Romániában már 1991 óta működik a szélsőségesen magyarellenes és soviniszta nézeteket valló Nagy Románia Párt, amelynek elnöke Corneliu Vadim Tudor, a főtitkára pedig Gheorge Funar, akik elsősorban szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes kijelentéseikről és tetteikről híresültek el. Ez a párt egészen 2008-ig parlamenti képviselettel rendelkezett és volt idő, amikor a harmadik legerősebb politikai csoportosulásnak számított.
Záporoztak a jobbnál jobb hozzászólások, amikor az olvasóinkat arról kérdeztük, hogyan kellene hatékonyabban tanítani a román nyelvet. Abban szinte mindannyian egyetértettek, hogy a kommunikáció az alapja mindennek, így a szigorú nyelvtan nem feltétlenül célravezető; sőt, sokan azt javasolták, hogy idegennyelvként kellene oktatni, akár az angolt vagy a németet, így következne be áttörés. Akadt olyan kommentelő , aki kiemelte, azért nem tudnak az erdélyi magyarok románul beszélni, „mert nem is akarnak”, a konfliktusos létezésben átöröklődik a román kultúra elutasítása. De az összes közül az egyik legérdekesebb Cristina Popescu meglátása volt, aki válogatott magyar szavakkal kommunikált a többiekkel. Története, véleménye meglehetősen tetszett társainak Facebook-bejegyzésünk kommentszekciójában. Nem csoda, hiszen törzsgyökeres románként immár 2 és fél éve tanul magyarul, és ahhoz, hogy elsajátítsa tizedik nyelvét, Székelyföldre költözött, ahol magántanárként tevékenykedik, angolt, norvégot és spanyolt tanít gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Vele beszélgettünk a nyelvtanulás fontosságáról és a román-magyar ellentétek enyhítésének szükségességéről:
Ilyen intezmeny itt volt nalunkis,de nemreg mar bedobtak a torolkozot,igy csak a hazai Csehszlovak-Kereskedelmi bank valtotta,a klienseket oda iranyitottak,https://www.csob.sk/individualni-klienti
a ilyen intezkedesek,meg Fico-urek megvalasztasa elott voltak,kik ugyszinten a szuverenitas-mellett harcolnak.
Ami azt illeti, a Fidesz-KDNP "nemzeti" kormány alatt is megrekedt a revízió. Beszélni ugyan lehet róla, de ennél nagyobb lépés a megoldás érdekében nincs.
A határon túli magyarság ügyét továbbra is sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a magyar politika: támogatni ugyan támogatják őket így meg úgy, de azért már semmit nem tesznek, hogy végre ők és az általuk lakott területeink kiszabaduljanak a kisebbségi sorból és hazatérjenek a magyar anyaországhoz.
Nem tudom, kinek jó ez a "sem itt-sem ott" helyzet elszakított nemzetrészeinkkel kapcsolatban... Két lehetőség van: vagy visszacsatoljuk őket határrevízió által és akkor valóban megerősödnek, vagy pedig eltűnnek, támogatások ide vagy oda.
Amit a magyar állam hosszú évszázadok alatt vérrel és verítékkel fölépített, most tolvajok kezén van. "Köszönet" Károlyi Miskának és az egykor győzőknek... ☹
Ébredj fel, ó, román, ébredj halotti álmodból, Melybe süllyesztettek barbár zsarnokok! Most vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot, Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!
Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak, Hogy még folyik a római vér ereidben, És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet, Csaták győztesét, egy nevet: Traianus!
Amúgy Mátyás királyunk is a hősük (hogy miér lett magyar király s nem román, arra nem téri ki a nemzet himnusza).
Romániában 1989 decemberében vált a kommunista önkényuralmat elsöprő forradalom, majd az ország himnuszává Andei Muresan erdélyi forradalmár költő 1848-ban írt "Desteapta-te romane!" (Ébredj, román!) kezdetű, Anton Pann zeneszerző által megzenésített verse: 17580 ...
Nem ismerem a román himnusz szövegét, de Traianust dicsőítik benne, aki legyilkoltatott több százezernyi dákot, akiket a románok az őseiknek hisznek?
Meg Erdély mióta szerepel a szövegében? Netán a román himnusz csak 1920 utánra eredetezhető? Vagy már előtte, a 19. sz. vége felé, amikor létrejött Románia, belevették Erdélyt is, holott nem is volt az övék még akkor?
Moszkva (...) sok mindent tesz azért, hogy a bukaresti vezetésnek ne legyen komfort érzése.
Például a mostani ukrajnai háborúban, Erdélyről nevezte el az egyik harckocsi ezredét. „Finom” utalás Putyinnak egy 2016. novemberi megjegyzésére a Lengyelországba „ágyazott” exklávé, Kalinyingrád hovatartozása kapcsán: Ha valaki fel akarja vetni a második világháború után meghúzott határok kérdését, akkor a magyar–román határ ügyére is ki kell térni:
Elnyomásról szó sem volt. Csak álmodunk jelen pillanatban, hogy a határon túli magyar közösségeinket legalább olyan jogok illessék meg, mint amilyen jogaik a dualizmus időszakában például az erdélyi románoknak is voltak. Magyarországot a nemzetközi sajtóban is a népek börtönének állították be, miközben a Román Királyságba éppen ekkor a nem román ajkúak erőszakos asszimilációnak voltak kitéve. Például Spiru Haret minisztersége alatt sorra születtek az olyan törvények, amelyekkel megpróbálták ellehetetleníteni a nemzetiségi magániskolákat – valamint azokat az iskolákat, amelyekbe zömmel nem románajkú növendékek jártak. S amennyiben ez nem ment, akkor az ilyen iskolák falai közé is megpróbálták „becsempészni” a román nyelvet és „szellemiséget”. Nem volt ezt véletlen: Haret tisztában volt azzal, hogy az 1878-ban Romániához csatolt Dobrudzsa tartomány lakóinak többsége nem román nemzetiségű, s tudott a romániai nagyszámú magyar lakosságról is. A 19–20. század fordulóján a soviniszta román kormányok nem bántak kesztyűs kézzel más nemzetiségi tanintézményekkel sem, amelyről tanúskodnak az al-dunai görögöknél tartott, kiutasításokkal is járó házkutatások és iskolabezárások, valamint a zsidó tanintézetek vallásos szokásrendjébe durván beavatkozó intézkedések. S miközben mindezek zajlottak, az egyetemet végzett, magyarul anyanyelvi szinten beszélő nemzetiségek az erdélyi románok „üldöztetéseiről” panaszkodtak parlamenti felszólalásaikban:
Magyarország ott baszta el, hogy nem területet kért 1990-ben. Ha azt kér, maguk a románok ajánlják fel az autonómiát. Jelenleg 4 millió román él Erdélyben, ennyien bitorolják a földünket. Mi meg 11 millióan vagyunk még most is a két ország tekinetében.
