Íme jelenlegi és 2020., azaz Trianon 100. évfordulóján meglévő kormányunk centenáriumi programja ezen nemzeti gyászeseményre:
http://www.atv.hu/belfold/20191207-semjen-zart-korben-trianonrol-olyan-nagy-triumfalas-nem-lesz
Tudom, van sok Trianon fórum itt az Indexen is és máshol is, de ez az évforduló egy olyan mérföldkő, ami megérdemel egy külön vitahelyet, mert ez olyan alkalom lesz, amin ha mást nem is teszünk (sajnos), de alaposabban kibeszéljük ezt a magyar sorskérdést.
Szóval ami a fenti hivatkozásra kattintva olvasható:
"Óvatosságot javasol Semjén Zsolt a trianoni békeszerződés 100. évfordulója ügyében. Egy bizonyos szintnél nem szabad, nem bölcs túlemelni a témát. Nem cél ugyanis a határon túli “utódállamokkal” való konfrontáció, sem az ottani magyarellenes sovinizmusnak az élezése - hangoztatta a részvevők elmondása szerint a miniszterelnök-helyettes egy zártkörű rendezvényen, a Kereszténydemokrata Esten".
Tiszta ballib szöveg, ugye? És ezekkel akarunk mi akárcsak tiltakozni is bármilyen sovinizmus ellen?
Miért nem jutott még túl mára a magyar politika ezen a félénk önmegtartóztatáson, főleg ha olyan nagy nemzetinek mondják magukat?
"azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé."
Egyik sem igaz, de már megszoktuk, hogy a túlzások adják az "érveid" zömét.
Például Bandholtz tábornokhoz annakidején, 1919-ben ment egy szlovák küldöttség, amely tiltakozott az ellen, hogy őket adják-veszik, mint a barmokat, és elmondták, hogy ők igenis Magyarországnál akarnak maradni. Elolvashatod a "Napló nem diplomata módra - román megszállás Magyarországon" című könyvében.
Nem tudom, mennyire érdekes - aki ismeri a történelmet, annak annyira ez nem meglepő.
A Magyar Királyság feltámadása egybeesett az európai nemzetiségi mozgalmak ébredésével is.
Ugyan ma is igaz, hogy a nemzetiségek mindig csak több és több jogot akarnak (a megalkuvó magyart kivéve) de abban az időben ez százszorosan igaz volt. Magyarország esetében ráadásul szinte minden irányból egy hátország is támogatta az adott nemzetiséget, így az különösen nehéz helyzetben volt. Nyilvánvalóan nem tudott annyira liberális lenni, hogy az elég legyen.
A franciáknak szerencséjük volt, ők lerendezték a sok kis köcsögöt 50 évvel korábban, és náluk a fenti nehezítés sem jelentkezett.
Aztán idejöttek és - érdekes pszichológiai okokra visszavezethető indíttatásból - a magyarországi nemzetiségekért kezdtek aggódni. Bár valójában ez csak az ő casus bellijük volt.
Zsigmond király alatt „a király védelmi rendszerének egyik előretolt bástyája volt, amelyet a 15. században a fenyegető török veszély miatt Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás király megerősített. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt. Mátyás súlyt helyezett a harcokban megsérült vár helyreállítására
Zsigmond korában ismét magyar kézen volt, Mátyás király pedig jelentős építkezéseket folytatott a váron. Az első török ostromot 1420-ban élte át, mígnem 1484-ben végleg (vagy legalábbis pár évszázadra) török kézre került. 1511-ben a török hűbéres tatárok vették át igazgatását. Ezekben a századokban Akkerman néven ismerték. A XVIII. században több sikeres ostromot folytattak bevételére az oroszok, de előbb-utóbb a török-tatár egységek visszaszerezték.
azért az érdekes, hogy az összes létező nemzetiségünk mást se csinált, csak áskálódott, összeesküdött, kavart és kevert, miközben mi a lelkünket kitettük értük és ölben hordoztuk őket mindenfelé.
Gyengébbek és a te kedvedért itt egy ábra, mely azt bizonyítja, hogy hazánk területi kiterjedése Trianon, az Osztrák-Magyar Monarchia létrejötte és az ország három részre szakadása előtt is sokkal nagyobb volt, mint a Clemenceau-féle magyarrezervátum, s annak bizony mindig is része volt Erdély, a Felvidék, Kárpátalja vagy éppen a Délvidék és még tengerparttal is rendelkeztünk:
Semmivel sem jobb. Amúgy igen, a miénk. Vagy szerinted mit jelent, hogy Osztrák-Magyar Monarchia? Akkor most Erdély sem a románoké, hanem "azé aki lakja"?
"azt hittek ha kinyaljak a romanok hatsojat milyen jo lesz nekik"
Lásd még az ilyen Klaus Iohannis-féléket, aki még a nevét is románosította és románabb akar lenni a románoknál, pedig az ember azt hinné, olyan politikát csinál, ami kedvez az ottani nemzetiségeknek.
Az erős túlzás, hogy a szászok támogatták volna a Romániával való egyesülést, mert ez inkább kényszer alatt történt.
A Szász Nemzeti Tanács 1919.01.08-án megtartott gyűlésén - ahol román megfigyelők is jelen voltak - az új hatalmi viszonyokba beletörődve, kényszerűségből elfogadták az egyesülést.
Ettől függetlenül, a szászok megérdemelték a sorsukat, mert ahelyett, hogy megbecsülték-, és értékelték volna a magyar királyoktól kapott jogaikat, amelyek szinte teljes függetlenséget biztosítottak nekik az országon belül, állandó jelleggel áskálódtak-, ellenségesen viselkedtek a magyarsággal szemben. A szász, sajnos egy nagyon önző, magának való, eléggé barátságtalan népcsoport volt, pedig, ha összefogtak volna az erdélyi magyarsággal, akkor nem biztos, hogy Erdély román uralom alá kerül. Hogy saját utat választottak, azért is érthetetlen, mert ha máskor nem, akkor legalább az 1916-os román betöréskor megtanulhatták volna, hogy mire számíthatnak a románoktól, ha az uralmuk alá kerülnek...
1918-ban azert szavaztak az elszakadas mellett mert azt hittek ha kinyaljak a romanok hatsojat milyen jo lesz nekik aztan jott csaucseszku irom hogy az egyik legostobabb nep a nemet europaban
mivel apam szerint van bennunk keves bajor ver jogom van azt irna hogy a nemet nep az egyik legostobabb europaban termeszetesen tudok a nemet tudosokrol de politikailag az egyik lgosztobabb az ltalad itt dicsert erdelyi szaszok mind elfutottak erdlybol csaucseszku alatt most meg a nemetek cseszik szet romboljak le egesz europat a brusszeli hatalmi kozpontjukbol a migracioval es a gender orulettel aki normalis orbanra szavaz jovore
Ettől még a szászok támogatták 1918-ban, hogy Erdély szakadjon el Magyarországtól. Feltehetően annyira jól mégsem érezték magukat a királyi Magyarország kebelén.
Ez így van, mivel az akkori a magyar kormány a francia típusú nemzetállami eszmét követte, és a polgári liberalizmussal össze nem egyeztethetőnek, a rendi állam maradványának tekintette a szászok autonómiáját, hasonlóan a székelyekéhez. De ezzel nem szenvedtek semmi kárt, mivel az összes javaikat megtarthatták. Itt van egy részlet, ami az új helyzetet leírja:
"1876-ban az országgyűlés elfogadta a Királyföldről és a Szász Univerzitásról szóló törvényt. Ennek értelmében megszűnt a Királyföld önkormányzata. A Szász Univerzitás politikai és közigazgatási jogosítványait megszüntették és olyan testületté, lényegében egy hatalmas alapítvánnyá változtatták, amely javai és a szász iskolarendszer kérdéseiben illetékes volt. Javait teljes egészében megtartotta, a magyar állam ugyanis soha egyetlen fillért sem tulajdonított el a szászok vagyonából. A szász ispán hivatali jogosítványai Szeben vármegye főispánjára mint az állam képviselőjére szálltak át."
(...) Az 1890. évi szász gyűlés elfogadta a dualizmust, sőt a magyar állameszmét is, a nemzetiségi törvényben előírtakat pedig a szükséges minimumnak tekintette, kinyilvánította a szászok igényét az állami életben való részvételre és új gazdasági programot dolgozott ki. Az új program alapján a szász országgyűlési képviselők beléptek a kormánypártba. A magyar állam és a szász polgárság között közös érdekek alakultak ki, hiszen a szászok részesei voltak a Monarchia gazdasági fellendülésének. A kormány méltányolta a szászok együttműködési készségét, és a velük szembeni hivatalos politika mértéktartó és engedékeny volt. A szász egyház állami támogatását rendszeresen átutalták és öt szász gimnáziumot állami segédlettel újjáépítettek. A magyar államnak a románokkal ellentétben sikerült a szászokat a dualizmus politikai életébe integrálni. Mindvégig országgyűlési képviselettel, gazdasági, kulturális intézményekkel, saját iskolarendszerrel, autonóm egyházzal rendelkeztek és anyanyelvüket az általuk lakott vármegyékben hivatalosan használhatták. Etnikai identitásukat érintetlenül megőrizhették."
Vogel Sándor: "Az erdélyi szászok (részletek)"
Mellékesen megjegyezném, hogy a szászok autonómiáját először II.József szüntette meg.
"1785-ben II. József semmisnek nyilvánította a II. András által adott kiváltságokat. Ezzel a szászok évszázados autonómiájának is vége szakadt, és nemzeti kisebbséggé váltak."
"...a román kérelmekre pedig terrorral válaszolt a magyar állam."
A magyar állam terrorjáról nem tudok, viszont annál többet a románokéról, miután megszállták hazánkat és megkaparintották Erdélyt...
"Erdély csak 1867-ben lett a Magyar Királyság része."
Azt írtam, ha még mindig nem lenne világos, hogy Erdély az I.Vh. végéig Magyarország szerves része volt, és jogilag a trianoni rablódiktátum szakította el ismét hazánktól. Erdélyt ugyanis mindig szoros történelmi, kulturális és gazdasági kötelékek fűzték hazánkhoz, és ez a szoros kapocs akkor is megmaradt, amikor az ország három részre szakadt és létrejött az erdélyi fejedelemség, és akkor is, amikor a török kiűzése után a Habsburgok – teljesen önkényesen – különkormányzást vezettek be a területen. A Rákóczi szabadságharc éppen az efféle Habsburg önkényeskedések miatt tört ki, és nem véletlenül volt benne a ’48-as márciusi ifjak 12 pontjának követelésében Erdély ujraegyesítése Magyarországgal...
"Sajnos Erdély önálló, többnyelvű polgárosodási folyamatát az egyesülés leállította, megszüntetve a tartomány minden önállóságát és különállóságát..."
Ez szerintem is hiba volt, de a polgárosodás és a többnyelvűség ugyanúgy megmaradt, mint korábban, tehát a szászok és a románok továbbra is használhatták a nyelvüket, alapíthattak iskolákat, kulturális-, sőt gazdasági- pénzügyi intézményeket is, különböző egyesületeket hozhattak létre, saját sajtóval rendelkezhettek, stb., stb.
Nem hiszem mert olyan szó nincs. Ha arra célzol, hogy miénk volt Prága meg Trieszt is, abban igazad van, de ezek nem valódi veszteségek. Az alábbi ábra segít eligazodni az akkori viszonyokban, mi a különbség ország és birodalom között.
Erdély csak 1867-ben lett a Magyar Királyság része. Sajnos Erdély önálló, többnyelvű polgárosodási folyamatát az egyesülés leállította, megszüntetve a tartomány minden önállóságát és különállóságát, még az "Erdély" regionális megnevezés használatát is kerülték a dualizmus idején. Helyette a Királyhágóntúl konstrukciót használták.
Bármennyire furcsa is ez neked, de a Felvidék, Erdély, a Délvidék, és az Őrvidék Magyarország szerves része volt az I.Vh. végéig, jogilag a trianoni rablódiktátummal vették el tőlünk.
Horvátország szintén hazánkhoz tartozott, de az ő esete nagyon sajátos volt, mivel szinte ország volt az országban, tehát Horvátország elválása már akkor sem okozott a magyarság körében olyan lelki fájdalmakat, mint a többi országrész elvesztése...
Ez természetesen a szokásos, gyűlölködő hazugságaid egyike a sok közül.
Horthy ugyanis nem volt hazaáruló, és nem a franciák meg a megszálló román fosztogató rablóhordák segítségével lett kormányzó, hanem az Antant támogatásával, mivel benne látták azt a megfelelő személyiséget, aki képes konszolidálni a teljesen kifosztott, meggyötört és szétzüllesztett országot. Az Antant arra is utasította a megszálló román rablókat, hogy kötelesek átadni Horthynak annyi fegyvert, amennyivel képes a rendet és a közbiztonságot fenntartani. Erre azért volt szükség, mert a megszálló román rablócsürhe olyan, minden képzeletet felülmúló mértékben fosztotta ki hazánkat, ami teljesen egyedülálló Európa újkori történelmében...
A Habsburg restauráció meg azért nem volt lehetséges – de ezt te is tudod, csak a sötét lelkednek könnyebb a hazudozás – mert a Kisantant erre az esetre fegyveres beavatkozással fenyegetett, ami a már amúgy is padlón lévő országnak, talán halálos döfés lett volna, és ezt Horthy nagyon jól tudta. Ebben egyébként a soviniszta és magyargyűlölő Benesetek serénykedett a legjobban, aki Jugoszláviában társat is talált hazánk újabb megszállására, de szerencsére Horthy politikai józansága megakadályozta az akciójukat...
Tudtommal 1944. Március 19-én a németek megszállták hazánkat, és ezzel az ország elvesztette függetlenségét, ill. csak nagyon korlátozott függetlenséggel és hatalommal rendelkezett, mivel Horthy a helyén maradt. Ennek köszönhető pl. az is, hogy Horthy legalább a fővárosi zsidóság deportálását meg tudta akadályozni...
