Két hete jártunk ott.
A kinti magyar kapcsolat azzal kezdte bevezetőként, hogy "a szálloda négycsillagos, ami Európában kb. 3-at jelent, szóval csodát senki ne várjon" - maximálisan jól írta le ezzel.
Nekem az lett volna a csoda, ha semmit nem kellett volna szerelnem a szobában (valahogy mindig kijut), de kellett. Hogy a terasz ajtaja nyitható és zárható legyen, egy körömolló segítségével megoldódott, de akadt olyan, amit szerszámok híján ideiglenesen tudtam megjavítani és bejelentettük a recepción. Az a "holnap", amikor megnézik és megjavítják nem jött el, amíg ott voltunk.
Az ajnározott, kétterű szobában egyébként olyan hűtő volt, aminél jobbat találni lomtalanításkor.
A kaja 2-3 naponta rotálódik, de - ha nem volt rántott hús a jeled az oviban - ezzel el lehet lenni, sőt, ha kedveled az újféle halételeket, még jó napjaid is lesznek.
Ami először szokatlan, aztán már inkább dühítő, az a bénázás. A kést-villát nem képesek egy tárolóba kitenni, hanem, amikor az első terítésé már nincs az asztalon, meg kell várnod, amíg észrevesznek, és osztanak neked... ha nem vesznek észre, szólni... gyakran többször.
Azt egy héten keresztül minden este kérni kellett, hogy vacsorához hozzanak pár mézet - a reggeli teához természetes, az estihez nem.
Az üdítő gyanánt kitett keverőgépes szörpök minimalisták, és nem tudtuk megnevezni azokat a gyümölcsöket, amelyekre hasonlítani akartak volna; szöveg vagy rajz pedig nem segített a tippelésben.
A tengerpartot hatkor lezárják, de a szállodának van egy medencéje... viszont azt már fél hatkor.
A medence mellett van egy goffrys-palacsintás, egyik nap a nejem beállt a sorba (előtte 3-an), és ki is várta, hogy a két gyereknek hozzon 1-1 goffryt: ez másfél órájába telt, mert 1 sütőrekesszel dolgoznak, azzal is bénán. Csak akkor vállalkozz rá, ha nincs sor, vagy ráérsz.
Ha meginnál egy tisztességes sört a parton, légy pofátlan! Mivel Egyiptom éves alkoholfogyasztása - nyilván vallási okokból - 3 deci, számukra az, hogy egy sört kérsz, azt jelenti, hogy megtöltenek egy kétes tisztaságú másféldecis (lehet, hogy csak 1) műanyag poharat. Új deci, új kivárás. Ki kell emelni a pult mögött bontogatott Luxor sörös üveget (nem rossz... és más úgy sincs) a pultos kezéből és kitölteni egy saját kriglibe, aztán visszaadni.
A takarítótól minden reggel kaptok egy-egy palack vizet, ill. strandzárásig a strand/medence körül lévő ballonokból tudtok tölteni. Azaz tudtok az étkezőben is, de ott árgus szemekkel figyelnek: nejemmel elvittük oda töltésre a saját palackjainkat és a gyerekekét. Egy pincér elibénk toppant azzal, hogy fejenként egy. Mondtuk, hogy ezzel nincs gond, mert mi kettő, meg a két gyerek, az 4 és pont annyi palack van nálunk - ebből egy kis vita tudott kerekedni.
Az egy ordas kamu, hogy mindenki beszél angolul vagy németül, annak sokkal több köze van az igazsághoz, hogy senki sem veszi el a kedvedet azzal, hogy azt mondja, hogy nem érti meg, amit mondasz: mindenki bólint, jeszel és jázik mindenre, aztán akkor derül ki, hogy gőzük nincs arról, hogy mit kértél, amikor nem kapod meg*.
Persze az is előfordul, hogy azért nem kapod meg, mert nem jattoltál. Nem mindenki büntet ezzel, de sokan szemrebbenés nélkül, függetlenül attól, hogy mennyire volnál inkluzív.
Mi ETI-vel mentünk, az ottani kapcsolattartónak a csillagok korrekt vázolásán túl nem sok megmozdulása volt, nem is támaszkodtunk rá. Egy szlovéniai szervezővel németül-angolul sokkal gördülékenyebb volt a tervezés.
Ha javasolhatom és ha teheted, ha snorkelezni mennél, ne olyan programra, amelybe az Orange/Paradise szigetek látogatása is beletartozik. Sem az iszapbűzös víz, sem a zsúfoltság, sem a hófehér homoknak mondott, valójában csikkekkel teli zúzott korrall és sóder nem éri meg, hogy ott hagyja miatta az ember a tengeri élővilágot. Aki mást írt bárhol, az magát vigasztalja.
Nem akartam itt eláztatni a szállodát, ezért azt nem írtam, ami működött, azt ui, természetesnek veszem.
Jó utat!
* Egyik alkalommal kifogyott a forróvizes tartály. Mondom az egyik konyhásnak, hogy hot vótör is áut, hevesen bólogat. Két perc múlva megjelenik egy kollégája egy húszliteres ivóvizes ballonnal, ránéz a ivóvíz tartályára, látja, hogy van benne, visszamegy ballonostul. Elkapom a csészéket kihozó srácot, hot vótör is áut.
- Yes - és mutat a hideg vízre - water.
Mutatok a forrós tartályra.
- Empty.
- Hö?
- Empty.
Hitetlenkedve néz.
- Empty???
Aláteszem a csészét, az időközben az edény falról lecsorgott cseppekből összeállt korty kiszenvedi magát a csapon át.
- Not empty...
Mutatom neki, hogy nem én zártam el, hanem ez volt a vég.
- Empty!
Ámulva néz. Aztán bekattan neki valami. Momentozik egyet. Berohan a konyhába.
Egy perc múlva jön a ballonos srác, megint ránéz a hideg vízre... akkor kaptam el a karját és toltam a tartályhoz, amikor hátraarcot csinált a konyha felé.
Picit komikus, de amikor minden étkezésnél ilyesmi folyik, akkor már irritáló.
