Egy csomó minden kavarog a fejemben a Doors-szal kapcsolatban...
Sajnálom, hogy időről időre felveti a divat, ekkor mindenki könyvet ír, előad, fordít, utánoz, aztán amikor már nem jön belőle több pénz, elteszi kb. 10 évre, de nem túl mélyre, hogy gyorsan elő lehessen kapni. Szégyen, hogy egyesek arra használják fel, hogy elvontnak látszanak (de ocsmány szó), jó lehet vele villantani társaságban, de....
Érti-e valaki igazán a The Doors-t és Morrisont. Van-e egyáltalán The Doors és Morrison külön, vagy teljesen azonos, homogén, bonthatatlan az egész dolog? El lehet-e a kettőt választani egymástól? És kell-e?
A legnagyobb csalódás (nem is az, mert nem vártam semmi jót tőle) Hobo, aki szintén csak ugatja Morrisont, fordít olyan dolgokat, amiket nem lehet, nem érdemes. Szerintem Morrisont csak utánozni érdemes, lehet az ő stílusában írni, átvenni a világképét, de versei kb. 90 %-át nem szabad magyarra fordítani, mert nem lesz hiteles. Olyan dolgokról ír, amelyeket egy szótárral nem lehet megismerni, át kell élni, és ehhez nem elég, ha ez ember elmegy a sírjához, füvezik, iszik.
A másik a zene: én is csak időről időre veszem elő, de azt hiszem, ma már igazán nincsenek hasonló nagyságrendű zenék, zenészek, pedig nekem is sok kedvencem van. Főleg az LA Woman-t szeretem, tényleg látszik, hogy az utolsó lemezük Morrisonnal. Kimondottan tetszik a Soft Parade, annak ellenére hogy Sergeant Pepper utánzatnak tartják. Igen jó a Shaman's Blues.
The End: no comment!
A versei pedig örök életűek, olyanok, mint megannyi pillanatfelvétel, kőrajz vagy ilyesmi. Akit valaha is megérintett, tudja mire gondolok.
Várom a véleményeket!
Egy idézet, Pamelának:
"i think i was once
i think we were
your milk is my wine
my silk is your shine"
w
