Ez elképesztő, jól tetted, hogy nem adtál pénzt. Ha amúgy a kórház szimpatikus volt, tudok mást ajánlani onnan, egy barátnőm (akinek a sógora dolgozik ott) nagyon elégedett volt.
Érdekes, hogy a rossz hírű Jánosban én csupa szimpatikus dokival találkoztam, mikor a 2. kisfiamnak kiderült a baja, mindenki azonnal pátyolgatni kezdett, mikor beestem ügyeleteshez, nagyon odafigyelt és kedves volt.
Úgyhogy én remélhetőleg hamarosan a 3.-at is annál és ott fogom szülni, ahol eddig.
Angiszeged, kicsit off, közös a dokink, én csak azt tudom mondani, hogy bízz benne bátran, elég sok orvos keze között előfordultam már, de most inkább Pestről visszajárok hozzá. Nagyon tud, és emberileg is topon van.
ON
Hát mindez borzasztó. HAsonlóak a tapasztalataim, mint NEked, énis félek a mostani dokimban sem bízok igazán. Inkább azt remélem, hogy a megfelelő összegért megkapom a megfelelő ellátást:(. EZ van.
Minden 10.terhesség vetéléssel végződik:((( Ez azonban nem az orvosok hibája, való igaz, ez nem. Mikor az 1.terheségemnél jelentkeztek az első baljós tünetek, hormont kellett szednem. Amikor újra gond volt, emeltek a dózison. Aztán elhalt a magzat. Másodjára ezta hormont kapásból kellett szednem, pedig semmi gond nem volt. HArmadjára biztosan nem fogom engedni (mostani orvosomtó rákérdeztem kell e majd szednem, azt mondta nem, csak úgy nem), mivel, ha életképtelen, vagy bármi gond van, a hormonnal csak meghosszabítjuk rövidke életét néhány nappal, vagy héttel, de mindenképp el fog menni.
SZVSZ biztos régebben is ennyi vetélés volt, csak akkor még nem ismerték fel ilyen hamar a terhességet, lehet, hogy a vetélést egy erős mensinek tekintették.
Hm, nehéz dolog ez.
Tudod, a cseresznyés hasonlat nem rossz. Még akkor sem, ha neked ez rosszul esik. Mert igaz. Ha az első három hónapban történik a vetélés, akkor az a magzat valszleg nem volt egészséges. És (nem tudom pontosan miért, de)a dokik 3 egymást követő vetélés után indítanak csak vizsgálatot, szerintük annyi belefér a normálisba. Persze egy anyának egy baba elvesztése is rengeteg!!!
Köszönöm az érdeklődéseteket. A kicsi teljesen egészséges, bár a kórházban besárgult, de amint hazamentünk semmi baja nem volt. Fantasztikusan jó gyerekorvosunk van, az öt évet egy bárányhimlővel egy skarláttal, és egy középfülgyulladással átvészeltük, soha semmilyen panaszra nem volt okunk az ő ellátásával. Az már más kérdés, hogy én most januárra jutottam el addig, hogy második babát szeretnék. Teherbe is estem szinte azonnal, de elvesztettem a babát a hatodik héten. Az új nőgyógyászommal egészen addig tökéletesen meg voltam elégedve, de csak évente egy alkalommal találkoztunk, megvizsgált, én fizettem, semmi gond nem volt. Teherbe esés előtt voltam Nála, hogy megbeszéljük a részleteket. Azt mondta, semmi gond nem lesz, majd mindent megbeszéltünk, ha már terhes leszek. Teljes 6 percet szánt rám miután elmentem az első vizsgálatra. Majd közölte, hogy 6 hét múlva találkozunk. Mivel az elejétől kezdve fájt a hasam ezt elmondtam Neki, ő azt mondta, hogy ez nem gond, különben is a terhesség elején történő vetélés "szinte kibirhatatlan fájdalommal" jár. 2 hét múlva már véreztem, amikor felhívtam, mondta, hogy menjek be, de most szülése van és "egy spontán vetélés már ráér". 4 hét múlva a vizsgálaton érdeklődésemre közölte, hogy a "cseresznyefának sok száz virága van, de nem mindből lesz cseresznye". Azóta újabb nőgyógyászom van és lassan elkezdünk készülni a babára.
Sziasztok!
és akkor közölte, hogy a megbeszélés szerint kéri a pénzt. Őszintén remélem, hogy az lesz a folytatás, hogy ezt a mondatát a főnöke előtt is elismételte...
A gyerekeddel ugye nincs semmi gond?
Az én negativ tapasztalataim is a nőgyógyászokról szólnak. 1998-ban született a kisfiam az István kórházban. A családban sok egészségügyis van, így amikor kiderült a terhességem anyósom egy kollégájához kerültem. Fiatal, kezdő orvos volt az első találkozón közölte, hogy mivel "ismerős" vagyok csak 3.000.-Ft-ot kér vizitenként, a szülés pedig 15.000.-Ft lesz. Kéthetente rendelt be, már akkor sem értettem erre miért van szükség, ugyanis semmi mást nem csinált csak megmérte a vérnyomásomat és eltette a pénzt. Első terhesség volt, így azért volt problémám. Az első három hónapot végighánytam, semmi nem maradt meg bennem, szerinte ez természetes, csak én egy kicsit érzékenyebb vagyok. A harmadik hónaptól irtózatos gyomorégésem volt, kétrét görnyedtem a kíntól, válasz: Mindenkivel előfordul, majd elmúlik. Persze nem múlt el. A hatodik hónaptól a gerincem nem bírta el súlyt, így járni sem bírtam. A terhesség végén, 15 kilót szedtem fel 2 hét alatt. Válasz: kicsit felvizesedett, nem gond. De ez csak bevezető volt a kórházi tartózkodásomhoz. A magzatvíz csütörtök hajnali fél ötkor ment el, azonnal be a kórházba. Az ügyeletes orvos azonnal megvizsgált, közölte, hogy 1 mm-t tágultam, sajnos még várnunk kell. Még két órán keresztül volt bent, ezalatt kétszer megvizsgált odafigyelt rám, kérdezgette, hogy vagyok. Kértem hívja fel az orvosomat, meg is tette, aztán közölte, hogy most az orvos nem tud bejönni, mert éjszakai ügyeletet lát el valahol máshol, majd délelőtt érdeklődik. Az egész napot 20 perces fájásokkal csináltam végig, iszonyatos derékfájásom volt, sem enni, sem inni nem engedtek, mert akár császározhatnak is. Senki nem volt hajlanda elmondani, hogy ugyan miért császároznának, hiszen eddig nem volt semmi gond. A szülésznők többször megjegyezték, egyáltalán miért vagyok a szülőszobán, hiszen az sem biztos, hogy meg fogok szülni. 39. hét, elfolyt magzatvíz, valószínüleg nem is fogok megszülni. Délután keresztanyám átjött a szemközti kórházból, kórházi ruhában, hatalmas kitűzővel ráírva főorvos. Onnantól én lettem a kedvenc. Viszont a dokim egész nap nem mutatkozott. Egyszer telefonált, akkor közölte, hogy ő vizsgázik, legkorábban péntek délben ér rá, addig "tartsam vissza" szó szerint ezt mondta. Végül péntek reggel elindították a szülést, újfent keresztanyám érkezése segített. Amikor reggel eljött megnézni, csak rámnézett, bement az orvosi szobába, és kihallatszott a kiabálása. 5 perc múlva a műtőben voltam, és indították a szülést. Az orvos fél tizenkettőkor érkezett, a kisfiam 2 óra 8-kor bújt ki, de akkorra már 4 orvos volt bent, a placenta sem jött ki, egy bordám bánta. Utána a dokim megjegyezte, hogy "lyuktol, lyukig vágtunk". Ezen jót nevetett mind a négy férfi orvos, én kevésbé. A dokim a kórházi tartózkodásom alatt egyszer volt hajlandó rámnézni, amikor kiszedte a varratokat, és akkor közölte, hogy a megbeszélés szerint kéri a pénzt. Csak tátogtam, aztán közöltem, hogy tőlem egy fillért sem fog látni, mert ezek után a közelébe sem fogok menni. Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam, de sajnos a történetnek még mindig nincs vége. Ha nem baj később még leírom.
Sziasztok!
Igen, de ez bonya, mert egy itteni cég ottani kirendeltségénél volt. Egész héten itthon dolgozott, nem jött betegállományba. Különben itt mindegy, mert ha beteg, akkor is kapja az egész fizuját. Más a rendszer.
OFF
Ez itthon történt? Remélem, 100%-os táppénzt kap!!! A melóhelyeken hajlamosak félreértelmezni a munkahelyi baleset fogalmát!
Anyukám egyszer spontán ptx-et kapott (gyakorlatilag kilukadt a tüdeje) a munkahelyén és azt mondta a munkaügyis, hogy ez akkor lenne munkahelyi baleset, ha attól kapott volna ptx-et, hogy pl az egyik beteg hátba szúrja, ezt így nem fogadják el. Na aztán a végén elfogadták persze :-))
ON
Jelentem Anyós valóban visszakapta a pénzt. 1 hét alatt sikerült kitölteni a kórháznak 1 db bizonylatot. :-)
Ami még elgondolkoztatott. A Párom a munkahelyen esett el. Jó nagy zajjal járt a dolog (185 cm, kb. 90 kiló), és miután nagy fájdalom is beléhasított, üvöltött is egyet. Az ott dolgozók közül senki nem emelte fel a fenekét a székről, hogy megnézze, kell-e segítség, mi történt a mosdóban. :-( Amikor a Párom bement az irodába, akkor kérdezgették, hogy jól van-e, mi történt. Senkiben fel sem merült, hogy nem is igazán tud válaszolni (úgy ütötte meg a hátát, hogy nem kapott levegőt). A tesómék fél órával később értek oda, a bátyám utólag azt mondta, hogy a férjem olyan sápadt volt, hogy ő megijedt, ezért tűztek vele a kórházba. Ezt egyetlen kolléga sem tudta volna megtenni, csak egy családtag?
A tágabb családunkban van egy sebész. Jó darabig tűrte, hogy csak vakbeleket operált, mert a komolyabb műtétekhez _elsősorban a hálapénzek miatt_ nem engedték a főnökei. Kiment pár évre külföldre...
Mit nevezel fiatalnak ? A férjem 32 éves szakorvos volt. Amikor elmentünk Magyarországon, kicsit félt, hogy fog ö kapni beteget mint külföldi, ismeretlen magyar orvos. Aztán nevetve mesélte, hogy a kollégája igazságosan elfelezve a kupacot odaadta a dossziék ( azaz a mütetre váró betegek )felét. Neki olyan fantasztikus élmény volt a hálapénz nélküli világ,ahol annyit dolgozhat amennyit csak akar és megél a fizetéséböl, hogy akármennyire haragszom rá, megértem a döntését, hogy nem akar hazajönni.
Kezdő könyvelő vagy kezdő orvos akkor ugyanaz. A nőgyogyi is csak 6-7 év után lesz annyira ismert, hogy ajánlják egymásnak aza anyukák. Mikor szültem 2000-ben, ugye akkor sok "milleniumi baba" született, volt olyan éjszaka (szerencsére szülésem másnapján), mikor egy éjjel alatt 17 baba született. Gondodlom egy ügyeletsnél. Én egyébként adtam a szülésznőnek is pénzt. Mikor az első gyerekemet szültem, a szobából 5 emberből 2 választotthoz járt, 3-an beestek vidékről. Ebből ha jól hallottam 2 semmi pénzt nem adott. (Őket pl. lepasszolták a kezdőknek)
Egyébként nyilván elsősorban a kismamák tornázzák fel az árakat. Persze az sem rossz, mikor egy műtéttel meggyógyítanak, de mi az egy élet kezdetéhez képest!
Hát 9 havi várakozás után melyik kismama ne adná oda a világ pénzét a dokinak, főleg ha kedves volt, ott volt végig, és utána is korrektül elláta. Ha nem, persze akkor alább írtam, mi a teendő (de mindenképp fizettség nélkül váltani).
Bizonyára benne van a szabolcsi szülész is meg mondjuk a budapesti nagymenő is, az előbbi kap esetleg egy libát ajándékba, a másik meg szóba se áll a beteggel, ha nem perkál 60 ezret a szülésért.
Valószinüleg nagy a boksz a pénzes betegekért. Nekem csak ortopéd sebészeti tapasztalataim vannak. Egy csipőprotézisért 20-25K-t illett adni adjunktustól fölfelé. Nem csoda, hogy az idősebb dokiknak eszük ágába se volt odaengedni a fiatalokat a mütőasztalhoz.Szakvizsgázott orvos adott esetben egész héten csak második asszisztensként kampózott a főorvosoknak. Nyugaton általában mütősnő asszisztál, csak nálunk van ez a hülye hierarchia. Nem véletlen, hogy a szülésznők sem kapják meg az elsimerést, pedig én szültem szülésznőnél orvos nélkül és abszolút profi volt, kedves és figyelmes. Orvosnak csak akkor szóltak, ha nagy baj volt. Képzeljétek mit szólnának a magyar szülészek, ha eztán a szülésznők vezetnék le a szülést :-)))
Olyan kiváncsi volnék arra, mi a szülésznők véleménye a magyarországi helyzetről.
Az éves 40-es szülésszám az egy orvosra jutó szüléseket jelenti, és nem az egy orvosra jutó fizetetteket!! EBben benne vannak a magánbetegek, és a ügyeletes orvosnál szülő nők is.
Egy egészen friss, tegnapi eset.
10 hónapos babánk oltári nagyot esett az előszobakövön, hatalmas lila dudor nőtt a homlokán abban a pillanatban. Dokinéni telefonos tanácsára bementünk az ügyeletes sebészetre (Heim Pál Kórház).
Röntgent kért a doki.
Apa bement a gyerekkel a géphez. Először hátonfekvés, ez rendben is ment.
Jött az oldalfekvés. A röntgenorvos (vagy nővér) beállította az akkor már keservesen síró gyereket, persze hiába fogta le Apa, elmozdult. Jött vissza a nő szitkozódva, hogy miért nem fogta le jobban a gyereket. Megint beállította, látta, hogy borzalmasan ficereg a gyerek, de tojt rá. Természetesen megint elmozdult.
"Apuka, ne hagyja már elmozdulni!!!" felkiáltással ismét otthagyta. Szegény párom próbálta kitámasztani a fejét, erre őrjöngve jött a nő, hogy a fejét nem foghatja meg....
Közben mondanom sem kell lecsúszott a gyerekről a hasát védő köpeny, de nem érdekelte a nőt...
Szegény Manót utána alig tudtuk megvigasztalni, annyira sírt. A párom meg kissé ideges volt.
Hálistennek semmi baja nincs a babának.
De ha arra gondolok, hogy szinte elkerülhetetlen egy kisgyerek mellett, hogy kórházba kell menni (akár csak vizsgálatra), akkor feláll a szőr a hátamon...
bobus,
Egyetértek teljes mértékben, hogy az orvosnak merő kötelessége az én terhességemet maximális tudással végigkísérni, és a szülést profin levezetni a hét bármley napján és bármely órájában. Ha ezt flegmán teszi, rosszul, netán veszélyeztet, nemhogy nem adok hálapénzt, hanem feljelentem az osztályveztőnél, igazgatónál, ombudsmannál stb. Nekem pozitív élményeim voltak, az első gyerkőcnél pl. a kóházba jártam kontrollokra munkaidőben, mert közelebb volt, és nem is adtam pénzt. Ugyanúgy kedves volt.
De pl. amit Angi leírt, hát nem tudom meg bírnám-e állni, hogy ne köpjem szembe a következő találkozásnál, pesze tudom, kibicnek semmi se drága, és más az elhatáriozás és más a tett.
Nekem eddig tényleg szerencsém volt.
Csak olvasok orvosi híreket, ismerek néhány dokit, és tudom, hogy a másik oldal is máshogy látja.
Ha a pénzért mennek, miért baj? És egy bankár miért megy? Mert imádja a forgószéket??
Ha jól végzi a munkáját, kedvelik a betegei, sokat gyógyít és megvan abizalom, kapja csak meg azt az összeget, amit az állam nem tud adni. Ha meg csak pénzéhségért megy, végigbukdácsolja és sok hibát csinál, akkor kell fellépni a betegeknek.
Sajnos tényleg nem működik jól a szűrő, és itt is kellene teszt. De azért ahogy hallottam, sokan feladják az első 2-3 évben, mert nem bírják a terhelést, boncolást, gyakorlatot stb.
A rossz, lelketlen orvosoknak nincs mentség, őket ki kell szórni, és ahhoz itt mi vagyunk az első lépcsőfok.
g
Én eddig 3 műtétet éltem túl, plusz 2 szülést, a gyerekkori 2 kórházban fekvést/mandulakivétel és egy kivizsgálás/ nem számítva.
Tökéletesen igazat adok azoknak, akik szerint nem is annyira intézményfüggő, mint vezetésfüggő.
Ahol az első sérvműtétemet csinálták, ott a legkedvesebb a takarítónő volt a betegekhez.
Műtét után 3 nappal bocsájtottak el azzal, hogy 8 nap múlva menjek vissza. Ha gondolom, kössem majd át a sebet. Itt a műtét utáni ébredésnél rosszul lettem, felkeltem az ágyból, mert 15 perc alatt sem jött senki, hogy segítsen. Nem akartam összerondítani az ágyat és a szobát. Emiatt a nővérke üvöltözni kezdett velem, de a hánytálat még akkor sem adta volna oda.
Volt tavaly egy nőgyógyászati műtétem, egy férfifej nagyságú myoma miatt kivették a méhemet. Életemben olyan jól nem éreztem magam még eü intézményben, mint akkor ott. Mondjuk a szobatársak is szuperek voltak, de a nővérkék, az orvosok, mind olyanok voltak, amilyet mindenkinek kívánok! (István Kórház -Bp)
Idén februárban pedig ismét egy sérvműtét, az előzőt ugyanis egészen eredeti módon csinálta meg a másik doki. Ennél a sérvműtétnél az egész klinikán olyan kedvesek voltak, hogy az valami fantasztikus! Az egyik betegtársunk nagyon haza akart volna már menni, mert mindenféle családi problémái voltak. Bejött az osztályos orvos, odaült a beteg ágya mellé, és késő estig BESZÉLGETETT a beteggel! Pedig mehetett volna már haza, mert nem ő volt az ügyeletes! De nem rohant haza, mert FONTOS volt neki a beteg, hogy egészségesen menjen haza, és ne idő előtt.
Megdöbbentően alacsony volt még a nagy műtétek után is a fájdalomcsillapítók fogyasztása, én pl. a nagy sérvműtét után (22 cm-es vágás) mindössze az első két éjszakára kértem 1-1 szem Algopyrint. Pedig nem vagyok mazochista.
Nem meszze van tőlünk a SOTE nagy elméleti tömbje, gyakran utazom a medikusokkal a metrón. Elkeserítő, mennyire csak a pénz miatt mennek el sokan orvosnak. Nem is értem, ha egy pilótának vagy egy hajóstisztnek kell pszichológiai alkalmassági vizsgát tennie, egy leendő orvosnak miért nem kell?
Igen, és mikor egy joghurtot kanalazgatott egy hasonlóan elmés beszélgetésünk közepette, meg mikor 20percet beszélgetett egy ismerősével egy oltári baromságról, és nem mondta, hogy elnézést... ez mind mind egy-egy jel volt,és mindig panaszkodtam is, hogy én másképp szeretném, de itthon megbeszéltük, hogy milyen ciki lenne, ha aztán összefutok vele a klinikán, ha épp ő lenne ügyeletes, meg egyáltalán terhesség közben orvost váltani, ... szóval elodáztuk, pedig mi lett volna: semmi.
