Sziasztok!
Elkészült a beszámoló török körutunkról, melynek most fő utazási célpontja az Avsallarban
található Long BeachResort hotel, az ott eltöltött 6 éj / 7 teljes nap (All inclusive, vagyis tengerpart, aquapark, vidámpark , gasztronómiai élvezetek hajhászása, miközben általában buta arccal nézek
ki a fejemből típusú,viszont meglepően magas rekreációs értékkel bíró nyaralás :-) ), további célja
az oda és vissza úton a Törökország dél-nyugati részén található természeti és kulturális kincsek megismerése, bibliai tájak,és mitológiai helyszínek felkeresése volt.
Biztonság:
Azt mindenkinek magának kell eldönteni, hogy az adott körülmények, az ismert események
tükrében mit vállal be, mitől fél, mitől nem, aztán maga is vállalja a felelősséget a következményekért.
Ebben a témában biztatni, lebeszélni, tanácsot adni nem lehet, egyéni döntés, egyéni felelősség.
A két évvel korábbi utunkhoz képest mi annyi változást érzékeltünk, hogy a városok és a turistás
helyek előtt rendőrségi, katonai ellenőrző pontok voltak, ahol a 2x2 sávos utakat bójasorral 2x1
sávosra szűkítették, lassították, és nézték az áthaladó autókat, bennünket nem állítottak meg.
Előzmény: két éve tettünk egy ennél hosszabb körutat, már akkor sejtettük, hogy visszajövünk ide,
mert ez a rész nem fért bele az útitervbe, de bőven megér egy (azóta tudjuk, hogy egynél sokkal
több) külön utat is, 2015-ben inkább keletre mentünk Kappadókia, és vissza Isztambul felé.
Mivel öten vagyunk (2F+3GY), a nagy távolságok ellenére nekünk nagyon bevált ez a fajta autós
utazás, kényelmes, gazdaságos, a nagyfokú szabadságéréshez a teljes függetlenség
(menetrendektől, utazási irodák érdekeitől, kötött időpontoktól) társul, ezt élvezzük, és már maga
az autós utazás is a nyaralás kalandos része.
Szállásfoglalás:
A szállást+AI ellátást az egyéb különböző nyári programok időpontjának bizonytalansága miatt
most nem tudtam előfoglalási kedvezménnyel korán lefoglalni. Bookingban nem bíztam. SunFun,
Anubis komolytalan árat adott a repülős csomagár megbontásával. Más irodák nem bontják meg
a repülősárat. Végül is kb. két héttel indulás előtt az Invián keresztül foglaltam le, az út az ITS Billa
Reisené volt a Der Tour Hungária közvetítésével. Az online foglalós oldalakon az LMX ára volt a
legkedvezőbb ugyanarra, de ők megkeresésemre azt válaszolták, hogy a szállodával egyeztetve
mivel nem németek vagyunk, csak felárral adhatják, ez kiesett, a szálloda közvetlen foglalós oldalán
is drágább volt már ekkor, a Neckermann ára is magasabb volt (a második legkedvezőbb ár az online
foglalós oldalakon pont ez az ITS volt, amit az Invia is ajánlott ugyanazon az áron, ezért választottam
a közvetítős megoldást, mert ugyanannyiba került, és mégis volt egy kézzelfogható, gond esetén személyesen is felkereshető szerződéses partner.)
Tranzit szállást nem foglalunk előre, mert a helyszínen mindig sok lehetőség van, alkudni is lehet.
Útvonal : Röszke (határátlépés közben az új Déli Vasfüggöny-Rendszer megtekintése :-) )
Újvidék Belgrád- Nis Kalotina Kapitan Andreevo Kapikule Edirne Gallipoli Eceabat
Canakkale Akhisar Manisa Izmir Selcuk Magnesia Euromos Bodrum Mugla -
Fethiye Xanthos Kaputas Demre Finike Kumluca Cirali Kemer Antalya Avsallar
Side Perge Termessos Denizli Alasehir Sardes Balikesir Bandirma Lapseki
Gallipoli Edirne Kapikule vissza ua. mint oda.
Összesen 5.000 km háztól házig.
Szerb-magyar határra kora reggelre értünk, nem voltak sokan, kb. 20 perc alatt át is jutottunk,
szerb autópálya szakaszon most két fizetőkapu volt Nisig, 320 és 800 RSD, de egy harmadik is
épülőfélben van a magyar határ felé eső szakaszon.
A Nis Kalotina útvonalon nagyszabású autópálya építés folyik (még mindig), egy kb. 30 km
hosszú szakasz el is készült, de még csak az egyik irányra terelték rá 2x1 sávos változatban
a forgalmat, még soká lesz teljesen kész, alagutak, helyenként egész hidak, felüljárók hiányoznak
Szerb-bolgár határon kb. 45 percet kellett várni a nem derült ki, hogy mire, talán műszakváltás,
előttünk nem voltak sokan, na de utánunk
! Bolgár útlevélvizsgálat után a vámos megpróbált
határozottan odaterelni a határon lévő üzlethez, hogy ott vegyük meg az úthasználati matricát
(nyilván némi érdeke fűződött hozzá), én meg nem szeretem az ilyet, én ott veszem meg, ahol
én akarom, úgyhogy mondtam, hogy lehet-e kártyával fizetni (persze volt nálam EUR kp, de tudtam,
hogy nem fogadják el a kártyát, mert az EUR-ban megadott, felfelé kerekített kp-s fizetésekre ment
ki a dolog), "sajnos" nem lehetett, ezért kénytelen voltam az eredeti terv szerint a pár száz méterre
lévő Shell-benzinkútnál a tankolással együtt megvenni, és bankkártyával fizetni a matricát,
egy hetes 15 Leva, egy hónapos 30 Leva.
Bolgár autópálya-kaland
Az A1-es autópályához elkészült az A4-es csatlakozás Plovdiv után, vagyis a bolgár szakaszon most
már Szófiától egészen a török határig (Kapitan Andreevo / Kapikule) végig autópályán le lehet menni,
persze csak annak, akinek velem ellentétben sikerül lehajtani az egyébként teljesen egyértelműen kitáblázott lehajtón
Az volt a gond, hogy belekerültem egy csomó kamionból és buszból álló áradatba, természetesen a belső sávban voltam, ez az együtt mozgó tömeg hosszú km-eken keresztül eltakarta
a kilátást, vagyis elbénáztam, itt kellett volna kimenni-effektus volt
Nem baj, a következő kihajtón
majd visszajövünk
De baj volt, mert a következő kihajtó éppen le volt zárva, jó sokat kellett menni,
mire le tudtam hajtani, mondom, ok, most visszafordulunk és ebből az irányból hajtunk rá az A4-re.
De ezt is rosszul gondoltam, mert ebből az irányból NEM VOLT lehajtó az A4 csatlakozásánál, vagyis
az A4-ről fel lehetett jönni az A1-re, de rámenni az A1-ről csak az eredeti irányból, Szófia felől jövet
lehetett, ez hihetetlen volt, nyoma sem volt a lehajtónak, mintha elfelejtettek volna építeni egyet, és
ez senkinek nem tűnt fel rajtam kívül!? Kicsit olyan összeesküvés-elmélet szaga kezdett lenni a
dolognak
továbbhajtottam Szófia felé, mondván a következő lehajtónál biztos meg tudok fordulni. Tévedtem. Le volt zárva. Építés alatt volt (lehet, hogy az lesz majd a hiányzó átkötés ebből az irányból),
így hát autózgattam még egy kicsit, mire meg tudtam fordulni a sok felesleges km és időkiesés után
végre sikerült a művelet.
Kapitan Andreevo településen (a lehajtó után, a település elején, a bal oldalon van egy benzinkút,
itt érdemes tankolni, kívülről ugyan nem valami nagy élmény a hely, de 0-24 nyitva van és lehet bankkártyával is fizetni, a 95-ös benzin kicsit olcsóbb volt itt, mint a Shell, Lukoil és ÖMV kutakon
(1,94 Leva/liter, vs. 2,01 Leva/liter). A kalandvágyók használhatják a hátsó épületi ingyenes WC-t is,
különösen éjszaka kihagyhatatlan program
:-)
Bolgár-török határon kevesen voltak az egyes állomásokon viszonylag hamar át is jutottunk,
szokásos ellenőrzések, kocsi papírjai, forgalmi, biztosítási zöld kártya, autó tulajdonosa ott van-e
az utasok között,az útlevelébe pecsét regisztrációs számmal, vámvizsgálat
. stb.
Kompos kaland
Idén úgy terveztem, hogy Gallipolinál kompolunk át a Dardanellákon, ez a legészakibb lehetőség
a három közül. Ez is rossz ötlet volt. Ugyanis péntek éjszaka volt, és itt kompol át a teljes
kamionforgalom Ázsiába, ami ilyenkor eléggé összetorlódott, azért látva a rengeteg kamiont, még
nem rettentem vissza, mert azt gondoltam, hátha külön sávon mennek a személyautók, néhány
helyi ment is, erre én is követtem őket, csak a végén kiderült, ők rendelkeznek némi összeköttetéssel,
ezért mehetnek soron kívül, nekem meg udvariasan megmutatták merre kanyarodhatok vissza, hogy
a sor végére álljak
Még egy próbát tettem azért, mert láttam, hogy a várakozás során elaludt egy-két kamionost a kompos terelőemberek kikerültetik a személyautókkal, de itt megint valahogy a baloldali
sávba kerültem, ahonnan már ismertem a sor végére vezető utat
Kissé kaotikusnak tűnt a beszállási
rendszer, de csak a tömeg miatt!
Aztán úgy döntöttem, mivel a komp óránként jár, a tömeget látva meg kb. csak az ötödikre férnénk fel, elindulok ismét délre Eceabathoz, ahonnan két éve kompoltunk, akkor ott simán felfértünk elsőre
Volt némi útépítés, terelés, lezárás, félpályázás, végül is kb. 3 perccel késtem le a kompot, de
megnyugtató volt, hogy úgysem fértem volna fel, kb. hat autó maradt le róla, beálltam a sorba, a
következő komp 2 óra múlva indult
Arra simán felfértünk, bár beszálláskor hirtelen a semmiből
megjelent kb. 8 db turistabusz, amiket soron kívül felengedtek
Gyönyörű volt a napfelkelte a Dardanellákon a kompról nézve. (Kompolás ára 35 Líra.)
Canakkaleból három út is megy, ezekből kettő db 2x2 sávos, nyomvonaluk a hegyek kikerülésével
vezet, a harmadik a hegyen át, helyenként jó kis szerpentinekkel (D210), és igen keskeny nyomtávon,
szakadékokkal, korlát nélkül, de igazán gyönyörű erdei tájon, fenyők árnyékában
Én ezt választottam, mert korábban láttam, hogy jó kis piknikező hely is van mellette forrással, csak
arra nem gondoltam, hogy a teherautók is szeretnek erre menni, és hát a szerpentineken előttünk
haladva nem valami gyorsak
Igaz ekkor már teljesen mindegy volt, mert akkora mínuszban voltunk
az idővel a bolgár autópálya csatlakozásos és a kompolásos kaland miatt, hogy látszott, borul a terv, újratervezés lesz.
Akhisar: Megnéztük az ókori Thyateira maradványait. Itt állt a Bibliában (Jelenések könyve) szereplő
kis-ázsiai 7 templom, illetve 7 keresztény közösség egyike, melyet a legenda szerint Pál apostol és
Silas is felkeresett, a közösség egészen 1922-ig, a görög-török lakosságcseréig fenn is maradt.
Manisa: Itt áll Niobe, a kővé vált thébai királyné (Aglayan Kaya), aki megsértette Létót, mert csak
két gyermeke született, míg neki 7 fia és 7 leánya. Itt a gyerekeinkkel levontuk a tanulságot,
miszerint nem érdemes ujjat húzni egy istennővel, mert könnyen úgy járhatsz, mint szegény Niobe,
akinek a gyermekeit a sértés miatt Létó két gyermeke, Apollón és Artemisz lenyilazta. Fájdalmában
a thébai királyné kővé vált, majd egy hirtelen támadt szélvihar felkapta és hazarepítette ide,
szülőföldjére. Azóta egyre csak folyik itt a könnye
könnyezik a szikla.
Izmir: Az ókori Smyrna. Itt is állt egy a bibliai 7 templom/keresztény közösségből. Homérosz
szülőföldjén most a várost elkerülő ingyenes autópályán mentünk át, de ez is kb. 45 perc volt,
két éve a 4 M lakosú városon É-D irányban 2,5 óra alatt jutottunk át.
Selcuk mellett: itt áll a Pollio-aqueduct (i.sz. I.sz), melynek tervezője az a Marcus Vitruvius Pollio,
római építész, hadmérnök volt, aki az építészet mellett az emberi test arányaival is foglalkozott,
az ő kezdetleges rajzai ihlették később Leonado da Vinci ismert Vitruvius-tanulmányát
(a körbe, négyzetbe illesztett emberi test anatómiája).
Magnesia: A hagyomány szerint a trójai háború után Agamemnon katonái letelepedésével jött
létre a város. Több athéni államférfi, pl. Themisztoklész is élt itt. Az ókori település melletti dombból
néhány évvel ezelőtt kezdték meg kiásni a régészek a kb. 30.000 férőhelyes stadiont.
Bafa-Gölü: A D525 a Bafa-tó mellett vezet, nagyon szép természeti környezet, háttérben a
hegyekkel.
Euromos: Az egyik leglátványosabb, legépebben megmaradt (16 korinthoszi oszlop)
Zeusz-templom impozáns látvány az olajfák ölelésében. Az ókori város romjai nagy területen
vannak szétszóródva, agora, városfal-maradványok, színház romjai is láthatóak itt.
Bodrum: A város üde színfolt a dimbes-dombos vidékre épült rikítóan fehér házakkal
(görögös hangulat). Az ókori színháztól nagyon szép kilátás nyílik a keresztes lovagok által
épített Szent Péter erődre. Este pezsgő élet a szépen kivilágított, hangulatos kikötői sétányon.
Itt megszálltunk egy éjszakára, eredeti terv szerint még nyitvatartási időben érkeztünk volna,
de a csúszások miatt másnap reggelre tolódott a Halikarnasszoszi Mauzóleum, az ókor 7
világcsodája közül az egyik, megtekintése. A múzeum 8.00-17.00 között van nyitva.
Belépő 10 Líra, 13 éves korig gyerekeknek ingyenes.
A Mauzólosz király és felesége számára épített síremlékből ma már csak szétszóródott kövek
láthatók a helyszínen, meg a sírkamra helye, továbbá rekonstruált képek, makettek, arról hogyan
nézett ki ez az egykor 45 m magas talapzaton álló, görög templomra emlékeztető épület.
A múzeum létrehozásakor a legnehezebb feladat az volt, hogy visszaszerezzék a több földrengés
után teljesen romba dőlt síremlék köveit, melyeket a környező építkezésekhez felhasználtak, pl. a keresztesek is a Szent Péter erődhöz
Itt önkéntes idegenvezetőnek mellénk szegődött egy
macska a gyerekek nagy örömére, konkrétan elvezetett bennünket a sírkamrához, majd be a
múzeum termébe, ahol felugrott az egyik székre, mi is leültünk, majd együtt megnéztünk egy,
a helyről és a környékről szóló rövidfilmet...
Fethiye felé a rendkívül változatos, hegyen-völgyön vezető út egy látványos szerpentines
szakaszon érkezik meg a tengerpartra, fentről csodás panorámával a Földközi-tengerre
Akyaka és Gökova között, a D550-es útról itt rátértünk a D400-ra, ami aztán végig is vezetett
már egészen a szállodáig.
A Göcek-hágón is volt elég időnk nézelődni, mert szerencsére a biztonság kedvéért egyszerre két tartálykocsi is ment előttünk
Fethiye: szép kis fürdőváros a róla elnevezett öböl partján. Az ókori Telmessosban itt jelentős
jósda és jós iskola működött, a szolgáltatásaikat Krőzus, Lüdia királya, és Nagy Sándor is igénybe
vette.
Az ezen a vidéken élt lykiaiak főleg temetkezési kultúrájukról ismertek. Szó szerint úton-útfélen
(konkrétan az egyik út közepén is) láthatóak itt kőszarkofágok, igen látványosak a sziklába vájt
sírkamrák, oszlopfőkkel díszített temetkezési fülkék. Innen, a hegy lábától szép kilátás nyílik a
városra, az öbölre is.
Xanthos: Lykia fővárosa volt, Római amfiteátruma mellett különleges, 5 m magas síroszlopokon
álló szarkofágokat lehet látni, ezek egyikén hárpiákat ábrázoló dombormű-másolatok vannak,
az eredetiket a területet feltáró brit régész a British Múzeumba szállította.
Nem sokat maradtunk itt, mert a kövekből erős szuicid-hajlam sugárzott, a város lakói
szabadságukat nem akarták feladni, kétszer is tömeges öngyilkosságot követtek el, i.e. 545-ben,
amikor a perzsák elfoglalták, majd miután újra benépesült, i.e. 42-ben a római polgárháború idején
Brutus seregei támadásakor. Na, ez aztán egy büszke nép lehetett, bár ezt csak én gondolom,
a helyszínen ez nem volt ilyen kék plakátokon feltüntetve
csak az, hogy a romváros az Unesco
Világörökség része :-).
Itt a Földközi-tenger partvidékén, a völgyekben, ahol éppen nem lykiai szarkofágok vannak,
ott minden négyzetmétert kihasználva fóliasátrak, üvegházak egymás hegyén-hátán (tényleg a
világörökségi helyszín körül is teljesen), ameddig a szem ellát, innen a belső piacon kívül az
EU-ba is rengeteg zöldséget, gyümölcsöt szállítanak.
Xanthos után a D400 leér a tengerpartra, nagyon szép panorámaúton megy végig, ahonnan
a szigetek, tenger látványa kísér, az út a világ egyik legszebb strandjának választott
Kaputas Beach mellet visz el, Kas partvidéke is festői.
Demre: Az igazi Mikulás, Szent Miklós (Noel Baba) a közeli Patarában született és Demrében
volt püspök (az Északi sarkkörön, Rovanniemiben lakó csak egy marketing álmikulás, akit a finn idegenforgalmi hivatal kreált :-) ). A szegényeket, gyerekeket segítő, megajándékozó Miklós
326-ban halt meg. Itt, a tiszteletére épült, bizánci stílusú Szent Miklós templomban van a sírja
(a csontjait elrabolták és Bariba vitték a XI.sz.-ban). Arra a következtetésre jutottunk a
gyerekekkel, hogy jól van ez így, hogy a Mikulás télen jön el hozzánk, nyáron meg mi látogatjuk
meg
Finike és Kumluca nagyon szépen parkosított, gondozott települések, szintén sok fóliasátorral,
valamint igen sok narancs és olajbogyó ültetvény mellett haladtunk el.
Cirali (Yanartas/Kimera): Eredetileg még világosban szerettünk volna odaérni, de nem bántuk
meg, hogy már besötétedett, mert a D400 út úgy kanyargott jobbra, balra, hogy egyszer csak a
távolban megláttuk a Kiméra tüzeit a hegy tetején. A mitológiai történet ismeretében ez a váratlan találkozás felejthetetlen élmény marad! Hát, azt olvastam, hogy régen a hajósoknak jelentettek a
tüzek éjjel tájékozódási pontot, arra nem is gondoltam, hogy az autósoknak is
Tudtam már,
mindjárt jön a leágazás Cirali felé. Miután megtaláltuk a település legvégén a parkolót, befizettük
az éjjel-nappal nyitva tartó bódéban a 6 Líra/fő belépőt (gyereknek 13 éves korig ingyenes).
Annak ellenére, hogy késő este volt már (22.00 után), nagyon sokan voltak a parkolóban.
Helyiek, külföldi turisták bérelt kocsikkal és rengeteg terepjáró a különböző helyi
utazásszervezőktől. A hegy lábánál van egy kis bolt, ételt-italt lehet venni, van vízcsap és
wc is. Fontos, aki felmegy a Kimérára, feltétlenül zárt cipőt húzzon (azért komolyabb
túrabakancs nem kell), papucs, szandál nem ajánlatos. Innivalót, este-éjjel elemlámpát
vinni kell fel! Az út felfelé tempótól, napszaktól, életkortól függően kb. 30-40-50 perc.
Az út kiépített ugyan, de nehezen járható, magas lépcsők, csúszós kövek, csak óvatosan!
(Mindenképpen megéri felmenni annak, akinek néhány égő tűznél többet jelent aKimera/Yanartas.)
Amikor felértünk, megpillantottuk a lobogó tüzeket, éjszaka tényleg különleges élmény.
Lepergett előttünk, ahogy Bellerophontész Lüdia királyának megbízásából a Pegazust hátán
szembeszáll az oroszlán, kecske és kígyófejekkel rendelkező, tűzokádó szörnyeteggel, a Kimeraval,
aki az összecsapást követően nem pusztult el, de ártalmatlan, harcképtelen lett, és már csak a
tüzet fújja kb. 2500 éve rendületlenül.
(A geológiai magyarázat szerint meg metángáz-szivárgás áll a háttérben, mely talán egy földrengést követően indult meg, majd kb. 2500 éve begyulladt és az óta eső, hó, vihar, földrengés, stb. semmi
nem képes kioltani.) Amikor az átszellemülésből magunkhoz tértünk, kerestünk egy megfelelő,
szabad tüzet (mert tényleg sokan voltak fent, egy-egy tüzet körbeültek, beszélgettek, ettek-ittak, mulatoztak), és mi is elkezdtük megsütni kései vacsoránkat
(Kalandos éjféli piknik a Kimera
tüzénél c. programpont
)
A hegy tetejéről a csillagos ég is nagyon szép volt, (fényszennyezés hiányában) látszott a Tejút
és néhány csillagképet is felismertünk, persze köztük volt az Oroszlán is. Jó sokat elidőztünk fent,
még megkerestük a bizánci bazilika romjait, a sötétben ez nem is volt annyira egyszerű, majd azon gondolkoztunk, hogy hol lehet az a freskó-töredék, amit képeken láttunk? Ekkor a fiam egy
falmaradvány mellett észrevett egy kis egeret (az itteni idegenvezetőnket), elkezdte követni a
romok között az elemlámpával, majd mikor az egér eltűnt egy lyukban, a felette lévő falszakaszon megpillantottuk a keresett freskó-töredéket!
Miután lejöttünk a hegyről, megkerestük a tengerpartra vezető utat. A következő programpont
az ebben az időszakban itt tojást rakó tengeri teknősök (Caretta caretta) megfigyelése volt.
Éppen tojást rakó teknőst ugyan nem, de teknősfészkeket találtunk, amit a helyi természetvédő
önkéntesek gondosan elkerítenek, megjelölnek (tojásrakás dátuma, nyilvántartási szám
),
hogy a nappal itt strandolók még véletlenül se szúrják a napernyőjüket egy fészekbe
Három fészket találtunk azon a kis szakaszon, amit bejártunk, 06.02, 06.13, és 06.16-i
tojásrakás volt. Aki augusztus végen, szeptember környékén jár itt, és hajnalban kilátogat
a partra, láthatja a születés csodáját
Aztán elindultunk a D400-on Avsallarba, hogy Kemer Antalya - Side érintésével reggelire
már a szállodában legyünk.
Long Beach Resort & Spa Hotel
Ahogy megérkeztünk, a szálloda belső udvarán sikerült egy jó parkolóhelyet találni, amiről
később kiderült, hogy csak korán reggel süt oda a nap, utána végig árnyékban van.
Becsekkoltunk 8 óra körül, megkaptuk az AI karszalagokat és aztán mentünk reggelizni,
a szobát hivatalosan 14.00-tól lehet elfoglalni, mi 11.00-kor megkaptuk, mert akkorra elkészült
a takarítás is.
Szálloda: Hatalmas nagy, szépen parkosított területen (sok nagy pálmafa, a banán most érik)
egy hat emeletes főépületből (középen kupolás, bazilikaszerű lobby, recepció, lobby bár,
panorámaliftek), és kisebb villaépületekből áll, testvérszállodája, a Harmony, közvetlenül
mellette, a kettő teljesen átjárható.
A szálloda előtt szinteltolással két medence-rendszer, a felső mellett bár, egy kávézó+cukrászda
(mellette osztják du. a gombócos fagyit), és egy kisgyerekek számára árnyékos, polipos csúszda,
innen az alsó medencébe egy csúszdán le lehet csúszni, itt működik a vízesés alatt a pool bár
(kellemes hely). Hátul a kertben mini golf, tenisz, íjász és céllövő (légpuska) pálya. A szálloda alsó
(-2) szintjén bárok, játékterem, mozi, üzletek, bazár, és itt van az átjáró alagút a tengerparti
szórakoztató egységhez, a bejárata mellett a törölközős pult, ahol a kártya ellenében naponta
cserélhető a strandtörölköző. Van beltéri úszómedence, jacuzzi, szauna, gőzfürdő.
Szoba: Két légterű családi szobát foglaltunk, ez egy tetőtér beépítéses, kétszintes (duplex)
szoba volt.
Az ötödik emeleten egy tengerre nézőt kaptunk (meglepődtünk, mert sose kérünk ilyet,
nem fizetünk olyanért felárat, aminek számunkra nincs értelme, csak aludni járunk oda,
éjszaka meg nem látszik a tenger :-)
ezek szerint ez itt nem feláras). Alapterülete 2x20 m2,
alsó szinten előszoba (innen indul a lépcső a felső szintre), fürdőszoba káddal, zuhanyzóval, wc,
mosdó, elválasztó ajtó, alsó szoba franciaággyal, szekrény, széf, asztal, szék, minibár (első nap
kólát, fantát, gyümölcslevet, vizeket készítenek be, utána naponta vizeket), TV, kis erkélyen asztal
2 székkel. Felső szinti szobában 3 ágy, tv, szekrény, asztal, szék, minibár.
Tengerpart: . Az alagút szépen színesen, színváltósan megvilágítva átvezet a D400 út alatt, több
kijárata is van a tengerpart felőli oldalon. A part homokos-kavicsos-köves, a Harmony előtti rész
kevésbé köves. Két nagy móló van, a Harmony előtti mólón keddenként du. habparty, pezsgővel, gyümölcskoktélokkal. A parton árnyékolók alatt napozóágyak, mindig volt sok szabad. A mólóról
lehet ugrálni a tengerbe, a kijelölt helyen mély víz, nincs szikla. A mólóknál is bárok.
A parton két nagyobb sós vizű medence, műfüves focipálya, éjszakai disco, aréna (mini disco,
esti show műsorok) van. Három aquaparkos medence: egy kalózhajós kisebb csúszdákkal, egy
közepes spriccelős-boruló dézsás, vízköpős, mászókás, kanyarodós csúszdás, és a nagy
10 csúszdás (hagyma, gumikarikás félcső, nyitott és fedett kamikaze, fedett kígyós
gumikarikás, itt van egy 4-5 személyes tutaj is, egy nyitott zebra, egyenes verseny,
nyitott kanyarodósok, stb.).
A vidámpark (nyitva 3x1 órára délután-este): dodzsem, óriáskerék, láncos körhinta, kisvasút,
csészés körforgó. Minden része az AI-nak, nem kell külön fizetni.
A parton aztán nagy meglepetés ért, csak a második napon vettük észre, hogy a tengerparti
törzshelyünkké választott helyen, a távolabbi napágyak között elkerített területek vannak.
Kiderült, hogy ezek is teknősfészkek és az egyikbe pont előző éjszaka rakták le a tojásokat!!
Étkezés: Reggeli, ebéd, vacsora, késői reggeli, éjféli büfé a H.a.y.a.t főétteremben.
Nagy választék mindenből, felsorolhatatlan, tényleg igazi 5*-os ellátás, reggelire a
medencék mellett sütnek palacsintát, lángost, esténként grilleznek halat, húsokat nyárson.
Lehetetlen végigenni a választékot. Minden nap vannak igazi török ételek is, a kebap mellett
köfte, pide, gözleme, ayran. A parton 3 snack étterem van, mi a legtöbbször itt ebédeltünk,
uzsonnáztunk, pizzák, döner kebap, sült krumpli, hagymakarikák, saláták, gyümölcsök, stb
jégkrém. Italok: szénsavas üdítők, szénsavmentes gyümölcslevek, kávé, tea, sör, bor, pezsgő,
koktélok minden mennyiségben az AI-ban.
Van 5 Ala carte étterem is, de ezeket most nem próbáltuk ki.
Animáció: gyerekklub foglalkozások, játékos medencés vetélkedők, foci, röplabda, vízilabda,
mini golf, tenisz, íjászat, lövészet, boccia, streching, aquatorna, zumba, darts, ping-pong,
este mini disco, zenés táncos show műsorok, vetélkedők, egyik este az Oroszlánkirály musical
volt.
Bazár: a szálloda mellékutcájának túloldalán van egy kisebb, a közeli Türkler településen egy
jóval nagyobb (gyalog 10-15 perc), vasárnap egy hosszú utcányi (kb. 1,5 km) fedett bazár
települ ki oda.
A vendégek összetétele kb. ez volt: 45% oroszajkú, 45% török, 10% német, angol, magyar,
cseh, lengyel, dán, francia, holland, román összesen
Az utolsó este délben kicsekkoltunk a szobából, de bármeddig lehet maradni, mi is csak este
jöttünk el.
Út visszafelé:
Side: megnéztük a városnak azt a részét a naplementében és esti kivilágításban, amit két éve
nem láttunk. Leparkoltunk a helyiek által is használt, közvetlenül az ókori romváros melletti,
ingyenes tengerparti parkolóhelyen, innen minden látnivaló kb. 1 km-en belül van gyalog.
Átsétáltunk a városfal, kapu, agora, püspöki palota, könyvtár romjai között (mindenhol
díszesen faragott kövek hevertek), ki a tengerpartra, ahol a bizánci bazilika romjai mellett áll
a tengerpartonaz este nagyon szépen kivilágított Apolló templom maradványa a rekonstruált
5 korinthoszi oszloppal, a homlokzaton Medúsza-fejekkel. A sétáló utcákban, bazár-negyedben
rengeteg turista volt, elsétáltunk az ókori színház mellett az oszlopsoros utcáig.
Perge: A napfelkeltében megnéztük a kisebb, de viszonylag jó állapotban megmaradt ókori
színházat és a stadiont. Körbeautóztuk a bekerített ásatási területet.
Termessos: Ez a török Machu Picchu-nak is nevezett romvárost a felhők felett. Most valamilyen
okból (Ramadan vége, török ünnep?, nem tudjuk pontosan, no money today-mondta az őr
:-) )
ingyenes volt a belépés a nemzeti park területére. (nyitva 8.00-19.00). A kapu után egy
fenyvesben hatalmas piknikező terület, asztalok, padok, kézmosási lehetőség, grillező helyek,
wc, játszótér, kilátó, szépen parkosítva. Innen 9 km-es szerpentines panoráma út visz fel a
felső parkolóba, ahol szintén van pár pad, vízcsap, wc. Innen lehet gyalog felmenni a romokhoz,
szép kis hegyi túra, zárt cipő itt is szükséges! A nagyon kedves, segítőkész őrtől kaptunk egy
fénymásolt angol nyelvű térképet a látnivalókról. Az 1000 m feletti hegyek közé épült ókori várost
a legenda szerint még Nagy Sándor sem tudta bevenni
Felsétáltunk a városfal, kapu, agora,
ciszternák, oszlopsoros út romjai mellett, között. Aztán a végén elénk tárult az a lélegzetelállító
kép az ókori színház romjaival, mögötte a hegy. A színház felső sorából csodás a kilátás a környékre.
Ezért a látványért mindenképpen érdemes felmászni ide! Visszafelé menet megnéztük még kis
kitérővel Alcetas, Nagy Sándor hadvezérének a sírját, a helyet egy lovast ábrázoló dombormű is
díszíti, a szarkofág helye körül is faragások. Az alsó nekropoliszokban is sok faragott lykiai
szarkofág hever szanaszét.
Alasehir: Az ókori Philadelphia földjén járva egy újabb bibliai helyszínre érkeztünk, a korábban
említett 7 templom/gyülekezet egyikéhez. A város bizánci történetéből (akkoriban kis Athénnak
is hívták) látható néhány maradvány, a városfal darabjai, illetve a 600 körül épült Szent János
bazilika boltíves pillérei. A keresztény közösség az apostoli időktől kezdve itt is a XX. sz-i
görög-török háborúig, a lakosságcseréig maradt fenn.
Sart: Az ókori Sardes egy újabb helyszín a 7 ázsiai templom/gyülekezet közül. Lüdia fővárosa,
a perzsa és a római fennhatóság alatt is fontos központ. Látványosan helyreállították az ókori
zsinagóga emeletes, oszlopsoros épületét, melyhez fürdő és ókori gimnázium
(ókori fitness-edzések helyszíne) komplexum is társult.
Innen az Alasehir-Balikesir-Bandirma-Lapseki útvonalon éjszaka értük el a Dardanellákat,
ahonnan Gallipoliba kompoltunk át, a kompon most bezzeg rengeteg hely volt
:-), Gallipoliból
már a jól ismert úton, ugyanarra mentünk vissza, amerről jöttünk.
A határokon sehol nem volt dugó, mindenhol viszonylag gyorsan átjutottunk. A bolgár határon
ért csaknémi meglepetés, mert most visszafelé működött a spriccelős fertőtlenítő, amin át kellett
hajtani a kocsival (az utóbbi öt évben különböző útvonalakon valahogy mindig átmentünk BG-n
vagy oda is mentünk eleve, és mindig éjszaka, kb. 23.00-5.00 között érkeztünk a határra,
korábban is láttuk ezeket a sárga-feketére festett spriccelőket, de még eddig soha nem kellett
fizetnünk, valamiért éppen nem működtek, lehet, hogy csak nappal van ilyen "kéretlen-kötelező szolgáltatás", talán mert a pénzbeszedő munkakör nem 0-24-ben megy? Ezt nem tudjuk....
Most mindenesetre kértek 3 EUR-t, számlát is adott, amin még a kocsi rendszáma is rajta van
(5,87 Leva, vagy 14,67 TRY, vagy 3,43 USD), papír 5 EUR-t adtam, a nő elvette, majd mondta ok,
mehetek, ezt nem is értem, hogyan gondolta, majd adok neki a kéretlen-kötelező szolgáltatásért
borravalót, vagy annyira hülye vagyok, hogy a kiírt és az átadott számlán is szereplő 3 EUR-nál
többet adtam és nem tudom, hogy visszajár 2 ?! Amikor rosszallásomat kifejezve ezt szóvá is
tettem, az amúgy sem túl dekoratív nő arca teljesen eltorzult (rögtön eszembe jutott
Bellerophontész esete a Kimérával Ciraliból, de bíztam benne, hogy azért lángokat nem fog köpni,
mert erre nem vagyok felkészülve, csak autóval jöttem, nem a Pegazussal....), aztán visszaadott
2 EUR-t.
Mi pedig szépen hazaértünk (azért Pegazussal gyorsabb lett volna
:-) ). Ismét egy igen
pihentető nyaraláson voltunk, sikerült az AI nyaralás minden előnyét (a hátrányai kiküszöbölésével)
az autós utazás kényelmével és szabadságával, a költségek optimalizálásával kombinálni.
Útközben pedig rengeteg érdekes dolgot tudtunk megnézni. Nagyon sok olyan érdekes hely,
látnivaló maradt, amiért még érdemes visszamenni....:-)