Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
A touch disp keyboard hasonló igen az igaz meg aki 30"-os iMackel mászik a színpadra... :)
Azért gondolom annak senki nem örülne, ha több százezerért azért kéne új ipadért rohanni a "trafikba" mert a gitáros mondjuk jól odakólintott a közepének egy testes csatlakozóval, vagy mondjuk otthon lerántja a gyerek.
Szóval nekem csak egy 100 gurigás Air2-m volt pár éve, egy Alesis io dokkolóval, de nem szívesen tettem az asztal széle közelébe! Kis vékony, sikamlós kivitelű, marhára kényes, törékeny játékszer ez. Én legalább is eléggé féltettem a meglepetésektől.
hasonló kárt okoz a jack dugó az ipadban, mint egy érintös hangszerben, a különbség annyi, hogy lemész a közértbe és veszel egy másikat, belépsz a jelszavaddal és ugyanott folytatod, ahol abbahagytad. :)
A dokkoló előnye még, hogy ki lehet belőle venni is. Magában is szól úgy mint egy olcsó hangszer. Utolsónak ajánlanék Apple terméket bárkinek, de zenélésre sajnos tényleg jó.
"Egymásra szoktam ezeket nyitni. Az iGrand, és alá a sample tank-ból, vagy garage bandból egy strings például."
Na pl. pont ez miatt s jött be akkor (3-4) éve az iPad platform, mert akkor még csak egy app futhatott egyszerre ami a midit használta. Ezek szerint akkor itt is fejlődött (amúgy logikus).
A Sampletankre kitérve, abban sem lehet user mintákat használni. Próbálgattam, elég fosul szólnak a factory soundjai...
A Garageband már sokkal érdekesebb volt! Annak a string ensemble cucca eléggé hanyat dobott, amit a touch kijelzőn is lehet vele művelni, de vhogy zongorát mondjuk ott se találtam a csomagban (persze a freewaret próbálgattam).
De amúgy a legkúlabb cucc iPadre sztem a Korg Gadgetje. Na az all in one mindent visz!
Én várnám hogy ezt vmi hardver kiadásban is fejtsék meg, ahogy a Kronosba is összepakoltak pár enginet vagy mondjuk a Volca boxok mintájára... Elég durvi lenne, ui. az iPaddel még mindig az a gond, hogy interfacek vagy dokkoló stb kell, meg könnyen annyi a nagy kijelzőnek. (Lendüljön neki csak egy jack dugó, vagy boruljon le vmi szintiről, akadjon vmi a zsinórjába és rántódjon a földre 'sztán szia! Ez tényleg max. este az ágyba filmezni vagy ebookozni való.) :(
Erről jut eszembe, hogy ha valakinek kellene a zongorájához tokmány, akkor épp van egy eladó. Nagyobb 88-as workstationok is beleférnek, bár a yamahára nem vennék mérget. 54x152x20 sarokgörgős, 3 füles 49e
Biztosan egymillió féle sampling app van, azokat nem túrkáltam.
Zongorára az iGrand nekem teljesen megfelel.
Épp az ik-nak ott a SampleTank app, ami VST-ként is kint van, sokan ismerhetik.
A legkézenfekvőbb kezdésnek a hozzá adott GarageBand, sok okos hang van benne tele ingyenes letölthető bankokkal, és például az Alchemy is vele jár már, ami kifejezetten jó szinti. Egymásra szoktam ezeket nyitni. Az iGrand, és alá a sample tank-ból, vagy garage bandból egy strings például.
Igazából én azt szerettem volna (és ezért is pártoltam el az iPadtől akkoriban a hiányában), hogy esetleg volnának már rá nyitott szoftverek, amibe az ember saját hangmintáit is bepakolhatja, mint PC-n mondjuk egy Kontaktba. Nem tudom azóta változott-e valami, de az Appstoreban szét lehet nézni még...
Tudnál ajánlani konkrét (profi) zongora appot iPad-hez? Van egy régebbi Clavinovám aminek nagyon szeretem a billentését, de a műanyag hangja már bántja a fülemet:-)
Egy FP30 belépő cuccot hangban semennyire nem hasonlítanék még márkán belül sem egy top stage pianoval, hisz az árukban is 4x-es különbség van + az RD2000-ben V-Piano engine morog. A SuperNatural az egy jóval leegyszerűsítettebb valami és az PCM (azaz hangminta alapú!). A V-Piano engine pedig teljesen DSP processing elvű, mint pl. a Pianoteq is, amit külföldi fórumokon előszeretettel emlegetnek a Kawai VPC-1 párosítással.
De nem ez a lényeg, hogy most fekvő 6 hengeres boxer motor hajtja a kocsit vagy V8-as. Menni megy ez is meg az is. Még rendes zongoránál is van, aki adott márkát és hangzást preferál és pl. sosem játszana Yamahán vagy épp Blüthneren, csak és kizárólag Steinwayen...
Viszont visszatérve a kérdéshez, még az FP30 egyben egy zárt fix rendszer is, egy RD2000 szintű vason azt reszel-teker ki magának az ember, ami ha kell fülesben, ha kell a hifin, ha kell egy színpadon is más és más feltételeknek megfelelően jó, azokhoz igazodva.
Szerintem neked akkor nem az olcsó zongorák gagyi hangját kéne nagyítóval vizsgálni, hanem venni egy ipadet mint Semgza is vagy egy laptopot és arra olyan álom hangzást vadászhatsz le egy FP30 szintű billentyűzet mellé is, ami még RD2000 szinten sincs meg! Ilyen téren nem azzal kell már foglalkozni, hogy esetleg hogy néz ki egy képernyő vagy egy számítógép a nappali dísze tetején, hanem hogy mi ez elsődleges cél. Az Ecserin meg egy lezúzott szútanyát megvenni apróért, talán mind felett a legrosszabb döntés. Akkor már inkább háznál, szobából, megkímélt, nem hurcolt, zötykölt, nem pincében nyirkosodó, leinformálható, esetleg még felhangolt hangszert...
csak hogy a hangzásmániás is ossza az észt: ez a Roland zongorahangzás szerintem is lenyügözö. elvileg ennek az RD2000-nek is supernatural modelling van a fejében. szép éles magasok, dinamikus mélyek, az ilyen dszesszes játékra pont ami kell. Úgyhogy év elején amikor itt töprengtem, egy huszárvágással végül én is az fp-30-at vettem meg tokkal vonóval. Aztán pár hónap után kezdtem rájönni, hogy igazából ez egy elég szintetikus hang. Föleg fejhallgatóval vagy kierösitve érzékelhetö. Ami nem csoda, mert modellezett. nagyon ütös, lehasalunk töle, de nem zongora. úgyhogy fél év élvezkedés után jött a következö huszárvágás és eladtam. Most várom az évvégi akciókat, már nem akarom a márkát mondani, de hátha a mintavételezett hangzása jobban bejön nekem, amit ÁsítóSárkány te ajánlsz grandfeel fa billentyüzet, nna az meg az álom lenne. Ha meg azzal se leszek megelégedve, akkor megyek és veszek az ecserin egy rozoga pianínót. Az lesz az igazi.
Na igen... szerintem épp ezért fontos, hogy almát almával, körtét körtével, nagyágyút nagyágyúval, kis gazdaságos otthoni gyakorlós zongorát hasonlóval hasonlítsunk össze (és persze ott a teljes spektrum) :-)
A rugót azért írtam, mert van egy régi fatarom, abban van egy erös rugó, és amellé a kalapács. De most megnéztem, van itthon még két másik fajta, azokban sem játszik a rugó - mégsem valami finomak.
Szóval a rugós fejtegetésem ha egyáltalán érdekelt valakit, megalapozatlan volt, elnézést. :)
A 800 meg 2000 már szerintem sem olyan jó mint a 700-as széria.
Az viszont tuti hogy azokban sem rugó van hanem kalapács. Ha egy rendes zongorával össze tudod hasonlítani, mindig az a valós kép.
De ha Bundzikot kérdezed, ő meg azt mondja: profi zenésznek mindenen kell tudnia játszani, alkalmazkodni. Nincs is csak egy Korg sp280-a. Ő nem áldoz a minőségre.
Hát mindenki úgy csinálja ahogy tudja...
Nem vagyok katalógus ezekben, hogy melyikben pontosan mi van, valójában nem is érdekel.
de tegnap épp a haverom Roland RD2000-e volt a VPC-1-em mellett, direkt kipróbáltam. A véleményem maradt. Az RD-n nem tudok úgy játszani, mert rosszul reagál. a VPC gyorsabb, érzékenyebb, pont azt csinálja amit kell.
Lehetséges magyarázat: az RD-t végig le kell nyomni minden esetben hogy elinduljon a hang.
A másikat csak el kell indítani, a lendületek, súlyok adják a választ, nem rugók. Valójában szerintem amelyik zongorabillentyűzetben rugók vannak, az már eleve hazudik.
Leginkább azt akartam szóvá tenni, hogy az RD700GX vs. VPC1/CA13/CA15/CA17 összehasonlítás kb. annyira lenne korrekt, mint egy CA98 vs RP501. összehasonlítás pepitában. Más kategória, árban is. A VPC1 sose volt és sose akart nagyágyú kategóriában versenyezni. Mondjuk egy FP-90 hangszórómentes változata korrekt versenytársa lehetne kb.
Aztán, hogy kinek milyen szempont mennyire fontos, billentés, hang, kinézet stb. a hasonló árkategóriában (az RD700GX vs MP11 már messze korrektebb összehasonlítás) meg ki melyiket szereti jobban, az már egyéni.
Már csak az alapján részemről, hogy számomra a Roland top RD zongik mechanikája a 700-as szériában a No.1 szolgáltatás/design/kényelem/testreszabhatóság szempontjából. Hangra sem olyan borzasztóak ma sem (pláne az srx bővítőkkel!) és egyben egy szállítható, 4 zónás midi kontroller is, mint központi stúdió eszköz. Semgza pont ilyennel foglalkozik. Akinek mondjuk csak az a lényeg, hogy a bútor mellett jól mutasson a nappaliban, az más kategória, na de eleve a VPC-ről, MP11-ről volt szó...
Ráadásul a 700gx már tudta az Audio Keys funkciót is, amivel gyakorlatilag valós audio alapokra lehet a hangszeren gyakorolni, előadni. Pendriveon bármi bevihető. Én mondjuk ilyen tekintetben is nézem a hangszereket, mit tud egymaga megoldani. Oké, egy ipad ma már kb. lételem mindenhol és az még nyitottabbá teszi a lehetőségeket. Én is kipróbáltam, de inkább az aggodalom volt vele, hogy mikor esik le úgy hogy campo basso. Elég kényes dolog szvsz! Most dokkolót, meg állványt stb. venni hozzá, már megint olyan plusz költségek az ipad árán felül a hangszerhez, hogy újra ott vagyunk egy megfizethetően elérhető RD-nél. Persze aki megengedheti mindenből a legjobbat... :)
220-ért hirdetgetnek egy Roland RD700gx nagyágyút. Én inkább őt bevállalnám, mint egy ilyen Kawait. 2 srx kari is megy bele... több mint elég! Bár lenne most rá annyi pénzem!
Az MP11-nek Grand Feel billentése van, ami azért messze jobb, mint a VPC1 RM3 GrandII billentése. Ez utóbbi billentés a CA-17 zongorákban volt kapható. Mára a CA-48-ban is GF-Compact billentés van...
Jellemzően a fő szempontok: - a billentés (key action). Ez még a szempontok közül a legobjektívebb, számszerűsíthető-mérhető szempontok alapján, mint például a billentyűleütés könnyűsége/nehézsége (pl apró súlyokkal mérhető), a pivot hossz (milyen hosszú a billentyű, beleértve a nem látszó részt is), a billentyű anyaga, borítása stb
- a hangzás, illegtve billentés-hangzás összhangja már színtisztán szubjektív. Itt talán a bright -- mellow vagyis fényes - lágy skála a legmegfohatóbb része a dolognak... Ebből a szempontból a Roland fényes hangzása, egyedi stretch-tuningja talán a legmegosztóbb, aki szereti, oda van érte, aki nem, az utálja, viszonylag kevés átmenettel.
Gondolom nehéz rákérdezni, mit szeret, lehet hogy egy zenéhez konyító barátnőt lehet érdemes megkérni egy-egy ártatlan kérdésre ;)
Lenyeg az, amit leírtam. Elég lendületet adni a hangnak, hogy felgyorsuljon a kalapács, míg a hagyományos billentyűt el kell kísérni majdnem a végállásig, legalábbis addig amíg a második szenzor is zár, hogy le tudja mérni, mit is akartál. A 3 szenzoros rendszer lehet jobb, vagy ugyanilyen jó elvileg, ha a szoftver jól számol. Olyannal még nem hasonlítottam össze.
Ha kell a hangja, megoldható, azt úgy hívják, hogy MP11. Nem nagy kaland összedugni az iPad-dal, nekem ez így pont jó.
Balra fent vannak a szenzorok, a hagyomanyos szerkezetekben pedig a billentyü alatt szokott lenni.
???
Akkor ez a Kawai opto érzékelős? Nincs gumiharangos kontaktja?
(Azért stílusosan már legalább 1db zongora hangot belepréselhettek volna hogy szóljon is önállóan, ne kelljen még egy PC is ha csak úgy leülne hozzá az ember...!)
Sikerült egy VPC-1 -et szereznem: Ott lehet a kutya elásva, hogy a (valódi) kalapács mozgását érzékeli, nem a billentyűt.
Tehát ha csak elindítod megfelelő erővel, már megvan a hang,
míg a többinél általában le kell érkeznie végállásba, hogy meglegyen az infó a billentésről, és megszólaljon a bocibocitarka.
Érzem azt is, hogy hosszabb a billentyű: kényelmes kéztartással sem változik az erő(kar).
Gyorsabb játék, pontos dinamika lett az eredmény. Nem beszélve arról, hogy nem zörög, nem kopog. Szeretem. Tanulni persze bármin lehet, csak gondoltam, megírom a tapasztalataimat pár nap után.
Csak lehetne egy kicsit soványabb, mert cipelni úútálom. ;)
