Több, mint egy évtizede járunk vissza a Belső Őrségbe és azóta bűvöl el bennünket ez a varázslatos táj. Mindig találunk valamilyen új csodát a természeti és az épített környezetben, vagy az őrségi emberek tiszta világnézetében. Aki néhány felhőtlenül békés napra és csendre vágyik, annak bátran ajánljuk a Belső őrségi falvakat, köztük is különösen a szívünkhöz nőtt, középkori templomáról híres, erdőkkel koszorúzott dombok ölelésében fekvő Velemért. Azt tervezzük, hogy naponta újabb képeket mutatunk be a Belső Őrségről. Ezek egy részét (tájismertetővel és túraajánlatokkal együtt) a www.tar.hu/cserepmadar honlapon és a hozzá csatolt lapokon egyszerre is meg lehet tekinteni. Kérjük mindazokat, akik jártak a Belső Őrségben (Velemér, Gödörháza, Magyarszombatfa), hogy írják le a tapasztalataikat és tegyék fel ide az ott készített fényképeiket is! Az Őrség minden látogatóját, lakóját és tisztelőjét köszöntjük ezekkel a képekkel.
Nagyon jól éreztük magunkat a "Cserépmadár"-ban. Remélem nem jelent gondot, hogy végül nem a belső, hanem az utcai szobát foglaltuk el, a kislányom szívesebben aludt a világosabb helyiségben. A honlapjuk alapján igényes és kedves házra számítottam, de ez a Cserépmadár túlszárnyalta az elképzeléseimet. Gratulálok az ízlésükhöz, remek volt ennyi szé tárgy között lenni! Azt a régi rádlit nagyon irígylem.
Kilátás délnyugatra a magyarszombatfai kilátóból a Trianonban elcsatolt, ma Szlovéniához tartozó Muravidékre. A határ és a munkaidőben nyitott határátkelő valahol a lábunk alatt elterülő erdőben van.
Néhány gyönyörű cserépedény az őriszentpéteri helytörténeti múzeumból.
A régiek sajátkezűleg készített, ma már utánozhatatlan mázakat alkalmaztak. Az utolsó veleméri gerencsérről (néhai Varga Sándorról) például ma is emlegetik, hogy bizonyos földekről vakondtúrásokat vásárolt, mert a vakond által alulról feltúrt földből készítette egyik-másik mázát.
Tóth János, a 100 évvel ezelőtt élt veleméri gerencsér tejesköcsögje. (Sindümúzeum, Cserépmadár szállás).
A nyaka azért keskenyedik el, hogy a tejfölt (vastagabb lévén) könnyebben le lehessen szedni. Ez az edénytípus csak az Őrségre jellemző. A díszítése fehér színű agyaggal készült.
A templomot osztrák katonák segítségével vették el a reformátusoktól. Mivel a faluban nem volt katolikus, Isten háza magára maradt. A mennyezete hamarosan beomlott, a hajó belsejében fák nőttek. Ezért hiányosak a freskók.
A veleméri Szentháromság templom Szent Lászlót ábrázoló freskója.
A lovagkirály nagyváradi bronzszobrát (amely az első lovasszobor volt Európában a római kor óta) a Kolozsvári testvérek készítették. Ez csata előtt megelevenedett és sokan látták a csatában, amint rémítő bárdját fogatván iszonú rendet vág az ellenség soraiban. Azóta a törökök elfoglalták Váradot és a szent szobrát beolvasztották, nyilván ágyúnak. A veleméri freskó azonban megmaradt.
Ki tudja, talán egyszer ő is megelevenedik és rendet vág a bankárok, politikusok és újságírók között?