Nem tesz semmit, 3,25 percenként.:-) Vagy valahogy így. De most megyek, nem anyagi okokból, de qrva idegesítő negyedórát küzdeni egy hozzászólásért. Inkább zenét hallgatok... - Hárpia, el bíírnám viselni az ebédedet...nyamm, hörp.
Vigasztal, hogy nem csak a céges net igényelne egy kis Tisasent. Én ma kihagytam a flancos éttermet, inkább ettem egy kis sült hecket majonézes kumplival, meg egy meggyes pitét majd' ugyanannyiért a büfében.
Oszták ihletésű tojásos nokedli (füstölt combsonkás, újhagymás alapon, eszelt /holland, ámde fiatal Gouda-/sajttal megszóva). Plusz saláta. (Jégsaláta és paadicsom olasz desszinggel. De azért nem szeretném, ha pl. Snakeins látná a mosogatót.:-) Bár mindent megszabadítok minden ételmaradványtól, mielőtt belehelyezem. Aztán már jól elvan egy ideig... - Én például unatkoznék itt, de délelőtt a változatosság kedvéért belépni nem nagyott az Index. Na meg 11,6 rongy volt az utsó teflonszámlám... Pedig a Felező csomag felét még soha-soha nem sikerült lebeszélnem, ez az alapdíj, meg a net.
De mosogatni igen. A rántott, vagy más olajban sütött dolgokban azt utálom a legjobban, hogz ay a két szelet hús annyi mosogatnivlót termel, mint egy vasárnapi, családi ebéd.
A rántott sajt tipikusan az, amivel szerintem nem érdemes otthon szarozni. Elmegy az ember vendéglőbe, ott tuti nem folyik ki. (Vagy csak nem hozzák ki a kifolytat.)
Hazudok: volt, hogy már kirántottam. Sajtot. Nem mint lett tökéletes. Volt hogy előbb kellett volna kirántani, volt, hogy még hagyhattam volna kicsit. Viszont másokkal ellentétben engem nem zavar az sem, ha kifolyik :)
Ez az édes kömény már egy közelítés volt? Számomra nem :) Különben a karalábét szerintem ki tudnám választani szerintem. Mondjuk a sárgarépa és a káposzta közül tuti :)
Én sem szeretek kirántani. Talán ezért nem is szoktam. Igaz főzni se nagyon :)
Hagyma, fokhagyma, bors, só, halszósz, thai leveskocka. - Én nem mondom, hogy nem tudok főzni, de ki- és berántani nem. Mondjuk nem is akarok. De lehet, hogy csak savanyú a szőlő.:-) De tényleg nemigen érdemes, mikor csak egyetlenegy berántott dogot (zöldborsóleves) meg kirántott dolgot (csirkemáj) szeretek annyira, hogy vágynék rájuk. - Soha nem járok piacra, valahogy nem esetem, de egyébként én meg a karalábéval jártam úgy, mint Te a zellerrel. Huhh, télleg, az hogy is néz ki? A szárasat tudom, de a másik? Olyan édeskömény-szerű, nem? Nem szeretem se a karalábét, se a zellert, de az édesköményt muszáj volt kipróbálnom, mikor Hamburgban először láttam...
Igen, én sem tudok főzni, de ha valamihez kedvem támad megcsinálni, az tuti, nem valami egyszerű. :) És nem szeretek piacra járni. Ott engem tuti eladnának. :) Még a zellert sem ismertem föl múltkor - ahogy azt a cikisben le is írtam anno.
Már az ókori görögök közt is régi tréfaként élt a "Tegnap este valamelyik ital mérgezett volt, azért vagyok ma ilyen rosszul" szólás. A Timur Lenk Research Center volt az első kutatócsapat, amely komoly jelentőséget tulajdonított ennek a népi mondókának, hasonlóan Dänikenhez, aki felfedezte, hogy a régi maja domborművek egyike nem egy gigantikus műbrokival többek által seggbekúrt polgárt, hanem rakétán ülő főpapot ábrázol, amint a rakéta éppen nem indul, ezért a többiek segítenek neki betolni. [...] A hipotézis lényege, hogy a "másnaposság" gyűjtőnéven ismert tüneteket nem biológiai folyamatok, hanem ármányos gonosztevők okozzák. Csupán az apró részletek vártak már kidolgozásra, vagyis annak kiderítése, hogy kik is a tagjai ennek a bűnszövetkezetnek, és mi a szerepük a gyűjtőnéven "másnaposság"-ként ismert tünetegyüttes előállításában. A TLRC sok tagját felfedezte már e mindenre elszánt bandának, amely munkanéven mint "A Kis Csapat" szerepel. [...]
A Dalfakasztó
A többi gazemberhez hasonlóan ő is az ártatlan áldozatok nyilvános lejáratásán fáradozik. Leggyakrabban a Gépszíjszerelő Szaki után jön, és pillanatok alatt képes elhitetni egy egész asztaltársasággal, hogy mindegyikük Pavarotti egyenes ági leszármazottja. Eddig fel nem tárt trükkel oldja meg, hogy a fennhangon, artikulálatlanul hőzöngő társaság fülében mint örömóda visszhangozzék amúgy szánalomra méltó vinnyogásuk. Egyéniben is támad, ilyenkor a delikvens - aki általában egy kivénhedt alkoholista a sarokban - a saját szórakoztatására hol dúdolva, hol üvöltve, fröcsögő nyállal bugyborékolja a mocsokba lerántott slágereket. Esküvőkön gyakran társul a Mássalhangzótolvajjal, aki az amúgy is gyenge dalszöveg-ismeretet a minimális érthetőség határa alá képes zülleszteni.
Hát ööö... míg (már nemigen szeretett) apósomat tudtam tolerálni - merthogy az ő történetei is inkább oldalirányban, mintsem az eredeti történet fő csapásirányában terjednek - én is próbáltam őt finoman terelni. Később ezt sűrű órára pillantásokkal fűszereztem. Most már csak szólok, hogy "Lényeget".
Működik.
Ez az osztrák haverod, egy két különbségtől eltekintve, mintha én lennék.
Ha iszik,
ő van hogy angolul kezd beszélni - én van, hogy trágárul (de azért nem üvöltve)
ő van hogy énekel, hisz kórustag - én van, hogy énekelek, bár nem vagyok az, de olyankor meggyőződésem, hogy van hangom és hallásom :) Mondjuk velem ugyanezt teszi alkalmasint józanon a forró fürdő látszólagos magánya is :)
Ez a megfelelő hozzáállás.:-) Bár mióta emlegettem 1 másik topikban Thaiföldet, el vagyok gondolkozva, hogy ne csináljak-e töltöttuborka-levest. De asszem túl messze kellene mennem az olyan egzotikus hozzávalókért, mint uborka, meg darálthús.. minden más van itthon.
Na tessék, most meg Neked kell az Ariadné.:-) A(z igen szeretett) nénikém szokott úgy mesélni, hogy elkezdi Ádámnál, Évánál, közben kifejti mondjuk az unokatestvérei meg azoknak a szomszédainak az életét/kalandjait, egészen addig, míg fogcsikorgatva meg nem kérdezem, hogy és akkor mit is akartál mondani? De különböző történetek, illetve bimbózó kapcsolat esetében természetesen teljesen máshogy állnék a dologhoz, és kiválóan tolerálnám. :-) Egyébként van egy osztrák haverom, aki ha iszik, elkezd angolul beszélni.. mit beszélni, üvölteni. És énekelni, mert kórustag a fiú...brrrrr. Ezt nem lehet überelni.:-)
Van egy kicsit koleszterindús fogyókúrám. 78 tojás két hét alatt, viszont nem éhezős. Két hét alatt öt kiló, nekem legalábbis annyi volt. Amikor ez nem jött vissza, akkor lelkesedtem be a 90 naposra.
