Csak hogy kötözködjek... van egy fiktív történetem.
Sétálgatsz az utcán egyszercsak megtámad 5 jakuza. Nincs nálad kard. De észreveszed, hogy egyikük kezdő, tapasztalatlan, talán első bevetésén van, stb. Tehát talán meg tudnád csinálni rajta a kardelvételt, és akkor már lenne kardod.
Lehet, hogy ha egyedül lenne, nem lenne szükséged a harcra, csak rákiabálnál és hazaszaladna. De hát ott a másik 4...
Bedobnék egy témát a közösbe, csak mert érdekelne.
Igazából azokhoz szól akik effektív egyértelműen fegyveres stílusok (tehát nem kendo, iaido, stb), de a harcművészatükhöz hozzátartozik ilyen-olyan fegyver használata.
Sz'al a kérdéskör:
Mely stílusokban mikor kezdenek tanítani fegyveres technikákat, formákat, használatot? Milyen követelményrendszerrel, milyen mélységben? Szerintetek a fegyveres harc oktatása jó, hasznos, elégséges, egyáltalán szükséges az adott ágban? Van-e veszélye a dolognak, elképzelhető-e, hogy egyesek átmennek a hétköznapi életben potenciálisan közveszélyes arcokba, és nunchakukkal, meg katanákkal rohangálnak az utcán?
Leha: szerintem sem ersz eleg gyorsan melle. Hamatrabb leszurnak-levagnak, stb.
S ha mar mellette vagy, akkor inkabb ussel ;)
Bout: iaito es bokor: brrrr. Szegeny penge.
Azert az embert mas fabol faragtak ;)
Rovid shomen: ha hosszabb iven valamivel nagyobb lendulettel vagsz is (bar ez sem biztos, mert neha "torik" a mozgas), ez azzal jar, hogy hosszabban nyitsz. Vagyis, eltalanak, mielott vagnal. (es akkor mar tok mindegy, hogy neked is "ul" a vagasod...)
Mas: egy nem eppen forraserteku konyvben olvastam, hogy Muszasit egyszer legyoztek, egy nindzsa (ki mas ;))), papirlegyezovel (???)
Ez a szerzo agyszulemenye, egy legenda, vagy tobb annal?
Hejj Wazull! :-) Nagyon kritikus hangulatban vagy mostanában. ;-)
Nézzük a válaszokat. Pontosan tudom, hogy gyakorláskor egy bizonyos szintig az ember megkéri a másikat, hogy legyen szíves és tegyen a kedvére. Sőt! Ha valaki ehhez hozzászokik, akkor az bizony néha önkéntelenül is a kedvére tesz a másiknak. Ilyen vagyok én is.
Na de mit csináljak, amikor edzésen (haladóbb szinten) szó szerint lehordanak a sárga földig, amikor meglátják, hogy nem is akartam eltalálni, megfogni, leütni a másikat? Tanulásomnak most épp abba a szakaszába értem, amikor el kéne kezdenem harcolni és nem csak harcot imitálni a tatamin. Ez nagyon nehéz, mert eddig még soha nem gondoltam senkire úgy, hogy el kell kapnom, neadjisten meg kell ölnöm. (Még jó hogy!)
De az ösztönző erő bizony mögöttünk van. :-) Mostanábban arról szól a hegyibeszéd, hogy csak úgy lehet rendesen gyakorolni, ha mindenki felvállalja a saját szerepét és aszerint cselekszik. És nem csinál meg semmit a másik helyett, vagy kedvéért. Ha nem is kólintjuk mindenáron fejbe egymást (bár pont most szakadt be valakinek a bőr a fején úgy 5 centi hosszan), azért ott van a jelzés, hogy "most megvoltál, haver!".
Tudom, hogy neked ez a fajta "játék" veszélyesnek és felelőtlennek tűnik, hiszen fakarddal és védőeszköz nélkül hadonászunk szándékosan felválallva a rossz (nem a predefiniált vesztes!) szerepét. Ennek oka sokminden lehet, de a legvalószínűbb az a másképp gyakorlás, a különböző célok és szempontok.
Nekünk azt mondják: mi értelme a gyakorlásnak, ha nem történik soha stressz-helyzetben, amikor tényleg az életedet, vagy "csak" a testi épségedet kell féltened? Mi nem indulunk versenyen, ezért edzésen kell megteremtenünk ezt a szituációt.
Nem tudom, hogy te vágtál-e már igazi karddal. Én még csak egy kiélezett iaito-t próbálhattam ki mindenféle bokrokon. Hát nekem nem volt elég a csuklóból indított rövid és gyors vágás ahhoz, hogy a fél(!) centi vastag ágat kettévágjam. (nem törésre gondolok, mert azt sajna többször is sikerült :-) ) Kesagiri, kiriotoshi. Ezek működtek a legtöbbször. Ez biztos fog majd változni, hiszen előbb-utóbb nő majd a tapasztalatom e téren. De abban biztos vagyok, hogy amikor edzésen vágást gyakorolok, akkor nem fogok rövid shomeneket vágni, ha tudom, hogy valszeg sz@rt sem érek velük a csattanáson kívül.
Másik okom a teljesebb vágások gyakorlására, hogy az aikido technikák inkább ilyen nagyobb ívű, erőteljesebb vágásokból nyerik erejüket.
Félrenézés, elbambulás:
Ahogy én azt elképzelem, hiába van a bal hüvelykujj a cubán, ha balkézzel nem lehet előrántani a kardot. Egy vásári tömegben, vagy egy ismerős mellett még a szamurájok sem mozogtak két kézzel a kardot fogva, bármikor kirántásra készen.
Vagy képzeld el azt a szitut, hogy épp beszélt valakivel, amikor oldalról meglepték. Arra még volt ideje, hogy kardjához kapjon, de kirántani már nem biztos, hogy ugyanúgy sikerült, mint "üresben". A szamurájok, kardvívók mind rettenthetetlen, bátor és kiváló harcosok voltak, de közöttük is voltak olyanok, akik éltek és akik meghaltak.
Összecsapás. Láttad a "Hét szamuráj" párbaj-jelenetét? Na, valami ilyesmire utaltam.
Messze állnak, közelednek, tudják, érzik, hogy mit kell, hogy vágjanak és hisznek is benne. Összecsapnak, az egyik továbbmegy, a másik ottmarad. Ez a lecsendesedés. Nincs újabb esély, nincs második menet.
Amikor valaki belép egy vágás hatótávolságán belülre, akkor vagy levágják, vagy nem. Ezt gondolom eddig is tudtad. De ha nem találják el és ő szorosan tartja a megszerzett nagyon rövid (kisebb, mint 20 cm) távolságot, akkor nem lehet azonnal újra vágni. Először el kell lökni a másikat (ilyesmit láttam kendo meccsen is). Most ehhez tegyük hozzá azt, hogy a belépő (és még élő) ember nem marad szemben, hanem mögékerülést játszik és máris gondban van az ellenfél, ha nem helyezkedik ügyesen azonnal.
Nem mondtam, hogy bármelyik általam itt leírt technika, vagy alapelv elsajátítása könnyű lenne. Semmi sem könnyű. Mindent gyakorolni kell és még akkor sem fog mindenkivel működni. De baj ez?
Ki mondja azt, hogy az ő rendszere univerzális és minden és mindenki ellen működik?
Sokan törekednek rá, hogy az általuk gyakorolt stílussal, plusz saját testi és szellemi képességeikkel minél nagyobb területet fedjenek le, de senki nem nevezi magát, vagy stílusát tökéletesnek (utóbbit még talán :-) ).
Attol tartok, igazad van, es lehet hogy tenyleg nem latom az lenyeget.
Amiben azonban biztos vagyok: a kard utja sem ott kezdodik, hogy kard ki kard allunk egymassal szemben, es vicsorgatjuk a fogunkat. Te is emlitetted az Iaido-t, ami eppen arrol szolna, hogy ugy vegyem elo a kardot, hogy az ellennek a legnagyobb kart okozzam. Nemcsak verbalisan. A Kendo es Iaido, Battodo, meg ki tudja meg milyen stilusok nem a Meiji-restauracio idejen keletkeztek, nem is a puska Japanba kerulesekor. Annal joval regebbi rendszerek. Az, hogy ma milyen formaban gyakoroljuk ezeket, az mas kerdes, erre most inkabb nem ternek ki megint. Mivel anno tenyleg az ember elete mulott azon, hogyan forgatja (veszi elo) a kardjat, ezeknek nyilvan a klasszikus korokban is voltak iskolaik, illetve elozmenyeik. Az mar tobbszor elokerult itt a topic-ban is, hogy mivel manapsag mar nem szokas gulyashust apritani felebaratainkbol, ezert ezen stilusok inkabb befele fordultak, a lelek edzeset (is) celozzak meg. Attol azonban nem hiszem, hogy peldaul egy iaidostol csak ugy el tudnam venni a kardjat. Ha mondjuk nem szepen kernem tole... ;-)))
Az Iaido szituacios tortenetei amiket leirtal, azok arra valok, hogy az ember tudja valahova kapcsolni a mozgast amit csinal, ne csak a levegobe hadonasszon oraszam. Egeszen mas tortenettel is ugyanugy mukodnek. :-)))
Gondolom, a nem fegyveres muveszetek kataihoz is vannak tortenetek. Kendo-ban a katak nagyon egyszeruek, altalaban ket vagasbol allnak, ezert ezekhez meg nem hallottam ilyen segito tortenetet :-)))
Ami nekem furcsa volt, az, hogy ugy tunik, minden stilusnak van valami titkos technikaja arra, hogyan szedjuk el valakinek a kardjat, vagy ha nala hagyjuk is, akkor hogyan pofozzuk hazaig az illetot... :-)))
Kedves Wazull! Te, mint verbeli kendos, nem veszel eszre egy dolgot, ezert nem erted az egeszet. A harc nem ott kezdodik, hogy felalltok egymassal szemben, kard ki kard, es hajra. Peldaul az iaido egy intrikus kor termeke, amikor elvileg beke volt, de soha nem tudhattad, hogy ki akar megolni. Tehat a szembejovo artatlan kinezetu ember is kardot ranthatott rad. Amikor meg iaidoztam mutattak nekunk erdekessegkeppen nehany katat. Mindegyiknek volt egy tortenete. Peldaul:
1. Ket or kozott mesz, akik kisernek valahova, a kardod meg nalad van, az ovedbe tuzve. Nekik szinten. Ugy dontesz, hogy elintezed oket. Az egyiket a kard vegevel (a tsuka-val) hatbataszajtod, aztan kardrantas kozben levagod a masikat, vegul levagod az elsot, aki eppen tapaszkodik fol.
2. Pajtasoddal setalsz, es hirtelen eszreveszed, hogy rosszban santikal. Elkapod a kardja markolatat, mikozben eppen huzza elo, ellokod, majd levagod.
3. Pajtasoddal setalsz, es ugy dontesz, most megbosszulod, hogy tiz evvel ezelott lenyulta a nodet. Kardot rantasz, es levagod.
4. Targyalsz valakivel. O egyszercsak fenyegeto mozdulatot tesz, felemelkedik. Erre te, mivel nagyon kozel vagy, gyomorszajon utod a tsukaval, majd kirantod a kardot, es levagod.
Rengeteg ilyen szituacio lehetseges, es altalaban az akcio vegrehajtasanal nehezebb eldonteni, hogy tamadsz-e, ha igen, kire, mikor, hogyan.
"aikiken ha elég gyorsan melé érsz, megfogod a markolatot a két keze között és innen azt csinálsz, amit akarsz."
OK, ez vilagos. Viszont ami nem, az hogy hogyan hajtod mindezt vegre?
1. megkered, hogy forduljon oldalra, tartsa a kezet a markolaton, es varjon addig amig megfogod Te is a kardmarkolatot.
2. megkered, hogy vagjon egyet a levegobe, lehetoleg ne talaljon el Teged. Aztan maradjon ugy, lehetoleg ne mozduljon, ne is probaljon vagni egy masikat, vagy ha megis, akkor ne a Te iranyodba.
Magyarul amire ki akarok terni:
Hogy kerulsz melle? (OK, gyorsan...) Hiszen szemben all veled, a kardja hegye meg a torkodra mutat. Ha oldalra mozogsz, o is koveti a mozgasodat, tehat vegig szemben van veled...
Vagy arra gondolsz, hogy alldogal bekesen, es arra var, hogy Te huzd ki a kardjat a tokbol?
Akkor hadd jojjek elo en is az altalam most kitalalt fiktiv tortenettel. Kepzeljuk el, hogy egy Kendo klubban elhatarozzak, hogy gyakorolni fogjak azt, hogyan kell fegyvertelen embert fejbevagni. A fegyvertelen kendos elkaphatja ket kezevel a shinai-t. Szamomra ket megoldas letezik. Az egyik az, hogy a fegyvertelen ember a harmadik probalkozas utan hazamegy, es soha tobbe nem megy edzesre (meg akkor sem, ha a puplikat mar visszajegelte a fejen).
A masik meg az, hogy a tobbiek nem akarjak hogy ez bekovetkezzen, es megprobalnak konyoruletesek lenni az illetohoz. Magyarul, adnak neki eselyt, hogy tenyleg elkaphassa a bambuszkardot. Ez "igazi" dolog lenne szerintetek? Szerintem csak annyira, mint a nem kardos stilusok bemutatoin, amikor kijelolnek egy "rossz fiut" ( :-))) ), aki arra van karhoztatva, hogy kap a kezebe egy kardot, a tobbiek meg elvegyek tole a bemutato soran, vagy ket tenyeruket osszeutogetve elkapkodjak a penget a fejuk felett... :-))))
"Ellenem, ha nem talatam el az elso tamadassal a mestert, mindig mukordott, ha kezdobb probalta, derekban elvagtam masodik tamadaskent. Nekem neha ment, de egyszerubbnek tunt allcsucsonvagni az ellent, ha mar egyszer elhibazott. :)"
Azt hiszem, itt a topic-on mar emlitettem kivalo kozos ismerosunket McKoi-t, aki aikidozott, de eljott neha (par evvel ezelott) kendozni is. Minek kovetkezteben aikidos edzotaborokban mindenfele mesterek mondtak neki a fegyveres resznel, hogy eleg jol mozgatja az eszkozoket. A tobbiekhez kepest. :-)))
Ezt csak azert irtam, mert egy ottusazo soha nem fog olyan jol futni mint egy atleta, loni mint egy sportlovo, vivni mint egy vivo, uszni mint egy uszo, lovagolni mint egy profi military versenyzo. Viszont egyutt jobban csinalja, mint ok csinalnak...
az új kardját csodálgatta, amikor a bátyja mondta neki, hogy vágjon vele, de lassan."
Ez volt a kulcsszo: lassan.
"a báty kétoldalról összecsapta a tenyerét és a kard máris fogva volt. csakhogy, az nem vágás, hanem valójában ütés volt, mert a vágás eztán következett. az illető csak pár centit húzta magafelé a kardot és a báty tenyere máris egy réteg új bőrért kiáltott : )"
Biztosan csak en misztifikalom tul a kardot, de egyszeruen nem tudom elkepzelni, hogy eles szituacioban (tehat nem a szamomra idealis tavolsagban alldogalok, eppen szemben a tamadoval, es megkerem, hogy lassan vagjon egyet a karddal, mert el szeretnem kapni...) valaki kette akar engem vagni, es a ket tenyeremet osszeutve ott lesz a kard a kezeim kozott. Egyreszt, ha tenyleg profi a kardhasznalatban az illeto, akkor orulok, ha a kezet latom mozogni, nem hogy a vekony fempenget. Meghogy "elkapjam"... A klubtarsaim nem tartanak egy lassu kezu gyereknek, de ha lehetne, akkor nem probalnam meg... :-)))
Ja, es meg egy dolog, fel centit teved csak az ember jobbra vagy balra a kezeivel, es az egyiknek maris bucsut mondhat.
Nem allitom, hogy nem szuletett meg ember, aki ne tudna megcsinalni ezt a kard pengejenek elkapasat, de ha egyszer talalkoznek egy ilyen emberrel, akkor mely meghajlasok utan biztos meghivnam egy sorre...
:-)))
Visszaterve a kard-pusztakez es vice versa dologhoz:
1. mint mar korabban targyaltuk, a kiriotoshi nagyon tavol all a shomen-tol. Nyilvan ha az ember alapmozgast gyakorol, akkor hasznos lehet. De egy eles kuzdelemben (vagy akar csak egy Kendo versenyen is :-))) ) nem vag senki kiriotoshit. Nem mindegy, hogy a kard az ellenfel fejeig, vagy kezeig vag, vagy lemegy a csipoig. Ennek nem is lenne ertelme.
Es meg egy kerdes. Mit csinalsz, ha pusztakezzel fejbe akarod vagni az ellent, es nem sikerul? Nyilvan nem allsz meg, hanem fejbevagod (esetleg jol hasba rugod), ugyanazzal a mozdulattal. Ezt tanitjak nekunk is. Ha nem sikerult, akkor tovabb kell menni, viharsebesen, es addig kell vagni, amig nem gyozunk. Az hiba, ha a rossz vagas utan megallunk. Ebbol kifolyolag nincs tul sok lehetoseg a rontott vagas utan pusztakezzel intezkedni, mert egybol ott van a masodik vagas...
OK, a fegyvertelen ember feladata, hogy elkerulje a vagast. Viszont a bokutos dolga, meg jol fejbevagni az illetot. Gondolom, erre nem torekszik feltetlenul, mert hogyan nezne ki, ha bokutoval a haverjat edzesen otvenszer fejbenyomna. Es valahol itt is van a kutya elasva, hiszen Kendo katakban en is mindig gyozok, ha a shidachi (gyakorlo) oldalon vagyok, akarhany danos mester ellen is. Meg rovid karddal is a hosszu ellen. Merthogy mindketten szigoru koreografia szerint csinaljuk a katat... :-)))
2. igen, ezt en is ugy tudtam, hogy az Aikido sokat atvett a kardos stilusokbol...
Viszont, nem ertem, a kardos ember miert bambulna el, es nem lenne ideje elovenni a kardjat?
Ha jobb minosegu japan kardozos filmet nezel, akkor feltunik, hogy a kardos ipsenek a keze allandoan a tokba dugott kardon van, illetve a huvelykujja meg a markolatvedon (tsuba). Ez nem csak a kameranak valo pozolas, hanem azert van, hogy vigyazzon a kardjara. Ha nincs rajta a keze, barki kihuzhatja akik a kozelebe kerul (foleg ha ugye elbambul), es sajat kardjaval bokik torkon, ami tobb mint kellemetlen. Szoval amire ki szeretnek terni, hogy azert a kardos ember sem bambulassal, meg a kardja utan nyulkalassal tolti az idejenek nagy reszet. Edzesen ugye az edzesre koncentral, ha meg mondjuk a XVI. szazadi Japanban el, akkor meg allandoan villog a szeme, es csekkolja a palyat, mert tenyleg az eleterol van szo. Tehat az, hogy a bokkenes ember "kivonja" a kardjat, a masik kozben szapora mozdulatokkal torkon uti, az altalaban csak akkor lehetseges, ha a bokkenes hagyja magat. Es akkor meg az Iaido-t meg sem emlitettem...
Egyebkent amit irtal, abban szerintem rengeteg racio van, kulonos tekintettel arra, hogy addig kell a kardos embert lenyomni, amig nem veszi elo a kardjat. Viszont szerintem az sem konnyu...
"Wazull:
Amikor a késes támad és ő is fejezi be az akciót, akkor azért nem éppen pusztakezes technikát szokott alkalmazni. Ha már úgyis ott van nála a kés, akkor nem fél azt használni is. Megfelelő helyeken egy-egy szúrás, vagy vágás máris új értelmet ad egy pusztakezes technikának. :-)"
OK, en buta modon azt hittem, hogy a fair play kedveert eldobja a keses tamado a sikertelen tamadas utan a kest (foleg, miutan kiderult, hogy az nem elony, ha nala van... :-))) ), es puszta kezzel fejezi be az eksont... :-)))
"Jó 5-6-10 méterre elindulunk és akkor olyan lesz kívülről az egész, mint amikor összecsapnak a hullámok. Közeledünk, emelkedik a feszültség, majd bang és lecsendesednek a dolgok, de nincs megállás."
OK, azt hiszem, ezt ertem, meg tenyleg nagyon szepen nezhet ki a bemutato kozben. Viszont nem ertem, hogy akkor mi alapjan valasztod ki pl. a technikat, amivel tamadni fogsz? Csak ugy utni/rugni egyet elore becsukott szemmel, az szerintem ongyilkossag. Foleg ha soha nem lattad elotte a masik embert, es nem ismered a szintjet (erre irta Bassman a Bruce Lee-fele lancuteses tortenetet). Az altalam leirt "masik ember kiolvasasa" eppen ebben segitene. Es nem is telik tul sok idobe...
Azt hiszem, megtalaltam a kulonbseget. Mivel a karddal altalaban egy vagas az egesz kuzdelem, ezert nyilvan ovatosabban kell az embernek akciozni, mert az egy vagas utan valaki meghal. Jobb esetben az ellenfel :-)))
A puszta kezes harcmuveszeteknel ott meg esetleg lehet korrigalni a hibat, egy masodik, vagy harmadik tamadassal...
"Az aikido mindig mozgásban van, inkább csak a kezdeteknél van a "szemben felállunk, alapállás, hadzsime" típusú gyakorlás, mert ez a fajta statikus gyakorlás segít a kulcspozíciók rögzítésében. Egy idő után (egyre inkább) a tori szinte meg sem áll, mintha az utcán sétálna és úgy dolgozik. A sebesség és távolság így egész máshogy ítélhető meg és az időzítés is egyre nehezebb, de pont ennek a fejlesztése a cél."
A leirasodnak ez a resze tetszett nekem a legjobban. Szerintem ez univerzalis dolog, ami igaz minden harcmuveszetre, ezert remelem, mas is megfontolasra erdemesnek tartja, nem csak en...
tovabbra is allitom, hogy kozel 100% az esely az eletben maradasra. Amint valaki kivonja (osei ve'res) kardjat, kijon a yard, es tomeget oszlat...
:-)))
persze hogy en voltam. Mit gondolsz, miert nem vonult ki az M1, M2, ABC, NBC, HBO, Reuter, Tanjug, TASSZ... :-))))
A Duna TV-t mar nem tudtam megteveszteni...
;-))))
:)
Kard kontra karateka: altalaban gyermeteg, de lattam egy qurva jot is. A kardos egy kendo(iado/jodo/battodo...) mester volt, mig a karates reszt egy idosodo japan hustorony jatszotta. A technikak eltek, es mindig megvolt a most en hibaztam o nyert, most o hibazott en nyertem resz. Legalabb is igen tanulsagos volt, bar latvanyban elmaradt az atlagtol.
Wazull: regi stilusoknal meg elo, elofordul a "kardelvetel". Egy , amit en is tanultam: kard tul kozel (vagy elrontotta a szurast), jobb kezem befog az o ket keze kozott a markolatra, bal kez pedig a penge vege fele felulrol ratapad a kardra(hulyen nez ki, de telleg nem vagom meg magam, meg pusztakez eseten sem, hatmeg a kesztyuben), ezutan jobb kezzel a markolatot beletolom az allaba, mialatt a bal kez vezeti felfele a vagast, es pancel alatt combot, lagyekot, vagy hasat vag, fent o mar nem tudja tartani a kardot en levaltok es kesagiri. Ellenem, ha nem talatam el az elso tamadassal a mestert, mindig mukordott, ha kezdobb probalta, derekban elvagtam masodik tamadaskent. Nekem neha ment, de egyszerubbnek tunt allcsucsonvagni az ellent, ha mar egyszer elhibazott. :)
az új kardját csodálgatta, amikor a bátyja mondta neki, hogy vágjon vele, de lassan. a báty kétoldalról összecsapta a tenyerét és a kard máris fogva volt. csakhogy, az nem vágás, hanem valójában ütés volt, mert a vágás eztán következett. az illető csak pár centit húzta magafelé a kardot és a báty tenyere máris egy réteg új bőrért kiáltott : )
Fegyver ellen pusztakéz.
Bár aikidos ismereteim korlátozottak, mégis azt kell mondanom, hogy filozófiájában és gyakorlatában jól elhelyezhetők az efféle technikák (kitérés, dobás, feszítés ).Amit én enyhén szólva nevetségesnek tartok, az a karate bemutatók mutatványai kard(kés) ellen, látszik hogy egy órával találták ki a bemutató elött, a látvány kedvéért, nem ismerik a kard lehetőségeit sem, s ami rosszab a saját stílusuk elveit sem, persze filmeken, bemutatokon laikusoknak (gyerekeknek) elmegy :-(
Kard-pusztakéz és pusztakéz-kard, amit eddig edzésen láttam:
1. Főleg a távolság (érzékelése) és az időzítés fejlesztésére szoktuk gyakorolni. Megfelelő távolságra (jó messze) elindul a két ember. Az egyiknél bokken, a másiknál semmi. Útközben a bokken-es ember "kivonja" kardját, majd shomen uchi-t, de inkább kiriotoshi-t vág. A pusztakezes ember feladata, hogy ne találják el és a vágás végén olyan pozícióban legyen, ahol a kard már nem veszélyezteti annyira (magyarul minnél közelebb a kard markolatához) és a partner kontrol alá kerül (szorosan mellette, vagy mögötte a kard elől a partner testét fedezékül használva). Innen már csak valamilyen technikát kell csinálni. Az én szintemen nem könnyű, az biztos.
2. Ezt a részt főleg azért gyakoroljuk, hogy visszavezethessük a pusztakezes technikákat a kardtechnikákra, mert a fáma szerint az aikido pusztakezes technikáinak nagyrésze kardos-botos technikákból alakult ki. Ezért nem árt néha visszanyúlni a tradíciókhoz, hátha a nagy modernizálás közben valami olyasmit hagytunk el, amit még használhatnánk. :-)
Mi van akkor, ha a kardos ember elbambul és nincs ideje előhúzni a kardját? Vagy nála van ugyan, de oldalról meglepik és lefogják a kardot fogó kezét, így fegyverét nem tudja szabadon használni?
Szóval az alapszitu általában az, hogy a kardos ember nyúl a kardért, de a pusztakezes ezt időben észrevéve nem engedi kihúzni a kardot. Ilyenkor általában a fegyver (markolat, vagy a hüvely)aktív használatával egy pusztakezes technikára hasonló dolog szokott lenni a reakció, aminek a végén többnyire azért előkerül a kard is és elkerülhetetlenül lesúlyt.
A már kint lévő kardot fogó kéz lefogására hasonló reakciókkal szoktak válaszolni, bár itt már a pengét (legalábbis az élét) nem foghatjuk meg, de legalább vághatunk vele technika közben. Azaz ez a rész általában drasztikusabb véget szokott jelenteni.
Wazull:
Amikor a késes támad és ő is fejezi be az akciót, akkor azért nem éppen pusztakezes technikát szokott alkalmazni. Ha már úgyis ott van nála a kés, akkor nem fél azt használni is. Megfelelő helyeken egy-egy szúrás, vagy vágás máris új értelmet ad egy pusztakezes technikának. :-)
A pusztakezes technikák fegyveres analógiáiban pont az jelenti eleinte (meg még később is) a legnagyobb nehézséget, hogy zavar a fegyver jelenléte. Legtöbbször, legszívesebben eldobná az ember, mert akadályozza a technika végrehajtásában (fogni kell, útban van, beakad, stb. :-) ).
Ezért érdemes ezt is gyakorolni, mert pont arra vezet rá, hogy hogyan lehet minden szóba (és kézbe) kerülő eszközt aktívan és kreatívan felhasználni egy akció közben, mindenféle korlát nélkül.
Figyelem: A kard-kés, vagy kard-pusztakéz technikák (sőt, a többinél) gyakorlásakor általában nem úgy indítunk, hogy mindketten állunk egymással szemben 1-2 méterre és méregetjük egymást, mert ahogy Wazull is írta, itt már nagyon nehéz indítani. Sokszor percekig, órákig (?) kell keresni a másikon a nyitást. Jó 5-6-10 méterre elindulunk és akkor olyan lesz kívülről az egész, mint amikor összecsapnak a hullámok. Közeledünk, emelkedik a feszültség, majd bang és lecsendesednek a dolgok, de nincs megállás.
Az aikido mindig mozgásban van, inkább csak a kezdeteknél van a "szemben felállunk, alapállás, hadzsime" típusú gyakorlás, mert ez a fajta statikus gyakorlás segít a kulcspozíciók rögzítésében. Egy idő után (egyre inkább) a tori szinte meg sem áll, mintha az utcán sétálna és úgy dolgozik. A sebesség és távolság így egész máshogy ítélhető meg és az időzítés is egyre nehezebb, de pont ennek a fejlesztése a cél.
Tamura sensei szokott erre nagyon látványos példákat mutatni. Sétálgat körbe körbe és az emberek meg rohangálnak és hullanak körülötte, mint a legyek. -)
1. Ő levág engem
2. Én levágom őt
3. Közösen levágjuk egymást
4. Jön a forgószél és elvisz mindkettőnket
5. Jön az árvíz és elvisz mindkettőnket
6. Földrengés eltemet mindkettőnket
Kobudo iskolánk egyik furcsa fegyverét ( melynek használatához semmit se értek ) Tatami tinbé -nek ( szőnyeg pajzs ) hívják, speciálisan cserzett bőrből készül kb A3 méretű bőrlap, két füllel, rugalmassága a fáma szerint alkalmasá teszi, hogy kivédje a kard csapását anélkül, hogy a kard kárt okozna benne és szakértő használójában. :-)
Iaido edzesen alighanem 100% az esely az eletben maradasra. Kendo edzesen sem sokkal kevesebb :-)))
Eles kardnal (ez ugye csak elmelet) ott mar jelentos kulonbseg lenne az europai es a japan karddal torteno vivasnal. Ezt egy japan mester mondta egyszer. A kardok es a vivasi technikak kozotti kulonbseg miatt. Az europai kardok altalaban nem "elnek" az utan, ha a gazdajukat mar levagtak. A japan kard azonban ha mar elinditottak, es valaki az utjaban van, akkor azt megoli, meg akkor is, ha a tulajt kozben mar leszurtak/vagtak is. Alapvetoen: japan karddal vagnak, europaival meg szurnak (persze vannak kivetelek...)
Egyebkent meg a vivok kozotti kulonbseg szamit, termeszetesen :-)))
A gyözelem esélyeiről:
Az ember azt gondolná, hogy egy fegyveres összecsapás során 50% esélye az életben maradásnak (ha jobb ő győz, ha nem én ). Ám egy iaido könyvben a következő eszmefuttatást olvastam még régen: Az esély 33% az életben maradásra ( mindkét félnél ), ugyanis három lehetőség van.
1, Ő jobb, tehát levág engem
2, Én vagyok a jobb, teht levágom őt
3, Egyformák vagyunk, tehát ai uchi(együttes találat) -val megöljük egymást.
Mst ha nála fegyver van, nálam meg nincs, akkor a fegyveres esélye 66 %, mert együttes találat esetén ő megsérülhet, de én meg kipurcanok ( hacsak nem szúrom le puszta kézzel ) :-)
koszi szepen hogy emlitetted a puszta ket tenyerrel valo kardmegallitast. Ezt mar nem is akartam elovenni :-)))
Az osszes humoros verekedos film arrol szol, hogy a buta, es bena embernel van a kard. Az ugyes es okos ember meg puszta kezzel legyozi. A filmeken persze...
Ma mar irtam, hogy a rovid kardos ("keses") ember is gyozhet a hosszu kardos ellen, de szerintem csak akkor, ha jelentos szintbeli kulonbseg van kozottuk. Akkor meg mar kes sem kell, evopalcikaval is atszurhatja a masik torkat... :-)))
Egyebkent olvastam (eppen a Yagyu csalad es Takuan kapcsan), hogy letezik a mu-to stilus, amikor az a cel, hogy egy fegyvertelen ember elvegye a fegyveres kardjat. Ez valoban mukodott annak idejen, mert eles karddal, eles helyzetben is alkalmaztak, illetve bemutattak, igaz par szaz eve...
Ha valakit erdekel, akkor utananezhetek alaposabban. Nem hiszem, hogy manapsag ezt tul sok helyen tanitanak. En legalabb is nem lattam meg ilyet...
