Nagyon érdekes és tanulságos volt olvasni a Rolling Stones-fanek homepage-ét. Nem akarok "ellenlábaskodni", vagy fölemlegetni holmi ostoba "Beatles kontra RS" vitát (mellesleg ez a vita nem, vagy legföljebb RS-oldalról létezik), mindenesetre azt javaslom: nyissunk mi is itt egy oldalt, azaz írjon mindenki, aki vonzalmat érez a Történelem Legnagyobb Zenekara, a BEATLES iránt! Kicserélhetnénk egymással a véleményünket, információinkat stb. Profi rajongók, figyelem! Máris a figyelmetekbe ajánlok egy hasznos weboldalt: www.rarebeatles.com
Ne feledd, hogy az Obladi-obladából máris csináltak egy feldolgozást, még abban az évben. Miközben kapható volt a frissen megjelent nagylemezük, már feldolgozták az egyik dalt, és első is lett vele a Marmalade együttes...
Kétségkívül Magyarországon ez nem szokás, hogy egy frissen megjelent dalt feldolgoznak...
De pl. az ötvenes években ez nem volt meglepő, Elvist is szidták, hogy "ellopta" a dalukat, és ő tette slágerré.
Vagy pl. a Beatles által feldolgozott számokból is elég sok volt a viszonylag friss sláger, egy-két éves.
Számunkra ez furcsa...
Egyébként a Good Night elég szirupos halivudi sláger, tényleg lehetne csodálkozni, hogy nem cuppantak rá jobban a Sinatra-féle énekesek... Ámbár ő a Something-et szerette inkább :)
Lehet, hogy felmegy a meccs az ncore-ra, ott van, aki másodhangsávval teszi fel (kommentár nélküli), elvileg te is átkapcsolhattad volna, ha IPTV-d van.
Ma a Liverpoollal játszik a Sárga Tengeralattjáró /Villarreal/, tegnap pedig a Hey Jude szólt a hangszórókból a City-Real meccs előtt.
Jó lett volna tisztán belehallgatni, ahogy hatvanezer ember énekli, de ennek az idióta Hajdú B.-nek be nem állt a szája, teljesen szétpofázta az egészet.
Olvasgatom a Get Back könyvet és feltűnt egy párbeszéd január 10-ről:
Alig másfél hónappal a White Album megjelenése után úgy beszélnek a dalról, mintha valami kirívó eset lenne, hogy még csak egy feldolgozása van. Pedig még csak nem is egy slágerdalról van szó.
Tényleg ilyen meglepő volt, ha akkoriban nem dolgozták fel egy dalukat egyből és sokan? Azért mégse lehetett minden dalnál a Yesterday a mérce (feldolgozások "gyorsaságát" és mennyiségét értve).
Minél inkább távolodunk az említett csúcsbandák fényes korszakától,annál inkább születnek a hülyébbnél hülyébb kijelentések jelen korunk ifjú titán "újságíróitól".
Egyébként érdekes, hogy a legújabb lemezeken alig lehet megtalálni a szerzői krediteket. Régebben elég hangsúlyosan szerepelt a borítókon, ma pedig szinte apróbetűs rész. Persze a letöltések korában, amikor sokan eleve szarnak a szerzői jogokra, lehet, hogy nem is számítanak fontosnak.
Lehet, bár szerintem a Yesterday jogdíja 1969 elejére még korántsem ért el akkora összegeket, mint mostanra, legalábbis kolosszális nagyságrendekkel még nem úszott a többi szerzeményük fölé. Inkább az motiválta Lennont, hogy betartotta a megállapodást, miszerint amíg egy bandában játszanak, közösen jegyzik a dalokat. Lásd még Mary Hopkintól a Goodbye-t, amit McCartney írt, de Lennon-McCartneyként lett szintén kreditelve. Kivétel esetleg a Peter & Gordon-féle Woman, de ott McCartney álnevet használt, tehát az afféle speciális kakukktojás, ha egyáltalán az. Ezért se volt igazán elegáns, amikor pár éve McCartney azt kérte Onótól, hogy vegyék le Lennon nevét a Yesterday kreditjéből, mert ez olyan volt, mintha utólag mondaná fel a kamaszkori íratlan a megállapodást. Azt, hogy a Beatles megszűntnek tekintette, Lennon pl. azzal is jelezte, hogy a Cold Turkey esetében már csak magát adta meg szerzőnek, kifejezve, hogy már nem játszanak egy bandában McCartneyval. (Pedig az is lehetett volna Lennon-McCartney, ha McCartney és Harrison rábólintanak és a Beatles felveszi, csak ők tartottak az egyértelmű heroinos utalásoktól.)
Lennon elég korrektül járt el a kreditekben, lásd a What Goes On vagy a Give Peace A Chance esetét, simán el tudom képzelni, hogy lelkiismeret-furdallása volt, amiért Yoko közreműködését le tudta annyival, hogy egy versreszletet feltett tőle a borítóra.Le
"Imagine I'm in love with you" és ez egy 1963-as dal, egy évvel a Grapefruit megjelenése előttről.
Tehát:
a) valójában az I'll Get You ihlette meg Yoko-t
b) Lennon csak azt csinálta (az Imagine-ben), amit már a Glass Onion-ban is: visszautalt a szövegben -jelen esetben- egy korábbi dalára (azaz az I'll Get You-ra).
Hogy mennyire zavaros, az nyilván ízlések és pofonok, a költészetmáe csak ilyen, mindenesetre a Grapefruit c. verses kötetében van egy vers, ami tényleg több sorában hasonlít az Imagine szövegéhez. A legutóbbi lemezkiadáson már Lennon-Ono a szerzői kredit.
Yoko Ono 2017 óta szeretné elintézni, feltehetően az említett Lennon interjúra alapozva, hogy ismerjék el és társszerzőként tüntessék fel a nevét az Imagine-ben. Ha jól tudom ez a mai napig nem történt meg. Vajon miért? Ha jól értem a sztorit, arról van szó, hogy Yoko nem konkrétan az Imagine-be segített be, mint dalszerző vagy szövegíró, hanem korábban írt valami zavaros avantgard könyvet, amiben sokszor szerepel, hogy "képzeld egy így...", meg "képzeld el úgy...", stb. És ez hangvétel inspirálta Lennont a szöveg megírásakor. Szerintem elég gáz ezért társzerzői kreditet követelni, és inkább elkeseredett és kétségbeesett kaparásnak tűnik, hogy élete alkonyán, az 50 éves jubileumi évfordulók kavalkádjában, valaki valahogy ismerje már el valamiért. Minden áron írásos nyomot szeretne hagyni a Lennon életmű legfontosabb darabján. Egyszerűen csak szánalmas. Akárcsak ez:
Arra még véletlenül se mersz gondolni hogy igen is vannak még sokan akik ezt nem tudják (tudták), és képzeld én is már 60-éveimhez közelítek kb 40-éve ismerem a Beatles-t, és ezt most tudtam meg ebből a cikkből ezt az Imagine dolgot.
Szal mielőtt sárt dobálsz másra, mert te már tudtál a dologról, nem kellene rögtön sértegetni a másikat!
Előbb gondolkozz aztán cselekedj :-)
Én csak jó szándékból megosztottam a cikket annak aki esetleg még nem tudott a a világhírű Imagine nóta megszületésének előzményéről.
Idézet a nótából magyarul:
"" Lehet hogy csak álmodom, de nem egyedül talán. Remélem, velem tartasz te is, és kerek lesz a világ.""
