Erről a kifőzdéről most hallok először, látszik totálisan tájékozatlan vagyok. Mi jártunk egy ideig a borkonyha melletti rézkakasba, de aztán elromlott a steakjük. Mondogatták, hogy a szakács is meg a beszerzés is olyan mint régen, de valami mégis megváltozott. Azóta a környéken se voltunk.
Igen, a Borkonyha és a Textúra két különböző hely, bár ott vannak egymástól egy köpésre a Sas utcában, és a séf is ugyanaz mindkét helyen (Sárközi).
Talán az árai egy picit mérsékeltebbek a Borkonyhánál, de olcsó helynek ezt sem mondanám...
Én egyébként azt hittem, olyan a viszony a két étterem között, mint a Rosenstein Étterem és a mellette lévő Kürtös Ételbér között (utóbbi a Rosenstein olcsóbb árfekvésű kifőzdéje), de nem.
Ha Pest megyéből kimozdulsz a legtöbb helyen nincs tartósan életképes minőségi hely csak mutatóba. De akár a külsőbb kerületek - buda kivétel:) - se sok választási lehetőség van.
Mi tegnap egy Vino Piano nevű helyen vacsoráztunk kétszemélyes tapas-tálat borokkal. :) Egész jó volt a tál, felvágottak/kolbászok, kence, sajtok, olajbogyó, szárított paradicsom és rukola volt rajta, és kenyérkék jártak hozzá. Egy pince az egész, de nem olyan rusztikusra, hanem eklektikusan, ámde elég puritánul modernre megcsinálva. Az egy darab (a pultnál) kiszolgáló srác nagyon lelkes borügyileg és igen tájokozottnak tűnik. Desszert viszont nincs.
Én nem ezt tapasztalom. Egyetlen, nagyon drága de jó, éttermet ismerek, ahová foglalás nélkül is lehet menni akár szombaton délben is. A többi moderáltabb áru, mondjuk Rosenstein szinvonalu hely mindig tömve van.
Hát igen, a kis eldugott helyek sokszor nagyon jók tudnak lenni.
Mi még a net előtti korszakban, '82-ben keveredtünk egy fogadóba Churban (a felszolgáló egy magyarul tökéletesen beszélő horvát asszony, Maria volt. Olyan Jagerschnitzelt rittyentettek, hogy a húsz ukkunkat megnyaltuk utána. Az árára is emlékszem, 4.20CHF volt
Most eszembe jutott, hogy évekkel ezelőtt autóval voltunk uton innen Svájcba. Korunkra való tekintettel valahol Deggendorf környékén letértünk és bementünk egy ismeretlen kis faluba. Olyan igazi falusi vendégfogadó volt, néhány szoba fent, lent meg vendéglő. Le is mentünk vacsorázni és a nevét már nem tudom, de valami szűzérme volt gombás szósszal és tagliatelle. No meg friss saláta előételnek. Ezt választottuk a nem túl nagy étlapról. A helyre való tekintettel, semmi különöset nem vártunk, de a kaja valami menyeit volt. Aztán később nem akart beindulni a net és elkeveredtünk a 30 körüli konyhafőnökhöz, akiről kiderült,hogy ő a tulaj fia. Elmesélte, hogy évekig főzött Párisban, Hongkongban meg mit tudom én még hol, de most már haza jön. Szóval így is lehetne ezt csinálni. Haza jönni és normális ételeket főzni, nem csillagra meg ilyen még soha nem volt dolgokra hajtani.
Ja és az étlap kézzel volt írva, feltehetően nem ugyanazt adták hetekig vagy hónapokig.
