogy nem minden út vezet Rómába. Sajnos hazavezető út is van és mi megtaláltuk.
Erre a napra már semmilyen konkrét tervünk nem volt.
Reggel nem túl korán keltünk, szerencsére addig maradhattunk a lakásban, ameddig csak akartunk, a tulajdonos azt mondta, távozáskor tegyük a kulcsot az asztalra és csak húzzuk be magunk után az ajtót.
Így reggeli után hirtelen ötlettől vezérelve metróra kapunk és elhúzzuk a csíkot a Lateráni Bazilikába, melyet ugyan már láttunk, de a keresztelőkápolnája még újdonság számunkra.
Miután jól körbejárjuk már csak egy nagy, kényelmes kört teszünk a Circo Massimotól kiindulva, ami ugyan nem túl látványos hely, de mi valamiért mégis nagyon kedveljük. Talán azért, mert 5 évvel ezelőtt ez volt az első hely, amit láttunk Rómából.
Az 5 évvel ezelőtti első fotó helyén elkészül most is a kötelező kép a kölökről. Ilyen volt, ilyen lett.
Útba ejtjük a Santa Maria in Cosmedint, az előtérben millióan várják a sorukat a Bocca della Verita előtt. Köszönjük, ezt mi kihagyjuk. Viszont a templom most is gyönyörű. Az utca másik oldalán a Tempio di Ercole Vincitore és a Tempio di portuno kelleti magát a verőfényben, ezúttal végre közelebbről is szemrevételezzük őket.
Ifjú ara, talpig menyasszonyi ruhában, oldalán élete párjával vágtázik ki előttünk a templomból, egy darabig követjük őket, aztán szétválnak útjaink.
Rövid kitérő következik a Janus ívhez és a mögötte megbújó San Giorgio in Velabro templomhoz, ahol éppen mise készülődik,így épp csak bekukkantunk az ajtóból. Kissé távolabb a San Giovanni Decollato épp zárva, így nem tudjuk belülről megnézni. Utunk az Area Sacra di Sant Omobono mellet visz még el, melynek közelében buszra szállunk és szállásunkra indulunk, hogy lassan induláshoz készülődjünk.
Vonatunk percnyi pontossággal indul a Terminiről, kényelmesen utazunk, az út nagy részében hárman vagyunk a hatszemélyes fülkében.
Bécsben az átszálláskor másfél óránk van elvileg a csatlakozásig, gyanús, hogy a mi vonatunkat még nem írták ki, holott későbbiek már ott virítanak a táblán. Elkapok egy vasutast, hogy „ezmiez”?
Mondja, hogy kerek egy órával később jön csak a szerelvény, mert valahol Inssbruck után komoly terelések vannak pályafelújítás miatt. Khmmmmm…….,csúnyát mondok.
Ez az az állomás, ahol tényleg semmi, de semmi nincs, egyszerűen hihetetlen, hogy egy bécsi nemzetközi pályaudvar ennyire ellátatlan legyen. Így nincs más választásunk, várunk, várunk, várunk, de a vonat csak nem akar befutni. Végül az előre jelzett egy órás késés helyet egy és háromnegyed órás csúszással fut be a dög, már meglehetősen morcos vagyok. Ha haza kell menni, akkor haladjunk.
Ezek után már zökkenőmentes az út, másnap a MÁV-nál kezdek kártérítés ügyben. Tudjátok, majd 30 napon belül válaszolnak…..
Holnap a reggeli Milánóból (MXP, W6.2334) visszaérkező Wizzair géppel megyünk Rómába. Jelenleg úgy néz ki szép, esőmentes (~22°) időben lesz részünk. :)
Március végi utazást szervezek Rómába. A 60-80ezres repjegyárak nem számítanak normálisnak, ugye? Valószínüleg csökken majd, csak azt nem tudom, hogy meddig várjak. Mi a tapasztalat?
Megnéztem őket, ezek szerint belülről is nézhető..., de hogy miért, azt nem tudtam, de most már tudni vélem. II, Gyula pápa rendelte Bramantétól, mégpedig azért, mert a Szent Péter templom mellett ez a hely esélyes még arra, hogy ott feszítették keresztre Szent Pétert.
